Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-25 / 252. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994» Október 25», Kedd ■APROPÓ Rímes történetem Filip Gabriella Micsoda szorgalom kell ahhoz, hogy valaki kikutassa faluja történetét?! Hallgatni az öregek meséit, poros padlásokat, levéltárakat, könyvtárakat járni. Az évek, évtizedek alatt lassan összegyűjtött anyagokból aztán már meg lehet írni a krónikát. Ha szerencséje van a kutatónak, a közösség áldoz arra, hogy kiadvány formájában is megjelenjen a dolgozat. Ha nem, marad az íróasztalfiókban... Pedig milyen jó lenne tudni, kik éltek előttünk, mi történt vei ük, hogyan gondolkodtak?! Nem csak a gyerekek, a felnőttek is szívesen hallgatják az ilyen igaz-meséket. Sajóvelezd lakói is örömmel fogadták, amikor Nagy Károly Ózdon élő helytörténész kiderítette, hogy az ő falujuk az idén immáron hétszázéves. Sőt több, csak éppen ennél korábbról nem maradt fenn írásos emlék. A születésnapi ünnepség talán legkedvesebb színfoltja volt, amikor Kövér Balázs bácsi versbe szedve is elmondta a falu történetét. A költemény kicsit hosszúra sikeredett. De mi az a százötven sor a hétszáz évhez képest?! És milyen kicsi Sajóvelezd Szerencshez viszonyítva?! Belinszkyné Nagy Irén még Balázs bácsin is túltett. Könyvalakban jelentette meg Szerencs város verses történetét. Több mint kétezer soros költeményt kanyarított Irénke néni Szerencs város újból várossá nyilvánításának tizedik évfordulójára. Árpád vezér bejövetelétől Baloxék megerősödéséig - ez lehetne a kötet alcíme. Nem biztos, hogy a szerencsi iskolákban ebből a könyvből fogják tanítani a történelmet, de mindenképpen érdemes egy- egy részletet felolvasni a diákoknak. És persze a felnőttek számára sem lehet érdektelen városuk múltja. De tegyük mindjárt hozzá a jelent és a jövőt is! Hiszen a versfüzér napjainkig ér. Különösen részletes leírást találunk az utóbbi évek eseményeiről. Csak egy kis ízelítő a versből (és némi reklám Szerencs városának): „Ezerkilencszázkilencvennégy /Január tizedikén /Szerencs városnak lakóit/Nagy örömök érték./A Rákóczi-várnak /A déli szárnyában / A Huszárvár Hotel / meg- nyitótünnepel./A zárak megnyíltak,/Csillárok felgyúltak, / Minden pihenésre vágyó / Kedves vendég előtt, / Patinás környezetével / Biztosítva a kényelmes, /nyugalmas pihenőt..." A vers ugyan döcög egy kicsit, és időnként a rímek is sántítanak. De a szálló biztosan kényelmes, és a város valóban szépen fejlődik. így bizonyára a verses történelemkönyvnek is lesz folytatása. _TÁRLAT Nova és Kamera Kassa (ÉM) - A fotóművészet nem ismer határokat. Igazolja ezt a kazincbarcikai Kamera és a kassai Nova Fotóklubok tízéves kapcsolata, együttműködése is. Ez az évtizedes kapcsolat nem formális, hanem rendkívül élő, gyümölcsöző. Kölcsönösen hasznos. A két klub rendezésében számos egyéni és közös kiállítás volt már Kassán, illetve Kazincbarcikán, amelyek jelentősen gazdagították mindkét város kulturális életét. Tagjai'gyakran találkoznak fotóstúrákon, tapasztalatcserével összekötött alkotótáborokon. A fotókörök anyagából november 3-ig Kassán a J. Bocatius Könyvtár kiállítótermében látható kiállítás, de még az évben Kazincbarcikára is elhozzák a tárlatot. Berecz Jozef (Szlovákia) alkotása Cigánybárók és primadonnák Miskolc (ÉM) - Az elmúlt hét végén a Játékszínben láthattuk a Miskolci Nemzeti Színház idei első bemutatóját, a Wim Wenders filmje alapján készült Párizs, Texas című előadást. A következő premier november 11-én a Nagyszínházban lesz. Majoros István koreográfus rendezésében láthatjuk ifj. Johann Strauss Cigánybáró című operettjét. A díszleteket és a jelmezeket