Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-26 / 227. szám
4 B Itt-Hon 1994. Szeptember 27., Kedd — Moziműsorok — Szeptember 28-tól október 4-ig Kazincbarcika: 29- én: A Holló. Színes amerikai film. (Kezdés: 18 óra) 30- án: A Holló. Színes amerikai film. (Kezdés: 16 és 18 óra) 01- 02: The Flintstones - A Flintstone család. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 16 és 18 óra) Putnok: 28- án: Rosszlányok. Színes amerikai westemfilm. (Kezdés: 19 óra) 02- án: The Flintstones - A Flintstone család. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 19 óra) 05-én: A zűr bajjal jár. Színes amerikai kiírni. (Kezdés: 19 óra) Mezőkövesd: 30-01-jén: A zűr bajjal jár. Színes amerikai kiírni. (Kezdés: 19 óra) 02- án: A Holló. Színes amerikai film. (Kezdés: 19 óra) Ernőd: 30-án: Harapás. Színes szinkronizált olasz horror film. (Kezdés: 18 óra) Nyékládháza: 30-án: Beverly Hills-i zsaru III. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 17 óra) Ózd: 29- 02-án: True lies-két tűz között. Színes szinkronizált amerikai akciófilm. (Kezdés: 17 és 19 óra) 03- 04-én: A zűr bajjal jár. Színes amerikai kiírni. (Kezdés: 17 és 19 óra) Tiszaújváros: 29-30-án: Végzetes ösztön. Színes szinkronizált amerikai bűnügyi paródia. (Kezdés: 19.30 óra) 02-03-án: Farkas. Színes amerikai film. (Kezdés: 19.30 óra) — Programajánlat — Tiszaújváros DMK - Kisgalériában szeptember 20-tól október 7-ig hétköznap 9-18 óráig vasárnap 16-20 óráig Betűvetés I. címmel xerox kiállítás tekinthető meg. VRHK Edelény - Bódva-völgyi Honismereti Tanácskozás. Szeptember 30-án 10.00 órai kezdettel. Előadók: Kanyar József - Nagy Károly - Kissné Király Piroska. A II. Bódva-völgyi és Csereháti Szathmáry Király Ádám néprajzi és honismereti gyűjtőpályázat eredményhirdetésére és a díjak átadására a Honismereti Tanácskozás keretében kerül sor. Magyar ősvallás — régi hitéletünk (ÉM) - A vallásos kultusz legfontosabb rítusára a finnugor eredetű áldozat szó utal. Áldozatot istenségeknek, ősöknek, halottaknak mutattak be, engesztelő vagy hálaadó céllal. Ami az ősmagyarságot illeti, a fehérló-áldozatot - melyre több török néptől vannak párhuzamaink - még középkori krónikáink is említik. A fehér lovat eredetileg feltehetően egy - fehér színnel kapcsolatba hozható - égi istenségnek áldozták. A temetőben tartott halotti tort- amely a finnugor és török népeknél egyaránt gyakori halotti áldozati forma (a szó török)- honfoglalás kori sírok tanúsága szerint a magyarok is gyakorolták; erre vallanak a sírok mellett és bennük megőrződött tűznyomok. Az áldozati állat feltehetően a honfoglalás kori lovas-temetkezésekből ismert ló volt, amelyet a halott jelenlétében (mintegy vele közösen) toroztak fel. A férfilakosság bizonyos réajzszeg épen húsz éve mondott búcsút az alma maternek. Azóta nagy vargabetűt írt le az élet cipőtalpán, és ritkán találkozott osztálytársaival. Tanáraival még ritkábban. Akkor is, ha ötévenként megszervezik a találkozókat. Sőt, az élet az akkurátusán megszervezett találkozóktól sokkal szebb, sokkal bensőségesebb találkozót is produkál. Egy ilyen - érdekes és emlékezetes tanár-diák találkozó egyik részese volt Rajzszeg, aki bizarr körülmények között ismerte fel a két évtizeddel korábban megismert tanár urat, akivel szintén nem mindennapi körülmények között - meghányták-vetették az élet dolgait. A dolog úgy kezdődött, hogy vége lett a napnak. Vagyis: hajnali negyed egykor megállt a szél. Ezért Rajzszeg (kinek éppen nem volt eszében az, hogy diák korában így hívta egyik tanára) egy té- eszben irányította az aratást, mert nyár közepén ugye ez az egyetlen és legfontosabb munka. S mert a vezetőnek joga és kötelessége a szakszerű munka, éjjeli negyed egykor fájrontot fújt a kombájnoknak. A poros, vakaródzó emberek, a fáradt de elégedett ember egyszerűségével vették tudomásul a munka befejezését. Kiosztották az „arató