Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-12 / 268. szám
ÉM-interjú ÉM-történelem Tőkés: A politika erkölcsi értékek hordozójaként töltse be hivatását társadalmunk életében. A politikumnak csak így van számomra értelme. II. oldal ... az akkor írt újságok is hitelesek. Igen, mert hűen tükrözik annak, a kornak a „lelkét”. Ez a tükörkép nem szép, néha félelmetes — de volt, létezett. III. oldal Műhely Szép László az, aki az elmúlt hét végén a Győrben megrendezett -RadnótiMiklós emléke előtt tisztelgő - országos szavalóversenyen első helyezést ért el VII. oldal T ájkép Fotó: Fojtán László A hét embere Veresné Jakab Zsuzsanna megyei főjegyző M. Szabó Zsuzsa A telefon hosszas foglalt jelzése után sikerül csak elérni a megyei főjegyzőt, a megyei választási munkacsoport vezetőjét.- Mostanában naponta száz körüli telefont kapunk, a jelölések menetéről érdeklődnek. Senki nem mondja, hogy ne segítsek, sót! Kilencvenben és most is egészen új jogszabályokkal indultunk neki a választás lebonyolításának, amiben egyszerűen nem szabad hibázni. Hatalmas munka és jól meg kell csinálni. Pedig most nehezebb, mert a rendszerváltás utáni első választáson még csak 160 helyi tanács volt, amiből időközben 352 önkormányzat lett. Ez olyan munka, ami nem fér bele napi 8 órába. Félje a gócüzemvezetó a helyi távbeszélő igazgatóságnál, átviteltechnikával foglalkozó mérnök.- Nem árt egy kis ismeretség a távközlésnél, mert ha bejön valami zűr, elég csak odaszólni: „Fiúk, ha Istent ismertek, segítsetek!” Mert valami mindig történik. Például tavasszal a választás előtti vihar. Azonnal intézkedni kellett az ÉMÁSZ-nál, egy félóra múlva legyen áram Ozdon, mert nem mennek a gépek! A titkárnője azt mondja, nem tudja, honnan van benne ez a hatalmas energia, amivel teszi a dolgát.- Említettem a féijemet. Az ő munkája sem nyolcórás, a területe Hatvantól a szlovák határig tart. így aztán megérti, ha én sem megyek négyre haza. De i nagyon fontos a nyugodt családi háttér, hogy ha valami nem sikerül, valakinek legalább otthon kipanaszkodhassam magam, és legyen aki megértsen. Kellenek a magánélet örömei, mert anélkül nem búja az ember. Karrierje, ha helyváltoztatásokkal, kis „kanyarokkal” is, de egyenesen ívelt a főjegyzőségig. 1968-ben fejezte be a jogot Szegeden, mint a hajdúszoboszlói tanács ösztöndíjasa.- Kényszer vitt a közigazgatásba, hárman voltunk testvérek, ösztöndíj nélkül nem tanulhattunk volna. Ha előre tudom, hogy jó tanuló leszek, hogy akár Népköztársasági ösztöndíjat is szerezhetek... De hagyjuk, „megragadtam”, és nagyon szeretem amit csinálok. Hajdúszoboszlón igazgatási osztályvezető lett, majd következett ’75-ben Nyíregyháza, ahol a megyei tanács igazgatási osztályának helyettes vezetője, egyben megyei gyámügyes. 1978-ban került Miskolcra. — Szoboszlón kicsi volt az apparátus, mindennel foglalkoznom kellett. Jó iskola volt, szerintem minden másodfokon dolgozónak azt kéne csinálni egy pár évig. Általában sok embert vezettem, de nem voltam és nem vagyok egy olyan vezető típus, akitől félni keŰ. Tőlem any- nyi az út, mint tőlük hozzám, ezért nem szeretek berendelni embereket, ha valamit akarok, odamegyek én, és kérek. Mert utasítgatni sem szeretek, szerintem kéréssel mindent el lehet érni, s ha így megy, minek parancsolgatni? Miskolcon az első kerüíeti tanács (Bagolyvár), majd az egyesült, városi tanács vb-hivatalának igazgatási osztályát vezette, ’82-87 között a város vb-titkára.- Kértek, hogy vállaljam el, akkor még nem sok nőtársam volt a pályán, megyei illetve megyei jógii szinten, csak a debreceni vb-titkár. Mondták is, hogy jól meg kell küzdenem az elismerésért, de pár éve már Miskolcon éltem, ismertek, nem volt nehéz. A csúcsok: 1991. március 1- ig megyei vb-titkár, majd ekkortól megyei főjegyző.