Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-12 / 268. szám
II ÉM-hétvége ÉM-interjú November 12., Szombat Az 1,3 milliárd forintos munka generálkivitelezését a Strabag Hungária nyerte Hídavatásra készülnek Cigándnál Valóságos népünnepély volt 1993. május 21-én Cigándon. A Tisza partján ingyen mérték a sört, adták a virslit; a kicsiny zempléni falu határában Schamschula György, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium minisztere elhelyezte a Tisza fölött átívelő új híd alapkövét. Nem túlzás, ha már most azt állítjuk: valóságos népünnepély lesz 1994. november 19-én Cigándon, amikor Lotz Károly, a közlekedési tárca jelenlegi vezetője átvágja a Tisza fölött átívelő új hídon kifeszített nemzetiszín szalagot, s átgurítják a sörrel teli hordót. Az alapkő letételétől 18 hónap, másfél év telt el: elkészült az az összekötő kapocs, amely után a Bodrogköz népe évtizedekig várakozott, amely - Németh Károly cigándi polgármester szavaival élve - ezt a rezervátumot, ezt a nem is elsősorban elmaradott, hanem hátrányos helyzetű vidéket közelebb viheti a külvilághoz. A híd a szó képletes értelmében is híd lett, lehet... Tizennyolc hónappal ezelőtt, 1993. május 21-én helyezték el az alapkövet A polgári régi Tisza-híd leszerelt acélszerkezeteit vízi úton szállították Ci- gándra A cigándi pillérekre júliusban kerültek az acélszerkezetek Kész a mű... Fotók: Laczó József és Kozma István Szentelődjék meg a mocskosnak nevezett politika Beszélgetés Tőkés László püspökkel az egyházról és közéletiségről Balassa Zoltán Tőkés László püspök, a Királyhá- gómelléki Református Egyházkerület vezetője Duray Miklós, az Együttélés politikai mozgalom országos elnökének erdélyi látogatását viszonozta nemrégiben. Felvidéki tartózkodása alkalmából beszélgettünk vele közös gondjainkról. □ A Romániában élő magyarság helyzete sok szempontból különbözik a többi, anyaországon kívül élő magyar kisebbségekétől. • Erdélynek megvan az az előnye, hogy intézményes és infrastrukturális állami hagyománnyal bír, ami máig érződik. Az erdélyi fejedelemségre gondolok. Ez a magyarság képes államalkotó nemzet módjára viselkedni, teljes társadalmi képletet felmutatni az oktatástól a kultúráig, az egyháztól a politikai önszerveződésig. Ez egy olyan előny, mely Erdélyt megkülönbözteti a többi utódállambeli magyarságtól. Ezzel szemben a román nacionalizmus - ennek tudatában - kellő erőket vet be az erdélyi magyarság elnyomására. Az elmúlt hetvenöt év alatt a romániai politikai gyakorlat semmit sem változott. Annak koncepciója és folytonossága, hogy a magyarságot el kell tüntetni Erdély földjéről. A békés Endlö- sungra való törekvés határozza meg a román politikai gyakorlatot. Nem állítom azt, hogy véres népirtásra vetemedne a román hatalom, mint például a szerbek. Viszont azt állítom, hogy lényeges módosulás nem történt a román politikai szándékokban. Ceausescu szelleme él. Nekünk tehát naponként azzal kell számolnunk, hogy minden demokratikus álszínben jelentkező engedmény csupán pillanatnyi időnyerés és halogatás jelentőségével bír. Románia kegyelmére nem számíthatunk. Ebben a helyzetben nem lehet tovább folytatni az alkudozást, a kis lépések eufémizmusát, ami apró lépéseket jelent előre, de nagyokat vissza! Itt egy minőségileg más politikai magatartásra van szükség. Egy új nemzedékre, melynek fején másképp nő a haj. □ Ezen új nemzedék nevelésében jut feladat az egyházaknak is. • A négy történelmi egyház - a katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus - szoros egységben működik együtt népünk szolgálatában. Nem csupán lelki üdvéért végezve szolgálatot, hanem egyben minden olyan kérdésben is, amely népünk jelenét és jövőjét érinti. Tehát valóságos népszolgálatra törekszik. Ezekhez az egyházakhoz csatlakozott 1989 után az önállósodó Országos Magyar Babtista Szövetség. Az ökumenikus együttműködés jól halad. Biztos vagyok benne, hogy ez nemcsak protokolláris, hanem mélyből fakadó, komolyan motivált kapcsolat. Ugyanakkor egyházaink szorosan együttműködnek az RMDSZ-szel, mely egy népképviseleti ernyőszervezet. Ez magába foglalja az összes létező magyar politikai pártot és szerveződést, szakmai, kulturális és művelődési egyesületet. Az egység jegyében a maga pluralizmusával szolgálja a romániai magyarságot, de nem elhanyagolható az országos értelemben vett demokratikus