pálinkát”, fejenként a két üveg sört, ő is koccintott az emberekkel, majd Jóccakát” kívánva nekik, hazaindult a Wartburggal. tegeire jellemző lovas-temetkezés (amelynek párhuzamait mind a sztyepp török népeinek, mind ugor nyelvrokonaink köréből ismerjük) egyik formája a hátaslóként a halottal adott egész ló eltemetése volt, a másik pedig az, amikor csak az üres bőrben benne hagyott koponyát és a lábszárcsontokat helyezték a halott mellé: a húst még a sír betakarása előtt feltorozták. A magyar ősvallás kutatói - elsősorban Diószegi Vilmos - a honfoglalás kori vallás gerincének a sámánizmust tartották. A sámánizmus a törzsi társadalmak alapvető rituális rendszere volt, a neolitikus vadászkultúrákban gyökerezett. A sámán tevékenységének lényege az érintkezés a szellemekkel: mediátor - közvetítő - e világ és túlvilág között. A feltételezett ősmagyar sámán honfoglalás kori utódjának a táltost tartották (maga a táltos szó valószínűleg ugor kori). A táltos alakja hiedelmekben, A poros úton a gát melletti fasor mellett egyszer csak fényes társaságot látott: két bogrács alatt is égett a tűz, mely több személykocsit is megvilágított. No meg a népes várakozók, mu- latozók hada. A fénycsóvában meglátta a té- esz elnökét, az iskolaigazgatót, a tanácselnököt, a titkárt, a falurendőrt, meg vagy négy, kellően nem látott embert. A földúton a brigádvezető intett és állt elé: -,/dlj! Kötelező parkírozás”- intett Feri és már mutatta is, hova kell leállni a kocsival. Hajnalban, tizenhat-tizenhét órai munka után már nagyon engedékeny az ember, még a vezető is. Rajzszeg is a gyepre húzódott, s alig szállt ki a kocsiból, a bográcsra várók hozták a sört, a bort a pálinkát. 0 csak aludni akart, de látta, nem szabadul addig, amíg az elnökkel nem koccint. Akkor ért oda a Tanár Úr, akit - bár rögtön felismert- nem tudott „hova tenni”.- Jó estét tanár úr! - köszönt neki külön, és mosolygott, bár fáradtsága, inkább ásításra ösztökélte.- Szervusz Rajzszeg. De gyere csak! Igyuk meg a pertut. Nem tanár vagyok én itt, csak vendég, mint te! - és hozta a pálinkát, amivel illik pertut inni...- Nincs pohár, de itt egy szedőkanál, ez most itt éppen stílszerü- mondta a tanár úr. Puszi, puszi, és a pálinka után már Rajzszeg vett egy másik stílszerű ivóeszközt a bográcsok köré készített műanyagtányérokból egyet.- A sört meg ebből igyuk meg - javasolta a tanár úrnak, akiről még mindig nem tudta elképzelni, hogy késő éjszakai-kora hajnali órán mit keres egy gimnáziumi tanár itt a határban a falu helyi potentátjainak társaságában. -Padlóra kerültem barátom, nem szégyellem én ezt, megsínylette a magánéletem, de még a hivatásom is. Sőt az egészségem is - magyarázta a tanár úr ittléte okát. - Ne búsulj, meglátod, helyrejön minden - mondta a helyi iskola igazgatója, s ő is társult a két különchöz, színig töltötte a műanyagtányért sörrel. ——vúlpörköltöt ettek, bőven W kínálták egymást az ita- lókkal. Rajzszeg már félálomban, félig delíriumban is e furcsa találkozón gondolkodott, lágy ágyról, szép feleségről meg fényes karrierről álmodott az éjszaka hátralévő részében, miként - bizonyára - a hajdani tanára is ott a reménytelen, sötét,fülledt éjszakában... Bekecsi Szabó László Találkozás 1994. Szeptember 27., Kedd Itt-Hon B 5 Tudósítások — hazai tájakról Priska Tibor Évek során valamiért akként alakult, hogy egy kiadós séta nélkül illetlenségnek számít elhaladni az Ároktő közelében lévő rét mellett. A kiadós szó szerint értendő, hiszen, ha valaki rászánná magát, akár Kisköréig elgyalogolhatna, itt, az Alföld északi fertályán valójában semmi sem akadályozná ebben, de mostanában nincs miért nagyokat sétafikálni. Esős, tisztességes nyárban, őszben igen. Amikor a legelő megfelelően zöld, a tehenek is szívesen járják, trágyázzák, ily módon gomba is terem, nyúl is ugrik a nagy fűből, meg a közvetlenül lábunk alól felbrúgó fogolycsapat