Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-05 / 209. szám

4 Ms Itt-Hon 1994. Szeptember 6., Kedd A miskolci Ifjúsági Ház programja Szeptember végétől induló szakkörök, tanfolyamok: Mozgásművészeti egység: gyermek- torna, tini-tánc (5-11 éves gyermekek­nek); aerobic (korhatár nélkül); jóga (középiskolásoknak, felnőtteknek); Ködmön Formációs Táncegyüttes (14-18 éves fiatalok részére); Ködmön- utánpótlás (9-14 éves gyermekeknek); Mini Ködmön (5-10 éves gyermekek­nek); Majorette-együttes (14-18 éves, magas, karcsú lányok jelentkezését váiják); Collanetics-testformáló torna (korhatár nélkül); dzsesszbalett (14-18 éves fiúknak és lányoknak); történel­mi társastánc tanfolyam (középiskolá­soknak). * Szabó-varró tanfolyam: kezdőknek 24 órában (hétfőn és csütörtökön 17.30 és 19.30 között), első foglalkozás: szep­tember 26-án; haladóknak 30 órá­ban (hétfőn és csütörtökön 17.30 és 19.30 között), első foglalkozás: novem­ber 7-én. * Virágkötő tanfolyam: kezdők részé­re 30 órában (szombaton 13-tól 16 órá­ig). Kellő számú jelentkező esetén haladó virágkötő tanfolyamot is in­dítanak. * Nyelvtanfolyamok: óvodákba kihe­lyezett 60 órás angol és német nyelv- tanfolyamok (biztosítják a fiatal, fel­készült oktatókat, akik játékos formá­ban foglalkoznak a gyerekekkel); an­gol nyelviskola csak angol anyanyel­vű, diplomás tanárokkal a Language Link Ltd. London és a Magyar Nép­főiskolái Társasággal közösen. (A tan­folyamokat 5 szinten hirdetik meg; a jelentkezők szintfelmérő tesztek kitöl­tése után kerülnek a csoportokba.) * Képzőművészet: képzőművészeti óvoda (hétfőn 17 órától); népi játszó­házas csoport (pénteken 16 órától); gyermek képzőművészeti műhely (szombaton 10-től 12 óráig); középis­kolai rajztagozatra előkészítő - 7-8. osztályosoknak (kedden vagy szerdán 17-től 19 óráig); Kondor Béla Kör - Képzőművészeti Főiskolára előkészítő tanfolyam (szombaton 13 órától 17 óráig); fazekas csoport - kezdő és ha­ladó (pénteken 16 órától és szombaton 10-től 13 óráig; bőr- és rézműves tan­folyam; tűzzománckészítő tanfolyam. * Egyéb szakkörök: sakk szakkör gyermekeknek és felnőtteknek; model­lező szakkör; tájfutó szakkör; rádió­elektronikai szakkör; kiránduló-túra szakkör; Lovas Baráti Kör. A rendez- 1 vényekről, tanfolyamokról bővebb fel- I világosítás kérhető a (46)-340-657-es l és a 342-740-es telefonon.. Feltölíődöm a mások örömétől... Fotó: ÉM-archív Bíró István Miskolc (ÉM) - ...vallja beszél­getésünk során Lestárné, Ma­ter Mária, aki az Avasi Corvin utcai nyugdíjas klubot vezeti immáron hatodik éve. ® Rokkantnyugdíjas vagyok, súlyos műtétek után, egyszer­re nem találtam a helyem - bár szép családom van -, de szeret­tem volna valami pluszban ki­fejezni önmagam. Jött ez a nyugdíjasklub, amelyet 28 fő­vel vettem át, és jelenleg közel kétszáz főt számlálhatunk. □ Ez annak is köszönhető, hogy ismeri az embereket és tud is ve­lük bánni, hiszen közel harminc évig a vendéglátóiparban dől- gozottt. • Igen. Talán ebből a tapaszta­latból kiindulva szerettem vol­na „felrázni” nyugdíjas társai­mat: előttünk az élet és olyan sok szép minden van még a vi­lágban, amit meg kell ismer­nünk... □ Megalakította az irodalmi színpadot, énekkarral és tánc­karral is büszkélkedhetnek (akik versenyt versenyre nyer­nek), és az Ön hatására talán szívesen vesznek részt a progra­mokban. • Mindig is pedagógusnak ké­szültem. Az élet mást hozott számomra, de most idősebb ko­romban megadatott, hogy ez a közel 200 nyugdíjas lehet a „gyerekem, diákom”. Mindig is szerettem verseket mondani. Ez ugyanolyan jó érzés, mint másokat meghallgatni. Példá­ul a 83 éves Kozma Miklósné, arany- és gyémántdiplomás ta­nárnő, aki 50-egynéhány éve nem szavalt, most pedig ver­seket mond — méghozzá har­minc verset úgy kiráz a kisuj- jából, hogy csak úgy nézünk. Mindemellett olyan cigánytán­cot lejt, és a palotástáncunkban is ő a vezéregyéniség - csak ámulunk és bámulunk. Ő az egyik oszlopos tagunk, azért imádkozom, hogy tartsa meg őt még nekünk a jó Isten nagyon sokáig. □ Sokoldalú és szerteágazó szervezőmunkája során meg­nyerte a klubnak Szántó Zol- tánnét, a Kossuth Gimnázium ének-zenetanárát, legyen a kó­rusvezetőjük... • Igen, a drága Gyöngyike szí­vesen vállalta ezt, sőt a mene­dzselésünket is. Tovább csiszol­ta vers- és énekszeretetünket, sokak véleménye szerint bár­milyen minősítésen megáll- nánk a helyünket. Megkockáz­tatom, még kiváló diplomát is kaphatnánk. A palotást táncolok csoportja □ Ha nem láttam volna lelke­sedésüket, egyetakarásukat, ta­lán abszurdnak tartanám, hogy hatvan-nyolcvanéves hölgy pél­dául palotást táncol, énekéi és verseket mond... • Egy a jelszavunk: szolgálni, így szerepelünk nagyon sok he­lyen, ahol szívesen látnak, töb­bek között a csanyiki Lélegzet Szanatóriumba is nagy öröm­mel visszük műsorainkat a be­tegeknek, egy kicsit talán ezzel is elősegítve gyógyulásukat. □ Cserébe a tagok áldozatos munkájáért kirándulni viszi őket... • Az Ismerd meg hazád moz­galom keretén belül jártunk már Egerben, Budapesten, leg­utóbb a mezőcsáti strand vizé­ben húsöltünk és töltöttünk el egy kellemes délutánt, de vol­tunk már Olaszországban, és most készülünk Görögország­ba. Programjaink megvalósítá­sában kiváló partner a Volán és a Világjáró Utazási Iroda, akik jutányos áron vállalják ki­rándulásainkat. Szavakba nem is lehet foglalni mennyire há­lásak vagyunk kedvességükért, szolgálatkészségükért. □ Marikának van még egy ki­választott funkciója: évek óta meghívják a Sopronban meg­tartott Páneurópai Idősek Vi­lágnapjára, ahol a tapasztala­tokat összegyűjtve itthon is hasznosíthatja a hallottakat, látottakat. Honnan van ennyi energiája? • Valahonnan messziről jön, ami engem irányít. Most ne ne- vesítsük. Nyolc éve műtötték egy súlyos betegségre, hála Is­tennek sikerült, már nincs semmi bajon, azóta tudom és érzem, hogy azt a körém gyűlt kétszáz embert kell szolgálnom a szó legnemesebb értelmében. Úgy érzem: mások örömére va­gyok egyáltalán életben. Ha lá­tom mások örömét, ha vissza­mosolyognak rám: az újra erőt ad mindenhez. □ Az elmondottakat szavaival is megerősíti Háry Józsefné Li­li, aki Erdélyből - Kolozsvár­ról -jött át öt éve családostól, férjével Miskolcon albérletben laknak, a gyerekek, unokák Bu­dapesten... • Az ottani nyomor váltotta ki, hogy eljöjjünk, otthagyjuk szép családi házunkat és most itt al­bérletben lakjunk. Sokáig nem tudtunk nőit kezdeni magunk­kal, hiszen egy nagy családhoz, közösséghez voltunk szokva. Egy aranyos ismerősöm hozott ide a klubba, Marika kedvesen fogadott, elmondta, itt semmi­féle megkülönböztetés nincs: magyar vagy nem magyar, er­délyi vagy nem erdélyi, itt min­denki egyforma. Tiszta lappal indulunk. Ez nagyon jólesett. □ Azóta a klub egyik szólóéne­kese, a táncban is aktivizálja magát... a Nem volt nehéz, hiszen fiatal lánykoromban a székely népi együttessel jártuk országunkat, most öreg koromra ismét tán­colok és énekelek. Marikában van minden bizodalmuhk. Azt a sok szépet talán soha nem tudtuk volna elérni, ha nincs ő. Láttuk Aggteleket, az Ország­házat belülről, elmentünk a Bajor Gizi Emlékmúzeumba, és még számtalan olyan helyre, ahová életem során talán soha nem jutottunk volna el. □ Marika, honnan van mindeh­hez a pénz? • Negyedévenkénti 100 forin­tos tagdíjból gazdálkodunk, és szerencsére mindig akad támo­gatónk, de az anyagi segítség soha nem jön rosszkor. Akik se­gítenek, tudják, jó helyre köl­tik pénzüket. Köszönet érte. 1994. Szeptember 6., Kedd Itt-Hon Ms 5 Tervezhetné a miskolci Eiffelt Bíró István De nem teszi, mert talán igény sem lenne rá és még igencsak kezdő a szakmában, de telve ambíciókkal... Hódul Szabolcs, a pécsi Pollack Mihály Főisko­la elsőéves hallgatója, miskol­ci lakos, aki a Kós Károly Épí­tőipari Szakközépiskolában végzett. • 199Ó-ben érettségiztem, ked­ves osztályfőnököm unszolásá­ra elvégeztem az 5. évet, a tech­nikusminősítőt. Segítségével - de szinte minden tanáromat említhetném - az országos szakmai versenyen első helye­zést értem el. Ezáltal jutottam be a főiskolára. □ Honnan van a tehetsége és el­képzelése ehhez a nem minden­napi szakmához? Beszélgeté­sünk során kiderült, szülei egé­szen mással foglalkoznak... • Nem igazából építésznek ké­szülök, a fantáziám talán ke­vés még ahhoz, hogy jó építész legyek. Engem komolyabban érdekelnek az ipari létesítmé­nyek, ahol nagyobb fesztávokat hidalnak át különböző techni­kai megoldásokkal. Ilyen meg­foghatatlan csoda számomra az Eiffel-torony. Szóval valamifé­le szerkezetépítéssel szeretnék foglalkozni. A szakközépiskolá­ban „ragadt rám” ez a mánia, köszönhető kiváló statikatanár­nőmnek, Farkasné Annus Évá­nak, aki elindított a pályán egy elképzelhető és megvalósítható világ felé. Mindenben, ami iz­Hodul Szabolcs főiskolás Fotó: Bíró István galmas és belefér a fantáziám­ba, abban óriási dolgokat lá­tok a szerkezetépítéssel kapcso­latban. □ Szóval nem házakat, épülete­ket tervez majd? • Nem, nem hiszem. Valami olyasmit, ami maradandó és még nagyon sokáig áll, szerke­zetileg szép és esztétikus. □ Svájcba ilyen tapasztalatok megszerzéséért ment? • Nem, kizárólag nyelvtanulá­si szándékkal. A diplomámhoz kell egy nyelvvizsga is. Én a franciát választottam: soha nem volt valami kiváló nyelvér­zékem, nem szerettem a szobá­ban, a négy fal között magnó­ról nyelvet tanulni. Szüleimnek és baráti-üzleti kapcsolataik­nak köszönhetően jutottam ki Genfbe egy fél évre. Egy popu­láris egyetemen tanultam, köz­ben az iskola mellett heti 24 órában vállalhattam munkát. □ Mit csinált? • Kerékpárokat szereltem. □ Jól keresett? • Magyar viszonylatban igen, de ha egy svájci állampolgárt kellett volna alkalmazni, ezért a munkáért megfizetni, három­szor többet kapott volna. Ők sokkal többet keresnek és sok­kal többet költenek. Egy zárt, tradíciókkal büszkélkedő or­szág. Ott 15 éves munkaválla­lás után adják meg az állam- polgárságot úgy, hogy 4 éven­ként hazaküldik hosszabb-rövi- debb időre a honosodni vágyókat. □ Diákokkal is kapcsolatba ke­rült mi a tapasztalata, ők ho­gyan élnek? • Szabadabban, de szegényeb­ben, mint mi. Tanulmányi ide­jük alatt kevés a pénzük, de tudják, ha befejezik tanulmá­nyaikat, elhelyezkedhetnék és sok pénzt fognak keresni, nem lesz többé gondjuk. Mi itthon sokkal több ösztöndíjban része­sülünk, de pályakezdésünk, el­helyezkedésünk bizonytalan. □ Szabadidődben miket látott? • Tipikusan genfi dolgokat, mint a szökőkút, az ENSZ-pa- lota, a Szent Pétei-katedrális és sok-sok múzeumot. □ Fel tudja majd használni az ott szerzett tapasztalatokat? © A mentalitást és a francia nyelvet mindenképpen... Kevesebb diák az iskolákban Miskolc (ÉM) - Évek óta meg­figyelhető jelenség, hogy néme­lyik iskolatípus sokkal keve­sebb diákot fogad szeptember­ben, mint az azt megelőző esz­tendőben. így van ez Miskolcon és a megye más városaiban is. Ennek oka részben az ismert népességszám-csökkenés, más­részt az új típusú iskolák meg­jelenése. Tapasztalat szerint kevésbé favorizálják a diákok és a szülők a régi típusú szak­munkásképzőket, helyette a nagyon is gyakorlatias gazda­képzőké a szimpátia. A megyén kívül érdemes áttekinteni az országos helyzetet is. Az álta­lános iskolákban közel százhar­mincezren, a középfokú oktatá­si intézményekben pedig mint­egy 135 ezer elsős kezdte meg tanulmányait szeptemberben. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium szerint az új tan­évben várhatóan másfél millió tanuló és közel négyszázezer óvodás gyermek oktatásáról, neveléséről kell gondoskodniuk a közoktatási intézményeknek. Bár az általános iskolák első osztályosainak létszáma kis­mértékben emelkedik az előző tanévhez képest, az iskolások összlétszáma, illetve a felsőbb évfolyamokba járók létszáma mégis csökken. A beiskolázásról szóló előzetes adatok azt jelzik, hogy a közép­fokú oktatási rendszer átalaku­lása tovább folytatódik. Növek­szik a tanulólétszám a középis­kolákban, valamint az új típu­sú, a szakma tanulására előké­szítő, pályaorientáló, a gazda-, a gazdaasszony-képző és a spe­ciális szakiskolákban. Egyide­jűleg várhatóan csökken a ha­gyományos - mint például a gép- és gyorsíró, az egészség- ügyi - szakiskolák és a szak­munkásképző iskolák tanuló­létszáma. Az elmúlt tanév ele­je óta tovább bővült a nem ál­lami intézmények hálózata is. A minisztérium adatai szerint tizenöt-húsz új egyházi és tíz­tizenöt új alapítványi, egyhá­zi, magán közoktatási intéz­mény kezdte meg működését. A felsoroltakon kívül néhány, vállalkozók, gazdasági társasá­gok által létesített iskolában is megkezdődött az oktatás. A minisztérium szerint a tan- könyvteijesztés új rendszerével kapcsolatban a pozitív megíté­lés a gyakoribb. Egy-két kivételtől eltekintve egyetértés van abban, hogy na­gyobbak a lehetőségek és szé­lesebb a kínálat az elmúlt évek­hez képest. Évről évre vissza­térő probléma, hogy a tanév­kezdésre nem minden tan­könyv készül el. Most is úgy tű­nik, hogy számolni kell ezzel a hiányossággal. A jelek szerint problémák lesznek például a nemzetiségi iskolák tankönyv­ellátásában. Leukémiások és atomerőművek Miskolc (ÉM) — Amióta atomerőmű­veket építenek a világon, azóta fog­lalkoztatja az embereket, vajon az ilyen létesítmények közelében nem ta­pasztalható gyakrabban új rákos be­tegek felbukkanása, illetve milyen a fehérvérűségben szenvedők aránya az erőművek környékén. Mindaddig, amíg erre megnyugtató válasz nem született, a környéken élőkben ott mo­toszkált a bizonytalanság érzése, mi­lyen hatással lesz atom-szomszédsá­guk leendő gyermekeikre. Nos a brit tudósok kimutatták, hogy nincs össze­függés a nukleáris létesítmények tele­pítése és a gyermekkori leukémia (fe­hérvérűség) között. Az eddigi felmérések nyomán általá­ban arra a következtetésre jutottak, hogy az atomerőművek környékén élők sokkal hajlamosabbak az olyan rákos megbetegedésekre, mint a leu­kémia. Más vizsgálatok szerint viszont semmilyen összefüggés nincs a két do­log között. Az oxfordi egyetem kutatói most új el­járással számították ki, hány leukémi­ás megbetegedés fordult elő 23 angli­ai és walesi nukleáris létesítmény kör­zetében. Az eredmény nem tért el az atomerőmű-mentes területekre jellem­ző adatoktól. Az Imperial Rákkutató Alap és a lon­doni Higéniai és Trópusi Egészség- ügyi Intézet tavaly novemberben há­roméves kutatást kezdett annak kide­rítésére, hogy van-e kapcsolat a mun­kahelyükön nukleáris sugárzásnak ki­tett férfiak és gyermekeik esetleges le­ukémiás megbetegedése között. A fel­mérés során összesen 60 ezer olyan családot vizsgálnak meg, amelynek fel­nőtt tagjai a nukleáris iparban dolgoz­tak vagy dolgoznak. A tudósok már több esetben regiszt­rálták, hogy az európai és amerikai atomerőművek közelében élő gyerme­kek gyakrabban betegszenek meg le­ukémiában. Azt azonban egy esetben sem támasztották alá, hogy az ottani sugárzási szint okozná a betegséget. Nyár végi kempingezők Az Éden szeptemberi vendégei Fotó: Laczó József

Next

/
Thumbnails
Contents