Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-15 / 270. szám
4 M Itt-Hon 1994. November 15., Kedd Nehéz kezdet után... Miskolc (ÉM - NJ) - Ahogy mondani szokás, a nehéz kezdet után jó folytatás várható, és ebben bíztak azok a bükkszentkeveszti szülök is, akik apró csemetéiket kikísérték a múlt hét végén a Tiszai pályaudvarra az egyik menetrendszerinti nemzetközi szerelvényhez. A tanulókat este hatra Pozsonyban a magyar követség autóbusza várta, és ahogy tervezték másnap reggel iskolapadba ülhettek volna. A jegyeket a szülők vásárolták meg az utazási irodában. Az csak a pályaudvaron derült ki, hogy a gyerekek nem juthatnak el közvetlenül Pozsonyba, mert ilyen kocsi nincs a miskolci szerelvényen. Mindezt az egyik szülő panaszolta el, aki mint mondta, addig „harcolt” a Tiszai vezetőivel, míg telefonon a Keletiből ígéretet kaptak, meglesz a plusz kocsi Pozsonyig. Azóta eltelt egy hét és a bükkszentkereszti gyerekek már túl vannak a szlovák nyelvű iskolai foglalkozásokon. Pályázatok Általános iskolásoknak Mikulás-szokások itthon és külföldön címmel pályázatot hirdetünk. Szeretnénk, ha megírnátok, hogy más országokban mi a szokás, hogyan készülnek a gyerekek a Mikulás, a Télapó fogadására, milyen időpontban várják. Leírhatjátok a régi és mai népszokásokat országonként. A pályázat maximum kétoldalas legyen A/4-es papíron, kézírással. A pályázat beadási határideje 1994. november 24-e 17 óra. A munkára íijátok rá a neveteket, a lakcímet, az iskola nevét és az osztályét. A pályázatokat az Ifjúsági és Szabadidő Házba (Miskolc Győri kapu 27.) lehet beküldeni, vagy személyesen behozni Csikós Mariannhoz. Óvodásoknak Én ilyennek látom a Mikulás bácsit címmel pályázatot hirdetünk. Rajzoljátok le, milyennek látjátok a Mikulást, milyen a ruhája, a zsákja, a szánja, kik segítik a csomagok szétosztásában. Milyen ajándékokat cipel. Hol lakik a Mikulás és mit csinál, amikor nem az ajándékokat osztogatja. Hogyan készültök a Mikulás bácsi fogadására? A pályázatokat A/3-as, vagy A/4-es méretű papírra színes rajztechnikával készítsétek el. Beadási határidő november 24-e 17 óra. A pályázók munkáira az óvoda úja rá a címét és a gyermek nevét. A pályázatokat az Ifjúsági és Szabadidő Házba (Miskolc Győri kapu 27.) lehet beküldeni, vagy személyesen behozni. Mindkét pályázat eredményhirdetése december 3-án 14 órától lesz a Városi Sportcsarnokban a Nagy Mikulás ünnepen. A legjobbak díjait a Mikulás adja át, az első helyezett pályázata illetve rajza megjelenik az Észak- Magyarország Itt-Hon mellékletében. Művelődési ház a Szinva partján Fotó: Laczó József Bíró István Miskolc (ÉM) - Ha nem is egészen a város szélén, hanem Miskolcon a Lenke u. 14. szám alatt található a Vörösmarty Művelődési Ház. Szabóné Nagy Júlia annak idején népművelői végzettséggel került a házba, amelyet akkoriban még a Vasutas Szakszervezet üzemelteiért. Azóta változott a világ, de Julika maradt, teszi a dolgát legjobb tudása és ismerete szerint munkatársaival együtt. Volt itt irodalmi színpad, volt és van fúvószenekar, különféle szakköri foglalkozások teszik színessé e ház tevékenységét. Büszke arra, hogy szinte elsőként hozták létre városunkban a Magányosok Klubját, amely azóta is száznál több tagot számlálva, különféle színvonalas műsorokkal várja a hetenkénti találkozásokat. Itt muzsikál a nosztalgia hullámot célba vevő Holiday együttes mindannyiunk nagy örömére. (Legközelebb november 19-én hallhatják őket, érdemes lesz együtt nosztalgiázni!) • Ugyanilyen büszkeséggel említem, sőt kiemelten a legismertebb és legrangosabb csoportunkat, a MÁV Fúvószenekart, Kalmár Péter karnagy úr irányítása alatt ismét aranydiploma minősítést kapott az októberi országos hírű megmérettetés során. Úgy vélem a nyári és