- Komoly, idős vb-titkárok és tanácselnökök közé kerültem, fiatal voltam még, vállaltam. Olyan az egyéniségem, hogy ha vitába keveredek valakivel, két megoldás van. Vagy érvekkel meggyőznek és akkor meghajtok. De nem a címek, a magasabb beosztás, csakis az ének előtt. A másik, hogy a végsőkig kitartok. Pályázat útján lettem főjegyző, jólesett, hogy bár egyedül indultam, a közgyűlés nem mondta, hogy egy pályázó nem pályázó, egyhangúlag bizalmukról biztosítottak, amit igyekeztem megszolgálni. ' Szomorú emléke a 400 fős megyei apparátus leépítése.- A mi feladatunk volt. Sokan elmentek, végül száz ember maradt, akinek a sorsát rendeznünk kellett. Három éve látom, ez a hatvantagú apparátus kevés, hatalmas munka hárul ránk. Különösen így választások tájékán érezni, hiszen tavaszig rajtam kívül csak egy munkatársamnak volt gyakorlata a lebonyolításban. Mégis jól vizsgáztunk. Szakvizsgát tett államigazgatásból, jogtanácsosnak is bejegyeztette magát.- A köztársasági megbízotti hivatal megalakulásakor sok feladat átkerült tőlünk hozzájuk és jöttek újak: az ötven megyei intézmény — a pénzügybe, a költségvetésbe is be kellett dolgozni magam. Peres ügyekben is képviselem a megyei közgyűlést. Nem csak rendkívüli munkabírású, vidám természetű, könnyen elneveti magát.- Mindig jó kapcsolatban voltam a kollégáimmal, örömmel emlékszünk az együtt töltött időkre, amikor valóban fél szavakból is megértettük egymást. Nem kértem és nem kérek tőlük lehetetlent, ha valami nem megy, meg tudom mutatni, mert magam is csináltam. Meg lehet írni azt is, hogy 49 éves vagyok, nálam ez már nem számít, hiszen ott a két unokám! András ürügyén Priska Tibor Bekábelesítve. Be van kábelezve. Szép kreációk ügyel Már terjednek, tartalmuk is mind ismertebbé válik, mivel kitaláltattak, útnak indíttattak, hát nincs megállás... Pedig, ha mostanában tiszta éjszakákon az ember föltekint, láthatja, hogy a Kaszás már szinte a téli fényességgel pompázik, igyekszik is hozzá Sánta Kató a vacsorával, női mivoltához illően az ég legragyogóbbjaként, de észlelhetjük a Fiastyú- kot, a Sárkányt, a Göncölszekeret, meg észlelhetjük Csaba királyfi vitézeinek útját, ha nagyon akarjuk, háta lovak patkóinak csillámlását, porzását is. De itt maradva a Földön, bárki tapasztalhatja, hogy ezeken az őszi estéken a magas hegyekről kékes ködgomolyagok óvakodnak le a völgybe, vagy a kertek alá érve mindenféle alakokat öltenek, az ember megesküdne rá, hogy éppen a megboldogult tani sógort látja, ugyan mit akarhat, miért jött vissza; máskor meg valami olyasmi csudát lát, olyan izét, ami nincs is a világon, most mégis ott hajlong, bólogat, integet, ráhozva az emberre a frászt. Meg régi történetek kelnek életre ezeken a fényes csillagé esteken, mely történetek valaha vagy megestek, vagy nem, mindenesetre kiszíneződtek, formálódtak, kerek egésszé váltak, hűen a szájhagyományokhoz. Elbeszélni, megőrizni való szép történetek, hol vidámak, nevetősek, hol szomorkásak, búsak, mikor hogy. Meg előnyo- makodnakmai történések is. Hogy itt emezfordult elő, amott meg más, jól van-e ez így, vagy dehogyis van, amúgy kéne lennie, hát hogyan is kéne, meg ilyesmik. Ideje van ugye mindennek, így ősz végéhez, tél elejéhez érkezve ezeknek van idejük. Pihen a föld, termését megadta, hosszú, erőt gyűjtő álomra készülődnek a fák, a füvek is visszahúzódtak a talaj biztonságába, a csigák meszes ajtót szerkesztettek házukra, tavaszig tartót, az embernek is jobban marad ideje. Mire isi Jeles napok sokasága