Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-20 / 222. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994. Szeptember 20-, Kedd TÉKA Valóság 94/8 Hokpácsi Sándor Vannak fogalmak, szófordulatok, amelyeket időnként nagy erővel sulykolnak a köztudatba a médiák. Ilyen - az elmúlt évtizedben - Európa, az „Európa-ház”, az európaiság. Úgy ácsingózunk Európába, mint az igazhitű Allah paradicsomába, ahol a gyönyörű hurik szolgálnak mindenféle gyönyörűséggel. Udvarolunk, pitizünk, s mint egy kisinas, tanuljuk a leckét, egyáltalán elfogadjuk, tudomásul vesszük, egyfajta kisebbrendűségi érzéssel, hogy nekünk valóban méltóvá kell válnunk arra, hogy belépjünk ama „házba”. Holott földrajzi helyünk és történelmünk Európa centrumában jelöli ki a magyarság múltját. De jelenét és jövőjét (még) nem, mert sorsunkról most is tőlünk nyugatra döntenek. De vajon miért és meddig (még?) - teszi föl a kérdést Ankerl Géza a valóság legutóbbi számában (Európa sajátossága és kisajátítása - magyar szemmel). Személyes és igen szemléletes példával indít. 0 mint soproni, ha szülővárosa nem dönt Magyarország mellett 1920- ban, Ausztria polgáraként már polgára lehetne az Európai közösségnek. A magyarság, a Hunyadiak, Zrínyiek, Széchenyiek, Kossut- hok, 1956, 1989 révén többször is hitet, tanú- bizonyságot tett Európához tartozásáról. Ankerl meggyőzően érvel amellett, hogy az Európai Unió érrendszere, amelyekkel a feltételeket megfogalmazza mondvacsinált, indokolatlan. Nem mi választottuk 1945-ben a Szovjetuniót, s most mégis azért büntetnek, mert a gyarmata voltunk. Holott elmaradottságunkat (relatív még az EU országaival összehasonlítva is!) éppen ennek köszönhetjük. Európa, a Nyugat nagyon is jól elviselte ezt a helyzetet. Éppen a mi ’56-unk bizonyítja, semmit sem tett megsegítésünkre, azért hogy a deklarált eszményei (demokrácia, piac stb.) a Lajtától keletre is megvalósuljanak. Semmi sem indokolja tehát a kisebbrendűségi komlexusun- kat, azt hogy behúzott nyakkal, szegény vendégként kopogtassunk a kirekesztést mondvacsinált feltételekkel és gőggel igazoló önző Európába. Ha Görögország vagy Törökország tag lehet, a mi „elmaradottságunk” érvnek is gyenge. Nem kell megalázkodnunk és kiárusítani magunkat a PIACnak. Még sok érdekes olvasnivalót kínál a Valóság, például az Öböl-háború - 1991 Borosy András tollából, aki a háború eseménytörténetét foglalja össze. Egy világhatalom (USA) a másik (Szovjetunió) hallgatólagos beleegyezésével kihasználva hatalmas katonai és technikai fölényét (láttuk a tévében!) mintegy fehér kesztyűben agyonbombázta és megalázta Ira- kot, Szaddam Husszeint - és nem oldott meg semmit. A kurdokat most is hajkurásszák, gyilkolásszák, de a fő célt: az olaj biztosítását megoldotta Schwarzkopf tábornok, a zseni. II. Katalin cámőt Puskin nevezte el „koronás és szoknyás Tartuffe-nak. Ezzel a címmel írt tanulmányt V. Molnár László. Az orosz történelmet és despotizmust Brezsnyewel bezárólag segít megérteni a történész. Mintegy ellenpéldaként kínálkozik Kéthly Anna a lapban, akiről Hülvely István írt szép recenziót, Kéthly Anna tanúságtétele címmel. Segít megtisztítani, újra definiálni a sokat emlegetett, kisajátított szociáldemokrácia fogalmát. A Nagy Imre-kormány államminisztere haláláig hű maradt 1956 eszméihez, eszményeihez a szabadsághoz és az emberi méltósághoz. Nem tévesztette meg sem a „legvidámabb barakk” sikerpropagandája,, sem a hidegháborút elviselő és működtető Nyugat pragmatizmusa és önzése. Számára a szabadság és a szociális igazság szétválaszt hatatlan maradt és kisajátíthatatlan. Nemes alakját, példáját nem árt felidézni ma sem, amikor egyszerre került a zászlóra a „piac” (tehát a vadkapitalizmus) és a „szociális igények”, ezek az összeférhetetlen fogalmak. Szobrot a vezérnek! Sárospatak (ÉM) - A honfoglalás millecente- náriuma