Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-26 / 253. szám

4 ÉSZáKMV4agyaropszág zzz ... Megyei Körkép ~ : 1994. Október 26., Szerda M iskolci városháza Miskolc (ÉM) - A város képvise- lő-testülete júniusában döntött az első lakáshoz jutók pénzügyi támogatásáról, öszszesen 100 millió 200 ezer forintot osztot­tak ki a rászorulók között. Sok igénylő érdemel kivételes mél­tánylást. Ezért a miskolci polgár- mester és a jegyző azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a költségvetés általános tartalékából újabb ötmil­lió forintot adjon az első lakáshoz jutóknak. A város általános tartalé­kában így is valamivel több mint 30 millió forint marad, s mivel a bü­dzsé módosítása rendeletalkotás­nak számít, ezért elfogadásához kétharmados többség, legalább 30 igen szavazat szükséges. A döntés várhatóan csütörtökön, a testület legközelebbi ülésén születik meg. Rendelet teszi kötelezővé, hogy a város minden területéről úgyneve­zett részletes rendezési tervet - RRT-t - kell készíteni. A legköze­lebbi közgyűlésen kerül a képvise­lők elé a Tetemvár-Szentpéteri ka­pu Nyugat, a Békeszálló és környe­zete, a Dimag Rt. és a Digép közötti terület, valamint a Szondi-József Attila telep és térsége részletes ren­dezési terve. Ez utóbbival kapcso­latban merült fel a legtöbb vitás kérdés, a tervezők ezért igyekeztek messzemenőkig figyelembe venni a lakosság kéréseit, észrevételeit. A terveket a Műépítész Kft. készítet­te. Részletes ismertetésére helyhi­ány miatt nem vállalkozhatunk, csak néhány jellemző momentumát idézzük. A rendezési terv a Szondi- telep lakásfunkciójú átépítését ja­vasolja. A cél az, hogy a jelenlegi nyomortelep műszaki-fizikai meg­újulásával jobb lakásfeltételeket te­remtsenek az itt élők számára. Az átépítendő terület a Szondi utca és a Buzogány utcai házasingatlanok keleti telekhatára közötti mintegy 53 méter szélességű sávra korláto­zódik. Az elképzelések szerint mint­egy 300 egy-másíél szobás lakás építésére nyílik lehetőség. A terv megvalósítása csak az anyagiaktól függően lehetséges. Megemelt keret A lakossági kezdeményezéssel, de az önkormányzat segítségével meg­valósuló út-, járda és közműépíté­sek szervezéséről és finanszírozásá­ról szóló önkormányzati rendeletet alapján juttatható pénzekről októ­ber elején döntött a bíráló bizottság. Tagjai áttekintették az előző ülésen odaítélt összegeket és megvitatták az újonnan beérkezett igényeket. Megállapították, hogy a költségve­tésben jóváhagyott keretösszegek módosításra szorulnak. A korábban majdnem 111 millió forintos keretet a bizottság 3 millió forinttal emelte meg azért, hogy a városban folyó út, járda, csapadékcsatorna, valamint ivóvíz- és szennyvízvezetékek, gáz­beruházások és villanyhálózat-épí­tések ne szenvedjenek késedelmet az anyagiak híján. Ismét a Hunyadi 3. Talán a város egyik leghányatot- tabb sorsú épülete a Hunyadi utca 3. Több alkalommal meghirdették eladásra, egyszer már akadt is gaz­dája, aki azonban nem tudta kifizet­ni a vételárat. Legutóbb ez év júniu­sában döntöttek úgy a miskolci kép­viselők, hogy az épület értékének felével apportként beszáll a város egy létesítendő játékkaszinóba úgy, hogy a ház árának másik felét - 15 millió forint plusz áfát - az Eastern European Market Gonsorcium Ltd. azonnal kifizeti. A ltd. ügyvezetője jelezte, hogy ezt az összeget csak a létrehozandó koncesszió elnyerése után utalják át. A város ezt nem tarja jónak. A képviselők a csütörtö­ki közgyűlésen vagy mégis elfogad­ják a cég ügyvezetőjének az ajánla­tát, vagy visszavonják a korábbi ha­tározatot, és ismét meghirdetik el­adásra a Hunyadi utca 3-at. Rendezési tervek NOTESZ Mi következünk Faragó Laios Halottak napja előtt megcsinosodnak a temetők. A sírokhoz elzarándokolnak a tá­volban élő hozzátartozók. Örömmel kö­szöntik egymást a még élő valamikori