Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-25 / 252. szám
A SZELLEM VILAGA A Fehér-tó atyja Szeged (MTI) - A Csongrád megy ei Fehér-tó felfedezőjére, az első magyar madárrezervátum létrehozójára, a száz évvel ezelőtt született Beretzk Péter ornitológusra emlékeztek Szegeden. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Be- retzk Péter csoportja a centenárium alkalmából több programot szervezett. így háromnapos madármegfigyelő tábort a Fehér-tavon, és az elmúlt vasárnap emléktáblát is állítottak a Fehér-tó atyjának Szegeden. Beretzk Péter munkásságát több emlékülésen méltatták. Közadakozásból készül Jakab Béla: Beretzk Péter munkássága című bibliográfiája. A fáraók útja Az egyiptomiak már négyezer évvel ezelőtt építettek szállítási célra szolgáló utat, méghozzá sokkal jobb minőségűt, mint eddig hitték. A régészek most egy 11,5 kilométer hosszú, kőlapokból és megkövesedett fából álló utat találtak. Ezen szállították a rabszolgák - valószínűleg csúszkán - a tonnányi kvá- derköveket a Dzsebel-Katran-i kőbányákból az egykori Möris-tavon levő kikötőig. A célállomás a szakkarai nekropolis volt, ahol sírok és holtakat őrző szobrok készítésére használták azokat. Az út egyes részeit már korábban feltárták, de senki sem tudta korukat, és nem ismerte a teljes út hosz- szát. A New Scientistben megjelent cikk szerint a nyílegyenes út a legépebben megmaradt részein 2,1 méter széles. Az út mentén kiásott eszközök azt bizonyítják, hogy az utat már az óbirodalom idején (Kr. e. 2575-2134) használták, így ez a világ legrégebbi feltárt kőútja. Kevesebb is elég Nem segíti elő a gyógyulást a felfek- véses betegeknél plusz C-vitamin adag. A szokásos mennyiség sebészeti beavatkozás után körülbelül 60 milligrammnyi C-vitamin. Úgy tűnt, a szabály alól az egyedüli kivételt a felfekvéses betegek képezik, legalábbis egy brit tanulmány szerint, amely azt állítja, hogy plusz 1000 mg C-vitamin szedése egy nap majdnem kétszeresére gyorsíija a felfekvéses betegek gyógyulását. Klinikai kísérlet alatt, amelyet azért szándékoztak megismételni a brit kutatók, hogy meggyőződjenek a valóságról, 43 beteg kapott 500 mg C-vitamint tartalmazó pezsgő- tablettát naponta kétszer, 12 héten át. A 45 beteg az ellenőrző csoportban pedig két 10 mg-os tablettát kapott naponta. Sem a betegek, sem az ápoló személyzet, de még a kutatók sem tudták, melyik beteg mekkora mennyiséget kap. A kísérlet minden résztvevőjét általános módszerrel kezelték. Minden betegnek vízágya volt és mielőtt még elkezdték volna a C-vitaminos kezelést, 60 mutatót mértek, amely fontos a gyulladás gyógyulása szempontjából. Ideértendő a mozgékonyság, táplálkozási szint és a felfekvések súlyossága. A betegek gyógyulása után összehasonlították az adatokat. Kiderült, hogy egyáltalán nem gyógyultak hamarabb azok a betegek, akik 1000 mg C-vitamint kaptak. Komputeres ruhák Akinek eddig nem volt szerencséje a készen vett ruhákkal, hamarosan olcsón juthat méretéibe szabott öltözékhez. Ezen dolgozik ugyanis a Stuttgart melletti Bönnigheimben a Hohenstein Textilkutató Intézet. A méretvétel az öltözőfulkében történik egy érintésmentes rendszerrel. Az adatokat a gyárban levő komputerbe továbbítják, amely az anyag automatikus leszabását vezérli. Az új módszert már a gyakorlatban sikeresen ki is próbálták a francia hadsereg kimenőruhájának a készítésénél. Amint elkészítik a megfelelő szoftvert, a vevő válogathat az üzletben az anyagok és fazonok között, sőt a képernyőn az új ruhában is megcsodálhatja magát. A megfejtett utolsó átváltozás Kunt Ernő A múlandóság szobrai című fotókiállítása hazánk valamennyi megyeszékhelyét bejárta, de láthatta az osztrák és a finn közönség is t>A bakii megváltoztathatatlan, de viszonyu nk hozzá megváítoztatha* tó, s