adta az apropóját annak, hogy a sárospataki Árpád Vezér Gimnázium alapítványt hívott életre. Céljuk: a névadó egész alakos bronzszobrának felállítása. Magasztos célokat tűztek maguk elé az alapítványtevők, amikor úgy gondolták, hogy a feledés homályába merült honkeresőt az őt megillető helyre illenék visszaemelniük (illeü ve visszaemelnünk) egy rá — ezzel magyarságunkra is — emlékeztető szimbólummal. A sárospatakiak vállalt feladata azonban nem csak két évre (és mintegy kétmillió forintra) szól, hiszen a tisztelet szobrával a város történelmi emlékeinek száma is gyarapodna. Remélik, céljaik elérésére anyagi segítséget nem csak az önkormányzattól várhatnak. (Iskolájuk csekkszámlájának száma a sárospataki OTP-nél: 655548429) Igaz, az Árpád Vezér Gimnázium még csupán egyéves múltra tekint vissza, de iskolájuk hamarosan megjelenő évkönyvével hagyományt kíván teremteni. Az október vége körül napvilágot látó első kiadásban -140 oldalon - olvasható lesz az elmúlt év eseményeinek rövid története, az iskolaavatás, egyes alkotó tanárok cikkei, de fényképalbum is - a jelenből a jövőnek. Nem csak a festészet a művészet Ugyan a zsűrizés tegnap megtörtént, de az anyagot csak december 3-tól láthatja a közönség a Miskolci Galériában Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Száz alkotó majd’ háromszáz alkotásából kellett a zsűrinek kiválogatni azokat, amelyek falra kerülhetnek az idei Téli Tárlaton. A zsűrizést tegnap tartották a Miskolci Galériában. Bráda Tibor festőművész, Sáros András Miklós grafikusművész, Dévényi István művészettörténész, Nagy T. Katalin művészettörténész, Váradi Sándor szobrászművész és Dobrik István művészettörténész nézték végig „zsűriszemmel” a képeket. Néha csak annyit mondtak, hogy ez „védett kategória”, olyankor nyugodtabb szívvel mentek tovább az elfogadott képektől... 0 Régen ezt a kifejezést használták a képzőművészetben - mondja Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója. - Aki a Párizsi Szalonban díjat nyert, az bárhol zsűrizés nélkül állíthatott ki. Sók olyan ember küldött anyagot a tárlatunkra, aki már évtizedek óta szerepel, és valamikor díjat is kapott. Ezek után a zsűrinek már kisebb a felelőssége, hiszen az alkotó vállalja önmagát, övé a dicsőség, hajó, és a kritika, ha kevésbé jó a képe. A zsűri egyébként is mindig szubjektív. Túl nagyot nem tévedhet, de tükröz egy szemléletet. 11 Ez már a sokadik Téli Tárlat lesz... 0 Nem is tudom hányadik, hiszen az ötvenes években kezdődött el a sorozat. Altkor még az egész ország területéről várták a műveket a szervezők. Vidéken olyan kiállítás, amely az ország képzőművészeti életéről adott képet, először Miskolcon volt. Ez nagy áttörést jelentett. Aztán egyre több lett az országos kiállítás vidéken is, így ezek lassan kioltották egymást. Kezdte keresni minden pályázathirdető város a sajátos arculatát. Miskolc úgy határozott, legyen a Téli Tárlat lehetőség arra, hogy bemutatkozhassanak az észak-magyarországi régióban élő és ide kötődő művészek. Idén azonban még tágabb lett a földrajzi határ, meghívtunk Szlovákiából és Ukrajnából egy-egy művészt. A későbbiekben azt is szeretnénk, ha minél többen pályáznának a határokon túlról is. □ Idén újdonság az is, hogy iparművészeket is hívtak a Téli Tál latra. Eddig miért felejtkeztek el róluk ? 0 Az első ilyen tárlatfelhívások képző- és iparművészekhez egyaránt szóltak, és sokáig kisebb vagy nagyobb hangsúllyal, de megjelentek az iparművészeti alkotások. Aztán valahogy eltűntek az iparművészek, hiszen feladatokat kaptak, s az alkalmazott művészetet - mondjuk egy utcabútort - nehezebb itt bemutatni. Idén viszont a Téli Tárlathoz kapcsolódóan a Mini Galériában tervezünk iparművészeti kiállítást. Ezeknek az embereknek a munkájával lépten-nyomon találkozunk, ezért meg kell velük ismerkednünk mint alkotóművészekkel is. □ Ezek után nem fél, hogy „sírni fog” a többi műfaj is azért, hogy részt vehessen a tárlaton? 