Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-06 / 236. szám
ZABADIDO .. — T'z~ Házi Gazda " A z ÉszaK'Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1994. Október 6. Cseh veszteség Prága (MTI) - A jelenlegi cseh gazdálkodási környezetben oly alacsony jövedelmet biztosítanak az agrárvállalkozások, ami nem teszi lehetővé hatékonyságuk növelését - jelentette ki Prágában Jan Fend, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Cseh-morva Szövetségének elnöke. Sajtóértekezletén elsősorban az ál- : attenyésztés veszteségességére panaszkodott. Emlékeztetett arra, hogy 1993-ban a sertés egy kiló- grammnyi élősúlyán 0,8 korona volt a tenyésztők ráfizetése, ami az egész évi termelést tekintve 500 millió cseh korona veszteséget jelentett az ágazatnak. Hozzátette: 1994 első hét hónapjában a kilónkénti veszteség még mindig 0,5 Ke volt. Szavai szerint idén az élőmarha minden kilóján 8,72 koronát veszítenek a tenyésztők, ami az idei első nyolc hónap termelését alapul véve 1,9 milliárd Ke veszteséget jelent. 1989 augusztusa óta a vágómarha-állomány 59,3 százalékkal, a fejőstehenek száma pedig 63,4 százalékkal csökkent, ami kritikus helyzetet teremt az ellátásban. A csehországi húsfeldolgozó üzemek kevesebb mint félkapacitással működnek, a nyersanyag 50 százalékát ehhez Finnországból, Dániából vagy Izlandról importálják, mivel az - például a sertés esetében - még mindig közel harmadával olcsóbb, mint a cseh piacon beszerezhető féldisznó, amelynek ára június óta 40-ről 59 Kc-ra emelkedett - nyilván a növekvő ráfordítások miatt. Josef Lux mezőgazdasági miniszter viszont - akinek lemondását legutóbb szeptemberben követelte a cseh parlament agrárbizottsága - úgy véli, hogy mostanra sikerült kiegyenlíteni a keresletet és a kínálatot a hús- és a tejtermékek vonatkozásában. Az élelmiszerek fogyasztói árának folyamatos növekedése pedig Lux szerint a piacgazdasági átalakulás természetes velejárója. Toíliszt juhoknak A toíliszt ismert, mint fehéijeforrás a baromfi számára. Az egyesült államokbeli Montana állam egyetemének kutatói most azt vizsgálták, hogy milyen következményekkel jár a toíliszt etetése juhoknál. A toíliszt fehéije emészthetősége hasonló a gyapotmag-liszt emészthetőségéhez, de alacsonyabb, mint a szója- liszté. A vizsgálatok azt mutatták, hogy szójaliszt helyettesítése tol- liszttel nem okozott testtömeg csökkenést, és a bendőben végbemenő rostemésztést sem befolyásolta. A kutatók szerint a toíliszt megfelelő kiegészítő fehéijeforrást jelenthet olyan gyenge minőségű takarmánynyal etetett juhok számára, melyeknél a cél csupán a testtömeg fenntartása, illetve csekély testtömegnövekedés. A szójaliszt és toíliszt keveréke nem bizonyult jobb takarmánykiegészítőnek a kizárólag tol- lisztből álló kiegészítőnél. Újvilági Suffolk Brit tenyésztők újvilági Suffolk juhfajta-embriókat importáltak tavaly Kanadából. Ötéves előkészítő és kiválasztó munka eredményeképpen jött létre az a sejtmagtenyészet, amire a brit tenyésztést alapozni fogják. A kívánalmak nagyon szigorúak voltak mind a minőség, mind az egészségügyi állapot tekintetében, de éppen ez a szigorúság az, amivel a vásárló gazdák bizalmát elnyerhetik. Az újvilági Suffolk méretei impozánsak: nem ritka az egyméteres marmagasság és az állat testhossza is figyelemre méltó. A napi testtömeg-gyarapodása is kiválói, a tenyésztők szerint az átlagos napi 540 grammos gyarapodás könnyen elérhető. A brit suffolkhoz képest az újvilági Suffolk finomabb csontozató, feje kecsesebb, de ahogy a tenyésztők is mondani szokták, „ez nem egy gyapjas gazella”: jó húsformákat mutat. Mivel a fajta könnyen bárányozó, kiváló a növekedési erélye, és a mai piaci igényeknek jobban megfelelő sovány húst ad, komoly érdeklődésre tarthat számot. (Farmers weekly) Csak lassan a kukoricásba! A szakszerű itatás a jó takarmányozás alapja. Ha az állatok nem ihatnak eleget, romlik az étvágyuk, takarmányértékesítésük. Fotó: Filip Gabriella Baktakék (ÉM - DK) - Az utóbbi időben javult az állathigiénia. Ez jó hír. Lenne. Ha nem tudnánk, hogy ennek egyik oka az állatsűrűség csökkenése. Hiszen nagy állattenyésztési telepeket számoltak fel az elmúlt időszakban... Hajdú Lajos baktakéki állatorvos is