Zeke Edit tervezte. Az előadás zenei vezetője Regős Zsolt. A főbb szerepekben a színház három primadonnáját: Nagy Ibolyát, Pilisi Editet és Seres Ildikót köszönthetjük, a bon- vivánok a korábbi miskolci operettelőadások állandó vendégei: Leblanc Győző és Laczó András. Nagy Ibolya és Majoros István Fotó: Strassburger Alexandra Székelyföldtől Svédországig Találkozás Vánky Szabolccsal, az áttört fák faragójával Taktaharkány (ÉM - T.N.J.) - Székelyudvarhely, Stockholm, Taktaharkány... Baltás mozdulattal így lehetne belecsapni a hatalmas fába azt a három pontot, ami egy meghívó szövegében így jelent meg: Vánky Szabolcs Svédországban élő székelyudvarhelyi fafaragó művész Taktaharkányban mutatja be kiállítását. A nagyközségben beszélgettünk az alkotóval, aki nem baltával dolgozik, figurális vagy igen aprólékosan kidolgozott motívumos faművei falra akaszthatóak. És előttük megállva a szemlélő nem csak csodálkozhat a míves megmunkáláson, a képes táblák előtt gondolatai is megmérettethetnek. így vall a fával való találkozásáról:- Otthon, Székelyudvarhelyen szabadidőmben mindent csináltam műhelyemben a kocsijavítástól a kovácsolt csillárokig, gyertyatartókig. Ezekkel a kovácsolt munkáimmal díjat is nyertem Csíkszeredán egy kiállításon. De ezt a munkát már nem nagyon bírtam a derekam miatt. S akkor a komám mondja, hogy miért nem mész el a nyíló fafaragó körbe. A vezető mondta, inkább fiatalok kellenének, s mondtam, hogy jó, de hátha a fúrészpo- ron kívül valami reám is ragad... Három év után vizsgáztunk, de főleg a hagyományos ékvéséses és alapszedéses faragást végeztük. Ott tanultam meg a fát szeretni, és megfenni a vésőt, hogy az jó legyen. Kezdtem aztán figurális faragásokat csinálni, és egyszer egy ilyen faragásom átszakadt, átlyukadt. Ne dobjam el, hát a széleket körbe szintén átvágtam s kikanyarítottam. S akkor láttam, ez nem is olyan rossz. Ekkor áttértem erre, s már csak ilyen áttört fafaragásokat csinálok, így született meg ez a stílusú faragás, amit én még nem láttam, hogy mások csinálnak. Nagy ritkán faragok állólámpát, falilámpát, a szerszámok legtöbbjét én csináltam. A kiállított darabok címeiből csak néhány említése is jól jelzi, honnan-merről indulnak Vánky Szabolcs vésőmozdulatai: Éj és Nap; Bezártság; Kaszaverő; A fehér ló; Rönkhúzató; Pádon ülő székely; Székely férfi; Bivalyos szekér; A csodaszarvas; Isten kezében; A Golgothán; Jézus születése; Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk...- Székelyudvarhelyen születtem 1932-ben, ott érettségiztem műszaki -fémipari-középiskolában. Ezer- kilencszázötvenegyben kezdtem el dolgozni, annyit mondhatok, hányatott életem volt. Azt mondtam, soha Erdélyt, életem munkáját, nem hagyom ott. Két bátyám orvos volt, már húsz éve kint éltek, gyerekeim mind kint voltak, s akkor is azt mondtam, soha el nem megyek. S a végén csak kénytelenek voltunk elmenni 1987-ben a Securitate miatt Stockholmba. A Siemens cégnél dolgoztam mint röntgenszerelö, onnan mentem nyugdíjba. Voltam már otthon a feleségemmel, szép kertes házunkban a zaklatóim főnöke lakik, de hazamenni muszáj. Magyarországon most volt először kiállításom Cegléden, annak az anyagnak egy részét láthatták a takta- harkányiak. A polgármester jó ismerősöm, arról beszélgettünk, hogy jövőre ide jövök vissza egy teljes és új anyaggal. Reménykedésem szerint innen vinnénk el a környékre s Magyarország más tájaira munkáimat bemutatni. Vállalkozások és viták az iskolákban Budapest (MTI - P.KI.) - Némelyek szerint képtelenség, az oktatás világától teljesen idegen, már-már pedagógiai szentség- törés a vállalkozó tevékenységet folytató iskola. Más vélemények