mondja mire. Itt van például Márton, aki lóddal, új borral kínálja az értőket, pinceszerre invitálja őket, ahol is megered az ember nyelve, alkalmatos nap ez is beszélgetésre, a világ dolgainak fölemlegetésére. Meg majd András! Sokféle jóslással, neveket rejtő gombócfőzéssel, ólomöntéssel és sok egyéb mókával érkezik. Mártonnal ellentétben, ki inkább a férfiakra számít, itt mára lányok, asszonyok is erősen érdekeltek. De közelít Luca is, mely napon az asszonyokat teljes pihenés illeti meg, legföljebb a fokhagymát készítik elő, ajtófélfát dörzsölve be vele, elriasztandó az ártó szellemeket, főként a boszorkákat, mert azokat leginkább ilyenkor hozza ide a nyavalya. Miklós, Katalin, Erzsébet, Ferenc! Nem akárminő jeles napok! Nem lehet csak úgy szó nékül elmenni mellettük! Bizony, ideje van a szomszédolásnak, a jó nagy beszélgetéseknek, ha már nincsenek is fonók, fosztok, azért csak-csak át lehet menni a szomszédokhoz, barátokhoz egy-egy adjistenre, hogy s mint vagytokra, aztán majd kialakul szépen minden. Szóval, át lehet menni. Azaz, át lehetne. Ha nem szoknánk le róla és nem szoktatnának le róla. Mert ugye a Dallas, meg a Kojak ki nem hagyható, talán már a lakodalmat is hozzájuk kell igazítni. Hát még a Zsákbamacska! Édes jóistenkém, már ilyen műsor is van Tutymó mamának, Mutykó papának elnevezett valakiknek, akik mindezt jónéven veszik nagy nyilvánosság előtt. Most meg az a bizonyos, az elején említett bekábelezés. Büszkén teszik közhírré a mégoly aprócska falukból is, hogy ők már megvalósították a bekábelezést, azaz elkészült saját helyi kábeltévéjük, így most már nyugodtan ülhet mindenki otthon és nézheti a hivatal híreit, hallgathatja felhívásait, közleményeit. Szép dolog ez, hogyne lenne, a technika tényleg hatalmas, de emberek, mi lesz ebből ígyl Hát ezentúl már azt sem kell tudnunk, ki lakik a közvetlen szomszédunkban, él-e még a sógor, a Borcsa néni, megszületett-e már a baba Juliskáéknál, szóval igyekezzünk a teljes elidegenedésrel Be vagyunk kábelezve. Ha ez a gúzsbakötéshez hasonlatos, úgy meg kéne fontolni, mikor, naponta mennyit is működjön az a kábel. Mert lehet ennek is ideje. A kábelnek. De valahogy mégis úgy kellene intézni, hogy legyen ideje így őszi, téli eseteken a szomszédolásnak, egy-egy jókedvű beszélgetésnek. Egy időben Balassagyarmaton több fiatal rendszeresen összejárt mindenféle beszélgetésre. Egyikük később Veres Pálné néven vált ismertté, a másik Madách Imreként és megírta főként ezeknek a beszélgetéseknek a biztatására Az ember tragédiája című drámát. Lucifert pedig a harmadik fiatalról, a művelt földesúrról, Szontágh Pálról mintázta. (Pár éve Szontágh Pálnak is jelentettek meg aforizmáit, bútoraiból pedig néhány a gyarmati múzeumban látható.) Ha a finnek nem lettek volna mesélőskedvűek, összejáróak, nem született volna meg a Kalevala. Ha a görög vak lantos nem meséli hallgatóinak különös, csodás történeteit, a világ szegényebb lenne az Iliásszal, az Odüsszeiával. Ha eleink nem mesélgetnek, nem gyűlnek össze, nem ismernénk a csoda- szarvast, nem tudnánk Fehérlófíáról, Szépmezőszárnyáról. Legyen időnk hát ezeken a hosszabbodó esteken a beszélgetésre, szomszédolásra. Legyen ideje annak is, hogy a gyereknek elmesélünk egy érdekeset a ködből kibontakozó alakról, a mocsárba lesüllyedt templomról, melynek harangját éppen ezekben a napokban hallani, meg legyen időnk felmutatni az égre, látod, az ott a Kaszás, amaz a Göncöl, az a szép fehér meg a Hadak Útja, hol Csaba királyfi, meg a vitézei... Egyáltalán: a nagy technikából, a mai racionális, matériás világból emeljük föl néha a fejünket. Föl. Legyen ennek is ideje.
