Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-08 / 264. szám

6 A Itt-Hon 1994. November 8., Kedd I MECZENZOF ISTVÁN és ÉÉ- í 'A Wm WmBtijÉ, MECZENZOFNÉ HANYECZ MÁRIÁNAK By», IIP z* InBB Ha Ima jón V s M wS' i§. agjl f \k 4PÁ& hosszú és boldog életet kívánunk jó egészségben f % -’J 20. ■■ házassági évfordulójuk alkalmából. ■ -: .• |g J Szerető gyermekei: Nóra és Erika í • i y.áéjk VENDÉGLÁTÓSOK! Encs, Vasút út 23. szám alatt (állomás mellett) a butiksoron ITAL, bOHÁNyNAGyKER ÜZLET Különféle borok és cigaretták nagyker. áron. 2 l Coca-Cola Fanta 108 Ft Topábbá: édességek, élelmiszerek I széles Választékával Várjuk Vásárlóinkat! I TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Időt, pénzt és fáradságot takarítunk meg Önöknek. Nem kell többé Miskolcra utazniuk. Várjuk hirdetni akaró olvasóinkat, vállalkozókat. Heti mellék­letünkbe keretes hirdetéseket felveszünk az alábbi összegekért: 2/1 oldal 61.000.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 30.500.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 29.900.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 14.950.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 7.600.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 3.800.-Ft + ÁFA Továbbá az Észak-Magyar ország c. napilapban is hirdethetnek szerkesztőségünkben. Legyen az apró lakossági, (ingatlan, bútor, állat, gép, szer­szám, autó, egyéb, eladás, közlemény, gyászje­lentés, köszönetnyilvánítás) közületi vagy keretes hirdetés. Várjuk Önöket személyesen: Szikszó, Kálvin tér 25 sz. alatt, illetve telefonon a 46/396-174 számon. *28065/lH* MIHOK JANOSNE (Pálinkás Katalin) Baktakék Születésnapod és közelgő névnapod alkalmából szeretettel köszöntünk, sok boldogságot, jó egészséget kívánunk: édesanyád, két kislányod és férjed. TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhet­nek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulá­ciót már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közöl­hessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITT-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. •znnw 1994. November 8., Kedd Itt-Hon A 3 Visszahozták az életet Kékedre Helyi adókkal nem sújtották az itt élő lakosokat Kéked (ÉM - B.GY.) - Az aba- úji kis Kéked életében nagy napnak számított az október 21-e, hiszen ezen a nyirkos őszi pénteken falunapra gyűltek össze a község lakói. Az önkor­mányzatuk vallja: annak a nemzedéknek van jövője csu­pán, amelyik tisztek múltját. E gondolat jegyében emlékeztek meg a falu nyugdíjasairól. Az általános iskolások és óvodások alkotta kis csapat, szívhez szó­ló, lelket melengető műsorral köszöntötte a nagymamákat és nagyapákat, akik vastapssal jutalmazták a színpadról levo­nuló gyerekeket. Az önkor­mányzat egy jelképes összeg­gel is kifejezte háláját - a mun­kában, becsületben tisztes kort elérteknek. Hunkár Gyöngyi polgármester a nagyszülők gyermekszeretetével, kitartásá­val kapcsolatos történetet is el­mondott. A nemzeti ünnepünk előesté­jén a község jegyzője, Kovách István az 1956-os forradalommal kapcsolatos személyes élménye­it adta közre. Veszprémben 17 évesen gimnazistaként élte meg a Dávid és Góliát harcát. Kéked lakosainak - határ­község lévén - számolnia kell azzal, hogy területén alkalom- adtán idegenek is megjelen­hetnek, olykor rossz szándék­kal is. Ezt erősítette Szilvási Sándor hidasnémeti határőrpa­rancsnok beszámolója is, aki felhívta a lakosság figyelmét az óvatos és elővigyázatos viselke­désre. A község környékén 1993-ban 123 határsértőt fog­tak el, az idén pedig eddig 101 ilyen személyt vettek őrizetbe. Ebből 84-en külföldiek voltak, közülük 17-en bűncselekmé­nyekbe keveredtek. A román, szerb, albán, török nemzetisé­gű látogatók hazánkat ugró­deszkának tekintik a Nyugat­ra való jutáshoz. Többük terve, a magyar határőrök figyelme révén az első állomásnál kudar­cot vall. A lakosság, az önkor­mányzat és a határőrség gyü­mölcsöző együttműködését nem szabad kifelejteni ezekből a si­kerekből - mondta Szénási Sándor parancsnok. A rendőrség és az önkor­mányzat kapcsolatát értékelte Klain József, a gönci rendőrőrs parancsoka. Kifejtette: a kéke- di önkormányzattal igen jól együttműködnek. Annak elle­nére, hogy megyénkben emel­kedik az erőszakos bűncselek­mények száma, a faluban az el­múlt két esztendőben egyetlen bűncselekmény sem történt. Felhívta az idősek figyelmét az óvatosságra, mert elharapózott az ellenük elkövetett lopások száma. A tagi földtulajdonnal kap­csolatos tájékoztatót Nyulászi Dezső, a földrendező bizottság elnöke tartotta. Ez a beszámo­ló a hozzászólások során durva vitára is okot adott. Az itt élők a mai napig nem értik miért ment tönkre a termelőszövet­kezetük. Többen azzal sem ér­tettek egyet, hogy a felszámo­lás ideje alatt miért nem a tu­lajdonosok