a kisebb létszámnak tudja be az istállóhigiénia javulását. És ezt ő is nagy árnak tartja. Mondja, az aba- úji részeken, ahol ő dolgozik, különösen elszegényedett a lakosság. A háztájiban is csökkent az állatlétszám, viszont a megmaradt egy-két tehénre jobban odafigyelnek a gazdák. A fejési higiénia egyébként is mindig az embertől függ, a nagy telepeken is ott volt gyakoribb a tőgygyulladás, ahol kevésbé lelkiismeretesen történt a fejés. Mostanában tömegesebb masztitiszes megbetegedés nem fordult elő. Inkább akkor alakul ki egyedi esetben, mikor a gazda áttér a fejőgépes fejésre, s amíg ezt meg nem szokj a, előfordulhat túlfejés. Bármiféle tőgygyulladásnál figyelmeztetik a gazdát, hogy a teljes gyógyulásig ne vigye a tejet a csarnokba. Kényszerű szerencse A szakember szerint higiéniai szempontból leginkább a trágyakezelés hagy kívánnivalót maga után. De itt is javult a helyzet, hiszen a gazda rákényszerül, hogy az istálló- trágyát - ami egyébként nagy érték - hasznosítsa, kihordja a földre. így kevesebb műtrágya keiül a területekre, tehát javul a környezethigiénia is. Az abaúji vidék különösen az állattenyésztésre teremtődött, a kis aranykorona értékű földeken nem érdemes szántóföldi kultúrákkal foglalkozni. Legelő viszont rengeteg van, és egy marék fűszál is nagy érték. Ingyen kapja a marha ezt a teljes értékű tápanyagot, és persze hasznos számára a jó levegő, a mozgás is. Régen volt már a Szent Györgytől Szent Mihályig tartó legeltetés, amikor szeptember 29-én ünnepélyesen behajtották a jószágokat. Manapság, ha fű már alig- alig van, még akkor is keresik a gazdák a legeltethető területeket. Am arra nagyon kell vigyázni a csordásoknak, hogy a legeltetési területet szigorúan tartsák be. Ne engedjék például, hogy az állatok sokat legeljenek silókukoricából, mert az laktacidémiához (tejsav- mérgezéshez) vezethet. A szokás betegsége Ez korábban majd’ minden ősszel előfordult - tájékoztat a baktakéki állatorvos. A betegség lényege az, hogy a szénhidrátban gazdag takarmányt átmenet nélkül veszi fel az állat nagy mennyiségben, s ekkor az előgyomrokban, majd innen felszívódva a vérben hirtelen megemelkedik a tejsav mennyisége. LTgyanolyan ez, mintha nem fogyasztott volna abrakot, majd egyszerre nagy mennyiség állna rtrj belőle a rendelkezésére. Persze rá szokták engedni silózott területekre is az állatokat, de csak lassan, fokozatosan növelve az adagot, így hozzászoktatva a szervezetet. Ha mégis kialakul a betegség, az szerencsés esetben már a könnyen erjedő, szénhidrátdús takarmány megvonásával is rendbe jön, illetve a lúgos nyáltermelést fokozó szálas takarmánnyal való kiegészítés is hasznos lehet. Szóba jöhet híg szódabikarbónás oldat itatása is. De természetesen, hogy mi a teendő, azt az állatorvos mondja meg! Nem tökéletes, viszont praktikus Évek óta foglalkoztatja a szakembereket a szabadtéri sertéstartás lehetősége. Ebben a termelési módban az ember nem meghatározója, hanem alkalmazója a természetnek. Az állatoknak olyan életkörülményeket nyújtanak, amelyben lehetővé teszik a velük született szokások maradéktalan kiélését. Nem elhanyagolható szempont, hogy ily módon az árunövény-termesztésre alkalmatlan területek állattartással hasznosíthatóvá válnak. A szabad tartás, szemben az is- tállozó tartással, lényegesen olcsóbb is és a jelenlegi magyar gazdasági helyzetben ez döntő érvnek bizonyul. Élőnyei: alacsony beruházási igény, gyors megvalósíthatóság; a tenyészállatok etológiái és fiziológiai igényeit jól kielégíti, így kevesebb a reprodukciós zavarokból eredő megbetegedés; az energia- igény minimális; nem keletkezik hígtrágya. Természetesen a technológia hátrányokkal is jár: magasabb például az élőmunkaigény, kevésbé gépesíthető, a takarmányozás fajlagos mutatói is rosszabbak. A terület állateltartó képességével kapcsolatban két tényezőt kell figyelembe venni: a talaj vízáteresztő képességét és az éves átlagos csapadékot. A kocacsoportokat legpraktikusabb villanypásztorral elkülöníteni egymástól. Az elkülönített területen kunyhókat kell elhelyezni a vemhes kocák számára. Egy-egy kunyhó 5-6 kocának szolgál pihenőhelyül. A fiaztatásra alkalmas kunyhó rendelkezik egy előtérrel a malacok részére. Minden időszakban