Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-16 / 271. szám
16 ÉSZAK-Magyarország Szólástér - Hirdetés ......... ~~ ......._ 1994- November 16., Szerda H OGY NE KELLJEN MINDENT KÉTSZER MONDANI, KÉTSZER MONDANI Tartson konferenciát telefonon! Néhány gombnyomás, és máris hárman vannak a vonalban. Egy nyomógombos készülékkel egyszerre két emberrel beszélhet, így időt és fáradságot takarít meg. Ez a szolgáltatás elsősorban üzletembereknek előnyös, de a DIGIFON szolgáltatások közül mindenki kiválaszthatja az igényeinek megfelelőt. A DIGIFON szolgáltatások nemcsak az Ön életét teszik kényelmesebbé, hanem azok dolgát is megkönnyítik, akik Önnel szeretnének kapcsolatba lépni. Legközelebbi ügyfélszolgálati irodánkban készségesen válaszolunk minden kérdésére. A szolgáltatásokat digitális központba kapcsolt előfizetőinknek ajánljuk. „Okos ember más kárán tanul” Néhány gondolat jutott eszembe az elmúlt hetekben nagy port kavart, veszettség okozta tragikus halálesetek kapcsán. A társadalom részéről jogos elvárás a hiba és mulasztás nélküli egészségügyi ellátás. Sokakat, felbőszít, hogy valaki mulasztott, s ezt tragédiák sora követte. De vajon csak az orvos felelős ezért? Azt bizonyára sokan tudják, hogy néhány éve a magyar állam ingyenes tetanusz elleni védőoltást biztosít az 1940 előtt születettek részére. Azt viszont biztosan kevesen gondolják, hogy több ezer ember nem élt és él ezzel a lehetőséggel. Pedig minden érintett névre szóló meghívót kapott! És azt tudják- e, hogy a gyermekek kötelező védőoltásait hányszor mulasztják el a „gondos édesanyák’? Körzeti orvosi munkám során naponta találkozom ezzel a problémával. Hiába a figyelmeztetés, a védőnő ismételt családlátogatása, a tájékoztatás, hogy milyen következményekkel járhat a diphteria, tetanusz, vagy gyermekbénulás elleni védőoltás elmulasztása - az oltás mégis sok esetben elmarad. Ha ezeknél a csecsemőknél, vagy felnőtteknél később szövődmény jelentkezik, kit terhel a felelősség? Érdemes lenne megkérdezni az állatorvosokat is, milyen az emberek kötelességérzete saját ebeik veszettség-elleni oltásával kapcsolatban! Attól tartok, hogy akik magukat, vagy gyermeküket nem oltatják be, azok nem járnak el körültekintőbben a kutyáikkal sem. Bezzeg az egészségüggyel szemben maximálisak az elvárásaik! Nem titkolt szándékom, hogy a téma iránti nagy érdeklődést kihasználva felhívjam a figyelmüket arra, hogy az „éremnek (legalább) két oldala van”! Kerekes Ferenc háziorvos Még nem késő - a MOKAN-komité emlékoszlopának „eltüntetéséről” Tíz évvel ezelőtt, 1984. november 16-án emléktáblát avattak Miskolcon. Délután 2 órakor az ünnepélyes esemény színhelye a Dózsa György utca volt. Az 5- ös számú épület helyén állt a háború idején Fekete Pál nyomdája, ahol 1944 kora őszétől a MOKAN-komité kiadványait, röpiratait, plakátjait nyomták, s ahol a város és megye náci megszállás alóli felszabadulása után megjelent az Észak-Ma- gyarország első száma Vajda Gábor szerkesztésében. Itt avatták fel azt a kőoszlopon elhelyezett emléktáblát, amely a MOKAN-nak állított emléket. (Megjelent az Észak-Magyaror- szág és a Déli Hírlap 1984. november 17-i számában.) E sorok írója és Rónai Rudolf jelen volt azon a megbeszélésen, amely után kialakult a város állami és pártvezetőinek döntése: Miskolc város náci megszállásának 40. évfordulója alkalmából emléktáblát kell állítani, és ki kell