ját­szótársak, meghányják-vetik a maguk és a világ sorát. Örömmel állapítják meg, ha újabban gaz­dája van a temetőknek, ha rendre kivág­ják a minduntalan előnyomakodó husán­gokat, lekaszálják a sírokhoz vezető utak melletti füvet, máshol a meredeken felfe­lé vezető utat kövezik ki, kerítést, ravata­lozót építenek, szemétlerakót jelölnek ki, és a hulladékot folyamatosan elszállítják. Mindehhez szívesen adta áldását és pén­zét minden hozzátartozó - ki melyiket adhatta. Ezért is háborítja fel méltán az elhunytak nyughelyét nem tisztelők tetteinek híre és látványa a sírkertek látogatóit. Az, hogy még mindig ellopják a hantokról a frissen odatett virágokat, leszerelik, elviszik a majdani elhunytak számára még név nél­kül elhelyezett márványtáblákat, össze­törik vagy ellopják a kő virágtartókat. Né­hol a hajlék nélküliek a sírok között töltik a jó idő kezdetétől a fagy beálltáig az éj­szakáikat. Máshol boros hangulatú erős legények a síremlékek lebontásával fitog­tatják muszklijukat feszítő energiájukat. Más típusú bosszúságot okozott a hír, hogy a Fővárosi Temetkezési Intézet igaz­gatója máris bejelentette: januártól az energiaár növelését, illetve a 20 százalék­ra becsült inflációt kénytelenek a megren­delőkre áthárítani. S hogy örülhetünk-e annak, hogy ugyanakkor az osztályos te­metések mellett lehetőségetteremtenekaz igényes több százezer forintos „luxus" te­metésekre isi Majd kiderül, mekkora ke­reslet lesz ezekre és a Farkasréti temető­ben október végétől 250-300 ezer forin­tért 100 évre előre megvásárolható krip­tákra, amelyekben egy koporsó, illetve több urna helyezhető el. Azt már most is tudjuk, hogy Budapesten ebben az évben szociális alapon várható­an 1200 ingyenes temetés lesz. Miskolcon idén közel 300 embert kísértek utolsó út­jára az önkormányzat költségén. Most szomorú az idő, halottak napjához illő. A szitáló esőben válogassunk a szá­lanként 100-120-150 forintért kínált kri­zantémok között. És helyezzük őseink sír­jára. Utánuk mi következünk. Bizakodhatnak a hívek Miskolc (ÉM) - Október 15-16-án Túlélés egy demokráciában címmel a Konrad Adenauer Alapítvány szervezésében konzultációt tartot­tak Budapesten. A rendezvényen részt vettek a KDNP borsod-abaúj-zempléni szervezetének képviselői is. A kampánytanácsok helyi veze­tőivel ismertették egyebek között azt a közvé­lemény-kutatást, amely az önkormányzati vá­lasztások előtt bizakodással tölti el a KDNP híveit - tájékoztatta szerkesztőségünket a me­gyei kampánytanács. Pénzes tehenek Kirándulás a hasnyálmirigybe Csak tíz évvel maradunk el a Nyugattól - mondja a szakember Nagy József Miskolc (ÉM) - Nem várnak há­lát azok a gyógyszergyártó cé­gek, amelyek borsodi orvosok szakmai útját finanszírozták. Az amerikai kongresszuson lá­tottak egyébként azt mondatják a szakemberrel: területén a Nyugathoz képest ma már nem tizenöt-húsz, hanem csak tíz év­vel marad el a hazai gyógyítás gyakorlata. A gasztroenterológia évtizedek óta elkülönült a belgyógyászaton belül, a hasi szervek, a gyomor, bél, has­nyálmirigy, epe, és a máj betegsége­ivel foglalkozik. Több mint negyven évvel ezelőtt az egyes országok, földrészek gasztroenterológiai tár­saságai elhatározták, hogy négy- évenként megrendezik világkong­resszusukat. A napokban ért véget Los Angelesben a tizedik ilyen tudo­mányos tanácskozás, amelyen 12 ezer orvos vett részt. Megyénkből hárman utaztak a rendezvényre, köztük Juhász László, a Megyei Kórház belgyógyász főorvosa. Őt kérdeztük a részletekről. • Az egykori szocialista országok or­vosai közül Magyarországról vol­tunk a legtöbben. Mi ugyanis - jól­lehet a szakmai találkozóknak gá­tat szabtak a korábbi kötöttségek - nem öt éve kezdtük kialakítani a kapcsolatokat nyugati kollégáink­kal. A mostani, amerikai kong­resszuson 22 helyen zajlottak az események, az előadások, videovetí- tések, és ott első kézből