ijeszt halálra bennünket. Gomba meg tavasztól késő őszig kínálja magát. A májusi csiperkétől kezdve az őszi ördögszekér-gombáig. Bizony, itt ebből is bőséggel lelhető, már amikor, csak azt a bizonyos ördögszekeret, a csodás, szemléletes nevezetű iringót kell figyelni, és a tövét megnézni. Alatta található a féloldalas, mással össze sem téveszthető gomba, mely csakis az ördögszekérrel, az iringóval él békességben, másütt sehol. De most ezen a végesincs legelőn nem érdemes tíz lépésnél többet megtenni, mert csak a her- senő, szétszáradt fűmaradványt látjuk, a száraz időt még úgy-ahogy bíró, trópusi lila színekben pompázó, de igen szúrós, barátságtalan bogáncsot, meg az ugyancsak szárazsághoz, nyári forrósághoz idomult, szépséges kék színű ka- tángkórót. Örömmel láthatjuk viszont, hogy a kis erdő valamicskét mégis gyarapodott. Szép kis akácos állt itt évekkel ezelőtt, itt delelt a gulya, a fákat elborította a vaíjúfészek sokadalma, és itt rakott tanyát magának egy vércsepár is, nagy bosszúságára a varjaknak, „akik” szinte megállás nélkül szapulták, szidták az amúgy nyugodtan ülő, néha csak azért is szép köröket leíró vércséket. Valamiért kivágták ezt az er- dőcskét azok, akik megtehették, eltűntek innen a vaijak, a vércsék is. Meg a gulya is másütt keres - de nemigen talál - magának tisztes delelőt. Növö- get már ismét a kis erdő, majd csak lesz belőle valami, ámbár nem a mi időnkben. Innen hát jobb odább menni. Mindig is jó ellenben ledekkolni egy folyó partján, főként, ha a folyót komp is járja. Az ember sétafikái, nézelődik és várja, hogy történjen valami. Itt, Ároktő határában, a csegei kompnál is mindig történik. Lehetséges, azért, mert közel s távol ez az egyetlen motoros komp és mint ilyen, talán gyorsabban, vagy biztonságosabban hozza-viszi a népeket, kocsikat a hátán. Most éppen az történik, hogy az egyik várakozó ember az útra mutat, jóval föntebb a víz szélétől és azt mondja, hogy tavasszal az áradásnál odáig ment ki a víz. Ilyen magasra? Bizony! Ilyen magasra. A part itt kissé emelkedik is, sok víznek kellett itt zuborog- nia a Tiszán, hogy ennyire kijöjjön. Akkor nem is járt a komp, nem tudott az áradástól. Hallik ismét. Ami persze elég nagy baj volt, mivel a fentebb lévő, ároktői komp már korábban végképp abbahagyta a munkát. Igaz, inkább a mező- gazdaság szolgálatában állt, nem a közforgaloméban, hozta, vitte a szénásszekereket, a túl- parti földekre igyekvőket, de valamiért^ ma már nincs rá szükség. Ók tudják. Mármint azok, akik megszüntették. Itt, lentebb, a csegeinek nevezett jármű ellenben jön-megy, gyakorta pöfög a partok között. Most éppen várakozik, hogy teljen a hidas, hiszen egy-két kocsival érthetően nem battyog át, drága a benzin. A népek meg gyülemlenek és türelemmel várnak. Éppen elegáns, nyugati márkájú személykocsi érkezik, mögötte hozzá nem igen illő utánfutóval, ezen meg egy csikóval. Mondja a tulaj, hogy úgy nyolcvanezret számít majd a lóért ott, ahová viszi a vásáron. Ha nem, hát majd utánfutózza tovább. Aztán föltehetően vásárol majd egy másik lovat, azt meg viszi megint amoda, vagy emide, szóval járni kell a területet, pénznek is kell bejönnie, mert a benzin ugye itt is drága. Ennek ellenére mi is odábbál- lunk, és már a kövesdi kikerülő utat vizsgálgatjuk. Továbbra is szépnek, jól megépítettnek, a jelzéseket egyértelműnek, világosnak találjuk, és továbbra sem értjük, miért rohannak itt kocsik egymásba, de oly erővel, hogy szinte mindig halállal végződik az ütközés. Érthetetlen, hogy mióta elkészült az annyit sürgetett elkerülő szakasz, azóta annyi a halálos baleset! Hümmögünk, spekulálunk, de nem jut eszünkbe semmi. Hivatásos pilótánkat faggatjuk, ki több mint húsz éve vezet naponta, ha esik, ha fuj, döglesztő kánikulában, fapattogtató hidegben, hogy ő mit szól az úthoz? Jót szól hozzá. Tetszik neki, dicséri. Öröm neki rajta menni. Ámbár most már erősebben figyel, nem rohan-e ki valaki a stop-táblánál, mintha a tábla ott sem lenne. Jobb, ha ki erre jár, szintén ezt teszi. Szent Mihály havára Mezőkövesd (ÉM - Sz.S.) - Legelső gondja legyen a Gazdasszonynak ezen hónapban, hogy még Szent Mihály napig szappannak, a jövő Therézsia napra pedig gyertyának való faggyút gyűjtsön a mészáros, és ha ezt kezére vehetik, főzzön annyi szappant, ameny- nyi most esztendeig elég lesz. A nyári gyümölcsből való pálinkaégetés még most, és egész serénységgel folytatas- sék, ha reá érünk. - A hosszúszilva már most tökéletes érett lévén, a szép- jét hámozni, köménymaggal meghinteni, dió s mandola béllel megtömvén, liktáriomnak kell száraztam, s felesleg valót megaszalni, vagy hordókra pálinkának szedetni szükséges. Ugyan az őszi baratzkkal is ezt szokták a Gazdasszonyok tselekedni. - Míg derek nem járnak: télre való szőlőt is kell szedetni, és hogy tovább elálljon, valamennyire a napon megfonnyasztani. Fel is szokták a szőlőt főzni tsemegé- nek, és szőlő sert is tsinálnak abból ezen hónapban közönségesen. - A magvas kendert ha magvát megérlelte, ki kell növetni, magvát kitsépelni, s a szálakat kévékbe kötve, jó helyre, ahol az egér se jár, elrakni a jövő májusig, és akkor kell eláztatni, eltsapni, a mikor az hamarább és szebben is ázik s könnyebben is törik az idő melegsége miatt. - A ludakat most harmadszor szokás megmellyeszteni, hogy amíg a hidegek bekövetkeznek, újra megpelyhesedjenek. - A dohányt tovább is szedni füllőbe rakni, és porék- ra fűzni szükséges. - Az őszi gyenge sarjú a tehennek kövér tejet tsinálván, s a legyek is veszni kezdvén, a gazdasz- szony most nyomasson télrevaló kövér sajtot, s veressen túrót Vendelekre. Jó lesz a’ Böjtben elévenni. - Szent Mihály nap előtt még egyszer ki kell a szobákat és konyhát meszelni, minden fa edényeket meg kőporoztatni, a vasedényeket a rozsdától meg tisztítani, a rézedényeket megtzineztetni, az üvegeket kifőzetni, az ablak karikákat megmosatni, székeket, kanapét kipál- tzázni, ágyiruhát ki szellőztetni. - Az őszi vagy telelő gyümöltsöknek lesze- detése, bészerzése és télrevaló elra- kása nem kevés gondot adnak ilyenkor a gazdasszonynak. Sőt a kintele- lő palántákat is / úgy mint téli salátát, kelt, etc./ ezen hónap végén el kell plántálni. - Az őszi vetéshez is búzát, s rozsot kelletik már most jó előre rostáltatni, mosatni, száraztatni, és szi- táltatni is télre valót illyenkor szükség elegendőt; ha meleg vizen vágynak a malmok, a mellyek be nem fagynak, az illyen helyen is jó az előre való gondoskodás. Az állott lisztből több kenyér lesz, és tésztának is szaporább. - A ku- koritzát ha a gazda letöreti és haza hordatja, a gazdasszony kötelessége lesz azt feltisztittatni, felkötöztetni, s a magnak valót a legérettebb fejekből különválasztani s eltenni. - A Nyúl- som és Leánysomból is lehet hatalmas etzetet készíteni; azon kívül, hogy mind kettőt be is szokás tzukorral főzni, tsemegének, és télben használni. mondákban a legújabb korig fennmaradt. A fent említett sámánizmus-motívumok egy részére vissza lehetett következtetni a táltos-hiedelmekből. Legismertebb motívumok: a táltos kiválasztása „fölösleges csonttal”, „foggal születéssel”, valamint a viaskodás (eredetileg a túlvilág szellemeivel) bika vagy ló alakban, a közösség jó időjárásáért, terméséért. Más fontos mozzanatok - mint pl. a sámánbetegség, elhívó-, segítőszellem, a szita mint „sámándob”, illetve a világfával kapcsolatos képzetek és a táltos, ill. sámán agancsos vagy szarvas fejviselete - már bizonytalanabb következtetések tárgyai, csak esetlegesen kapcsolhatók a sámánutódnak tartott táltos alakjához. Hasonlóképpen bizonytalanok a táltos eksztázisára vonatkozó adatok, e téren azonban bizonyítékul szolgálnak az ősvallási sámán eksztázisához „révül”, „rejtezik” finnugor eredetű szavaink. t. Átkelésre várakozva a ősegei kompnál