mondani a város elismerését, a MÓKÁN történelmi érdemeinek, tettének megbecsülését. A náci megszállás alóli felszabadulás és az emléktáblaavatás között 40 év telt el. Ennek ellenére elismerésre méltó cselekedet volt az avatás, és a ma élők, az elhunytak nevében köszönet érte. Mi, a MÓKÁN tagjai, a város szülöttei az emlékoszlop ismeretlen körülmények között történt „eltüntetéséig” büszkén mentünk el mellette, és ott tartottuk megemlékezéseinket. Még nem tudjuk, de reméljük, hogy egyszer megtudjuk, kinek vagy kiknek volt „hivatalos” vagy „nem hivatalos” érdeke, hogy 1992-ben az éj leple alatt eltávolítsák a városi ügyészség elől. Annyi bátorságuk nem volt az „elrendelőknek”, hogy ezt nappal tegyék meg. Nem csodálkoztunk azon, hogy igen sok miskolci lakos értetlenül állt a cselekedet előtt. Később azon sem csodálkoztunk, hogy miért volt „útban” a Dózsa György neve, mert az utca elnevezése is megváltozott, de eltűnt Barbay Ferencről és Fekete Mihályról elnevezett utca névtáblája is. Az elmúlt években több alkalommal tettünk kísérletet — miskolciak és pestiek - ennek tisztázására, de őszinte válaszra sem méltattak bennünket. Hallottuk innen és onnan, hogy a mozgalom neve nem tetszett, de ami történelem, azt tudomásul kell venni. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az emléktábla avatása előtti hajnalon valaki, ugyancsak az éj leple alatt lefűrészelte, kitörte a koszorúkat tartó kampókat. Az emléktábla olyan ellenállási mozgalomra emlékezett, amelynek tagjai között ott voltak az idősebb és a fiatalabb nemzedékek képviselői, kommunisták és pártonkívüliek, keresztények és zsidók, szökött katonák és munkaszolgálatosok, horthysta tisztek, leventék és nemzetőrök, az értelmiség képviselői és döntő mértékben a miskolci, diósgyőri munkások. Emlékeztetett a II. világháború alatti áldozatokra, szenvedésre. A MÓKÁN tagjai fegyveresen is harcoltak a náci megszállók ellen, kapcsolatot teremtettek a város határában harcoló, a szövetséges hatalmakat képviselő szovjet csapatokkal. Hozzájárultak a város fel- szabadulásának meggyorsításához, a nagyarányú pusztítás elkerüléséhez. A MÓKÁN nácizmus elleni harcát ismeri az ország, harci cselekményeit nem lehet semmissé tenni, és kitörölni a város történetéből, akkor sem, ha az emléktábla útban van! Az elmúlt napokban a Pro Homine -1944 Emlékbizottság szervezésében tudományos ■ülést tartottak „Magyarország - 1944. Fejezetek az ellenállás történetéből” címmel. Ez alkalomból megjelent kötetben Gosztonyi Péter ,A magyar ellenállási mozgalom és visszhangja a német iratok tükrében” címmel elemezte, hogy a náci német csapatok érintett parancsnokai hogyan látták a magyar ellenállási mozgalmat. Ezt írja: „...Aktív és fegyveres ellenállás a német csapatok ellen tulajdonképpen csak egy körzetben fejlődött ki: Miskolcon és Diósgyőr ipari területein. Kommunisták szervezték, de közreműködtek benne szociáldemokraták, polgári beállítottságú személyek, sőt katonák is. 1944 szeptemberében kezdtek szerveződni... Vezetőik: Tóth Béla, Fekete Mihály és Barbay Ferenc voltak.” „...a MOKAN-komité működésének történetét többen és többször feldolgozták. Mind a Rákosi-, mind a Kádár-féle párt- és állami vezetés igyekezett a MÓKÁN működését - ha már teljesen elhallgatni nem is tudta, de hatását legalábbis - minimalizálni. Ennek politikai okai voltak. A MÓKÁN soha nem tartozott a