fejlődésben, próbálkozásokban kifejtett szerepe sem. □ Nem származik-e konfliktus az egyház és a politika efféle összefonódásából? • A világi és az egyházi, a polgári és a szakrális szféra ilyetén összefonódása egész természetes. Hívő népünk és közpapságunk mindig is igyekezett betölteni megcsonkult társadalmunk nemzetmegtartó hivatását. A lelkipásztorok java természetes vezetője volt népünknek. Az elvilágiasodás nem öltött olyan méreteket, mint Magyarországon, vagy úgy tűnik, a Felvidék egyes részein. Nálunk az egyház és a társadalmi szféra mindvégig megőrizte összefüggéseit és ezekre jól lehet építeni. Maga az egyház, a gyülekezet, mint funkció létezett és meghatározó szerepet töltött be. Hangsúlyoznom kell, hogy nálunk az egyházi és a nemzeti szinte egybeesik. Van például 200 szlovák reformátusunk Arad megyében, de semmi olyan gond nem merült fel, mint Szlovákiában az utóbbi időben, hogy még a Nemzetközi Református Világszövetségben is hullámokat kavartak egyes szlovák nacionalista, félrevezető manipulációk. A katolikus egyház teljes mértékben azonosul a magyarsággal, leszámítva azokat a csángó katolikus papokat és a csángó eredetű vadromán püspököt, aki Bukarestben székel, és aki elfelejtette eredetét és janicsár papjaival együtt közreműködik a maradék moldvai csángó magyarság elrománosításá- ban. A Vatikán számára kedvesebb a román katolicizmus terjesztése, mint a magyarajkú katolikusok anyanyelvének védelme. így vélnek az ortodoxia rovására terjeszkedni. Ami a magyarság politikai életét illeti, tán fordított volt a fejlődés. Nálunk egy szövetség jött létre s az differenciálódott, Szlovákiában több jött létre, és most egyesül. Akármennyire laza is lenne ez az egység, akármilyen ellentétek is volnának, egy kötelező egységminimumról soha sem szabad elfelejtkezni, s ezt az igazságot ismerem fel, látom érvényesülni a választások közeledtével. Ehhez külön gratulálok Duraynak. □ A kapcsolatok egyik megrontója az annyit emlegetett nacionalizmus. Lehet-e különbséget tenni az egyes országokban megnyilvánuló formák közötti • A szlovák és a román nacionalizmus között látok különbséget. Gondoljunk a marosvásárhelyi vérengzésre. Nálunk Tőkés László Fotó: Nagy Gábor (ISB) vér is folyt. A román nacionalizmus sokkal merészebb, kérlelhetetlenebb és agresszívebb, mint a szlovák. A román titkosszolgálat és nacionál-kommunis- ta hatalom, mely puccsszerűen az első pillanattól kezdve átmentette magát forradalmi mezben, egy pillanatig sem teketóriázott. Egy hónappal a „dicső” és felfújt forradalom után lecsapott, ahová kell. Abban a pillanatban, amikor elérkezettnek látták az időt, hogy vérontást provokáljanak, a román nacionál-kom- munisták egy pillanatig sem teketóriáztak. Jegyezzük meg, hogy ezt akkor tették, mielőtt kitört a háború a volt Jugoszláviában. A hatalom nem olyan lágyszívű, mint itt, Szlovákiában. Most Mátyás király szobrára utalok csak. De hát ne kiáltsam el magam! Remélem, hogy itt gyöngébb kezű a nacionalizmus. □ Ön szerint, visszarendeződésről kell beszélnünk? • Ezt mi is tapasztaljuk. A múlt olyan erővel bír, hogy nemcsak a kommunizmus rendeződik vissza, hanem a nyugati partnerek is. A nyugati, fennen dicsőített demokráciák ugyanolyan képtelen módon viselkednek, mint a keleti földindulás előtt. Ebben a helyzetben mit várjak én a kétkezi munkástól, a földművestől, akit a társadalom a maga képére formált, amikor magas szinten, a nemzetközi politika nem tudja magát túltenni saját korábbi beidegződésein!? Nem tud önrevíziót tartani. Nem tudja revideálni nézeteit. Újraértékelni a helyzetet. Ehhez képest gyülekezeteink népét, parasztságunkat tartom legtöbbre, amely a legegészségesebb ösztö- nösséggel megérzi, hogy ki a hamis próféta és ki az igaz. □ Ön mint püspök és az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, politikai szereplése miatt támadásoknak van kitéve. Mi a válasza ezekre a vádakra? • Ezt nem én választottam, hanem ezt a pályát jelölték ki a ’89-es temesvári események. Az egyház természetesen nem végezhet napi politikát. Inkább erkölcsi jelenléte a fontos. Én nem azért állok ki, hogy kampányt csapjak — mondjuk - az Együttélésnek. Én a választás etikai dimenzióját nézem. Annak alátámasztására idéztem Mózes V. könyvéből az igét, mely úgy szól: Válaszd az életet, hogy élhess mint te, mint a te magod. Itt az élet erőinek a szolgálata