ebben lehet és szük- l séges az embereknek segíteniük egymást, ” Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Azt kutatta, hogy egy közösség hogyan készítette fel tagjait a halál kihívásának elfogadására... Kunt Ernő néprajzkutató, muzeológus 1992 januárjában kapott megbízást a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszékének szervezésére, vezetésére. E feladatának október elején bekövetkezett haláláig tett eleget. Tudományos munkásságát határainkon túl is elismerték. Több nemzetközi és hazai konferencián hangzottak el előadásai, számos néprajzi és etnológiai tanszéknek volt vendégelőadója. Aktuális kutatásairól gyakran számolt be a svájci C. G. Jung Intézetben. Elsősorban kulturális és vizuális antropológiával, transzkulturális pszichológiával, ezen belül thanatológiával foglalkozott. Temetők az Aggteleki-karszt falvaiban című értekezésével szerezte meg a bölcsészdoktori címet. Az utolsó átváltozás, a magyar parasztság halálképe című kandidátusi értekezését 1985-ben védte meg. A halál népművészete A thanatológia tudományág a halállal foglalkozik. Az utolsó átváltozás című könyvében Kunt Ernő feldolgozta a magyar parasztságnak a haldoklóhoz, halotthoz és a halálhoz fűződő közösségi szokásait. A könyv' elején az időkép és halálkép összefüggéseit próbálja megérezni és megéreztetni. ,A halál az elmúlás gondolatát ébreszti, s a múló időét. A múlandóság az időt érzékelteti velünk, életünknek ezt az embert meghatározó, mindenkor jelenlévő, de közvetlenül soha meg nem ragadható dimenzióját. A mitológi- kus világképek között a legáltalánosabb felfogás szerint a halál nem megszünteti, elmulasztja az élőt, hanem átváltoztatja, átemeli egy más időminőségbe. A reinkarnáció buddhista tanítása szerint az elhunytak újraszületnek az élők világában, csak éppen megváltozott alakban, s újra végigélik az életet. A halál ilyenformán tehát csak az egotól, az egyéniségtől foszt meg, az emberi minőségtől nem. Az idő tehát e felfogás szerint egy, örök és oszthatatlan. A halál csak az egyéni, szubjektív idő végét jelenti. A másik lehetőség, amikor a halált a más világba való átlépésnek tekintik. E más minőségű világon az időt is másmilyennek képzelik el: sokkal lassabban vagy éppen egyáltalán nem múlónak.” Tulajdonképpen e téma „tárgyiasul” a Temetők népművészete című könyvében. Ennek bevezetésében említi, milyen viták folynak a fejfa- és kopjafaállítás eredetéről. A kutatók munkáját az tette igazán nehézzé, hogy fejfákra vonatkozó írásos adatok csak a XVIII. századtól állnak rendelkezésre, ábrázolásaik pedig csak a XIX. századból maradtak fenn. Ugyanakkor - úja a szerző - a különböző kultúrákban, szerte a világon fából készített sújelek eredendően hasonlítanak egymásra. Azt is megállapítja a kutató, hogy a hazai paraszti temetőkultúra kutatásában egyensúlyvesztés állt be. Fejfákról, kopjafákról ugyanis tanulmányok sora született, a többi sújelről, készítésmódjukról, a sírlátogatás szokásairól, a temető és a falu társadalmi, világképbeli kapcsolatairól azonban keveset tudunk. Kunt Ernő ezekhez a S iroblémákhoz keresett adalékokat, gy ír erről: ,A temetők sok szállal kötődnek a helyi kultúra egészéhez. A temető belső rendjét, a sírok viszonylatait, a sújelek alakítását, a temetéssel járó közösségi teendők ellátásának módját, megszervezését meghatározza a falu jellegzetes társadalmi rendje, a közösség világképe. A halottkultusz viszonylag nagy számban őrzött meg ősi eredetű képzeteket. Élők és elhunytak e hagyományos viszonyát az a vallások gyökerénél fellelhető képzet határozza meg, amely az emberi élet végességének tényét a halál utáni lét feltételezésével kísérli meg feloldani... Az élők számára a holtak ki- ismerhetetlennek, kiszámíthatatlannak tűnnek, a