0 Én igazából azt szeretném, ha ez a kiállítás a megye vizuális művészetére odafigyelő kiállítás lenne, foglalkozna videóval, fotóval, alkalmazott művészettel. Két év múlva már lehet, hogy ilyen nyitottabb lesz a pályázati felhívás. Ehhez persze még sok szakmai egyeztetésre lesz szükség művészekkel, szakemberekkel. A tér meglesz hozzá az új galériában. □ Ez azért sokkal több feladatot ad majd a Miskolci Galéria munkatársainak, a zsűri tagjainak... 0 Kétségtelenül egyszerűbb lenne, ha a hagyományos módon csak festményeket állítanánk ki. De a huszadik század végén a művészetet nem szabad leszűkíteni csak a táblaképekre. Erre az összetett világra az alkotók egyre több eszközzel reagálnak, s nekünk ezeket be kell mutatnunk. □ A számok bizonyítják, nagy volt az érdeklődés. Viszont az ismertebb nevek mellett elég sok az új név. Vajon a már elismert alkotóknak nem okoz gondot, hogy viszonylag ismeretlenek között szerepel az alkotásuk? 9 Azt hiszem, az ismert művészeknek izgalmas lehet látni azt, hogy a fiatalok miként viszonyulnak a világhoz. A fiataloknak pedig lökést adhat egy-egy ilyen szereplés. Én a magam részéről jobban szeretem megelőlegezni a bizalmat, ha tehetséget látok valakiben, mint kritikával elkezdeni faragni. A nagyobb tolerancia híve vagyok, a finomabb nyesegetést szeretem. Soros-évforduló Miskolc (ÉM) - Szeptember 10-én Keszthelyen kezdődött a Soros Alapítvány jubileumi rendezvénysorozata, mely alig több mint három hét alatt hét vidéki és számos budapesti helyszínen zajlik. A jubileumi rendezvénysorozat fontos eseménye lesz a Petőfi Csarnokban megrendezésre kerülő ifjúsági fesztivál, ahol olyan gyerekek, fiatalok találkoznak és lépnek majd fel, akik az alapítványtól kaptak támogatást sokszínű ötleteik megvalósításához. A Soros Alapítvány éppen tíz éve, 1984-ben kezdte működését Magyarországon. Alapítója Soros György magyar származású amerikai üzletember, aki a nyitott társadalom megvalósításánák elősegítésére hozta létre az alapítványt. Bakonyi Éva, a Soros Alapítvány új igazgatója a következőket mondta: ,A tízéves jubileum kitűnő alkalom a visszatekintésre, az elért eredmények összegezésére. Ugyanakkor számvetést is készítünk a jövő átgondolására. Őszinte elismeréssel tekintek az elmúlt tíz évre. A jövőben a céljaink változatlanok maradnak, de tevékenységi körünk kibővül. A támogatások sokszínűségét megőrizzük, de az alapítvány kiemelten fogja kezelni az oktatás és az egészségügy területét”. A Miskolci Egyetem aulájában szeptember 21-én, szerdán este fél 7-kor könyv- és folyóirat- kiállítás nyílik, majd az Academia Rózfuvós Kvintett ad hangversenyt. A kiállítást Kunt Ernő egyetemi docens a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékének vezetője nyitja meg. Másnap délelőtt 11-től az egyetemen az alapítvány által támogatott filmekből készült válogatást, este 7 órától pedig a Rónai Sándor Művelődési Központban a Multimédia Színház: Óda a fehérhez című előadását tekinthetik meg az érdeklődők. Graded Test Miskolc (ÉM) - Graded Test nyelvvizsgát tartanak Miskolcon 1994. december 3-án, szombaton délelőtt fél 9-től délután fél 2-ig. A Londoni Egyetem hat tudásfokozatú nemzetközi nyelvvizsgáján megszerzett vizsgabizonyítványok „C” típusú állami nyelvvizsgákra honosíthatnak. A jelentkezési határidő október 21. Jelentkezési lapok, mintatesztek, hangkazetták a Quali-School Nyelviskolában szerezhetők be munkanapokon délután 3 és este 6 óra között. (Miskolc, Soltész Nagy Kálmán u. 27. Rádiótelefon: 60/350-637.) Avasi diákkörök Miskolc (ÉM) - Az Avasi Gimnázium ebben a tanévben is indít diákköröket az általános iskolák hetedikes és nyolcadikos tanulói számára. Választható tantárgyak: magyar, történelem, matematika, biológia, rajz, angol