ismerked­hettünk meg mindazzal, ami a szakterületünkön ma a legjobbnak számít. Miután engem itthon is leg­inkább az epe-, a hasnyálmirigy-be­tegségek diagnosztikája és gyógyí­tása foglalkoztat, illetve ezen túl­menően nálunk országosan is kie­melkedő az epebetegek ellátása, a kongresszuson is ez érdekelt első­sorban. Mi is foglalkozunk epekö­vek endoszkópon keresztül történő eltávolításává, létezett nálunk is Juhász László: a magyar orvosok nem öt éve kezdték kialakítani kap­csolataikat nyugati kollégáikkal Fotó: Fojtán László epekőtörés, illetve az epeutak szű­kületét át tudjuk hidalni műanyag­csövekkel ugyancsak endoszkópon keresztül. Kint viszont találkoz­tunk a gasztroenterológia legjobb­jaival. □ Ha figyelembe veszzük az ön által említett hazai, borsodi eredménye­ket, a legfrissebb tapasztalatai alap­ján mekkora a ma mérhető lemara­dásunk a legjobbakhoz képest? • Öt esztendővel ozelótt még tizen­öt-húsz év volt a különbség. Má­ra ez körülbelül tízre csökkent, és itt nemcsak a technikai különbség­ről van szó, hanem mentalitásbeli­ről is. Hiszen a hazai orvostársadal­mat sem lehet kiemelni a mind­annyiunkat körülvett szemléletvi­lágból. Kimondhatjuk: hiányzott nálunk a kellő szakmai igényesség is, amire egy ilyen kongresszus is ráébreszti az embert. Annak vi­szont örülni lehet, hogy a felzárkó­zás megkezdődött és ebben a fejlett országok orvosai kézzelfoghatóan segítenek bennünket. □ Érte-e valamilyen meglepetés a kongresszuson? • Itthon mi is japán endoszkópok­kal dolgozunk, de amit ott újdon­ságként láthattunk, az valami fan­tasztikus. A miniatürizálásban, a technikai fejlesztésben igen mesz- szire mentek el. Az egyik cég példá­ul olyan endoszkópokat fejlesztett ki és mutatott be, amelyek átmérője nem több, mint egy milliméter. Ez­zel már a hasnyálmirigy-vezetékbe, az epevezetékbe is be lehet jutni (természetesen szájon át), és köz­vetlenül közelről vizsgálhatóak a néhány milliméteres kis csatornák, mintákat vehetünk, köveket törhe­tünk a berendezések segítségével. Ami a technikát illeti, láthattuk a kívánt fejlődés irányát. Amiben pe­dig azonnal lépni kellene, az a ha­talmas felmérő munka, ami lénye­gesen hozzájárul a miénket megha­ladó színvonalú gyógyításhoz. Akár évtizedeken át is óriási tömegek kö­rében végeznek felméréseket, és ezek adatai a számítógépekbe ke­rülnek. Nyugaton a kinyerhető ada­tok mára már tudományos bázist kínálnak a megelőzéshez, és ez az egész ezerszer olcsóbb a gyógyítás­nál, az egyes ember betegségi és ha­lálozási kockázata pedig számotte­vően csökken. Ami nekünk még na­gyon furcsa, minden megismert technika alkalmazásához nyomban közük az árat is, amibe a használa­ta kerül. Ha viszont ezt szembesítik azzal, hogy a beteg a beavatkozás után nem nyomja egy hétig az ágyat, hanem a harmadik, a negye­dik napon már dolgozhat, már nem is olyan idegen ez a gyakorlat. □ Az önök kongresszusi részvételét világhírű gyógyszergyárak finanszí­rozták. Nem várnak el ezért cserébe a napi gyógyító munkájukban hálát? • Az égvilágon semmiféle elkötele­zettségünk sincs. Minket a gyógy- szerezésben a napi gyakorlati ta­pasztalatok vezetnek, pontosabban az, hogy a beteg gyógyulásához a legjobb megoldást találjuk meg.- Esküszöm, több pénzemet viszik el újabban a tehenek, mint a lovak! Rajz: Sajóik Ferenc Készül a minta egy miskolci tetováló szalonban Fotó: a szerző Bizsergetnek a szélesebb tű bökései ZSIDAI PÉTER Miskolc (ÉM) - Az alábbi írás egy terjedő divat, a tetoválás történetébe és rejtelmeibe avat­ja be az olvasót. A tetoválás szépemlékezete - töb­bek között és elsősorban - a maya és pápua indiánokat tekinti az ős­atyáknak. A pipázgató, embert ha- mizó dél-ázsiai indonéz szigetvilág, nem különben Ausztrália bennszü­löttei tradicionálisan alkalmazták a bórfestészetet. Innen szökkent át európai létére miután derék tengeri medvék behajózták a messziből a furcsa szokást. 