Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-18 / 246. szám
A SZELLEM VILAGA 1994. Október 18. Színlap Beugrott a bonviván Miskolc (ÉM - FG) - Az elmúlt szombaton különleges leánykérés volt a Miskolci Nemzeti Színházban. Török Péter hiába epekedett oly’ nagyon Marica grófnőért, hiába közeledett vészesen a finálé, csak kissé megkésve, és némi unszolásra kérte meg szíve hölgye kezét. Pedig nem ez volt az első alkalom, hogy Krasznai Tamás, a győri Kisfaludy Színház művésze eljátszotta a népszerű Kálmán-operettben a bonviván szerepét. Igaz, most először Miskolcon, ráadásul egy eddig számára teljesen ismeretlen szövegkönyv szerint. Nem csoda hát, ha szükség volt a partnerek segítségére is, hogy teljés legyen a happy end. A szombati és a vasárnapi Marica grófnő-előadásokra már minden jegy elkelt, amikor kiderült, hogy Leblanc Győző betegsége miatt nem tud színpadra lépni. így a miskolci színház vezetői kénytelenek voltak olyan művészt keresni, aki ismeri a szerepet, és szabad ez a két napja. Pénteken este érték utol Krasznai Tamást, aki szerencsére elvállalta a beugrást. Szombaton délelőtt megérkezett Miskolcra, és máris megkezdődött a színpadbejárás. Ekkor derült ki, hogy bár száznál is többször játszotta már ezt a szerepet, nem éppen ügy ismeri a dialógusokat, mint a többiek. Ennek ellenére nem maradt el a siker, hiszen a partnerek - és persze a súgók - nem hagyták cserben a vendégművészt. Ha a szöveg döccent is itt-ott a dalok gyönyörűen szóltak. Sőt, a vasárnap esti leánykérés előtt mái- Seres Ildikónak sem kellett előbb megkérdeznie darabbeli udvarlójától, hogy nem akar- e valami fontosat mondani... Salome, a meglepetés A Miskolci Nemzeti Színház idei évadtervét tartalmazó Színházi Esték című lap meglepetést ígért - Margitai Ágival a főszerepben. Most már tudni lehet, hogy Kamon- di Zoltán Oscar Wilde Salome című műve alapján írt új drámáját mutatják be december 16-án a Csarnokban. A próbák november 1-jén kezdődnek, de a tervelfogadás már az elmúlt héten megtörtént. Felvételünkön Kamondi Zoltán rendező Ferenczfy-Kovács Attila által tervezett díszlet makettjével. Fotók: Strassburger Alexandra Lear a várban Budapest (MTI) - Shakespeare Lear király című drámáját mutatta be az elmúlt héten pénteken a budapesti Várszínház. Britannia királya, Lear Bessenyei Ferenc. Kentet Sinkovits Imre, Gloster grófját Kállai Ferenc játssza. Lear lányait - Gonerilt, Regant, Cordeliát - Juhász Judit, Varga Mária, Csömör Csilla alakítja a Nemzeti kamaraszínházi előadásán. A darabot Sík Ferenc rendezte. Vörösmarty Mihály fordítását Mészöly Dezső dolgozta át mai színpadra. Shakespeare remekét százötvenhat évvel ezelőtt játszotta először a Nemzeti Színház. Lear király szerepében Egressy Gábor lépett színpadra elsőként az 1838-as premieren. Az elmúlt másfél évszázad alatt a hazai színművészek nagyjai közül játszotta például Megyery Károly, Szacsvay Imre, Pethes Imre, Kiss Ferenc, Somlay Artúr és Básti Lajos is Leart a Nemzetiben. Színjáték Wim Wenders után szabadon Telihay Péter rendező a Párizs, Texas című színházi előadásról Telihay Péter a próbán Szegedi Dezsővel, akinek már a Párizs, Texas című előadásra készült a „frizurája" Fotó: Dobos Klára Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház idei első premierjét ezen a hét végén, október 22- én, szombaton este