Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-15 / 270. szám

A SZELLEM VILAGA Az Észak Színlap Cigányok, hercegek, grófok A Cigánybáró című Johann Strauss-operett bemutatójáról Fotó: Strassburger Alexandra Texastól Gödöllőig Miskolc (ÉM) - Wim Wenders Pá- ris, Texas című filmje, illetve Sam Shepard és L.M. Kit Carson forga­tókönyve alapján készített - azonos címmel - színpadi művet Telihay Péter rendező és Faragó Zsuzsa dramaturg. A játékszíni bemutató sikerének köszönhetően a produk­ció meghívást kapott Gödöllőre,' a Stúdiószínházi Találkozóra. A de­cember 4. és 11. között rendezendő seregszemlén a miskolciak decem­ber 6-án mutatkoznak be. Pausole király Miskolc (ÉM) - Nagy sikerrel ját­szották november első napjaiban a berlini Hebbeltheaterben a Berlini Kamaraopera és a Miskolci Nemze­ti Színház közös produkcióját, Ho­negger: Pausole király kalandjai cí­mű szürrealista operettjét. Az elő­adást Hegyi Árpád Jutocsa, a Mis­kolci Nemzeti Színház igazgató-fő­rendezője rendezte. A Camerata Transsylvanicát Selmeczi György, a Miskolci Nyári Színház művészeti vezetője vezényelte. Az előadásban szerepeltek a miskolci színház tán­cosai is. A díszletek és a jelmezek a miskolci műhelyben készültek. A miskolci közönség várhatóan 1995- ben láthatja az előadást. Bokor Jutta vendégként az Magyar Állami Operaházból és Mieko Ka- nesugi berlini énekesnő Fotó: Cundula Bading Egy őrült naplója Miskolc (ÉM) - A budapesti Nem­zeti Színház vendégjátékaként hol­nap, szerdán délután 5 órától és no­vember 24-én, csütörtökön ugyan­csak délután 5 órától láthatják az érdeklődők a Miskolci Nemzeti Színházban - a Játékszínben - Go­gol: Egy őrült naplója című színmű­vet. Popriscsin szerepében Körtvé- lyessy Zsolt. Operagála Miskolc (ÉM) - Nemzetközi opera­gála lesz a Miskolci Nemzeti Szín­házban - a Nemzeti Filharmónia szervezésében - november 28-án, hétfőn este fél 8 órától, a Bécsi Ze­neakadémia énekeseivel. A műsor­ban részletek hangzanak el Verdi: Rigoletto és Puccini: Bohémélet cí­mű operákból, a Miskolci Szimfoni­kus Zenekar közreműködésével. Az est énekesei: Choon-Ae Kim (Ko­rea), Young-Sook Jung (Korea), Jó­sé Guadalupe Reyes-Carmona (Me­xikó), Kyung-Won Min (Korea), Evert Sooster (Oroszország), Kyung-Hye La (Korea), Kosztolányi Márta és Czesluaw Napiorkowski (Lengyelország). Vezényel: Wolf­gang Gabriel. Apácák - százszor Budapest (MTI) - Századik alka­lommal öltötte magára az apácaru­hát Bencze Ilona, Hűvösvölgyi Ildi­kó, Kiss Mari, Kökényessy Ági és Psota Irén Dán Goggin amerikai szerző Apácák című zenés darabjá­ban, tegnap este a Madách Kamara Színházban. A zenés játékot Keré- nyi Imre állította színpadra. A da­rab magyarországi premierjét 1992. december 31-én tartották. A pro­dukció zenei anyagát magnókazet­tán is megjelentette a színház. Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - A történetet nem kell elmesélni. Az idősebbek bi­zonyára találkoztak már ezzel az operettel, az ifjabbak ismer­hetik a Szaffi című rajzfilmet, esetleg olvasták az eredeti Jó- kai-művet. Egyébként is, nehéz lenne röviden elmondani, ki ki­csoda ebben a mesében. Az egy­szerűség kedvéért maradjunk a jól bevált operettsablonnál. I. felvonás: találkozik a prima­donna és a bonviván, szemük összevillan, megszületik a sze­relem. II. felvonás: némi bonyo­dalom, félreértés, és elválnak, kiket ég s