holtak élőkre gyakorolt ártó szándékainak megelőzése, jóindulatuk, segítségük megnyerése a halottkultusz egyik alapvető indítéka. Élők és holtak tisztelettel és félelemmel vegyes viszonya szolgál az elhunytakkal kapcsolatos, oly sok változatban élő hiedelem, rituális cselekedet és tárgy magyarázatául.” A rendezett emlékezés A kutató a temetőket különböző csoportokba osztja: a legegyszerűbbek, és feltehetően a legarchaikusabb jegyeket őrzik azok a temetők, amelyekben semmiféle külső, előírt rendhez való igazodásnak nyomát nem látjuk. A hantok között kanyarognak az ösvények, kisebb-na- gyobb csoportokra osztva így azokat. Az egyetlen rendező elv itt a sírok azonos irányú tájolása, illetve a sfroknak a település felé fordulása (Pányok, Teresztenye). A másik csoportot a templom körüli temetők alkotják, amelyek a középkori temetkezés rendjét őrzik. A templom épülete a temető szerkezeti, rituális és esztétikai központja, ehhez igazodnak a sírok és az utak. A harmadik csoportban a sírok már nem az égtájhoz, hanem az utakhoz igazodnak. Ám ami a leginkább meghatározza a falusi temető képét, az a hantokon található sújelek változatossága. A sújelek feladata az eltemetett nyughelyének jelzése, s a rá vonatkozó - általában valamely vallás elvárásainak, normáinak megfelelő módon megfogalmazott - adatok fenntartása, azaz az elhunyt emlékének őrzése. Formai változataik, díszítményeik a helybeliek világképét vetítik ki. A paraszti készítésű sújelek fő formái hagyományosan a felekezeti hovatartozás szerint különböznek egymástól. A katolikusok sírkeresztet, keresztet, a görögkeleti vallásúak csapottkeresztet, ruszin- keresztet, a protestánsok oszlop vagy tábla formájú sírkövet, síremléket vagy fejfát, kopjafát, illetve sú- táblát készítettek, míg a falusi zsidóság főleg sírkövet, sírtáblát állított hozzátartozója sújára. További formai eltérések alakultak ki a főbb formákon belül aszerint, hogy milyen anyagból készítették azokat... A múlandóság szobrai A temető csendjében járva-kelve mindannyian megtapasztalhatjuk azt, amiből a kutató messzemenő következtetéseket vont le. Például, hogy a síremlékeknek olykor művészi értékük van. ,A fejfa-faragók nem individualista művészek, hanem kulcsemberek, akik a hagyományt újrafogalmazva erősítik meg azt. A ’magas’ művészet hivatásos művelőivel ellentétben nem az új, az egyéni nyelvet keresik, hanem az állandót, a közösségre jellemzőt, a tipikust.” Kunt Ernő is ugyanezt kereste a magyar falvak temetőiben: a jellemzőt, általánosítható^ az összefüggéseket. Ezért fotózta a temetőket, fejfákat, kopjafákat, általuk, melletük az embert - és a halált, felfedezve ennek az iszonyatos ellentétnek az egymáshoz való viszonyát. Ám a fotókon már egyáltalán nem a tipikus jelenik meg. Éppen hogy az egyszerit és egyedit ábrázolja egyéni módon. A különlegeset, a megrendítőt keresi - tudóskutatóból művésszé válva. Fotói nem dokumentációi tudományos munkásságának, hanem önállóan élő alkotások, az általa már megfejtett világról... TÉKA A bizonyosság etikája (ÉM - DK) - „Minden mindennel összefügg” - idézhetném a mondást, mikor azt a mondást idézem, hogy „semmi sem bizonyos, csak a bizonytalanság”. Utóbbi gondolatot tulajdonképpen Vámos Tibor idézi a Magyar Tudomány októberi számában Bizonytalanság és új racionalitás címmel megjelent írásában. „Az ember mindig egy bizonytalan világban élt, de a bizonytalansághoz való viszonya változott. A bizonyosság vágya isteneket és szellemeket alkotott, hogy azokkal lehessen a bizonytalanságot uralni. Sarokkövekként szolgáltak a földi bizonytalanság fölött a bizonyosság egén. Ez a helyekkel kötődő szemlélet alakult át lépésről lépésre egy idő-perspektívává: a jelen zavarát a haladás kell hogy átvezesse az irányítható