fél 8-tól a Játékszínben tartják. (A nyilvános főpróba október 21-én délután 5 órakor kezdődik.) A hét szereplő: Kuna Károly, Létay Dóra, Quintus Konrád, Túróczi Éva, Bodnár Márk, Locskay Andrea és Szegedi Dezső Sam Shepard és Wim Wenders Párizs Texas című filmforgatókönyve alapján készített színpadi változatot mutatja be. Hogyan lesz a német származású Wim Wenders Párizs, Texas című „úti- filnyéből”, a hollywoodi iskola hagyományait követő „road- movie”-ból a néhány négyzet- méteres Játékszínben bemutatható színházi előadás? Többek között erről is beszélgettünk Telihay Péter rendezővel. □ A műsorfüzet tanúsága szerint a Párizs, Texas című előadás műfaja blues és western... • Faragó Zsuzsa dramaturg - akivel elkészítettük a színpadi változatot - kérdezte, hogy mi legyen a műfaji meghatározás. Akkor azt javasoltam, újuk azt: Sam Sephard - Wim Wenders Párizs, Texas, és az alcím legyen az, hogy Párizs, Texas. De ezt nem fogadta el. így azt gondoltam, van ebben a darabban egy visszatérő blues-motívum, és a történet kísértetiesen olyan, mint egy western, legyen tehát az alcím: blues és western. QÁf lehet írni egy filmet színpadra ? • Persze. Ennek több módja is van. Lehet a filmforgatókönyvből színdarabot csinálni, vagy a filmből másik forgatókönyvet, ami mái- egy színpadi előadás forgatókönyve. Mi most a dialóglista alapján dolgoztunk. Ebben nincs semmiféle leírás, csak a párbeszédek. A szövegbeli utalások alapján építettem fel a teret is. □ Most először vállalkozott díszlet- tervezésre'? • Nagyon kevés pénz volt az előadásra, így kénytelen voltam megpróbálni „kiküszöbölni” a díszlettervezőt. □ Tehát anyagi okai voltak a vállalkozásnak? • Anyagi is! De a másik az, hogy az ember a díszlettervezőt jóval az olvasópróba előtt kéri fel a munkára. Három hónappal ezelőtt bennem még annyira gomolygó kép élt az előadásról, hogy nem tudtam volna mit mondani. De nem is akartam a hagyományos értelemben díszleteket. Meglehetősen funkcionális teret képzeltem, amelynek három fontos eleme van: a színház fala, egy autó és egy komplett peepshow. Ezt nem kell terveztetni. □ Miért kell egyáltalán egy filmet színházban is bemutatni? • Nem kell. Egyáltalán nem kell. Tulajdonképpen félig-meddig a véletlennek köszönhető, hogy most ezt megcsinálhatom. Nagyon szerettem a filmet, többször láttam moziban, aztán lement a tévében is. Természetesen újra megnéztem, még mindig nagyon tetszett, lelkesült voltam, és azon az éjjelen álmodtam valamit. Akkor még nem tudtam az álmomat mire vélni. Másnap a film zenéjét hallgattam az autóban, és közben újra megjelentek az álomképek. Akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen a Párizs, Texas színpadi előadását kezdtem el megálmodni. Utána kérdeztem meg a szmház igazgatójától, megrendezhetném-e ezt a darabot. Tetszett neki az ötlet, és azonnal igent mondott. □ Más lesz ez az előadás, mint maga a film ? • Máshová kerülnek a hangsúlyok, megváltoznak a helyszínek. A film tulajdonképpen egy „road-movie”, a történet hetven százaléka utazás közben játszódik. Most a Játékszínre kellett kitalálnom ugyanezt az utazást. De más is megváltozott a filmhez képest. Szerintem nem a család életébe vetett hit adja a történet lényegét. Számomra ez egy szenvedély története. De ez a szenvedély kétféle, és egymásnak tökéletesen ellentmondó érzés. Az egyik