föld egymásnak te­remtett. III. felvonás: minden tisztázódik, a szerelmesek egy­máséi lesznek, boldog happy end, és jöhet a finálé. A Miskolci Nemzeti Színház Ci­gánybáró című bemutatója is nagy­jából így épül fel. Nem kell csalódni­uk az operettrajongóknak. Ifjabb Johann Strauss muzsikája gyönyö­rűen szárnyal, a szereplők érthető­en, szépen énekelnek, zeng a kórus, a táncosok könnyedek, elegánsak, a ruhák látványosak. Minden úgy történik, ahogyan az operettől vár­ható. Minden szereplő a helyén van, mindenkiről tudunk mindent. Vi­szont az egymáshoz való viszonyuk mintha tisztázatlan lenne. Vegyük például Szaffi, a gyönyö­rű cigánylány (a pénteki premieren Seres Ildikó) és Barankay (Kovács­házi István), az ősi birtokra vissza­térő ifjú kapcsolatát. Meglátják egy­mást, szemük összevillan, szerelem első látásra. (Legalábbis ez látszik a nézőtérről.) Ezek után kissé megle­pő fordulat - mégha a szövegkönyv és a partitúra szerint így is kell len­nie -, hogy a fess magyar legény lá­tatlanban megkéri a disznókirály, Zsupán (ebben a szereposztásban Egri László) leányának kezét. Majd mikor meghallja este a tűznél ének­lő (gyönyörű kép!) cigánylány dalát, akkor újra fellobban a bonviván szerelme. Hihetőbb lenne a mese, ha csak ekkor látták volna először egymást. De olyan szűk a játéktér, hogy el sem kerülhették a korábbi találkozást. Zeke Edit, az előadás díszlet- és jelmeztervezője, úgy építette be a teret, mintha a lepusztult Baran- kay-birtokon lévő cigánytanya Zsu­pán szomszéd udvarába érne. Rá­adásul egy puritán falusi házba zsúfolták a disznókirály udvartar­tását. így hiába mondja Zsupán gazda, hogy most már csak rang kellene a vagyonához, a látvány megkérdőjelezi gazdagságát. Persze Egri László Zsupánja nem nagyon engedi, hogy az anyagi­ak firtatásával foglalkozzunk. Lát­hatóan kedve telik ebben a kedve­sen eltúlzott karakterszerepben. A másik szereposztásban Dézsy Sza­bó Gáborral váltják egymást, aki a premieren - egy hatásos toborzóval Miskolc (EM - DK) - M. Kiss Csa­ba Szószóró című műsorában az elmúlt hét végén - Szilágyi Já­nos riporter mellett - három szí­nész mutatkozott be. Xantus Barbara (Kriszta), Nemcsák Ká­roly (Feri) és Harsányi Gábor (Gabi). Hogy Barbara miért Kriszta, Ká­roly miért Feri, azt valószínű kevés embernek kellene magyarázni. Gá­bor viszont azért Gabi, mert a be­szélgetés után a saját írásaiból elő­adott részletekben csak Gabiként beszélt magáról. De e produkció előtt azért még más is történt. Pél­dául majdnem húsz fekvőtámaszt csinált a színpadon, nem volt nehéz dolga, hiszen karatézik, vallja, egy színész tartsa rendbe az izmait, hogy minden pillanatban ugrásra kész legyen... Mesélt arról, hogy azért hagyta ott a Tháliát, mert úgy érezte, rosszul gazdálkodtak a ké­Molnár Anna és Seres Ildikó — huszárkapitányként jelent meg a színen. így az a íürcsa eset történik a színházban, hogy az egyik este Dézsy Szabó Gábor sorozza be kato­nának Egri Lászlót, a másikon meg fordítva. Ugyanígy - sőt ennél valamivel még bonyolultabb rendszerben — váltják egymást a primadonnák és a bonvivánok. (Szaffi szerepében láthatjuk még Nagy Ibolyát és Pili­si Editet; Barinkay pedig Kovácshá­zi Istvánt váltva Laczó András és a későbbiekben majd Leblanc Győző.) A bemutatón Pirisi Edit volt Zsu­pán gazda leánya. Elkényeztetett hisztérika, túlcicomázott maskara. Viszont