Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-26 / 227. szám

6 B ItT'Hon 1994. Szeptember 27., Kedd Polgári Péter Hejőpapi 19. születésnapod alkalmából sok szeretettel köszöntünk szüleid és testvéred István. KÁLLAI ANETT Hejőbába 2. születésnapod alkalmából nagyon sok szeretettel köszönt anya és apa CONDOR EVA EDITNEK Ónodra 12. születésnapod alkalmából sok örömet, g egészséget és hosszú boldog életet kívánnak: édesapád, édesanyád és Viki. ................- — ...... B ENCSGÁBOR Sajókápolna 13 születésnapod alkalmából sok boldogságot kívánunk. Sok szeretettel anyu, apu és testvéred Tamás. *56525/111* II I *56458/lK* 1 994. Szeptember 27., Kedd — Itt-Hon B 3 A gipsz és vasérc után — égetőmű A létesítménnyel új fejezet kezdődik Rudabánya térségében Rudabánya (ÉM - KL) - Bá­nyászat-történeti és földtörté­neti múltja után most a husza­dik és a következő századokat jellemző nevezetességre tesz szert Rudabánya: itt épül fel a térség eleddig első és egyetlen hulladékégetőműve. A hulladékégetőmű építését - mint az ország számos más te­lepülésén, úgy itt is - nem kis ellenérzéssel fogadták. A jelen­leg legkorszerűbb technológiai eljárás ismertetése, a környe­zeti károsodást kizáró garan­ciák azonban végül is meggyőz­ték mind Rudabánya, mind pe­dig a szomszédos települések lakosságát, s megkezdődhetett az alapkő letétele után az ége­tőmű építése is. Bízvást mondhatjuk, hogy új fejezet kezdődött a térség éle­tében, mivel az évszázados va­sércbányászat megszüntetésé­vel gyakorlatilag a munkalehe­tőség is megszűnt ezen a bá­nyásztelepülésen. Mert az an- hidrit- vagy a gipszbányászat már nem ígért stabil jövőt az ottlakóknak. Az égetőmű azonban hosszú távra is munkát, megélhetést ad. A több mint ötmilliárd fo­rint költséggel megvalósuló be­ruházás generálkivitelezését a Fininpianti olasz nagyvállalat nyerte el. Az égetőmű évi ka­pacitása mintegy 25 ezer ton­na, melléktermékként pedig villamos energiát is termel majd a létesítmény. Am az új létesítmény nem csak munkaalkalmat teremt. Arról is megállapodás született a döntő többségében olasz érde­keltségű társasággal, hogy a térség három községének, így Rudabányának, Szuhogynak és Izsófalvának támogatást is ad. A gazdasági változások nem csak nálunk, de szerte Európá­ban országonként más és más követelményeket állítanak az egyes térségek iparszerkezeté­nek átalakítására. A kohászat és a bányászat visszafejlesztése során erre ná­lunk is szükség van. Úgy tűnik, Rudabányán mind a foglalkoz­tatás, mind a település tovább­élése rendeződött az ipari struktúraváltás során. Lóbércen a lovak is szomjasak Diákok gondozzák a gyarapodó putnoki mintafarmot Farkas Dezső a farmon Fotó: KM Putnok (ÉM - KM) - Putnok­tól néhány kilométerre egy dombtetőn található a lóbérci mintafarm. Vezetője Farkas Dezső agrármérnök, vele be­szélgetünk.- A mintafarm tulajdonképpen oktatási céllal jött létre egy ala­pítvány segítségével, kuratóri­umának számos tagja van. Pél­dául a Bábolnai Mezőgazdasá­gi Kombinát, a putnoki önkor­mányzat, a mezőgazdasági szakközépiskola, a megyei ön­kormányzat, a kompolti kuta­tóintézet és sorolhatnám to­vább. A földterületet a Bábol­nai Mezőgazdasági Kombinát adta az alapítványnak, vala­mint az itt látható épületeket, amelyeket renováltunk, átala­kítottunk. A földterület 220 hektár, ebből 12 hektár erdő, 132 hektár szántó, a többi pe­dig legelő. □ Milyen gazdálkodás folyik a mintafarmon ? • Növénytermesztés és állat- tenyésztés. A munkát a Put­noki Mezőgazdasági Szakközép- iskola diákjai, gazdaképzősei végzik, mindkét termelési ág­ban. A telep az iskolára van alapozva. A felnőttképzésben dolgozók, gazdászok, gaz- dasszonyok általában az állat- tenyésztésben és a növényter­mesztésben felmerülő kézi munkát látják el. Nagy gondunk viszont, hogy nincs telefonunk és nincs ve­zetékes vizünk, de még a kút is kiapadt. Most már