elképzelése szerint osztották vissza a földeket. A kékedi önkormányzat négy­éves munkájáról Hunkár Gyön­gyi polgármester számolt be. „Megválasztásunk után neki­láttunk a romok eltakarításá­nak” - kezdte ironikusan beszé­dét. A romok után építkezni kellett, hiszen az akkori tanács másfél milliós vagyonnal adta át a kirendeltséget az utódok­nak. Ezzel szemben most 21 millió forintos ingatlant és in­góságot tudhatnak magukénak, összesen 46 millióval gazdál­kodhattak. Az állami támoga­tások mellett ebből 15 miihó fo­Fotók: Buzafalvi Győző rintot pályázatok útján nyer­tek. Mi is történt ezalatt a négy esztendő alatt? Sikerült az épü­leteik és a község arculatát új­jávarázsolni, az értéktelen ro­mos épületekből milliós értéket létrehozni. Felújították az isko­la, a szolgálati lakások, a pol­gármesteri hivatal, az orvosi rendelő épületeit. Négy évvel ezelőtt semmi­lyen közművel nem rendelke­zett a falu. Ma már van egész­séges - vezetékes — ivóvíz, te­lefon, aszfaltozott utak. Az éle­tet is visszahozták a községbe, otthont adtak a gyerekeknek. „Visszatért” az iskola is. Bein­dították az óvodát. Helyben sa­ját konyhájukkal oldották meg az öregek és a diákok étkezte­tését. Megszüntették a buszra várakozók kényelmetlen hely­zetét, három új buszváró léte­sítésével. Önálló jegyzőség lét­rehozásával helyben intézhetik a lakosok az ügyes-bajos prob­lémáikat. Két gépkocsit vásá­roltak, amivel a lakosság szol­gálatába álltak. Az ARO-val végzik a szemétszállítást a köz­ségben, a Mazda gépkocsi pe­dig az időközben bevezetett fa­lugondnoki rendszert segíti. Felelevenítették a nádas- di-kékedi jószomszédi kapcso­latokat, aminek következtében az idén harmadik alkalommal nyitották meg a határt ideig­lenesen. A kékedi lakosokat he­lyi adókkal nem sújtották. Kul­turális rendezvények szervezé­sével is szerették volna elérni azt, hogy a kékediek jól érez­zék magukat a falujukban. Ez a falugyűlés kitűnő alka­lom volt arra is, hogy a leköszö­nő önkormányzat megköszön­je a bizalmat és a megértést, majd Hunkár Gyöngyi itt hiva­talosan is bejelentette indulni kíván a következő, a decembe­ri választásokon is. HFTI ÍEGYZFT Közétetiség Priska Tibor A rendkívül súllyal bíró helyhatósági választásokhoz közeledve akarva-aka- ratlanul is mérlegre tesszük magunkat: miként döntöttünk, kikre szavaztunk a legutóbbi választásokon, kiket bíztunk meg közvetlen környezetünkben ügye­ink intézésére, miként tették azok dol­gukat a köz érdekében, tették-e egyálta­lán, vagy csak hangoskodtak, meg ilye­nek. A saját környezetéről nyilván min­denkinek megvan a maga véleménye. De hát milyen is lehet a véleményünk a magunk szavazatairól, a megválasz­tottak ténykedéséről? Vegyes. Eléggé vegyes ez a tapasztalat. Sok új ember került az önkormányzatokba, a leg­többje, föltehetően a nagyobbik része tette is lel ki ismerete szerint amit tudott. A tapasztalatlanság, a bátortalanság vi­szont sok helyütt nagyon is látszó- dott. Találkoztunk bizony jó megjele­nésű, helyesen gondolkodó, a közért tenni akaró fiatal emberekkel, akik vi­szont elgondolásaikat, ötleteiket in­kább csak a családban, vagy néhány barát társaságában ismertették, ott vi­táztak, mérlegeltek, érveltek, a nyilvá­nosság előtt csendben meghúzódtak. Jómagam is találkoztam ezzel a típus­sal. Fel is ajánlottam az újság erejét, (hátha mégis létezik), nyilvánosságát, de ezt a fiatal ember, a maga friss közé- letiségének rutintalanságával már nem merte vállalni. Ezeknek a szava, hát nem is igen hallatszott, nem hallik most sem, hallik viszont nagyon is messzire a hangoskodóké, a melldöngetőké. Azoké, akik úgy vélik - lehetséges, jól vélik -, hogy eréllyel, mások túlkiabá- lásával, mások lejáratásával előbbre jutnak. Úgy tűnik, túl sokan kerültek be a „kemény vonal" képviselői közül, akik inkább belefojtják a szót a másik­ba, mintsem meghallgatnák, érvként pedig durvaságokat, nemegyszer pofo­nokat is használnak. Bármennyire is meghökkentő, nem egyedi eset a po­fozkodás, az szó szerinti birokra kelés, egymás mocskolása, bepiszkolása, a mi megyénk elég sok falujából, városából is tudnának az ottaniak példákat sorol­ni. Olyanokat is, akik cukkolják, herge­lik a pofozkodásra amúgy is hajlamo­sat: adj neki, megérdemli, ne sajnáld, úgy kell a bitangnak! Most örüljünk annak a közhelynek, hogy azért mégsem ez a jellemző? jóI is állnánk, ha ez lenne! De, mint tud­juk, a rossz hír szárnyakon jár. A dur­vaság, a keménykedés messzebb hal­lik, mint a halkan, vagy egyáltalán el sem mondott, mégoly helyénvaló ötlet hangja. Mindenestre az újabb válasz­tásoknál ismét magunkat tesszük mér­legre: vajon a cimboránkra szavaz­zunk-e, csak azért, mert a cimboránk, vagy a másikra, a mégis alkalmato­sadra ? Ráadásul: egyikünk zsebében sem lesz akkor sem a bölcsek köve.

Next

/
Thumbnails
Contents