énektudása, a rózsaszín pa­róka ellenére is érzékelhető termé­szetes bája megmutatta, hogy képes a primadonnaszerepre is. Az operett komikus figurái játé­kukban, megjelenésükben erősen különböztek a darab többi szereplő­jétől. A temesvári mocsárvilágban is megmosolyogtató volt Mirabella (Komáromy Éva), Carnero gróf (Áb­rahám István) és Ottokár (Posta Lajos) figurája. De a fényes Bécsben ugyanígy látszott az idegenségük. A császárváros utcájának polgárai kö­zött egy letűnt világot képviseltek. Joggal feltételezhetjük, hogy ez volt rendező, Majoros István, és a dísz­lettervező, Zeke Edit szándéka is. Viszont Mária Terézia alakjában pességeivel, úgy gondolta, megpró­bál inkább a saját elképzeléseire hagyatkozni: mesélt hát az általa álnéven írt magánkiadású köny­Harsányi Gábor Fotó: Dobos Klára (Várhegyi Márta) volt némi bizony­talanság. Mintha nem döntötték volna el előre - rendező és szereplők közösen -, hogy szeretetreméltó, tiszteletet ébresztő uralkodó lesz-e, vagy inkább csak az egykori méltó­ság megmosolyogtató karikatúrája. Persze ő énekelte, hogy éljen a ma­gyar, neki köszönhető a boldog befe­jezés, de bizonyos szavaira úgy néz­tek össze a színpadi alattvalók, mintha már hallottak volna egyet s mást a királynő huszáros kalandja­iról - még mielőtt megalapította a bécsi magyar testőrséget. A világ sora persze az uralkodók­tól függ, de az operett sikere nem. Itt a primadonna a királynő. Seres Ildikó minden tekintetben megfe­lelt ennek a szerepnek. Mintha még a bonvivánt is zavarba hozta volna. Időnként esetlen kamasznak tűnt mellette Kovácsházi István. De csak a prózai jelenetekben. Mert a telt, határozott ének magabiztos férfivá varázsolta az ifjút. Az őszinte szerelem, a fiatalok gyönyörű kettőse, és boldog egy­másra találásuk ellenére ez az este Czipráé volt. Molnár Anna nagy tit­kokat tudó, kormosképű cigány­asszonya megmutatta a rút külső mögött rejtőző szépséget, a szegény­ség méltóságát, és úgy énekelt, aho­gyan csak azok tudnak, akiknek a vérükben van a muzsika. vekről, az általa alapított Karinthy Színházról (a Hököm utódja), az el­ső nagy bukásukról, amikor is Végh Antal Miért bántják a magyar fut­ballt? című előadását próbálták a Sportcsarnok színpadára vinni, ám ez a néző-futballrajongókkal szem­ben menekülésbe torkollt... A mű­sor vezetője meg is kérdezte tőle, a saját színházában miért nem saját darabjait mutatja be? A kérdésre nagyon szimpatikus választ adott, azt mondta, hogy bár vannak az asztalfiókjában mások, de az egyál­talán nem jó, ha az igazgató „folyik” a saját színházából. És van sok te­hetséges fiatal­ja, el ne felejtsem! Harsányi Gá­bor mindenkit szívesen lát (sőt, vár) pesti előadásaikra. A provokált kér­désre, hogy ingyen-e, igennel vála­szolt. Bár ez természetesen csak a műsor vendégeire vonatkozott. De hát ki tudja azt ellenőrizni?! Pláne, ha bemondják a jelszót: Szószóró. Szíves meghívás a Karinthy Színházba Dorka és Júlia Miskolc (ÉM - FG) - A portás néni színitano- dásnak gondolta, amikor először belépett a Miskolci Nemzeti Színházba a szemüveges kislány. De nem volt ebben semmi sértő, hi­szen úgy tizenhat-tizenhét évesnek látszik Bí­ró Krisztina művésznő. Talán nem is játszik nála alacsonyabb színész a magyar színpado­kon. De ez csak akkor tűnik fel, amikor a folyo­són találkozunk. Mintha nem is ő lett volna Ophelia. Pedig ezzel a