egyéb koncertek során városunk közönsége is jól ismeri őket. □ Bővítették az utóbbi évek során tevékenységi körüket... • Igen, van természetjáró baráti körünk, akikkel csupán két éve dolgozunk. Minden nyáron művelődési házunk élénk éleSzabóné Nagy Júlia tét folytat, gyerekeket fogadunk, június közepétől augusztus végéig nyitva tartottunk egy nyári tábor keretén belül, igyekeztünk megfizethető áron tartalmas programokat biztosítani (úszó-, táncművészeti- és sátortábor a Bükkben). Jövőre arra készülünk, hogy a miskolci gyerekek ne csupán szűkebb pátriánkat ismerjék meg, hanem eljuthassanak Szabolcs- Szatmár és Bereg megyébe is! □ Térjünk vissza a jövőre. Meglepetést tartogat mindenki számára a művelődési ház. • Igen, kísérletképpen és kedvcsináláshoz csak annyit, még az ősszel szeretnénk középiskolások és általános iskolások felső tagozatosai részére, illetve korhatár nélkül „Tanuljon táncolni ingyen” címmel hetente egy alkalommal - november 21-én, hétfőn kezdődne az első foglalkozás - és az utána következő hétfőnként minden alkalommal táncot oktatunk és tanítunk. □ Ez úgy vélem, valami egész különleges és furcsa dolog, hiszen manapság ingyen semmit nem kaphatunk... e Szeretnénk azt, ha a serdülőkorban lévő gyerekeket jó helyen, jó muzsikával és megfelelő színvonalon _ megtaníthatnánk táncolni. Úgy vélem elég volt a diszkós üvöltésből, a rán- gatózásos táncokból. A szülők részéről is felmerült ilyen igény: szükség van egy hagyományos tánciskolára, ahol megtanulhatják a csacsacsától kezdve a bécsi keringőig a legalapvetőbb lépéseket és nem vallanak majd szégyent, ha egy szalagavatón vagy egy iskolabálon szolidabb keretek között bemutatják: igen, mi így is tudunk táncolni és mi is ezek vagyunk.- Ha már megkerestek, felhasználom az alkalmat figyelemfelhívás céljából: november 23-án Szonját és a Sápadtarcú- akat, november 30-án pedig a Tengs-Lengs együttest látjuk vendégül. Ezenkívül van szabás-varrás és aerobic tanfolyamunk. A természetjáróknak és kedvelőknek alapfokú gombaismereti tanfolyamot szervezünk, 32 előadás, plusz terepjáró gyakorlat, ez oklevelet adó vizsgával zárul. átjutottunk november egyik jeles napján, a november 11-i Márton napon. Jelentőségét nem csak a népi megfigyelések adták - de költők is rímekbe szedték azt. Mint például az élet örömeit oly nagyon élvező s azt meg- éneklő Csokonai. Mert Márton napjához sokféle nevezetesség kapcsolódik. Legjelentősebb talán, hogy e napon húzták nyársra Máidon lúdját. A céhes világban a mester e napon vendégül látta legényeit, akiknek libasültet tálalt fel. Ez alkalmat gyertyapecsenyének is nevezték, mert ez volt a gyertya- gyújtás első napja. A libasültből aztán jutott a papoknak is. Igaz, a csontosabb része, a püspökfalatja. Márton napját a néphagyomány a téli évnegyedkezdő napként is számon tartotta. Volt év, mikor lehullott az első hó, s úgy mondták, hogy fehér lovon érkezett Márton. Ha azonban a hóesés elmaradt, akkor csak gyalog közlekedett. Jósoltak a liba mellcsontjából is. Ha barna színű volt, akkor esős, ha fehér, akkor havas télre lehetett számítani. Ám, ha már liba nem is került az asztalra, az újbor igen, amely már kiforrott. S amelynek köztudottan Márton a bírája. így aztán napjainkban sem marad el a pinceszervezés, ahol ismerősök, rokonok, barátok között körbejár az újborral töltött pohár, s Márton mellett a szőlő- és pinceszomszédok is véleményt mondanak az idei termésről. Mártonnak, azaz a névadó Szent Mártonnak, a későbbi franciaországi to- ursi püspöknek hazai vonatkozása is van. A hagyomány szerint ugyanis a mai Magyarország földjén, egyesek szerint a pan- nóniai Sabaria városban - a mai Szombathelyen - született. ások szerint a mai pannonhalmi apátság he- ■ lyén, amely korábban a Győrszentmárton nevet viselte, míg azt Kazinczy Ferenc Pannonhalmára át nem keresztelte. Nótárius Jókedvű Márton 1994. November 15., Kedd Itt-Hon M 5 Tudósítások - hazai tájakról Priska Tibor- És jó itt élni?