egy vad, érzéki és elképzelhetetlen méretű szerelem, és ennek következményeképpen valószerűtlen méretű alkalmatlanság ugyanerre a szerelemre. Tehát ez a pasas szeret egy nőt, de oly mértékben, hogy képtelen önmagát elviselni ugyanebben a szerelemben. így egyszer csak elkezd rombolni. Szépen, módszeresen, persze a maga módján lerombolja ezt a kapcsolatot. Amikor az előadás elkezdődik, ott járunk, hogy az amnéziás férfi a világtól távol vándorol. A történet semmi egyéb, mint ennek az embernek a visszatérése az életbe, és visszatérése - egy pillanatra - ebbe a szerelembe. Szomorú, kegyetlen és kilátástalan módon a helyére kerül minden, tehát rend lesz, de nem harmónia... Sokan megkérdezték már tőlem, hogy miről is szól majd ez az előadás. Igazából magamnak sem tudom megfogalmazni. Pedig egész nyáron át nap mint nap szembekerültem ezzel a kérdéssel, jegyzeteket, esszéket útam, de nem találtam a választ. Most volt itt a Stúdió ’94 stábja, Mészáros Tamás is megkérdezte, miről szól ez az előadás, de neki sem tudtam mit mondani. Utána jöttem rá, hogy úgy vagyok ezzel a történettel, mint a darab főhőse, Travis a Jane-hez fűződő szerelmével: nem tudja megfogalmazni, mert nincsenek hozzá szavai. Csak azt tudja, hogy él benne... Királyi kalandok - koprodukcióban Miskolc, Berlin (ÉM - FG) - Ma reggel indult el Miskolcról az a kamion, amely Arthur Honegger: Pausole király kalandjai című előadás díszleteit és jelmezeit szállítja a Berlinbe. A Miskolci Nemzeti Színház a Berlini Kamaraoperával közös produkcióként mutatja be október 30-án Berlinben a kissé rendhagyó szürrealista operettet. Az előadás rendezője Hegyi Árpád Jutocsa, a Miskolci Nemzeti Színház igazgató-főrendezője. A magyarországi zenészekből alakult zenekart Selmeczi György, a Miskolci Nyári Színház művészeti vezetője dirigálja. Az eredeti tervek szerint a koreográfiát Majoros Istváp tervezte volna, de a Miskolci Nemzeti Színház koreográfusa közben elvállalta és már meg is kezdte - rendezőként - a Cigánybáró című operett próbáit, így kénytelen volt lemondani a berlini „vendégtervezésről”. Viszont a tánckar képviselteti magát. Markó Éva, Tóth Zsuzsa, Bóka Beáta és Báli Barbara holnap reggel utazik Berlinbe. Az előadás díszleteit és jelmezeit Duncan Reusch-Hoyler, a Berlini Kamaraopera ír származású díszlettervezője készítette, viszont a kivitelezésre a Miskolci Nemzeti Színház szakemberei vállalkoztak (Egyébként Duncan Reusch-Hoyler tervezte a Miskolci Nyári Fesztivál keretében a Diósgyőri várban bemutatott Cosi fan tutte című Mozart-opera díszleteit és jelmezeit is.) A tervek szerint a miskolciak a következő évadban láthatja majd a koprodukciós Honeg- ger-operettet. Hegyi Árpád Jutocsa, a Miskolci Nemzeti Színház igazgató-főrendezője és Duncan Reusch-Hoyler, a Berlini Kamaraopera díszlet- és jelmeztervezője Létay Dóra Miskolc (ÉM - FG) - Éppen olyan aranyszőke, mint kislánykorában lehetett. Pedig ez már nem az eredeti hajszíne. A Párizs, Texas című játékszíni bemutató miatt kellett szőkére festetnie megbámult haját. Hogy ezután milyen lesz, azt még nem tudja. A Sörgyári cap- riccióban talán vörös, vagy Salomeként kopasz- ahogy a rendező kívánja. És persze, ha ő is el tudja fogadni. Létay Dóra, a Miskolci Nemzeti Színház művésznője azok közé a színészek közé tartozik, aki mindig kérdez.