Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-15 / 244. szám

6 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994» Október 15., Szombat _APROPÓ Fridi Visszatért Brackó István Tíz hónapos kihagyás után ismét vissza­tért a képernyőre Friderikusz Sándor. Igaz, a csütörtöki show előtt már szerepelt: ő mondta a Híradóban az időjárás-jelentést, hozzátéve, hogy hamarosan jövök... Nos, jött is: lakájnak öltözve, s diktátori allűrö­ket felmutatva. Ott folytatta, ahol abba­hagyta, igaz, változott a díszlet, bedobott egy új ötletet is. Honoluluba utaztatott egy szerencsés fiatalembert, közben zenekart cserélt, s utazott egy rendőrmotoron. A stú­dió közönsége felállva tapsolta meg, s egy nagyon félt, vagy nagyon szeretett állam­főnek kijáró ovációval fogadták. A recen­zensnek eszébe jut, hogy nemrég osztot­ták ki a televíziósok között a legjobbak­nak kijáró Aranyszarvas-díjat. Fridi neve és műsora nem szerepelt a jelöltek között. Kár. Igaz, az akció idején éppen „szünetel­tette" magát, de múltját és népszerűségét aligha kezdte ki az idő. Mindenki Sanyi- káját lehet szeretni, utálni, de leírni nem... Nos, a műsort nagy várakozás előzte meg, s ha hihetünk a számoknak, akkor öt-hat millió drukker és ellendrukker figyelte minden mozdulatát árgus szemmel. A ki­csit hosszúra nyúlt felvezetés s a bosszan­tóan sok reklám után és közben, a néző azt kapta, amit várt és remélt. A „kóros ma­gamutogató" - ezek az ő szavai Ibolya nénivel meginterjúvoltatta a Daliásból is­mert, s balesetben elhunyt Bobbyt, pezs­gőzött Muráti Lilivel, szivarozott Roger Moore-ral, s három vállalkozó kedvű fia­talember jóvoltából beavatott bennünket a hazai „struccpolitikába". Tetszett a tele­patikus képességekkel rendelkező ameri­kai kislány, bár nem ártott volna, ha a sok trükk több párbeszéddel párosul. A műsor hosszabbra sikeredett a tervezettnél, ám mégis némi hiányérzettel álltam fel a képernyő elől. Pedig Friderikusz a régi, jól bevált receptet használta, s parádés sze­reposztást kreált. De a „kiéheztetett" né­ző felfokozott várakozása csodát remélt. „Csak" ennyire futotta. Csak? Birodalmak vonzásában Budapest (ISB - D.Á.) - Budapesten kezdő­dik ma a történelemtanárok szakmai konfe­renciája. Az Eötvös Loránd Tudományegye­tem Gólyavárában (Múzeum krt. 6-8.) két na­pon át négy szekcióban folynak az előadások, viták, hozzászólások. A szakmai program so­rában először a Birodalmak alakulása és pusz­tulása a görög-római világban címmel hangzik el előadás, majd a mongol, illetve az oszmán-török birodalom lesz a téma. Délután tartja közgyűlését az öt esztendeje alakult Történelemtanárok egylete. Vasárnap délelőtt Az Osztrák-Magyar Mo­narchia fénykora és alkonya, illetve A szovjet birodalom múltja és jövője címmel hangzanak el további előadások. A négy szekcióban a kö­vetkezőképpen oszlik meg a munka: az első­ben a Nemzeti Alaptanterv és a történelemta­nítás a téma, a másodikban a múzeumok és a történelemoktatás kapcsolata, a harmadikban a tankönyvek, a negyedikben pedig az iskola­történeti kutatások. ­Ez utóbbival kapcsolatban a pénteki sajtó- tájékoztatón Kelemen Elemér beszámolt az Ezeréves magyarországi iskola-alapítvány te­vékenységéről. Mint mondta, az 1996-os mil­lenniumi ünnepségek eseményeit készítik elő, s támogatják