-Jó! Sokkal jobb, mint Miskolcon volt! Nem mondom, hogy könnyen szántam rá magam, az én koromban mindent kétszer is meggondol az ember, de végül is itt kötöttünk ki. Más családok is költöztek már ide a városból, ők sem bánták meg. De váljon csak egy kicsit, mutatok valamit... Az asszony elindul a nyári konyha felé, addig is körül lehet tekinteni ezen a tájon. A Hernád bal partján nézelődünk, a magasparton, néhány házból álló utcasoron. Ez az utca közigazgatásilag Újcsanálos- hoz tartozik, valaha pedig Ócsanálos része volt. De mikor is lehetett az a valaha, mármint a réges régi? Mint hírlik, több mint száz éve a Hernád váratlanul kiöntött, vitte, pusztította a falut. Vízimalom is dolgozott a folyón, abban persze molnárlegény is, a vízi molnárlegények meg mindig is sokféle vajákosságot ismertek, ők is ama bizonyos tudós emberek közé tartoztak, akikkel nem volt jó kikezdeni. Mert tudtak parancsolni patkányoknak, vizeknek is. Már amelyikük persze. Hát ez olyasmi lehetett. Vélhetően ő okozta azt a töméntelen nagy áradást, a mindent jobban tudók meg kitalálták a földcsuszamlást, hogy mégis megmagyarázzák valahogy a dolgot, mármint a nagy vízáradat hirtelen megjöttét. A mikéntet, a hogyant igazából már csak Frisnyák Sándor tanár úr tudná elmondani, aki egy időben a TIT megyei szervezeténél munkálkdodott, de már régóta , Szegeden tanít egyetemen. O ismerte ezeket a furcsa történéseket. Tény, hogy a víz mindig is noszogatta a lenti falut, a mai Ocsaná- lost, mely falu majd’ hogy nem ráépült a folyóra, ha valaki egy fél téglát beledob, a víz már kicsap, a hivatalos szervek igyekeztek is rábeszélni az ittenieket az elköltözésre, de ezek igen makacs emberek. Egy részük azért mégis hallgatott a szóra, biztonságos helyen megépült Újcsanálos, de a régi falu most is ott áll a helyén és szembe szegül a folyóval, meg minden költözködési biztatással. A régi falu, melynek nemrég még útja sem volt, a mentő is itt állt meg a magasparton, ide hozták lentről a folyón átívelő drótkötél segítségével, csónakkal átmentett beteget. Út már van, megépült Onga- újfalutól, mert korábban meg Ócsanálos közigazgatásilag On- gához tallózott, melyhez Onga- újfalu is. Egyszerű ez nem? De közben itt fenn, a magasparti utcarészben a nyári konyhából előjön az iménti asszony és friss, szép gombákat mutat. Most szedte valamennyit a kertjében. Hát nem csuda ez? Még csak menni sem kell értük. Tyúkok? Hogyne lennének. Vagy hatvan tyúk kapir- gálhat kedvére. Meg a jó levegő, meg a csend... Szóval más ez, mint volt a városban. A lenti, öreg faluban pedig rendezett utcákat, szép házakat, meg itt-ott építkezés nyomait leljük. Fiatal emberekkel futunk össze, bandukolunk a folyó felé, idézgetjük a rég történteket, melyek vagy így estek meg, vagy másként. Tény, hogy a víz mindig sok galibát okoz. Legutóbb is úgy öt éve nagy áradás jött.- Maguknak fiúk nincs szándékukban innen elköltözni?- Elköltözni? Minek? Jó itt lennünk. Itt születtünk, itt a házunk, a házát senki sem hagyja el csak úgy. Inkább még ide is költöznek nehányan. A víz persze gond. De jönnek is ide a folyó kedvéért sokan horgászni, kirándulni. Most is van ebben a vízben egy akkora harcsa, de akkora! Lefogadom, hogy van vagy nyolcvan-kilenc- ven kiló is. Ez itt nem olyan nagy csoda, akik ismerik a Her- nádot, elhiszik. De hogy hol van, merre jár... Nagyon okosnak, ravasznak kell lennie, hogy ki ne fogják. Óriás harcsákat idézgetünk. Jómagam is bizonyíthatom létüket, hiszen sok éve éppen ezen a részen, Ócsanálos és Gesztely között