Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-08 / 264. szám
6 Z Itt-Hon 1994- November 8., Kedd VERBA JÁNOSNÉ Bekecs Drága Édesanyánk! Születésnapod alkalmából erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak gyermekeid: János, Hajnalka, Zsuzsa és Mária, g BÉRES ANDRÁS és FÜLŐP ANNA Kesznyéten 30. házassági évfordulójuk alkalmából sok boldogságot jó egészséget és hosszú életet kívánnak: ■ gyermekei, menye, vejei, Edina és unokái. MIKULA ISTVÁN ' Bodrogolaszi 77. születésnapján nagyon sok szeretettel köszöntik: gyermekei, unokái és dédunokái. TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvasnatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITT-nOH (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. -mmm1994. November 8., Kedd Itt-Hon Z 3 Emlékműavatás és dísztemetés után Katonai tiszteletadás Györgytarlón Györgytarló (ÉM - B.M.I.) - A II. világháború után a környező, volt nagybirtokok cselédtanyáiból alakult község az utóbbi években sokat fejlődött. Ezt jelzi a modem, új községháza, a postaépület, az iskola- bővítés, míg az új tornaterem építése befejezés előtt áll. A falu lakossága azonban október 30-án a múltba tekintett vissza. Az 1944. novemberi frontesemények során a tiszai átkeléskor és azt követően súlyos, elkeseredett harcok folytak Györgytarló határában. A harcok után az Érháti-tanya mellett, a környékbeli civilek összegyűjtötték - nemzetiségükre tekintet nélkül - a hősi halottakat, és azokat egyházi szertartás nélkül közös sírba helyezték őket. Ezenkívül még további két kisebb sírba is temettek el katonákat a Tisza töltésének oldalába. Egy korabeli szemtanú - aki a temetésekben részt vett - elmondta, hogy az eltemetettek között orosz, román és magyar katonák voltak. Ez év nyarán a sárospataki múzeum irányításával a sírokat folyamatosan feltárták és külön koporsóba helyezték a katonákat. Ezzel egyidőben a falu közepén Kovács László fafaragó és Tomkó László kőfaragó egy mesterséges dombra elkészítették a település tizennyolc II. világháborús hősi halottjának emlékművét. A hősi halottak nevét viselő márványtáblával ellentétes oldalon egy másik márványtáblán emléket állítottak a területről elhurcolt zsidó munkaszolgálatosoknak is, akiknek sorsa ismeretlen. Október 30-án Györgytarló gyászolt. Ezen a napon avatták fel a falu hőseinek emlékművét. Az ünnepséget szavalattal nyitották meg, majd Gombos Béla polgármester mondott beszédet. Ezt követően Erdős László ezredes emlékezett az elesett Fotó: Fojtán László katonákra. Mint mondotta: bízik abban, hogy soha többé nem kell az anyáknak fiaikat temetni és elsiratni. Az egyházak képviselői is szertartásosan elbúcsúztatták a hősöket, végül az exhumált sírokból vett hamvakból urnát helyeztek el az emlékmű talapzatában. Az emlékműavatást a honvédség díszegysége díszlépésben zárta, miközben a honvéd zenekar indulókat játszott. Eközben a temetőben már ott feküdtek a koporsók a frissen megásott sírok szegélyén. Az ünnepélyes katonai és egyházi búcsúztatások után a hősök földi maradványait tartalmazó koporsókat katonai dísz- sortűz mellett végleges nyughelyükre helyezték. Az ünnepségen jelen voltak az érintett követségek katonai attaséi is, képviselve hazájukat. A már méltó módon újra eltemetett katonák egy kivételével névtelenek maradnak. Bőséges kínálat erdeinkben (ÉM - K.L .) - Nem csak színpompás látványával, de ingyen kínált őszi csemegével is vonzza a kirándulókat, a sokféle terméket gyűjtögetőket az erdő. Aki nem restelli a fáradságot és szereti a vadontermő gyümölcsöket, gombákat, most bőségesen arathat. Mert ha szeszélyes is az időjárás - mint ahogy az is -, mert a fagyokat hűvös, esős-csapadékos időjárás, majd meg a novembert megcáfoló felmelegedés, szinte nyárias napsütés követi - ez a változatosság igencsak