abszolút nincs vizünk a telepen. Tartá­lyokban szállítjuk a vizet na­ponta. Külön az állatoknak, kü­lön az embereknek, amit ugyanis az állatok fogyaszta­nak, az emberi fogyasztásra nem alkalmas. □ Az épületek milyen célt szol­gálnak? • Ahol most állunk, ez egy egyes hasznosítású istálló, ahol van egy 1650 férőhelyes tojó­rész. Most 22 hetes jércék lak­ják, amelyek a napokban kezd­tek el tojni. A másik oldalon pe­dig hatezer csirke vár eladás­ra. De nézzük meg az úgyneve­zett betekintő teret. Ez oktatási célokat is szolgál. Amint látja, ott van egy mű­szer, ezáltal teljesen automa­tizált az egész istálló. Csak ad­dig kell bemenni a gondozók­nak vagy a tanulóknak az is­tállóba, amíg kitakarítják az itatóvályúkat. Majd kijönnek és lehet automatikusan kintről etetni, itatni, a hőfokot szabá­lyozni stb. így esetleg naponta csak egyszer kell bemenni az állatokhoz. Foglalkozunk még juhtenyésztéssel, szarvasmar­ha- és sertéstenyésztéssel is, van két angol telivér lovunk, de ezeket inkább csak hobbiból tartjuk. Van egy 200 férőhelyes juhhodályunk. Lakói: 143 anyajuh, 4 kos és 70 kisbárány. □ Jönnek-e látogatók a télepret • Rendszeresen. Nemrégen vol­tak olaszok, hollandok, ameri­kaiak, németek, szlovákok Egy amerikai hölgy a közelmúltban járt itt, és azt mondta, örülne annak, ha az ö farmja olyan lenne, mint ez. — HETI JEGYZET — Kosarak Priska Tibor Nem várt szerencse érkeztekor lelke­sedik így az ember, miként teszi most ez az ismerős. Örömét egy kosár lát­ványa váltja ki, mely kosár itt szerény­kedik a fal oldalán szegre akasztva, megtöltve szépséges vöröshagymával, fokhagymával. Ha úgy kívánkozik, az ember csak odanyúl és kivesz belőle ezt, azt. Meg gondoskodik róla, hogy min­dig töltve legyen, mert szó ami szó, helyre kis kosárka ez, szépen hozzáér­tően fonta meg valaki nem is rég az ar­ra alkalmatos vesszőkből, hát most itt díszük a konyhában. Mert nehányan ma is foglalatoskodnak kosárfonással, ha nem szükségből, hát passzióból. Az ismerőst meg éppen ez érdekli: hol, ki fon kosarat, hogy adandó alkalom­mal felkereshesse, rábeszélhesse ismét a fonásra, kosárkészítésre, mert bizony neki nagyon is szüksége lenne az ilyes­mire. A vesszőkosárra. Akár ilyenre is, minő most a konyha falán díszük, de leginkább kellene vagy kettő-három az 50 literes üveg demizsonok okán. Erős, nagy fülű kosár kellene, hogy el­bírja a jókora demizsont akkor is, ha abba bor töltetik. Praktikusak, helyén­valók ezek a kosarak, mert ide-oda te­hető segítségükkel az üvegballon, és megvédi azokat koccanáskor, falhoz, vagy egymáshoz ütődéskor. Valamiért eltűntek ezek a kosarak. A boltokban a jókora üvegballonok leginkább csupa­szon kaphatók, vagy pedig műanyag­gal befonva, de az ismerősnek nincs bi­zodalma ezekhez a műanyagokhoz. Kü­lönösen az árukat meglátva nincs. A vesszőkosár valahogy élőbb, jobban il­lik a kamrába, pincébe, különösen a mocorgó, vagy már éppen megérett, de belsőleg mindig változó borhoz. De a hagymához, dióhoz, krumplihoz, meg bármihez is. Itt, a mi megyénkben a folyók, holt­ágak, kiöntések mentén szinte minde­nütt terem a hozzávaló fűz, sok helyütt valamikor telepítették is a vizenyős, másra amúgy sem való helyeken. A fo­lyók mentén minden faluban él néhány ember, aki érti ezt a mesterséget, hi­szen nem is rég kosárfonó-szövetkeze­tekbe is tömörültek. Mégis hiába keres­géljük ezeket a kosarakat, nem jutnak el az üzletekbe, vagy nem is fonják már. Kár lenne végképp eltűnniük, hi­szen szépek is, jól illenek a kamrákba, konyhákba, pincékbe, présházakba, nem lenne jó hagynunk, hogy a mű­anyag vegye át a helyüket. Meg azért is kár lenne eltűnniük, mert ősi, szép mesterség tűnne el velük. Lehetséges persze, hogy mindettől nem is kell fél­nünk, talán most is szorgoskodnak ko­sárfonók, csak éppen ott nem találjuk termékeiket, ahol éppen keressük. De hol keressük?

Next

/
Thumbnails
Contents