az iskolatörténeti munkákat. (Mint ismeretes, 996-ban a mai Pannonhal­mán olasz bencés szerzetesek alakították az első magyar iskolát.) TKM Kiskönyvtár Budapest (MTI) - A Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára félezredik köteteként látott nap­világot Mendele Ferenc munkája, amely a csempeszkopácsi Szent Mihály-templomot mutatja be. A TKM közművelődési mozgalom tizenhét esztendős múltra tekint vissza. Ma­gyarország természeti értékeinek, műemléke­inek és múzeumainak megismerésére és rend­szeres látogatására ösztönző, „bélyegző­gyűjtéssel” egybekötött szabadidőprogram tíz­ezreket nyert meg az országjárásra. A TKM másfél évtizeddel ezelőtt egy időben húsz füzet­tel — számonként tízezres példányszámban — indította meg kiadói tevékenységét. A csem­peszkopácsi templomot bemutató dolgozattal a nyolcmilliót is meghaladta a kötetek összpél- dányszáma. A TKM házi jubileuma alkalmából mutatkozik be a miskolci Herman Ottó Múze­um Képtára is Budapesten. A vendégkiállítás kedden nyílik a Kempinski Hotel Galériájában. „Az ember szenteli meg a helyet” Fotó: Dobos Klára Miskolc, Székelyudvarhely (ÉM - M.L.) - A székelyudvarhe­lyi Kés Károly Szakiskola és az Andrássy Gyula Műszaki Kö­zépiskola kapcsolata nem régi keletű. A személyes ismeretség júliusra datálható, mikor is az erdélyi szakiskola névadóün­nepségén vettek részt az mis­kolci középiskola képviselői. A napokban az erdélyiek viszo­nozták a látogatást. A Hargita megyében található Szé­kelyudvarhely lakosságának 97-98 százaléka még ma is magyar anya­nyelvű - hallottuk néhány nappal ezelőtt a négy, Erdély földjéről érke­zett szakközépiskolai tanártól. Ok ezt azzal magyarázták, hogy váro­suk meglehetősen elzárt, tömegköz­lekedési eszközökkel is nehézkes megközelítése. Vagy talán - a kül­föld felé - „kirakatvárosnak” tartot­ták volna meg régi formájában... Ki tudja? Messze ide Bukarest Bizonyos szempontból jó, hogy kies­tek Bukarest „látószögéből”, hiszen így nem kellett tartani az elrománo- sítástól. Azt sem tiltották meg, hogy magyar nyelven tanítsanak. Sőt, mivel az iskolában vegyipari képzés is folyt, közvetlenül annak a petrol­kémiai minisztériumnak fennható­sága alá tartoztak, amelynek veze­tője - tudvalevő - a népvezér felesé­ge volt. Akkor, mondhatni, jól is ment” — anyagilag. Azóta persze el­tűnt a „minden románok atyja”, an­nak felesége... Az Erdélyben műkö­dő magyar iskolák helyzete azon­ban mit sem változott a Ceaucescu- érához képest. Érvényben marad­tak azok a rendeletek - sőt, azok törvényre emelése éppen most tör­ténik, hiszen azt a román parla­ment alsóháza már el is fogadta -, amelyek azt írták elő, hogy a szak­mai tárgyakon túl, a földrajzot, a történelmet (hiszen a három éve ki­adott Románok Történelme című tankönyvet hogy is lehetne más­ként) románul kell tanítani. Válto­zatlanul tilos idegen országbeli szakkönyveket, segédanyagokat Romániába bevinni, annak ellené­re, hogy abból hiány van. A tanárok szerint az oktatás helyzete rosszabb lesz, mint 1989 előtt volt. Girincs (ÉM - LGY) - Nagyon szí­vesen beszél a gyermekkoráról. Az ongai bakterházról, amelyben hét testvérével együtt felnőtt. Nem volt villany sem a házikóban, kézzel mostak, de voltak tehenek, tyúkok, kacsák... Édesanyja a miskolci piac­ra hordta a tejet. Ha kiöntött a Bár­sonyos, tutajt készítettek. Úszni, bi­ciklizni önállóan megtanult. Néha, iskolából hazafelé jövet felvette őt és testvéreit egy mozdony, egy sín­autó, vagy egy kézihajtány... Ők, nyolcán igen jól eljátszadoztak a bakterház körül, de vonzotta a Czö- vek gyerekek vidámsága a falubéli­eket is, jöttek hozzájuk csapatostól.