beugrással kezdte mis­kolci évadját a Szolnokról ideszerződött szí­nésznő. Most meg az Óz bemutatójára készül. Ó lesz Dorka, akit hazarepít otthonába a nagy varázsló. Azt mondja, már annyira ebben a da­rabban él, hogy valóban kislánynak érzi ma­gát. De tudja, hogy benne van Júlia is. Saját életében megtapasztalta már, hogy képes a nagy fellángolásra. Négyesztendős volt, ami­kor először érezte a szerelmet. A színház és Kőhalmi Attila iránt. A Budapesti Gyermek­színházba vitték el a szülei, ahol a Bátyám és a klarinét című szovjet darab - és a főszereplő, Kőhalmi Attila - láttán határozta el, hogy szí­nésznő lesz. Ha nem is volt színész a családjukban, de mégis csak otthonról kaphatta az indíttatást. Édesapja iparművész, édesanyja pszichológus, a nagynénje balett-táncos. így észrevétlenül is felcsipegette az ember-, a lélek- és a művészet- ismeret morzsáit. Nem volt igazán jó tanuló. Pontosabban irodalomból, történelemből, művészettörté­netből kiemelkedő eredményt ért el, a reáliá­kat azonban egyáltalán nem szerette. Viszont az iskola mellett még számtalan dologgal fog­lalkozott. Zenét tanult, sportolt, balettiskolá­ba járt, színdarabokat írt és rendezett. A Ma­dách Gimnáziumnak mindig is híres volt a színjátszó stúdiója. Onnan indult - a Miskolci Nemzeti Színház jelenlegi tagjai közül - rajta kívül Honti György és Góczán Judit is. Negye­dikes volt, amikor az Országos Csurgói Diák­színjátszó Fesztiválon harmadik helyezést ér­tek el. A darabot maga írta, rendezte, sőt egy kisebb szerepben megjátszott is benne. Mind­emellett tagja volt a Nemzeti Színház stúdió­jának, filmezett, ráadásul készülnie kellett volna az érettségire és a felvételire is. De nem tartott sokáig a vizsgadrukk, már a szóbeli érettségi előtt tudta, felvették a Színművésze­tire. Annak ellenére, hogy pesti lány vidékre, mégpedig szolnoki színházhoz vágyott. Jó sze­repeket kapott, szeretett ott játszani. Két év után mégis eljött. Úgy érezte, el kell jönnie. Meg aztán vonzotta Dorka és Júlia. Akkor még Opheliáról nem is tudott. Miskolc eddig a Kaláka-fesztiválokat jelen­tette számára. Most már a színházat is.- Itt is - a legtöbb vidéki társulathoz ha­sonlóan - zártabb a közösség, mint a főváros­ban. Szorosabbak a kapcsolatok, mélyebbek, viharosabbak az érzelmek, és a munkában is jobban húzzuk egymást. De ha már nagyon elhatalmasodna rajtam a bezártság, akkor elő a walkmant, Vivaldi szól, és barangolok a városban. Ilyenkor telje­sen kitisztul a fejem... Bíró Krisztina Fotó: Sziládi Mónika Othello-premier Budapest (MTI) - A Magyar Állami Opera­házban az elmúlt hét végén tartották Verdi: Othello című művének olasz nyelvű premier­jét, Vámos László rendezésében, Lamberto Gardelli illetve Nagy Ferenc vezényletével. A címszerepet - páros szereposztásban - B. Nagy János illetve Bándi János alakítja. Des- demona, Othello felesége: Tokody Ilona illetve Lukácsi Gyöngyi. A szöveget Shakespeare drámája nyomán Arrigo Boito írta. A magyar nyelvű feliratokat Blum Tamás fordításának felhasználásával, Romhányi Ágnes készítette. A díszletet Csikós Attila, a jelmezt Vágó Nelly tervezte. Verdi Othello című operáját 1887. de­cember 8-án mutatták be először a budapesti Operaházban. Utoljára 1990. február 24-én adták elő. Ez volt a mű 370. előadása a magyar dalszínházban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents