Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-11 / 240. szám
4 B Itt-Hon 1994. Október 11., Kedd — Moziműsorok — Október 4-től 11-ig Tiszaújváros 13- 14-én: Hüvelyk Panna. Színes szinkronizált amerikai rajzfilm. (Kezdés: 17.30 óra) 16- án: Ace Ventura Állati nyomozoo. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 17.30 óra) 17- én: Az utolsó törvényenkívüli. Színes amerikai westemfilm. (Kezdés: 17.30 óra) Nyékládháza 14- én: Féktelenül. Színes szinkronizált amerikai akciófilm. (Kezdés: 17.00 óra) Mezőkövesd 14—15-én: The Flintstones - A Flintstone család. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 19.00 óra) 16- án: Menekülés Absolomból. Színes amerikai sci-fi. (Kezdés: 19.00 óra) Ózd 13-15-én: Farkas. Színes amerikai film. (Kezdés: 17.00 és 19.00 óra) 17- én: Lángoló jég. Színes amerikai akciófilm. (Kezdés: 17.00 és 19.00 óra) Kazincbarcika 13- án: Philadelphia. Színes amerikai filmdráma. (Kezdés: 18.00 óra) 14- 15-én: True Lies-két tűz között. Színes szinkronizált amerikai akciófilm. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra) 16- án: Elbaltázott nászéjszaka. Színes amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 16.00 és 18.00 óra) 17- én: Napok romjai. Színes amerikai film. (Kezdés: 18.00 és 20.00 óra) Ernőd 14-én: Lila akác. Színes magyar filmvígjáték. (Kezdés: 18.00 óra) — Programajánlat — DMK Tiszaújváros - A Derkovits Kisgalériában október 10-16-ig Karan- csi Sándor képzőművész munkái láthatók. Dopping Az atlétikai világverseny izgalmas száma zajlik, a kalapácsvetés. A közönség felhördül, amikor az amerikai dobó 82 méterre hajítja a szert. Aztán jön az orosz, forog és a kalapács a 85 méternél csapódik a fűbe. Ováció... És akkor egy nyápic alak lép a dobókörbe, nem is összpontosít, perdül kettőt- és 90 méter fölé hajít. Az újságírók megrohanják, a felkészülésről, az edzésmódról faggatják.- Semmi különös, uraim. Nincs semmiféle módszerem. Én egyszerű lakatos vagyok, de annyira utálom a munkát, hogy elég, ha meghallom azt, hogy kalapács, máris a legmesszebbre dobom. Páros táncok Szentistvánról A matyó hagyományok máig élnek Fotó: Farkas Józsefné Mezőkövesd (ÉM - SzS) - Az idén nyáron megrendezett ma- tyóföldi néptáncfesztiválon láthatta a közönség először a matyó páros táncokat, melyeket Tímár Sándor, az Állami Népi Együttes művészeti igazgatója nemrégiben gyűjtött Szentist- vánon. A gyűjtés mikéntjéről, körülményeiről Zelei Ferencet, a Matyó Néptáncegyüttes művészeti vezetőjét kérdeztük, aki szintén részt vett ebben az érdekes munkában. □ Honnan jött az ötlet, hogy épp Szentistvánon próbálkozzanak a gyűjtéssel? • Tudjuk, hogy ez a falu is nagyon értékes népi hagyományokkal rendelkezik, s - mivel ott lakom - arról is tudomásom van, hogy ott nincs olyan együttes, amelyik felvállalná ezek gyűjtését, ápolását. Innen jött a gondolat, hogy mi, a Matyó Néptáncegyüttes próbálkozzunk meg ezzel, s nagyon örültünk, hogy Tímár Sándort, a nagy tekintélyű szakembert is meg tudtuk nyerni az ügynek. □ Hogyan lehet táncot gyűjteni? • Ehhez tudni kell, hogy a Szentistvánon élő emberek rendkívül zárt közösségeket alkotnak, nehezen nyílnak meg. Jómagam is betelepültnek számítok, ezért eddig nem túl sok sikerrel jártak a próbálkozásaim. Köszönet Baranyi Dezső bácsinak a nyugdíjas, helybéli tanárembernek, jelenleg kántornak a segítségért. A családok zárkózott hírüket megcáfolva nagyon kedvesen fogadtak, disznótoros vacsorával kínáltak, s kötetlen, jó hangulatú beszélgetés alakult ki. A gyűjtésnek természetesen van egy gondosan felépített szakmai szisztémája, amely kezdődik a táncok múltjára, jellegére vonatkozó kérdésekkel, a válaszok megvitatásával, majd felkérjük az idős embereket, mutassák be a szóban forgó „figurákat”. Ezt írásban és videóval rögzítjük, kiértékeljük, s ezek alapján készül a koreográfia. □ Hogyan lett a gyűjtött anyagból ún. „színpadi tánc”? • Egyesületünk Tímár Sándort hatalmazta fel, hogy a gyűjtött anyagból koreográfiát alkosson. Ő végezte a kiértékelést, elkészítette a vázlatot, megnézte az együttesünket, s szó szerint a „lábunkra írta” a táncot. S ez nem volt túlzottan nehéz feladat, mert ezek a lépések, figurák valahol mélyen minden matyóban benne vannak. Világmegváltás — évente egyszer Bíró István Gömörszőlős (ÉM) - Öt szimpatikus és tehetséges fiatalember a gömörszőlősi képzőművészeti táborban: Hintea Máriusz, Tóth László és Angi István Marosvásárhelyről jött, Dabóczy Géza Kolozsvárról. Meginvitálták barátjukat, Deák Jenőt, aki első ízben van itt, máskülönben a budapesti Képzőművészeti Főiskola elsőéves hallgatója volt, szobrász-restaurátor szakon. □ Hogy érezte magát itt első ízben? • Nagyon jól, remek kikapcsolódás, egyben munka és csodálatos lehetőség. Most talán mindenki fáradt egy kicsit, hiszen nagyon sokat dolgoztunk, ki portrét, tájat vagy ezt a szép környéket festette, rajzolta meg, ki szobrászkodott. Ez a jó, hogy olyan közösségbe kerültünk, ahol lehet és engednek a magunk útján dolgozni. □ Erdélyben is vannak szebbnél szebb tájak, ezek nem „ihletnek” meg? • De igen. Kilencedikben - ott ugyanis 12 osztályos iskola van -jártunk is „tájképezni” -, csak az a baj, hogy a tanárok megszabják, mit, hogyan és mivel dolgozzunk, az előre megadott témákat miként valósítsuk meg. Nálunk nem lehetséges egy ilyen kitűnő tábor megvalósítása, megszervezése anyagi meg különböző okok miatt - mondja Máriusz. □ A legfiatalabb, a 17 éves Géza épp lovakról készített vázlatokat, talán egy készülendő nagy munkához? • Nem tudom, lehet. Itt megtanulhattuk az együtt és egymásért élést, nagyszerű szakemberektől kaptunk tanácsokat és inspirációt. — Bátorítanak bennünket - veszi át a szót Laci -, kiállításokra, különböző kulturális rendezvényekre jártunk, megismertettek bennünket a más és más művészeti ágakkal foglalkozó személyekkel, fafaragó tábort látogattunk meg.- Megszerettem a tájat, a falut, az embereket annak ellenére, hogy szívemhez az elvontabb témák, Chagall, Csontvári állnak legközelebb - vallja Jenő.- A táboron belül egy olyan közösséget hoztak létre Máger Ágnes festőművész irányításával - ahol jó érzés dolgozni, és ez ösztönöz bennünket. Úgy hiszem, kölcsönösen hatunk egymásra: mi a falu lakóira, ők pedig ránk. □ Szeretnétek Miskolc, illetve megyénk művészeti életébe bekapcsolódni? • Nagyon jó lenne, többen is jönnénk: ide, mivel a budapesti Képzőművészeti Főiskolára nagyon nehéz bejutni. Otthon művészettörténetet csak román nyelven tanulhatunk, jó lenne létrehozni Miskolcon az egyetemen egy grafikai vagy festészeti szakot, hiszen itt olyan sok nagyszerű művész él és alkot; nemcsak a városban, de a megyében is...- Bízunk abban - mondja Laci -, hogy mi leszünk majd az a nemzedék, amely kitörhet és megváltoztatatja a környezetét. Úgy dolgozunk, ha nem is hetente egyszer, de legalább egy évben egyszer megválthassuk műveinkkel a világot. 1994. Október 11., Kedd Itt-Hon B 5 Tudósítások hazai tájakról Domaháza fölötti táj Fotó: Priska Tibor Priska Tibor Nézünk, mint a moziban. Ámu- lunk, mert az ilyen nagy melegben - amikor e történés megesett még az járta - mégiscsak szokatlan látvány a fekete zakóban, ballagásra illő fehér blúzban, pantallóban, fekete tűsarkú cipőben lévő fiatal hölgy, amint éppen pihen az út mentén, várva, hogy szűnjön valamelyest a hűtő felforrt vizének párolgása. Igaz, a sötét zakó már a kézben, viszont így is látszik rajta valamiféle kitűző, amely mostanában a hivatalos rendezvények meghí- vottainak vagy rendezőinek a kabátján látható. Ring stuard. Ez olvasható a kitűzőn. Megtudható, hogy az ifjú hölgy most érkezett meg a Mátrából, ahol is nevezetesen a Sástónál nemzetközi kutyakiállításon dolgozott ring titkárként, azaz segítette a bírót. Rajta kívül ugyan senki más nem vette magára ezt a komoly hacukát, mondván, hogy az ilyen kutya melegben nem teszik magukat tönkre, ő viszont - nem tudva még a többiek elhatározását - előírás szerint beöltözött. Egyébként miskolci, ő maga is foglalkozik kutyákkal, ezért kapott meghívást erre a rangos, érdekes versenyre, melyen csakis a vágott fülűek léphettek föl, tehát dogok, doberma- nok, meg ilyesmik. Szóval az erős kutyák. Hogy milyen volt a verseny? Természetesen most is nagyon érdekes. És ugyancsak természetesen most is vitatható. Hogy miért éppen az a kutya kapta a magas kitüntetést, díjat amelyik kapta, és miért nem amaz, amelyik pedig sokkal, de sokkal szebb, jobb, okosabb, satöbbi. Nemigen lesz kutyakiállítás a világon, melynek díjaival mindenki egyetért. Ezzel együtt is nagyon érdekes minden verseny, ez is emlékezetes. Például? Jó. Például most jelentek meg azok az ebek, amelyeket még ő maga sem látott. Mondja. Itt volt a dogok őse. Állítólag ez a dogok őse, Szicíliából való, ahol rendkívül nagy gonddal, elzártsággal tenyésztik ezeket, az egész világon csupán néhány száz létezik belőlük. Ma már itt, Magyarországon is van egy család. Mennyi egy ilyen kutyapárnak egyetlen ebe? Muszáj erről beszélni? Nem muszáj (Amúgy: százezren felül van.) Elmondana egy érdekes kalandját a kiállításról? El. Ámbár ez nem sok embernek érdekes. Legföljebb azoknak, akik látták ezt a kutyát. Argentin kutya. Hazánkban talán ez az egyetlen képviselője családjának. Kisebb valamivel a dogoknál, de rendkívül erős. Bevezették a ring- be, és látszott a pofáján egy hosszú vágás. A bíróban gyanú támadt, hogy ezt a kutyát is verekedésre használják, fogadásokat kötve a győztesre, azért a nagy vágás. Akkor viszont nem vehet részt a versenyen, mely az ilyen kutya-gladiátoroknak tilos. (Azért valahol ezt a tiltást nem veszik figyelembe.) Szóvá is tette, a magyar gazda viszont számított a vádra, azonnal mutatta a törzskönyvet. Kiderült, hogy ezt a kutyát a hazájában még kö- lyökkorában kipróbálják a pumával szemben. Méghozzá akként, hogy a megtermett pumát és a kölyök kutyát összeengedik. No mármost! Ha a kutya fél, vinnyog, menekül, akkor már értéktelen, nem tenyésztik tovább, ha viszont neki mer menni a vadállatnak, úgy igen. Ez neki mert menni! (Verekedni, küzdeni nem engedik őket, hiszen a puma gyorsan elintézné. Csupán a kutya reagálása, viselkedése számít.) Ezt a pumavadász kutyát viszont messze elkerülte mindenki és jól is tette. Valahogy nem olyannak látszott, mint „aki” a simogatást igényli. Ez mégiscsak valami harcikutya. Egyszer csak nagy döbbenetére mindenkinek és főként az itt lévő hölgynek oda ment hozzá, megszagolgatta, majd lefeküdt és a lábára tette a fejét, hogy szundítson egyet. Ez a fiatal hölgy, aki egyébként doggal, német juhásszal foglalatoskodott, illetve foglalkozik, azonkívül