Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-01 / 258. szám
Kulturális követek Kolozsvárott (MTI) - Megnyílt a kolozsvári német kulturális központot, amely a már hónapokkal ezelőtt létesített német könyvtár működését is segíti. A Szamos-parti városban az új német kulturális központ mellett további külföldi intézményként működik az amerikai Kennedy- központ, a francia intézet, a brit, az osztrák és a spanyol könyvtár. Louvre-növekedés Párizs (MTI) - Újabb kiállítóterületekkel gyarapodott a világ már amúgy is legnagyobb múzeuma, a párizsi Louvre: az egykori királyi palota évek óta tartó átalakítása miatt 1900 négyzetméternyi hely szabadult fel az épületegyüttes egyik szárnyában, ahová a muzeológusok most a gyűjtemény külföldi szoborparkját telepítették át. A látogatók így új helyen, méltóbb körülmények között tekinthetik meg a több mint 400 itáliai, spanyol, illetve észak-európai műalkotást, közöttük olyan mesterműveket, mint Donatello és Michelangelo szobrai. Suzann Király Moss Lenti (MTI) - Lenti város egyik legrangosabb idei képzőművészeti eseménye Suzanne Király Moss, amerikai-szlovén állampolgárságú festőművész az elmúlt héten pénteken a városi művelődési központban megnyílt tárlata, amelyen az alkotó is megjelent. Korábbi és legújabb munkáiból válogatott, 32 ak- varell látható a kiállításon. Képei erőteljesen expresszív stílusúak, többnyire táji ihletésűek. A nemzetközi hírű, a szlovéniai Lendván élő művésznő Chicagóban született, s New Yorkban, majd a zágrábi és a bécsi művészeti akadémián tanult. Képei az európai és tengerentúli tárlatok közönsége előtt egyaránt ismertek, s rendszeres résztvevője a nagyobb nemzetközi művésztelepeknek, illetve magyarországi alkotótáboroknak. Suzanne Király Moss kiállítása november 20-ig tekinthető meg. Beatles-felvételek London (MTI) - Még karácsony előtt új Beatles-album kerül a piacra. Ezt az EMI hanglemezgyártó cég közölte múlt pénteken. A „Live at The BBC” címmel megjelenő, két CD-lemezből álló album a korai hatvanas évekből való 56 Beatles-szám tévé- és rádiófelvételét tartalmazza. Csíksomlyói passió Budapest (MTI) - Balogh Elemér Csíksomlyói passiójának felújított előadását ma, kedden mutatják be a Várszínházban, ismételten Keré- nyi Imre rendezésében. A passiójáték főbb szerepeit Mihály Pál, Ré- kasi Károly, Juhász Judit, Sörös Sándor, Ferenczy Csongor, Tahi József, Papadimitriu Athina, Fonyó István, Izsóf Vilmos, Rubold Ödön, Kertész Péter és Fazekas Andrea játssza. Az előadás zenei kíséretét Rossa László állította össze, a koreográfiát Novák Ferenc készítette. A díszletek Götz Béla, a jelmezek Füzy Sári tervei alapján készültek. A passiójáték az ősbemutatót követően több mint háromszázszor szerepelt a színház műsorán. A produkciót láthatták az érdeklődők például Szófiában, Rómában, Kölnben, Berlinben, Trentóban, valamint Erdély számos településén, így többi között Marosvásárhelyt, Szep- siszentgyörgyön és Kolozsvárott. A Megváltó szenvedésének és kereszthalálának történetét - a középkori passiójátékok nyomán - a ferencesrendi szerzetesek újították fel a XVIII. században. A misztériumjátékokból csak töredékek maradtak fent, amelyek azonban felbecsülhetetlen értékei a magyar drámatörténetnek. A régvolt magyarok hitéről, emberségéről, tisztességéről, hazaszeretetéről is vall az évszázados dokumentumokon alapuló színházi passiójáték. Kötődéseink - kettősségeink Beszámoló a hollandiai Mikes Kelemen Kör tanulmányi napjairól Figyelem! Az országhatár egyelőre nem jelképes. Az írott-kői kilátót például éppen megfelezi... Fotó: Dobos Klára Tarapcsák Ilona A mintegy negyvenhárom éves múltra visszatekintő hollandiai Mikes Kelemen Kör idén szeptember 22-25. között tartotta hagyományos évi tanulmányi napjait az Arnhem melletti Ellecom község