1989. Magyarországon a rend­szerrel együtt változott a kép. A megelőző időkhöz képest újdonsá­got jelentett a szakértelem feltűné­se. így az underground művelők vagy professzionalizálódtak vagy bezártak (vagy csak úgy tettek). A hadseregben és a börtönökben meg­lehetősen elterjedt szépészeti be­avatkozás (volt). Azonban a rendel­kezésre álló ugyan módfelett fin­eszes, mégsem kellően modem esz­közöket nem annyira a művészi ha­tás, mint inkább a megjelölés - ön­meghatározás - igénye vezette a bőr alá. A cél ugyanis a megfelelő színű festék bejuttatása a hámszö­vet alá, a bőrfelszíntől néhány milli­méterre. A szabadságfosztó intéze­tekben bonyolultabb figurák meg­valósítására nem vállalkoztak, an­nál inkább gyagyás aforizmák, mo­nogramok betűinek beültetésére. A zsírszövettől nem sokkal fel­jebb a festék önálló életet él. Minő­sége nem elhanyagolható. A zugte- toválók, gépíró vagy egyéb tintákat, a törvénybíró szalonokban viszont növényi kivonatokból kotyvasztott bőrbarát festékeket használnak. Apró, gyorsan ismétlődő tűszúrá­sokkal juttatják be az anyagot ber­regő, pedálos amerikai gépekkel. A mester zsírpapírról átrajzolja a mintát a bőrre majd beszínezi. A páciens meg se pisszen, sőt a széle­sebb tű bökéseit egyenesen bizser­gésnek érzi. A bőr viszont néhány napig tiltakozik az intervenció el­len, de aztán megszépülve mutogat­ja újmagát. A mester bármit meg tud valósítani, kinek éppen milyen minta a gyengéje. A hagyományo­sok közül a horoszkóp figui’ákat, azokból is az eröalapúakat kedvelik mostanság. Szeretik a sárkányt és a személyiség kompenzáló szömye- delmességeket, de a virágokat is. Korlátlanok a választások, csak tudja megrajzolni a mester. A másik, ami fontos: a testen va­ló elhelyezkedés. Fiataljaink úgy szeretik — bár ötvenen felül is volt vendég —, hogy minél alaposabban simogassa a feltűnősködés kelleme hiúságukat. Erre kiváló a vállacska vagy a lapocka oltalma, lányoknál kifejezetten szexi a bokácskák már­ványmezeje. Álcád tulajdonos, aki bikinivonal mögé rejti szemérmetes piktúráját, csak az arra érdemes ta­pinthatja a kéjjel. A fiúk inkább a kar felhívó részeire pingáltatnak. Nyári bőrmellénnyel viselve kiké­szülnek tőlük a lányok. Már csak a motorra kell engedni a popót! Apropo-pó: oda is lehet, bátran! De ha már egyszer belébújt a bőrbe az anyag nem szívesen kaparintja ki onnan magát. Ném is könnyű, különösen a sűrűn festett részeket. Azért próbálkozások vannak példá­ul sebészeten használatos oldattal, lézerrel, zsilettpengés erőszakkal. Szükség is van rájuk, mert nem mindenki gondol a jövőbe, amikor már álmos, rugalmatlan bőrünkben tengődünk. Szepi - büfétulajdonos, huszonéves leány — egy buja petúni­ával és egy sárkánykígyóval ajándé­kozta meg testét, esztétikai érzéke­it. Nem érdekli, mi lesz aztán. (Car- pe diem!) Ó most szép így velük. Az opponálok szerint - mint például Sipos Imre egyetemista - a bórraj- zokban nincs szépség. Különösen akkor - folytatja a srác -, ha arra gondolok, hogy a haláltáborokban lámpaemyőt készítettek a tetovált bőrdarabokból. Azaz vélemények pro és kontra előfordulnak. Egyszerűbben: tet­szik, nem teszik. ízléseink tehát kü­lönböznek, evidenciáink azonban kevésbé. Nem vitás ugyanis, hogy figuraművészetről beszélhetünk, mivel az igényesebb variánsok, amiket az eredetiség igénye szült, valós kreativitásról tanúskodnak. Ezek az összetett motívum- és szín­képpel rendelkező egyedieskedések először csak néhányakat különböz­tettek meg. (Nekik volt jó, őket' fi­gyelték a strandon.) Aztán egyre többeket. Végül a tetoválás egyete­messége mindenhová, bárkihez elért épp annyira, mint ahogy az in­diánok körében jó szokás volt ezt mívelni, miközben cuppogós csülköt rotyogtattak a tűzön valahol délen, két embervadászat között. k

Next

/
Thumbnails
Contents