jövőbe. Ennek mozgatója a szellem ereje, az ember tudománya” - olvashatjuk a cikkben, ami a továbbiakban arról szól, amiről a mindennapok: a létezésben is felgyorsult világ tudományos felgyorsultságáról, nem konkrétan, de tényként századunk csodálatos vívmányairól, amelyekkel olyan mélyre hatolhattunk az anyag elemi világába, és a világegyetem térbeli és időbeli távlataiba, mint eddig soha. És ez nem hogy a bizonyosság felé vezetne minket, sokkal inkább hajszol a bizonytalanságba. Pláne az olyan témákban, ahol sok különböző elem hat egymásra. A szerző felteszi a kérdést: „Vajon ellentmondás-e ez: oly folyamatokat számítani és szabályozni, melyekről tudományos bizonyossággal tudjuk, hogy viselkedésük bizonytalan7 Nem vagyunk-e mi, tudománnyal foglalkozók szélhámosok?” A kérdés természetesen provokatív, hiszen erre normális körülmények között csak a nem válasz adható. Riogatja is a szerző az esetleg igent gondolókat, mondván, mennének csak néhány napra vissza a múltba, legyenek ott a mai technika és orvoslás vívmányai nélkül nyomorban, éhségben, fagyban és fájdalmak között... A válasz tehát nem, a tanulság pedig, hogy nincs általános érvényű igazság, és hogy a folyamatokat mindig a maguk viszonylagosságában, sokoldalúan kell szemlélni. De a szélhámosság ugye - még ha nem is általában - mégiscsak összefügg a szélhámossággal. A bizonytalan szélhámosság a bizonyos (tudatos) szélhámossággal. A lap provokálja ezt az összehasonlítást, hiszen ugyanebben a számban jelentek meg Beck Mihály gondolatai A tudományetikai elvek érvényesítése címmel. A szerző felveti az írásban, hogy a tudomány művelése hivatásból fokozatosan foglalkozássá degradálódott. Ami persze nem jelenti azt, hogy ma kevesebben lennének, akiknek a tudományos kutatás örömet, elhivatottságot és felelősséget jelent. Legalábbis számban. Mert arányban sajnos kevesebben vannak Egyre több szerepe van viszont a tudományetikának, mert egyre több a csalás, a plagizá- lás - a szélhámosság. Ennek különböző fontosságú és jelentőségű jelenségei vannak (ld. bővebben a folyóiratban). A lényeg az, hogy szükség van egy a tudományetikai alapelveket következetesen érvényesítő bizottságra, és arra is, hogy a tudományos kutatás során követendő etikai alapelvekkel a leendő kutató már egyetemi hallgató korában megismerkedjen. Mint ahogy a ráció bizonytalanságával is... 125 éves a „Nature” London (MTI) - Elégedetlen angol természet- tudósok elhatározásából született meg. Hiányzott ugyanis nekik egy platform, amelyen lehetőleg pontos természeti megfigyeléseiket kicserélhetik más szakterületek tudósaival. Az akkor még fiatal londoni MacMillan Kiadó hagyta magát rábeszélni - 1869. november 4- én megjelent a „Nature” tudományos folyóirat első száma. A célkitűzés mit sem változott 125 esztendő elteltével. „Helyünk a Természetben” - ez a mottója annak a tudományos konferenciának, amellyel a MacMillan Ltd. 1994. november 3-án az évfordulóról megemlékezik. A tanácskozás előadásainak témaköre az anyag eredetétől és a világmindenség távolságától az emberi szervezet génjeiig és az élet kezdetéig teljed. A kontinuitásról mindjárt az első főszerkesztő, Sir Norman Lockyer gondoskodott - 50 éven át állott a magazin élén. A „Nature” magas tudományos igényessége az első szám óta változatlan, a folyóirat külseje azonban az évtizedek folyamán jelentős változáson ment át - modernebb lett. Oldalainak száma is nőtt. Az egyes számok tartalmát illetően ma már jóval nagyobb szakosodás érvényesül, mint kezdetben. Az elmúlt két évben megkétszereződött a példányszám és ma már 55 000 példányban kel el a .Nature”, s bár ez összehasonlíthatatlanul kisebb, mint a bulvársajtó példányszáma, a tudományos folyóirat a kiadó szerint még így is nyereséges vállalkozás.