fontos a bőséges almozás. A szaporítás technológiájában a mesterséges termékenyítés van túlsúlyban. A nyári kánikulai napok káros hatásának, különösen a reprodukcióra gyakorolt negatív hatások megoldására dagonyázó helyek létesítését javasolják, melynek vizét időnként fel kell frissíteni. Állategészségügyi szempontból ez nem a legtökéletesebb megoldás, de praktikusabbat még nem találtak. Ä mai tőkeszegény világban e tartásmód elterjedésére reális esély van. (Hungapig tájékoztató) Hogy a labdát rágják, ne a többiek fülét Egy állattápokat gyártó angliai cég sertéstelepén kísérletképpen a tépésnek ellenálló vörös műanyag labdát dobnak a malacok közé. Jóllehet a vele való játék az állatoktól energiát von el, azok mégis gyorsabban híznak, mint amelyeknek a „focizás" nem adatik meg. A kísérlet vezetői szerint ha a malacok unalmukban labdázni kezdenek, csökken az őket érő stressz és az agresszivitásuk, s egyebek közt nem kísérlik meg rágni a szomszédjuk fülét vagy farkát. (New Scientist) ÉM-repró Ő, a tó Dobos Klára Most vettem meg a lovak határozó könyvét, amelyben több mint száz fajtát ismertetnek a szerzők. Egymáshoz nagyon hasonló egyedek néznek vissza rám, csak az egyik pej, a másik vasderes, a harmadik szürke, a negyedik sárga, az ötödik fakó, a hatodikon csillag van, a hetediken hóka, a nyolcadik zömök, a kilencedik elegáns telivér, a tizedik póni, a félszázadik meg a mi lipicaink... Hogy szükségem lesz-e a könyvre valaha is, azt nem tudom. Mindenesetre ott díszeleg a polcomon, és javasolnám minden gazdának megvételre. Na persze tudom, hogy nekik még annyira sincs idejük nézegetni, mint nekem. Pedig biztosan szívesen tennék. Mert a lovak valahogy még mindig (már megint?) közel állnak a szívünkhöz. Talán nem csoda, hogy a Kistermelők Lapja legújabb száma hosszú listát közöl a lótenyésztő egyesületekről, kirendeltségekről. Mint írják, azért, mert az utóbbi hetekben számos olvasó kért segítséget tőlük ilyen ügyben. De vajon mi ennek az oka? jó, elég távoli ötlet, de lehet például az ősz is, ez az időszak, amikor nagy szüreti felvonulások vannak, s ez nem történhet lovak nélkül. Szégyen is lenne egy olyan népi mulatság, ahol nem ülnének lovaskocsin a zenészek, nem mosolyognának le róla vidáman a gyerekek. .a De az igazi ok talán az lehet, hogy ahol néhány tehén elfér, ott egy lónak is jut helye. És ha nem is lehet fejni, a húsát sem nagyon esszük, meg gyapja sincs, de lehet vele dolgozni a földeken, fuvarozni, sportolni, és-megengedem, furcsa, de lehet szeretni, büszkének lenni rá. Bizonyítja ezt a vásáron hallott néhány szó is. „Hogy ezért a másfél éves csikóért, aki már most úgy hozzánőtt a szívünkhöz csak ha t- vanezret?!" Igen, a lényeg a vonatkozó névmáson van. Aki. Ő, a ló. Barátság „Félek odamenni, túl nagy állat ez a ló, hiába mondja apa, hogy nem bánt, érzem, ő is elhúzódik, hallotta a mondást, elöl harap, hátul rúg, meg hirtelen felcsapja a fejét, pedig olyan szép, és biztosan selymes szőre van, de én még leginkább csak képeken láttam, onnan szeretem, így, hogy életnagyságban itt áll előttem, egyszerre vonz és taszít, de inkább vonz, meg kellene simogatni, és egyáltalán, fel kellene ülni a hátára, csak tudnám, ő mit akar, szóba áll-e velem, persze, ha minden nap látnám, biztos tudnám, de nem látom, ezért jó, hogy itt vagyok, mert ha legközelebb találkozom vele, biztos nem fogok ilyen sokáig gondolkodni, hanem odamegyek, megsimogatom és felpattanok a hátára..." (Felvételünk Monokon készült.) Fotó: Dobos Klára Marha-gyökerek Eddig úgy tudtuk, hogy a világ szarvasmarhái egy nagy, közös „karámból” származnak.A régészeti leletek tanúbizonysága szerint a szelídítés, a háziasítás 8-10 ezer évvel ezelőtt kezdődött. Mivel a régészeti leletek szórványosak, kutatók a legmodernebb eszközökkel ellenőrizték, történhetptt-e mindez így. A mitokondriális DNS elemzése szerint nem. Hat európai, négy afrikai és három indiai populáció elemzése azt mutatja, hogy legalább két, jól elkülöníthető csoportjuk van. Az egyik egy Európában élő, bikaszerú csoport, a másik az indiai púpos forma. Ráadásul, a DNS-mutációk átlagos gyakorisága alapján, a két faj elválása több mint kétszázezer évvel ezelőtt történt. (New Scientist)