- Úgy tanította nekünk a Magyar Rádió Gyermekstúdiójában Varsányi Anikó, hogy egyetlen szót sem mondhatunk ki anélkül, hogy ne értenénk. A főiskolán Komis Mihály figyelmeztetett bennünket arra, hogy kétféle rendező van: nagyon tehetséges és kevésbé tehetséges. Az utóbbi frászt kap attól, ha a színész kérdez. Csak a nagyon tehetséges rendező sajátja, hogy meghallgatja a színész véleményét is... Létay Dóra annak ellenére, hogy állítólag már óvodáskorában kijelentette: színésznő lesz, és minden adandó alkalommal szerepelt, még mindig úgy érzi, nagyon sokat kell tanulnia. Azért is jött Miskolcra, hogy jó rendezőkkel, jó darabokban játszhasson.- A főiskoláig minden olyan simán ment. Harmonikus családban nőttem fel, a szüleim figyeltek rám, segítettek. Jó tanuló voltam, szóval olyan igazi sikeres gyerek. Szerepeltem az óvodában, színjátszókörös voltam az iskolában, később tagja lettem a Pinceszínháznak, a Magyar Rádió Gyermekstúdiójának. A Toldi Gimnáziumban a tanáraim is arra biztattak, hogy felvételizzek a színművészetire. Aztán valami kamaszos dac miatt mégis a bölcsészkarra adtam be a jelentkezési lapomat. Persze nagy titokban csak jelentkeztem a színművészetire is. Talán azért vettek fel elsőre, mert nem éreztem még a tétjét. A főiskolán kellett először szembenéznem azzal, hogy a színészet- annak ellenére, hogy játék, meg exhibicionizmus - fizikailag és lelkileg is rendkívül kimerítő dolog. A színpad és egyes tanáraim kíméletlensége miatt meg kellett ismernem önmagamat. Előtte soha senki nem szólt rám például azért, hogy lusta vagyok. No, nem abban az értelemben, hogy nem készültem volna az órákra, vagy hiányoztam volna a próbákról. Azt mondták, amilyen jól és gyorsan vág az agyam, olyan lusta vagyok lelkileg, nem vagyok hajlandó használni a lelkemet. Jelenleg is azt tartom a legnehezebbnek, hogy az ember igazán oda tudja adni magát a szerepnek. Merje szabadon engedni az érzelmeit, és közben képes legyen kontrollálni önmagát. Erre persze léteznek technikák, de ezt is meg kell tanulni. A Háromlevelű lóhere című előadás nagyon jó iskolának számított. Olyan zseniális partnerekkel lehettem egy színpadon, mint Verebes István, vagy Margitai Ági, aki nem csak a darab szerint volt a tanárnőm, hanem valóban sok mindenre megtanított. Ugyancsak nagyon jó volt együtt, dolgozni Telihay Péterrel, aki mindig tudta, hogy mit akar, lazán, de következetesen irányította a próbákat. Itt éreztem újra azt, amit gyerekkoromban: imádok színpadon lenni, tudok felszabadultan játszani... A ’93 áprilisában bemutatott, és még az elmúlt színházi szezonban is műsoron tartott Háromlevelű lóhere című Szép Emó-darabban Létay Dóra mint főiskolai hallgató játszotta el a darabbeli színinövendék szerepét. A végzős diáknak ez volt a vizsgaelőadása. A nagytudású főiskolai tanároknál is szigorúbb vizsgáztatója pedig a miskolci közönség... Guruló Antigoné Miskolc (ÉM) - A Pécsi Sándor Guruló Szmház október 24-én, hétfőn délután 5 órától a Vasas Művelődési Központ színháztermében tartja Szophoklész Antigoné című drámájának bemutató előadását. A főbb szerepekben Palá- csik Henriettát, Ferencsik Évát, Kriston Ákost, Kriston Szabolcsot, Recsó Ilonát, Fe- renczi Renátát, Fabók Lászlót, Csiszár Istvánt, Stelecz Szilviát, Antal Anitát, Nahaj Gergelyt, Gyulai Pétert és Víg Józsefet láthatjuk. Az előadás rendezője Szép László.