- A gyerekkoromnál talán csak a szikszói gimnáziumi évek voltak ér­dekesebbek. Akkoriban babonázott meg a színpad, oda voltam a Ki mit tud?-okért. A gimnázium meg jó te­rep volt ehhez, mi mindig készül­tünk valamire. Rendeztem, szere­peltem, állandóan a bemutatókon, a fellépéseken járt az eszem - mondja Vrazaláné Czövek Ilona. Népművelő-könyvtár szakra je­lentkezett az érettségi után, de saj­nos nem jutott be az egyetemre. Ak­kor vállalt gyermekfelügyelői állást a girincsi diákotthonban, ahol köze­pesen súlyos fogyatékos gyerekeket nevelnek. Végül aztán tanítói diplo­mát szerzett Sárospatakon.- 1979-ben fejeztem be a főiskolát, féijhez mentem, megszületett a kislá­nyom, Viktória, majd a kisfiam, Za­lán. Itt, Girincsen építkeztünk. Né­hány évig az otthonban dolgoztam, majd az iskolában. Ezt a tanévet is­mét az otthonban kezdtem. Akár az iskolában, akár a neve­lőotthonban dolgozik, a műsorkészí­tésről, a rendezésről nem mond le. Báboznak, zenés műsorokat készí­tenek - a gyerekek a szülők és néha a faluközösség örömére.- Két évvel ezelőtt nagy fába vág­tam a fejszémet, elhatároztam, hogy play back változatban előadjuk au­gusztus 20-án az István, a királyt. Szívesen társultak a girincsen lakó középiskolások. Itt időzött akkoriban Tanár az utolsó padban... Önkormányzat nélkül Romániában máig nem létezik tan­ügyi önkormányzat. Az egyes isko­lák közvetlenül a minisztérium alá rendeltek, saját vagyonuk nem le­het, így kiszolgáltatottak főhatósá­gaiknak. Központi ellenőrzés mellett pedig hogy lehet önállóságról beszél­ni? Ügy, hogy ez az ellenőrzés nem működik, azaz nincs ellenőrzés. Hiányzik egy kézzelfogható ok­tatási törvény, így most még pusz­tán törvényerejű határozatok sza­bályozzák az intézmények működé­sét. Az pedig, hogy az iskoláknak nincs saját költségvetése, együtt jár azzal: ha nincs pénzkiutalás, akkor nincs fűtés, nincs világítás, télen 12-13 fok a tantermekben. És az is­kolafejlesztésről még szó nem esett. Általános hiány a humán értel­miségi - a nyelvtanár, a történész -, akik nagy része máshol, sokszor külföldön néz jobb megélhetés után. így a gyerekeket is egyre ne­hezebb otthon tartani, hiszen a szülők is — ha tehetik — külföldre küldik tanulni őket. Törvényellenesen A húsz éve fennálló székelyudvar­helyi szakiskolában magyarul taní­tanak. Magyar a szaktárgyak nyel­ve is, annak ellenére, hogy ez jelen­leg (de a várható új törvények sze­rint is) büntetendő, törvénytelen cselekménynek minősül. A külföldi segédanyagokat pedig - mint azt Dávid Géza igazgatóhelyettes el­mondta - saját felelősségükre hasz­néhány külföldi egyetemista is, aki szerepet vállalt. Nagyon jó volt látni, ahogy megértették a szerepüket, megismerték a magyar történelem egy meghatározóan fontos szeletét. Kuklay Antal plébános úrtól is sok segítséget kaptunk a rockopera meg­rendezéséhez. Az esti mise után kez­dődött az előadás, sokan megnézték. Ám úgy gondoltam, az a bemutató nem sikerült igazából, talán voltak homályos részletei. Ezért ezen a nyá­ron ismét előadtuk. Most már sokkal érthetőbben, szebben, ragyogóbb díszletekkel.