szerint nem kell túlzásba esni: az átalakuló, vállalkozó iskola a mai társadalmi-gazdasági viszonyok szükségszerű következménye. Már a múlt század hetvenes évei óta napirenden szerepel ez a kérdés a pedagógiai közéletben. Vagyis attól fogva, hogy Weisz Bemát budapesti kereskedő, királyi tanácsos létrehozta az első iskolai diák-taka- rékpénztárt, minden későbbi iskola- szövetkezet és vállalkozó iskola ősét. Kevés pedagógus ellenzi a szövetkezeti keretben folyó diákvállalkozásokat. Az iskolaszövetkezetben ugyanis mindenki megtalálhatja a számítását: a szövetkezeti mozgalom az utánpótlást, az iskola kiváló képzési és munkára nevelési alkalmakat, az ifjúság pedig a konkrét gazdasági tevékenység terepét. Pedagógiai szentségtörés? Pedagógiai nyereség, hogy a szövetkezés az egyébként „nehezen nevelhető” vagy visszahúzódó gyerekeket is mozgósítja a hasznos tevékenységre. Az iskolaszövetkezetben végzett vállalkozói (termelő, értékesítő, szolgáltató) tevékenység kialakítja és fejleszti a tanulók munkaszervezési, közgazdasági, gyakorlati képességeit, megalapozhatja kereskedelmi ismereteit, mindezek révén majd felnőttként a gazdasági élet bármely területén helyt tudnak állni. Igaz, a pedagógiai szentségtörés vádja nem a diákszövetkezetekkel kapcsolatban hangzik el. Ugyanis ma már léteznek másféle,,.kemény” iskolai vállalkozások is, főleg a középfokú tanintézetekben. Azt még megemésztik az ellenzők, ha egy iskola - már több is van ilyen - kísérleti tankönyveket ad ki, és ezeket pénzért árusítja más oktatási intézményeknek, de attól már viszolyog- nak, ha a vállalkozásnak nincsen köze az iskolai nevelőmunkához. Mostanában negatív példaként emlegetik azt a kisvárost, amelyben a középiskolás kollégium növendékei pénzért gondozzák a város parkjait: gereblyézés, ásás, fűnyírás, ültetés, szemétgyűjtés szerepel a szerződésben szabályozott feladatok között. (A félmilliós évi bevételt tanulmányi ösztöndíjakra, sport- és kulturális támogatásra, az épület belső korszerűsítésére fordítják.) Lám, mekkorát változott a világ körülöttünk, ha nem is mindenben az előnyére, hiszen az említett „céltámogatás” előteremtése az önkormányzat feladata lenne! „A csupán költségvetési keretre, a tanulónkénti fejkvótára támaszkodó iskolák, kollégiumok időnként napi pénzgondokkal küszködnek - állapítja meg Wágler Mária oktatásszociológus -, miközben a vállalkozó intézményekben nem gond az újabb taneszközök beszerzése, drága könyvek vásárlása. Ha az iskola tartani szeretné felszereltségének magas színvonalát, akkor ne idegenkedjék a vállalkozástól!” Rendben van, vállalkozzék a mai iskola, de a kérdés ez esetben sem kerülhető meg: No de hol vannak az 1990-es őszi plakátokról jól ismert, madárfészkes „gondoskodó önkormányzatok”? Az iskolafenntartók felelősségéről miért nem esik szó a vitákban? A szakma vezetői óvatosak Csorna Gyula, az Országos Közoktatási Intézet főigazgató-helyettese feltételeket támaszt az iskolai vállalkozásokkal szemben. így érvel: ,A régi énem azt súgja, hogy az iskola tanítson és ne vállalkozzék, ne különféle manipulációkkal igyekezzék pénzhez jutni. Az iskoláról tisztességes színvonalon gondoskodjék a fenntartó, ez a kiindulópontom. A második premisszám: ha valóban van pedagógiai hozamuk a vállalkozósoknak, vagyis ha össze lehet hangolni a vállalkozást az iskola képzési és nevelési céljaival, akkor fogadjuk el őket!” Hasonló a véleménye Benő Kálmán főtanácsosnak is a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. „Csak akkor vagyok híve az iskolai vállalkozásoknak, ha azok valamilyen formában kapcsolódnak a képzési profilhoz. Kívánatos, hogy ilyen ügyekben a tantestület