Avegoor Konferencia- központjában. A Magyarországról, Erdélyből, Vajdaságból és Nyugat-Európa különböző országaiból meghívott előadók és résztvevők megvitatták identitástudatunk sokrétű, magyar nyelvterületen kívül és belül egyaránt aktuális kérdését. E té- ma jegyében kapta ez a nem tudományos, inkább baráti hangvételű, alapvetően értelmiségi találkozó a Kötődések - Kettősségeink - Kötéltánc? címet. A tanulmányi napokat megnyitó Tóth Miklós (Hága) rövid történelmi visszapillantásában elmondta, hogy a magyarságnak szélsőséges helyzetekben kellett önmagát megvalósítania. Kettősségeink és megosztottságaink gyakori elbotlások- ból és újrakezdésekből álló történelmünk és sajátos földrajzi helyzetünk következménye. Nemzetünk, mely Európa egyik első alkotmányos nemzete, ellentétek sorozatában alakult, népünkben szinte Európa minden vallásos színezete együtt van. Nyugatról nézve országunk csupán olyan földrajzi egység, ahol csatározások közben különböző népek - kunok, jászok, palócok - finom szövedéke alakult ki. Ebben a történelmi egészben létezik az önmagával szembesülő, önmagát megosztó személyiség, az önmegosztásban pedig fontos szerepet játszik a tudat. A felmerülő és megválaszolandó kérdés az, hogy létezik-e olyan tudati pont, amely megtalálja a magyar nemzeti vonások ellentétéből összeálló egységes nemzeti sajátosságokat. Kisebbség és többség Karátson Endre (Párizs) az identitástudat nyelvi vonatkozásairól tartott előadást. Korunk beszédstílusát „örvendetes hangzavarának nevezte, ahol nincs ugyan cenzúra, de sajnálatos identitás- és kommunikációs hiányt és zavart lehet találni. Gondolatmenetének egyik sarkalatos pontja volt nyelv és politikai hatalom kérdése. Fülöp Géza (Marosvásárhely) lehangoló előadása történelmi összefüggéseiben mutatta be az erdélyi magyarság identitástudatának változásait. A magyar lakosság Erdélyből történő kivándorlása 1987-tól szinte folyamatos, a németség gyakorlatilag már nem létezik, az erdélyi szellemiségnek nyoma sincs Erdélyben, az ott maradt magyarságot az asszimilálódás veszélye fenyegeti. A szilárdnak hitt értékrend elbizonytalanodik az emberekben, a hagyományok elvesznek, a múlt jövőbe mentése széthullik. Illyés Kinga (Marosvásárhely) hozzászólásában azt javasolta, hogy el kellene vetni a „kisebbségi” szót, hiszen Európában elmosódni látszanak a kulturális határok, és aligha lehet eldönteni, hogy ki, kivel szemben van kisebbségben. Sajátosan csengett vissza az erdélyi kérdésekre Juhász Erzsébet (Újvidék) szép és okos előadása, amelyben a XX. század történelmi eseményeinek tükrében vizsgálta identitástudat és kulturális produkció összefüggéseit. Elmondta, hogy a közgondolkodás a nemzeti kisebbség identitástudatának megfogalmazását az irodalomtól várta. A két világháború között a kulturális tájékozatlanság és az éltető eszmei nyugtalanság hiánya miatt ezt a feladatát az irodalom nem tudta ellátni. A hatvanas évek közepének fiatal költői bírtak csupán olyan, a modern magyarországi lírát is megtermékenyítő hatással, amely erősítette a nemzeti hovatartozást. A hetvenes évek elejétől azonban fokozatosan megerősödött a cenzúra, elsorvadtak az irodalmi törekvések, az értékpusztulás, elszegényedés, elvándorlás mindennapos jelenséggé vált. Jelenleg a vajdasági magyarságra a vidéki beszűkülés inkább kényszerűségből, mint választásból adódó kettős kötődés, „laza identitástudat” jellemző. Ugyanakkor megkérdezhetnénk, hogy háborúk zajában, nemzeti törésvonalak mentén van-e egyáltalán szükség arra, hogy magyar identitástudatról beszéljünk. Másodgenerációsok A másodgenerációs Hegedűs Géza (Rotterdam) Mikes Györgyöt megidéző How to be an alien everywhere? (Hogy lehetsz mindenhol idegen?) című előadásában volt érezhető valójában a kettős kötődés igazi tartalma. Magyarul