- Ön vallásos tárgyú történeteket is szokott rendezni a gyerekekkel.- Igen, mert szépek és megható- ak. Karácsonykor például a betlehe­mi történetet a templomban és a kultúrházban is be szoktuk mutat­ni. Girincsen vallásosak az embe­rek, sikere van a gyermekszínját­szásnak. De szeretem a vidám, sőt parodisztikus műsorokat is, olyan­kor százszázalékos a siker és a sze­replők nagyon boldogok. nálják. Használatukra már csak azért is szükség van, mivel iskolá­jukban az oktatás - segédanyagok híján - pusztán elméleti síkon törté­nik. Az persze nem állapot, hogy egyetlen videomagnót és televíziót visznek igény szerint osztályról osz­tályra..., de ha csak ez van, ezt is ki kell használni. Tavaly próbálkoztak először iga­zi szakváltással, hiszen fémmeg­munkáló szakmával nem csak hogy nálunk, de ott sem lehet elhelyez­kedni. Most az elektronikai, illetve a közgazdasági ismeretek oktatása került előtérbe. Ezen ismeretek ok­tatásához pedig elengedhetetlen lenne a számítógép használata. Ezt heti negyvennyolc órában tanítják hatvan diáknak, öt számítógéppel - mint azt Boros Árpádtól, az iskola informatikatanártól hallottuk. Eb­ből kettőre a diákok adták össze a pénzt, egyet tavaly a Soros Alapít­ványtól kaptak, a többi az államé. Ámikor arról esett szó, hogyan fejlődhetnének az erdélyi iskolák, Tőkés Zsolt fizikatanár szép illúzió­ként említette a jó törvényeket. Azonban gyakorlati együttműködé­sük a miskolci Andrássyval inkább valószínűnek tűnik, mint az előző. S hogy mit tanulhatnak egymástól? Az erdélyiek magyar módszerek­hez, dokumentációhoz juthatnak hozzá, az itthoniak pedig az ottani­ak kitartását, akaraterejét, azt, hogy áldatlan lehetőségeik ellenére máig megőrizték hitüket a tanítás­ban. Mert bármint is legyen, az em­ber szenteli meg a helyet.- Gondolom, a rendező is.- Olyankor igen.- Mintha nem lenne teljesen bol­dog ember.- Gondja, problémája mindenki­nek van, nekem is bőven. Akkor cse­lekedtem volna jól, ha rendezői sza­kot végzek el valahol. De a tanítói pálya is nagyon vonzott, a gyere­kek... Három testvérem is pedagó­gus. Elégedetlen vagyok a kultúra támogatásával és ennek hangot adok az önkormányzati üléseken is, merthogy képviselő vagyok. Ezt nem mindig veszik jó néven.-Most ismét fogyatékos gyerekek­kel dolgozik.- Olyanok, mintha óvodások lennének, csak sokkal nagyobbak. Szeretetre éhesek. Egészen biztos, hogy hamarosan kitalálok valamit, amit eljátszunk velük. Vangelis ze­néje vonz mostanában nagyon, ab­ból kellene kiindulni. Később majd még a Carment szeretném elját­szatni valakikkel és talán még a Bolerót... Jimmy-koncertek Miskolc (ÉM) - Negyedik turnéja keretében kedden, október 18-án este 7 órakor Miskolcon, a Rónai­ban is fellép Zámbó Jimmy. Jegyek a művelődési ház titkárságán, illet­ve elővételben a Mindszent tér 3. alatt kaphatók. Szerdán szintén a megyében ad koncertet, este 7 órá­tól a kazincbarcikai Egressy Műve­lődési Házban találkozhatnak vele az érdeklődők. Horea kiállítása Miskolc (ÉM) - Mihai Horea, ro­mán származású festőművész kiál­lítása nyílik október 17-én, hétfőn a Mini Galériában (Miskolc, Kossuth u. 11.). A