hivatalos-moszkvai- magyarországi kommunista pártvezetés irányítása alá. Valamiféle ködös és különálló elképzelése volt a kommunizmusról - hiszen önnönmagát nem is a szovjet minta szerint ’antifasisztának’, hanem ’anti- náci’(vagyis: nemzeti szocialista-ellenes) mozgalomnak nevezte el.” A szerző részletesen ismerteti Friessner vezérezredes, a „Dél” hadseregcsoport parancsnoka visszaemlékezését. Ebben olvasható a miskolci ellenállási mozgalomról: „A polgári lakosság fegyveres csoportjai támogatták az ellenséget. Kommunista röplapokat terjesztettek ezerszámra... A harcoló csapatok számára mindez súlyos többletterhet jelentett.” (Hans Friessner: Árulások, vesztett csaták. A Wehrmacht harcai Magyarországon 1944/45- ben. Budapest, 1992.185. o.) A Miskolc körzetében működő német seregtest, a 3. hegyi hadosztály parancsnoka, Paul Klett (későbbi) vezérezredes az 1958-as visszaemlékezésében több oldalt szentelt ezeknek az eseményeknek. „Miskolc egy nagy iparváros, egyben a magyar hadsereg egyik hadüpari központja is volt. Itt a munkásság egy része fellázadt ellenünk” - írja a többi közt. A német hadvezetés titkos napijelentései a második világháborúban c. kiadvány (Osnabrück, 1984) II. kötete is szóba- hozza a miskolci partizánok harcait. Ezeket is bekalkulálták a döntésbe, amikor Miskolc és környéke idő előtti feladását határozták el. Méltán hirdette — az idézetekből is látszik - a MOKAN- emlékoszlop és emléktábla a miskolci-diósgyőri ellenállás dicsőségét. Nem tudjuk, mikor kerül vissza eredeti helyére, ez nem is rajtunk múlik. Közeledik december 3-a, amikor - 50 évvel ezelőtt - véget ért a VÁROS NÁCI MEGSZÁLLÁSA: Itt az ideje az emlékezésnek, a gondolkodásnak és a cselekvésnek. Még nem késő. Antal Ferenc Budapest Nekünk fontos a levegő tisztasága A november 9-i számban a környezetvédelmi szakemberek tanácskozásán felszólalt polgármesternő összegző szavai miatt kénytelen vagyok tollat ragadni. Ezekből az derül ki, hogy jelentősen javult a városban a levegő minősége, és a fő szennyezést a széntüzelés okozza. A kohászat felett szálló vörös és barna felhők, amelyek a Vargahegyről, Kisbakosról, az Ostorosról és más magaslati pontokról, sőt a Győri kapuból szabadszemmel is láthatók, több százezer ember életét veszélyeztetik nem csupán a vasgyári völgyben, ,hanem az avasi lakótelepen is. Diósgyőr felől utazva a Stadiontól már érezhető, az Ujgyőri főtértől az Eszperantó térig pedig szinte néha már kibírhatatlan a levegő. És nemcsak a kipufogógázok miatt! A közlekedésmentes helyeken is! Éjjelente pedig a kohászat helyén lévő leányvállalatok dohognak, sisteregnek, vastömbök zuhanását és egyéb zajokat produkálnak. Állítólag az olcsóbb éjjeli áram miatt dolgoznak ekkor, miközben több százezer ember alszik tán tudata alatt nyugtalanabbul, és ébred kialvatlanul. Fontos néhány ezer ember munkahelye. De több százezer ember és a gyár környékén felnövekvő újabb generáció levegője, pihenése, életének minősége cseppet sem esik a latba? A gyógyításukra fordított költségek, a kórházak üzemeltetése stb. is költségeket emésztenek, amelyekbe ezek az emberek kerülnek, leiknek egészségkárosodásában a gyár is ludas, az szóra sem érdemes? Műszeres adatok nélkül, józan ésszel, orral és szemmel is mérlegelni kellene ezeket a tényezőket (a gázbekötések előnyeit nem vitatva). Tehát optimizmusra egyáltalán nem látok alapot a környezetünk javulását illetőleg. KI. Miskolc Tiltakoznak a nagycsaládosok Nagy örömmel fogadtuk a kormánynak azt a több alkalommal is elhangzott nyilatkozatát, hogy döntései előtt ezentúl a civil érdekképviseletek álláspontjának megismerésére is törekszik. 