ugyan nem beszél, de Magyarországon magyarnak, Hollandiában hollandnak érzi magát. A szintén másodgenerációs, magyarul jól beszélő Marácz László (Amszterdam) a magyar tudomány- politika néhány kérdésével foglalkozott. Bírálatként említette, hogy a magyar alkotmányban nincs lefektetve, hogy Magyarország államnyelve a magyar. Kifogásolta, hogy nem létezik Magyarországon olyan számottevő nyelvészeti irányzat, amely a finnugor nyelvrokonság tételeinek hegemóniáját ellensúlyozná. A nyelvrokonság bizonyítására a hangtan törvényszerűségeinek alapján történő kutatás elavult, lexikai adatokban eltér a svéd, finn és magyar kutatók véleménye. Ugyanúgy egyoldalú a Trianon-kutatás, Kossuth szerepének megítélése a múlt század második felének történelmében, az őshazakutatás. Fontos feladatnak jelölte meg Magyar- országnak a világ vérkeringésébe történő bekapcsolódását mind a tudományos kutatások, mind pedig a nemzeti intézményrendszerek beindítása tekintetében. Testvériség, nemzetiség Hozzáértő kiegészítésében Czigány Lóránt (London) Eötvös Józsefre hivatkozott, aki A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az államra című államelméleti munkájában nem a „szabadság-egyenlőség-testvériség”, hanem a „szabadság-egyenlőség- nemzetiség” fogalmait és egymáshoz való viszonyukat vizsgálta. Ugyanakkor a Humboldt hatására, a XIX. század elején elindított finn- ugrisztikai kutatásokban sem álltak a magyarságra vonatkozó kutatások a tudományos érdeklődés központjában. Noha napjainkban a nemzeti identitástudat a világban regionálisan is erősödik, Kelet-Európában általában erős a testvériségeszme is, amely a XX századi történelmi események következtében még jobban felerősödött. Mindezekből következik, hogy Magyarországon ma is elmaradott a nyelvtudomány, az őstörténetkutatás és az önismereti kutatás. Czigány Imre (Brüsszel) Európa újkori oldódásairól és kötődéseiről elmondta, hogy az előzőleg politikai és ideológiai alapon táborokba kényszerített világrend felbomlása újabb, egyelőre bizonytalan irányú újrakötődéseket von maga után. Ebben az újrarendeződésben Magyarország az egyetlen olyan keleteurópai állam, ahol nem ütötte fel fejét a nacionalizmus, s legkisebb az úgynevezett kollektív kötődés. Az új Európába történő integrálódás és a magyarságtudat erősödésének szükségességét és lehetőségeit elemezve Zabolai Csekme Éva (Genf) arról beszélt, hogy népünkre 1945-től erősen hatott a „blokk-identitás”, ami háttérbe szorította a nemzeti eszméket és törekvéseket. De mi lehet most a feladatunk a megújuló, nemzeti függetlenségi mozgalmakban újrarendeződó Európában? Támogatást fog-e egyáltalán nyerni a nemzeti eszme? Ezeket a kérdéseket természetesen nem lehet határozati úton megoldani, de a családok megerősítése, olyan társadalmi szervezetek és felekezetek ki- - alakítása, amelyek magyarságra és közéletre nevelnek, önbizalmat adnak és megteremtik a szabad polgár eszményét is, mindenképp erősíthetik nemzeti hovatartozásunk tudatát. Szétszórtságban élve is együttélési megoldásokat kell keresnünk Európa más kis népeihez hasonlóan. Egészében véve az örök derűre kényszerült, szelíd bujdosó kései unokáinak magyarságukatimagyar- ságunkat őrző, féltő és ápoló előadásaiból és hozzászólásaiból azt a végső következtetést vonhatta le a résztvevő, hogy úton vagyunk önmagunkhoz, folytatódik a magyar -magyar párbeszéd, s mivel nem különböztetünk meg népeket nemzeti vagy vallási alapon, képesek vagyunk más kultúrákat is befogadni. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy mivel a magyarság jelentős létszámban él .határainkon túl, a kettős kötődés kérdését hasonlóképp meg lehetne vitatni, talán éppen a következő ért tanulmányi napokon. (A szerző a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének oktatója) Cserkészkrónika Rimaszombat (EM - P.L.) - Érdekes és a nemzetiségi lét szempontjából is értékes kiadvány látott a napokban napvilágot Rimaszombatban. A Rimaszombati Körzeti Cserkésztanács és a dunaszerdahelyi Lilium Aurum kiadó jóvoltából megjelent Kálmán László: A rimaszombati cserkészcsapatok története című dokumentumkötete. A kiadvány megjelenésének előzményei az elmúlt évbe nyúlnak vissza. Akkor, egészen pontosan október hónapban a Gömöri Múzeumban a jubiláló rimaszombati cserkészetet bemutató kiállítás nyílt.. A 80 éves múltat felölelő anyag láttán született meg Kálmán László fejében az ötlet, hogy ezt további információkkal és érdekességekkel, fényképdokumentumokkal kiegészítve könyv formájában is ki lehetne adni. Az elhatározást tett követte, és a kerületi cserkésztanács elnöke nagy hévvel munkához is látott. Felkereste a még élő cserkészeket, korabeli kiadványokat: könyveket, újságokat, folyóiratokat, iskolai évkönyveket tanulmányozott át, és összegyűjtötte a múzeum illetve magánszemélyek tulajdonában lévő autentikus fényképeket, plakátokat és egyéb dokumentumokat. Kálmán László a teljesség igénye nékül dolgozza fel a cserkészet rimaszombati nyolcvan évét, különös tekintettel az 1914-től 1948-ig- tehát a cserkészmozgalom betiltásáig - teljedó időszakot. A számok és nevek említése mellett a 82 oldalas könyvecskét több újságcikk, élő résztvevők elbeszélése és gazdag fényképanyag teszi színessé és olvasmányossá. Megtudhatjuk például, hogy a mai Szlovákia területén az 1912-ben alakult pozsonyi Kiskárpá- tok cserkészcsapat után 1913-ban Komáromban, majd 1914-ben Losoncon és Rimaszombatban alakultak cserkészcsapatok. Rimaszombatban mégis az 1913-as évet tartják az alakulás évének, mert az 1912-13-as gimnáziumi értesítőben ez áll: „Jövőre a kirándulások föllendítésére és behatóbb szervezésébe tervbe vettük az ifjúsági cserkészcsapatok megalakítását.” Amire Rimaszombat büszke lehet, hogy a harmincas években egyszerre öt cserkészcsapata volt a városnak (köztük egy szlovák) és mind-mind jól megfértek egymással, érdemi munkával, tartalmas tevékenységgel töltötték meg az együttlét napjait. A figyelmes olvasó megtudhatja például, hogyan zajlott a zászlóavató ünnepély, Blaha Lujza szobrának leleplezése, és kik indultak el Kassára a Rákóczi hamvainak hazahozatala alkalmából tartandó ünnepségre, milyen volt a hangulata a szabadkai cserkészmajálisoknak, és még sok minden mást is... A falu és a világ Részlet Jindrich Streit képgyűjteményéből Budapest (ÉM) - A falu - egy egész világ címmel Jindrich Streit cseh fotóművész alkotásaiból nyílik kiállítás ma, kedden délután 5 órakor a Budapest Galériában (Budapest, Szabadsajté út. 5.). A november 20-ig látható tárlatot Kincses Károly, a Magyar Fotóművészeti Múzeum igazgatója ajánlja a közönség figyelmébe. „Jindrich Streit felfedezte a fényképészet számára a falut, éppúgy, mint Josef Kudelka a cigányokat, Markéta Luskacova a keresztény zarándokokat, vagy Viktor Kolar Ostrava szocialista városképét” - úja Antonin Dufek professzor Streit fotóalbumának előszavában. „Egy olyan maroknyi fotóscsapathoz csatlakozott, akik szinte mindenben eltérnek egymástól, csak az az igyekezet közös bennük, amely- lyel megpróbálják minél alaposabban megvizsgálni a társadalmi viszonyokat, az emberi motiváltságokat valamint az emberi sorsokat. Marshall McLuhan híres szlogenje: A világ egy falu - igaz. A médiumoknak köszönhetően mindenről értesülünk, nincs elérhetetlen lát- határ. Emiek következtében jobban megbecsüljük azoknak a helyeknek az egyediségét, amelyeket egyetlen civilizáció sem tud teljesen megváltoztatni. A világ ilyen helyekből tevődik össze, mint valami képgyűjtemény, és e helyek mindegyikében ott van az egész világ, ahogy minden képben is benne van.”