akadály-lovagol, harapós, a fészert szétrúgni képes lovakkal érteti meg, hogy szépen is lehet viselkedni, árkot, magasra tett rudakat is lehet elegánsan átugrani, mely lovak pár hét múltán már vidáman nyerítenek, ha a hangját meghallják, szóval ő maga is meghökkent és moccanni sem igen mert. De a harcikutya gazdija volt a legjobban elámulva, száj- tátva nézte a jelenetet, gyanakodva kérdezte a hölgyet, vajon mit adott be ennek az ebnek, mit csinált vele, hiszen a barátkozás ennek egyáltalán nem szokása. Végül is kis idő múltán az eb felállt, nyújtózkodott és odább ment, a gazdi megnyugodott, bár kissé még gyanakvóan pillogott vissza. A lovakat említette. Mi van a lovakkal? Az van, hogy Miskolcon épült meg talán az ország legjobb pályája. Emelvénnyel, bemelegítő pályával, istállókkal, szállodával, a bíráknak megfelelő létesítménnyel, busszal elérhetően meg minden, de valahogy mintha nem is lenne. Alig hallani róla. Hallani viszont például Tamamé- ráról, ahol egy falusi futballpá- lyán rendezik meg a versenyeket, meg hallani sok, más kicsinyke faluról, pályáról. Valamiért ez így van, így alakult. Ja! Még valami a kutyakiállításról. Amerikai, angol, holland, román, német bírák is dolgoztak itt. Az egyetlen sérült az amerikai bíró (hölgy), akit egy öklömnyi kutya tépett meg. A hatalmas, mindenre képes ebek a légynek sem ártottak. Hát igazodjon el, aki tud. Nemzetközis terv — aggteleki átjáróhoz Aggtelek (ÉM - Gross) - Gyakran találkoztam - főleg nyugati - turistákkal, akiknek vice versa kellett fordulni az országhatár magyar vagy szlovák oldaláról, mert Ággtelek nem nemzetközi határátkelőhely. A közelmúltban az elektronikus sajtóban és az országos napilapokban felröppent hír méltán keltett visszhangot, miszerint Aggtelek nemzetközi határátkelő- hely lesz. Ebben az ügyben látogattam meg az aggteleki határállomást, hogy bővebb információt szerezzek az ott szolgálatot teljesítő szakemberektől. Bajusz Gyula hadnagy, az aggteleki határátkelőhely vámkirendeltség vezetője:- Körülbelül két éve fogalmazódott ez meg különböző állami szervek részéről - Aggteleki Nemzeti Park, községi önkormányzat -, hogy Aggtelek nemzetközi határátkelőhely legyen. A megnövekedett turistaforgalom, illetve annak fellendítése érdekében szükségessé vált, hogy Aggteleken nemzetközi határátkelőhely működjön. A sajtóban felröppent hírrel kapcsolatosan konkrétan nem tudok mondani semmit - hiszen hivatalos értesítés nem érkezett -, én is csak a sajtó útján értesültem az ügyről.- Ä sajtóban, illetve a televízióban úgy hangzott el, hogy rövidesen nemzetközi átkelőhely lesz a Pelsőc és Aggtelek közötti határállomás.- Valószínűsíthető, hogy hamarosan átminősítik az aggteleki határátkelő- helyet nemzetközivé, de konkrétan mikor, arról nyilatkozni nem tudok. Váradi Lajos főhadnagy, az aggteleki határátkelőhely határforgalmi kirendeltség vezetője:- Hivatalos döntés az ügyben még nem történt, arról minket nem értesítettek. Maga a közlés is pontatlan, hiszen ez az átkelőhely Aggtelek és Do- mica között található. Várjuk mi is az átminősítést, hiszen tudjuk hogy kell, hogy szükséges. Valószínűsíthető, hogy a közeli jövőben meg fog történni. Á megkérdezett szlovák illetékesek sem tudtak konkrét választ mondani. A nyugati és más országbeli turistáknak, akik látni szeretnék az egész Ba- radla-barlangot, tehát a domicai részt is, 70 kilométeres plusz autóutat kell hozzá megtenniük. Sokuknak ez keserű emlék marad. —------------------------——— M i otthonában is ITT-HON vagyunk