és az iskolaszék is foglaljon állást. Az iskolában, illetve annak közvetlen környékén zajló vállalkozás révén erősödhet a tanulókban a lokálpatriotizmus és a gazdaszemlélet.” Színházi köszöntő Kolozsvár (ÉM) - A közelmúltban nyitotta meg immár 202. évadját a Kolozsvári Állami Magyar Színház. Az egykori Sétatéren álló, valamikori nyári színkör épülete - a bécsi döntést követő négy esztendő kivételével - 1919 óta otthona a kolozsvári magyar színjátszásnak. A kincses város mindig szorosan kötődött a színjátszáshoz. Teátrumához olyan nevek fűződnek, mint Szentgyörgyi István, Déryné, Priel- le Kornélia, Laborfalvi Róza és Jászai Mari. Az idei évad első bemutatója Füst Milán Máli néni című vígjátéka Árkosi Árpád rendezésében. A bemutató ünnepélyességét emelte, hogy a hálás közönség azt a Senkálszky Endrét köszönthette - Novák bácsi szerepében - 80. születésnapján, aki 1939 óta szolgálja hűséggel e város színházpártoló publikumát. A művész az azóta eltelt több mint fél évszázad során a drámairodalom legszebb szerepeiben lépett színpadra; volt Ádám Az ember tragédiájában, Garabonciás Bánffy Miklós: A nagy úr című darabjában, láthatták Shaw: Az ördög cimborája főszerepében. Tanított a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, 1964 és 1969 között igazgatta is a színházat. Elsősorban azonban játszott és rendezett, rendezett és játszott; töretlenül szolgálta a magyar nyelvet és kultúrát a kisebbségi létben. Holnap-előzetes Miskolc (ÉM) - Rövidesen megjelenik a Holnap irodalmi-művészeti folyóirat 4-5. összevont száma. Röviden a tartalomból: Szarvas Zsuzsa azt a kérdést-veti föl, hogy kell-e nekünk kulturális antropológia; Tur- csányi Sándor az Érdekesnek talált tárgyak osztálya címmel Peter Greenaway - a morbiditás, abszurditás filmképi megjelenítőjéről - amerikai rendezőről értekezik; Jálics Kinga Mártha István kortárs magyar zeneszerzőről mint „zenei és színházi intézmény...” címmel ír.; Gergely Péter Pál a hiteles dráma, zavaró felhangjait elemzi a Traviata miskolci előadásában. A folyóirat hasábjain — többek között Bohár András, Margócsy Klára és G. Komo- róczy Emőke egy-egy elemző írásával - köszöntik a 80 éves Határ Győzőt. Jubileumi fotók Felsőzsolca (ÉM) - Bíró Tibor fotóiból nyílik kiállítás Harminc év cún- mel a felsőzsolcai Kazinczy Ferenc Általános és Zeneiskola galériájában október 27-én, csütörtökön délután 3 órakor. A jubileumi tárlatot Dobrik István művészettörténész, a Miskolci Galéria igazgatója nyitja meg, közreműködik a zeneiskola nevelőtestülete és tanulóifjúsága. Képek és kerámiák Miskolc (ÉM) — Pallagi Tamás nyugalmazott tanár, festőművész és B. Kálmán Mária keramikus alkotásaiból nyílik kiállítás ma, kedden délután 2 órakor a I. Számú Gondozási Központban (Miskolc, Arany János u. 37.). Domborműavatás Miskolc (ÉM) - A Szemere Bertalan Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet a miskolci szervezett szakoktatás kezdetének és az iskola jogelődje alapításának 120 éves évfordulója alkalmából az iskola aulájában október 26-án, szerdán délelőtt 10 órakor domborművet avat. A Mezey István grafikusművész által tervezett domborművet Borsos István szobrászművész készítette el„ és Dob- rossy István, a Megyei Levéltár igazgatója avatja fel. Miskolci Dixie-klub Miskolc (ÉM) - A Miskolci Dixieland Bandet ezúttal minden hónap utolsó csütörtökén hallhatják a di- xie-rajongók, méghozzá a band saját klubjában, amelynek a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház ad otthont. Az október 27-én, este 7 órakor kezdődő első klubest vendége Benkó Sándor lesz, ám az „idegen- légiós szólisták” a későbbiekben sem maradnak el.