1987-es megalakulásunk óta a bennünket érintő kérdésekről azonnal írásban tájékoztattuk a kormányzat illetékeseit azzal a szándékkal, hogy ne utólag kelljen bírálnunk a káros hatásúnak ígérkező döntéseket. Beadványainkban mindenkor számadatokra, tényekre támaszkodunk, tartózkodunk túlzó követelések hangoztatásától. Mintegy százhúszezer fős tagságunk rajtunk kéri számon, hogyan fordulhat elő a deklarált kormányzati szándék ellenére, hogy idejekorán kifejtett, szakmailag is megfelelőnek minősített álláspontunkat a kormányzat szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Hogyan lehetséges az, hogy a kormányprogramból adódó feladatok között olyan intézkedéstervezetek szerepelnek sürgősséggel, amelyek a gyermekes és különösen a több gyermeket nevelő családok eddig is aránytalan terheit tervezik növelni. Tiltakozunk az ellen, hogy a családipótlék-rendszer a kormánykörökből eredő rendszeres támadásoknak van kitéve. Elfogadhatatlan, hogy változatlanul szó sincs a családi pótlóknak és ösztöndíjaknak a nyugdíjakéhoz hasonló rendszeres emeléséről annak ellenére, hogy a forgalmi adóztatás mellett is jelentős többlet állami bevételeket eredményez. Tiltakozunk az ellen, hogy egyre nagyobb anyagi teher az iskoláztatás. Kételkedünk benne, hogy a gyes és gyed feltételrendszere - általunk régóta várt és helyeselt - oldásának ára csali a gyermekek, a diákok állami támogatásának meredek csökkentése, a gyed megszüntetése lehetne. Tiltakozunk az ellen, hogy az otthonukban dolgozó többgyermekes édesanyák felnevelt gyermekeik nyugdijjáralékából nem juthatnak esetleg saját jogú nyugellátáshoz. Nem értjük, miért marad családok tömegei számára szükségszerűen elérhetetlen a családalapításra, több gyermek felnevelésére alkalmas, megfelelő, önálló lakás. Demográfiai és gazdasági szempontból rövid és hosszú távon egyaránt irracionális a gyermekek utáni adókedvezmény megszüntetésének terve ahelyett, hogy a gyermeki jogokat elismerő, korrekt mértékű adóalapcsökkentő kedvezmény- nyé alakítanák vissza. Nem értjük, miért ragaszkodik a kormányzat ahhoz, hogy a legrosszabb helyzetű gyermekek számára szükséges többlet- forrásokat kizárólag más gyermekes családok reménytelen el- szegényítéséből teremtse elő (s — 242 helyi szervezetünk és egyéni tagságunk tanúsága szerint — e többletforrásokhoz azután éppen a legrászorultabb gyermekek tömegei valójában nem is jutnak hozzá). Mindemellett a rászoruló gyermekek normatív segélyezését még természetbeni formákban sem tervezi a kormányzat. Az ellen tiltakozunk tehát, hogy a több gyermek vállalása egyre inkább és kötelezően a kilátástalanul szegénnyé válással legyen egyenlő. Nem érzékeljük miféle érdekrend és prioritások alapján cselekszik a kormány, ellenben azt látjuk, hogy változatlanul folytatódnak a felélési technikák, éspedig egyre inkább a szavazati joggal nem rendelkező gyermekek rovására. Tiltakozunk! Benkő Ágota elnöke Olvasóink figyelmébe! Kedves olvusóink tájékoztatására közösük, hogy a Szólástól- rovatban megjelent írások nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű,' a jogrendet, az etikai normákat sértő írások c helyütt sem jelenhetnek meg.