hangsúlyozódik ki és azt kell választanunk, ami meggyőződésünk, lelkiismeretünk, életképességünk, értékrendünk szerint leginkább szolgálja az életet. Ha kell, a hitet, ha kell, az anyanyelvet. Egy ilyen mérlegelésre szükség van és nem külsőséges propagandafogásokra, hanem a valós értékek képviseletére kell helyeznünk a hangsúlyt. Látjátok, milyen politikai fenevadak járnak-kelnek a választási kampány idején. Hangzatos demagógiával akaiják eladni portékájukat. Figyeljünk oda, ne engedjük magunkat becsapatni. Én csak ilyen értelemben vállalom a politikusi, politikai szerepkört. Az Isten és embertársaink szolgálatának fogom fel. Ez a veleje a jó politikának. A Felvidékre is ez a nemzetpolitikai felfogás hozott el, mely egészében nézi a nemzetet. A határok felett álló valóság késztet arra, hogy segítsünk a délvidékieken, amennyire tudunk. Ez kötelezze Magyarország mindenkori kormányát, hogy érettünk etikailag és értékelhető módon politizáljon. Talán a magyar kormányzatot a politikai rezon nem készteti arra, hogy értünk harcba szálljon, vagy megtegye a második mérföldet is. De ez a fajta etikai késztetés és motiváció, amelyről szóltam, megke- rülhetetlenné teszi a kérdést. □ Mégis megfigyelhető, hogy különbséget tesznek vallás és politika között, sokan elválasztandónak tartják ezt a két szférát. • Borzasztó, ha a világból, az egységes világképből valamit kiemelnek és azt diabolizálják. Kikiáltják ördöginek, mocskosnak. Véleményem szerint, a politika éppúgy emberi dolog, mint az élet bármely megnyilvánulása. Nem mocskosabb mint a kenyér- harc. A szerelem is tele van kur- vasággal, mégsem utasítjuk el. Egy szűkkeblű, pietista és kegyes mentalitás akarja kifüstölni a hitből a politikát, a társadalmat, a közéletet. Mindent, ami „világi”. Ezzel - paradox módon - az ateista-kommunista mentalitást támogatja, amely száműzni akarja a politikát az egyház életéből, hogy ezzel semlegesítse a gyűlölt erkölcsi erőket. S az a teteje a dolognak, hogy a mélyen kongó, szűkkeblű vallásosság ugyanazt a célt követi, mint az ateista-kommunista manipuláció és propaganda. Ennek az lett az eredménye, hogy engem egyként szidnak a papjaim és a kommunisták, akik újból szeretnének visszatenni oda, ahová 45-50 évig tett a kommunizmus minden lelkipásztort. Ez agyrém! Mondtam is a papoknak, ti támadtok, hogy közéleti szerepet vállalok? Hát olvassátok el társadalmi-politikai szemmel legalább az Ószövetséget. Ott nincs kegyes maszlag! Az napi politikai állásfoglalás. A hatalom, elnyomás, szükség és vezetők kérdéséről szól. Úgy érzem, kommunista koholmány, hogy a világ egyházra és világra oszlik. Véleményem szerint, egy egységes világszemlélet keretében minden mindennel összefügg. Mint minden területét az életnek - egységes szemlélettel közelítve -, meg kell tisztítani a politikát. Az is lehet maffia- tevékenység, országrabló, gátlástalan, konspirativ aktivitás, de ezzel szemben lehet népszolgálat, olyan kölcsönös bizalom és partnerségen felépülő viszony- rendszer, amely akár Teleki Pál öngyilkosságához is elvezethet. □ Történelmi példák is igazolják c felfogás létjogosultságát. ® A Rákóczi család éppen úgy jelent számomra példát és indíttatást a különböző felekezetek együttműködésére, mint a kuruc politika folytonosságára. Ezt szétválasztani vétek volna, még ha a szlovák nacionalista politika megint támad is az egyházi szolgálat közéleti szerepléssel való ötvözése miatt. A szálkát keresik szemünkben, közben a gerendát nem veszik észre sajátjukban. Gondoljunk csak az első Szlovák Köztársaságra, s annak vezetőjére, Tisora, vagy a román nacionalizmus egyházi személyiségeire, akik a nagyromán elmélet atyái voltak. Ez is hozzátartozik a képhez. A helyzet receptje az Evangélium tanítása lehet. Persze nem a jelszavak értelmében, hanem elvek és eszmények vonatkozásában. De végső soron a tiszta, szigorú erkölcsű politikusok, váteszek, karizmatikus és nagyformátumú személyiségek, valamint a tiszta politikai szándékú néptömegek a hordozói és programadói ennek a folyamatnak. Ha megtisztul egy nép, akkor politikája is kitisztul. Ha hívőbb egy nép, akkor politikájában is érződik ennek hatása. A közélet ne legyen a mocskosnak nevezett politika színtere, hanem szentelődjék meg. Erkölcsi értékek hordozójaként töltse be hivatását társadalmunk életében. A politikumnak csak így van számomra értelme!