egy csendes, nyári délutánon láttam kiemelkedni a csurgónál egy akkora hatalmas jószágot, azaz, annak a hatalmas hátát, melyről két oldalt folyt le a víz, hogy úgy véltem, valami tengeralattjáró jön a felszínre...No jó, hát egy kisebb tegeralattjáró. És a fel- sődobszaira emlékeznek-e? Ugye ott élt a kacsákat is lenyelő óriás harcsa, mely forté- lyosan a komp alatt lakott és a hidassal együtt járt ide-oda, ezért nem tudták kifogni? Szerintem még ma is él, ha meg nem halt. A partszakasz ellenben, ahol most nézelődünk, le- tanyázásra, táborozásra csábítóan alakult ki.- Jönnek is ide sokan, bár nem mindenki tud úgy viselkedni, miként kéne - ezt meg már Ilonka néni mondja, aki a közeli diófáról szedegeti a termést. - De azéi't a többséget szívesen látjuk, mert rendes népek.- Dió termett?- Termett, csak hosszú husáng kéne a leveréshez, meg főleg jó erős kar, hogy suhogtassa a husángot. De hát ugye lassan megöregszünk. Ráadásul most a föld sem termett az aszály miatt, mondhatom, ingyen dolgoztunk. Bab csak any- nyi, hogy magunknak elég lesz. Kiderül, hogy a rétecske, amelyen tapiskálunk, szintén Ilonka néniéké, annak idején megvásárolták ezt is. Meg felépítették ketten az urával a szép házat az ötvenes években, pedig akkor még nem adott az állam kölcsönt, nem volt segítség sehonnan. De most már a rét is minek? Nincs tehén, hogy fogyassza a szénát, mert a nagy okosok kitalálták, hogy tízezer forintot adnak a tehén levágó- jának, most meg amint hallani, ugye már a húst is, meg a tejet is igen drágán külországból hozzák be. Valamikor meg itt legelt a sok tehén, lehetett vinni a piacra a tejet is. Most meg legföljebb a szilvát tudja bevinni Miskolcra, meg valamicske zöldséget. De azért csak-csak megvannak. Ilonka néniék is, meg a falu, Ócsanálos is.- No, vigyen csak egy kis diót, kóstolja meg! Az Itt-Hon konyhája A Pálháza előtt található Nagy-Tanya Vendégfogadó szakácsának (egyben tulajdonosának), Nagy Györgynek a receptjeivel ismerkedhetnek meg olvasóink. Vadóc leves tárkonyosán (Rapsic leves) Sovány lefaggyúzott, lehártyázott fiatal marha- vagy szarvashúsból jó pörköltet készítek, nem sajnálom belőle a fokhagymát és kevés őrölt köménymagot sem. Amikor félfövése van, az előre elkészített, megtisztított, apró kockára vágott burgonyát hozzátesszük. Fűszerezem még apróra vágott gombával, 2 darab babérlevéllel, csipetnyi tárkonnyal. Vízzel vagy csontlével felengedjük és készre főzzük. Tejfölböl- lisztből kötést (habarást) készítünk, a levest a tűzről levéve, óvatos keverés mellett besűrítjük. Visszatesszük a tűzre és beforraljuk. Kellemes fűszeres, savanykás ízűnek kell lennie, ünnepi asztalon is megállja a helyét. Dupla borda karácsonyra (Kedvesemnek) A hentesnél duplára szeletelt bordát kérünk, úgy hogy minden második szeletnél vágja át a csontot. Az így szeletelt húst besózzuk és kiverjük. Dió tölteléket készítek: A megtisztított, ledarált dióbelet megfőzzük kevés sóval. Főtt sonkát finom lyukú darálón ledarálom vagy finomra összevágom. Házi füstölt szalonnát apró kockára vágom és üvegesre kipirítom. Az így előkészített anyagokat keverőtálba teszem, befűszerezem sóval, kevés borssal, 1 reszelés szerecsendióval. Hozzáütök kettő egész tojást és jól kikeverem. Az előkészített bordákat ezzel a töltelékkel betöltőm. Hústűvel vagy fogvájóval összetűzöm. Lisztbe mártva forró olajon vagy zsíron elősütöm. Edénybe tesszük. Az elősütő zsírba kevés paradicsompürével, liszttel, kevés borssal jó pecsenyelét készítünk. A húsokra öntjük és puhára pároljuk. Tálalás előtt a hústűket vagy fogvájót kihúzzuk. Köretnek burgonyakrokettet, vagy burgonyafánkot adunk. De jó habos burgonyapürével is. Harcsára próbálkozik a horgász. Hátha az a nagy hal kedvet kap a tyúkbélre! Fotó: PT