művész 1926-ban született a Ma­ros megyei Mezőpetelén. A bukares­ti Képzőművészeti Akadémián olya­noktól tanulta a mesterfogásokat, mint Max Hermann Maxy, a román avantgarde nagy egyénisége. Bras­sóban Mattis Teutsch János kör­nyezetében dolgozott. A magyar és a román avantgarde európai hírű művészének hatására figyelme egy­re inkább a nonfiguratív festészet irányába fordult. Először konstruk­tivista tendenciák érvényesülnek művein, majd a nyolcvanas évektől képeiről eltűnnek a motívumok, és a különböző tónusértékű színek egymás melletti alkalmazása fog­lalkoztatja. Mostani kiállításán el­sősorban az utóbbi években készült munkái lesznek láthatók. Grafikák Encs (ÉM) - Csomós Zoltán grafi­kus kiállítása látható november 4-ig Encsen, a Városi Galériában. Az újhelyi születésű fiatalember au­todidakta módon képezte magát, nyári táborokon vett részt, míg vé­gül tanárai biztatására, hosszas un­szolás után jelentkezett a Képző- művészeti Főiskolára. Nem állt be a divatos irányzatok művelői közé, a klasszikus technikákat sajátítja el, a rézkarcot, a litográfiát, a metszés különböző formáit. Villont, Moli- ere-t, József Attilát illusztrál. Külö­nösen fogékony az emberi kiszolgál­tatottság, elesettség iránt, fő jellem­vonása a humánum, s az elmélyült gondolkodás iránti hajlam. 25» Szenczi-napok Pozsony, Szene (MTI) - Szenczi Molnár Álbert szülővárosában, a szlovák fővároshoz közeli Szencen és Pozsonyban tegnap megkezdő­dött a 25. Szenczi Molnár Albert Napok rendezvénysorozata. Az ok­tóber végéig tartó eseményt a Cse- madok és a Szenei Városi Hivatal több magyarországi intézménnyel, így Mosonmagyaróvár Városi Ón­kormányzatával, a Rákóczi Szövet­séggel és az Anyanyelvi Konferenci­ával közösen rendezi. Pénteken a szenei magyar általános iskolában szótár- és enciklopédiaki­állítás, a művelődési házban szé­kesfehérvári képzőművészek tárla­ta nyílt meg. Pozsonyban a Székes- fehérváron megjelenő Árgus című irodalmi, kulturális folyóirat mu­tatkozott be. Kötelespéldányok Budapest (MTI) - A régi, elavult rendelkezések helyett új kötelespél- dány-törvény biztosítsa a hazai könyvtárak könyvhöz jutását. Az erről szóló javaslatot a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, valamint a Könyvtári és Informatikai Kama­ra az Országos Széchényi Könyvtár­ral együtt a közelmúltban juttatta el a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztériumhoz. Soron László mi­nisztériumi osztályvezető elmond­ta: a törvényi szabályozás a minisz­térium szerint is fontos, mert enél- kül a néhány állami kiadó helyébe lépett több mint ezer új könyvkiadó nem érez késztetést arra, hogy új kiadványai egy részét térítésmente­sen juttassa el az Országos Széché­nyi Könyvtárhoz. Soron László hangsúlyozta, hogy a javaslat kidol­gozói méltányosan akarják kezelni a kiadókat és hozzátette: a törvény kidolgozása előtt egyetértésre sze­retnének jutni a könyvszakmai tes­tületekkel is. A kötelespéldány-tör- vényről még ebben az évben hatá­roznia kellene, mert ellenkező eset­ben a nemzeti bibliográfia és az 1802 óta gyarapodó könyvgyűjte­mény jövője válna bizonytalanná. A tanítónő, aki rockoperát is rendez A Dőry-kastély üvegházában most virágokat „rendez" Ica tanító néni és a gyerekek Fotó: Farkas Maya

Next

/
Thumbnails
Contents