kedvez például a gombáknak. A gombakedvelőknek most van miből válogatni, mert már beérett az őszi erdő csemegéjének számon tartott gombafélesége, a rizike is. A fenyőerdőknek ez a csemegéje megtalálható a zempléni fenyvesekben csakúgy, mint Tomanádas- ka környékén, vagy a Blikkben. Jávorkút, Nagymező fenyveseiben. Nem annyira napi eledelként elkészítve, mint inkább savanyúságnak éltévé kedvelt. Télire hagymával, különböző fűszerekkel ízesítve tartósítják, s fogyasztják sültekhez, a vadászok pedig a vadhúshoz ízesítőnek esküsznek rá. Mint ahogy a vadhúshoz tartják illendőnek fogyasztani a nálunk savanyúságnak vagy befőttnek alig ismert áfonyát. Kétféle, a fekete és a vörös áfonya ismert, s megyénkben kisebb-nagyobb elteijedtségben mindkettő megtalálható. A Bükkben fekete áfonya terem, a nevet adó Áfo- nyásban, az Imókő oldalán, valamint a Nagymezőn, a töbrök, víznyelők környékén. Gyűjtésével azonban nemigen foglalkoznak. Mint ahogy a zempléni részeken sem, ahol pedig a vörös áfonya is megterem, a Komlóska patak torkolati vidékén, ahol a nálunk ugyancsak ritkaság számba menő tőzegmoha található. Ennek területe mellett tenyészik a vörös áfonya törpecseijéje. HETI TEGY7ET Közéleti ség Priska Tibor A rendkívül súllyal bíró helyhatósági választásokhoz közeledve akarva-aka- ratlanul is mérlegre tesszük magunkat: miként döntöttünk, kikre szavaztunk a legutóbbi választásokon, kiket bíztunk meg közvetlen környezetünkben ügyeink intézésére, miként tették azok dolgukat a köz érdekében, tették-e egyáltalán, vagy csak hangoskodtak, meg ilyenek. A saját környezetéről nyilván mindenkinek megvan a maga véleménye. De hát milyen is lehet a véleményünk a magunk szavazatairól, a megválasztottak ténykedéséről? Vegyes. Eléggé vegyes ez a tapasztalat. Sok új ember került az önkormányzatokba, a legtöbbje, föltehetően a nagyobbik része tette is lelkiismerete szerint amit tudott. A tapasztalatlanság, a bátortalanság viszont sok helyütt nagyon is látszó- dott. Találkoztunk bizony jó megjelenésű, helyesen gondolkodó, a közért tenni akaró fiatal emberekkel, akik viszont elgondolásaikat, ötleteiket inkább csak a családban, vagy néhány barát társaságában ismertették, ott vitáztak, mérlegeltek, érveltek, a nyilvánosság előtt csendben meghúzódtak, jómagam is találkoztam ezzel a típussal. Fel is ajánlottam az újság erejét, (hátha mégis létezik), nyilvánosságát, de ezt a fiatal ember, a maga friss köz- életiségének rutintalanságával már nem merte vállalni. Ezeknek a szava, hát nem is igen hallatszott, nem hadik most sem, hallik viszont nagyon is messzire a hangoskodóké, a melldöngetőké. Azoké, akik úgy vélik - lehetséges, jól vélik -, hogy eréllyel, mások túlkiabá- lásával, mások lejáratásával előbbre jutnak. Úgy tűnik, túl sokan kerültek be a „kemény vonal" képviselői közül, akik inkább belefojtják a szót a másikba, mintsem meghallgatnák, érvként pedig durvaságokat, nemegyszer pofonokat is használnak. Bármennyire is meghökkentő, nem egyedi eset a pofozkodás, az szó szerinti bírókra kelés, egymás mocskolása, bepiszkolása, a mi megyénk elég sok falujából, városából is tudnának az ottaniak példákat sorolni. Olyanokat is, akik cukkolják, hergelik a pofozkodásra amúgy is hajlamosat: adj neki, megérdemli, ne sajnáld, úgy kell a bitangnak! Most örüljünk annak a közhelynek, hogy azért mégsem ez a jellemző? Jól is állnánk, ha ez lenne! De, mint tudjuk, a rossz hír szárnyakon jár. A durvaság, a keménykedés messzebb hallik, mint a halkan, vagy egyáltalán el sem mondott, mégoly helyénvaló ötlet hangja. Mindenestre az újabb választásoknál ismét magunkat tesszük mérlegre: vajon a cimboránkra szavazzunk-e, csak azért, mert a cimboránk, vagy a másikra, a mégis alkalmato- sabbra? Ráadásul: egyikünk zsebében sem lesz akkor sem a bölcsek köve.