és német. Az órák szombaton, illetve pénteken lesznek - a csoportok tagjainak döntése szerint. A kurzus végén tantárgyi versenyt rendeznek, s a legkiemelkedőbbek teljesítményét az iskola figyelembe veszi a felvételin is. A foglalkozások a tervek szerint október 8-án indulnak és február 11-ig tartanak majd. Egy tárgy tanfolyami díja 2500 forint (30 óra, 15 alkalom). Az érdeklődők október 1-ig jelezhetik résztvételi szándékukat írásban az iskola címén (3524 Miskolc, Klapka u. 2.), vagy 3 46/365-970-es telefonszámon. Tankönyvakció Miskolc (ÉM) - A Kárpátalján élő magyar anyanyelvű diákok megsegítésére tankönyveket gyűjt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A szervezésben résztvevő Keresztény- demokrata Néppárt elnöksége kéri a város és a megye általános iskoláit és magánszemélyeit, hogy fölösleges, de még használható állapotban lévő általános iskolai tankönyveik felajánlásával (1-8. osztályig) segítsék a kárpátaljai magyar diákok tanulását. A könyveket a KDNP megyei irodájában - Miskolc, Erzsébet tér 5., első emelet - veszik át, de nagyobb tétel esetén el is mennek érte. (Telefon: 340-008.) Mivel fontos ügyről van szó, kérik mindazokat, akik felhívásukhoz csatlakozni kívánnak, illetve tankönyvet ajánlanak fel, azt orron*„mW 25-ig tegyék meg. Aki nem bízik a fregolizenészekben Gonda Ferenc, a Nemzeti Filharmónia regionális vezetője Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Elkészült a Nemzeti Filharmónia idei koncertnaptára. Ennek kapcsán a filharmónia észak-magyarországi vezetőjével, Gonda Ferenccel többek között arról beszélgettünk, mitől izgalmas egy koncertszervezőnek a hangversenyélet, és miért nem bízik igazán a „fregolizen észekben”. □ Egy hangversenyszezon kialakításakor milyen mértékben érvényesülnek a művészeti, illetve az anyagi szempontoki 0 A költségvetés adott dolog, azon tágítani sajnos nem tudunk, következésképp a lehetőségeink eléggé behatároltak. Hiába vannak olyan művészek, akiket szeretnénk Miskolcra csábítani, ha nem vagyunk képesek megfizetni őket. Persze olykor akadnak szponzori pénzek is, de ezek csak egyes személyek meghívásában segítenek. Egy szezon megformálásakor tehát elsősorban a szűkös keretünkhöz tervezzük a meghívandó művészeket és az előadandó műveket. Tavaly például szerencsénk volt a Carmina burana- val, mert csak nyolcvanezer forintot kért a megszólaltatásért a szerzői jogvédő hivatal. Az idén már száz- húszezerbe kerülne. A művészeti szempontok természetesen legalább ennyire fontosait. A miskolci koncertszervező kifejezetten szerencsés helyzetben van, hiszen gyakorlatilag az egész szezont egy zenekarra építheti. Egy olyan zenekarra, amely az utóbbi években el tudta azt érni, hogy a karmesterek és a szólisták szinte az első pillanat ban igennel feleljenek egy meghívásra. Ezek után már „csak” azt kell kitalálni, hogy a koncerteken mi hangozzon el. Ez már komoly csapatmunkát igényel, mert figyelembe kell venni azt, milyen évforduló van az évben, melyek azok a művek, amelyek „fekszenek” a zenekarnak, melyik vendégművész melyik stílusban érzi igazán jól magát és így tovább... □A koncertlátogató néha viszont azt látja, hogy mégsem az a szólista érkezett meg, vagy ő érkezett meg, de nem azt a művet játssza, amit meghirdettek a szezon elején. 0 Az ilyen menet közbeni változások nem túl gyakoriak, de kétségtelenül előfordulnak. Véleményem szerint éppen ettől élő a hangversenyélet. Tavaly például Prunyi Ilona Rachmanyinov helyett egy Beet- hoven-zongoraversenyt' játszott. Ennek egyes-egyedül az volt az oka, hogy a művésznő a koncert előtt egy hónappal jelezte, úgy érzi, a Rach- manyinov-darabot nem tudná százszázalékosan eljátszani, de a Beet- hoven-zongoraverseny koncertkész állapotban van. Még mindig jobb egy ilyen változtatás, mintha ragaszkodunk az előzetes egyeztetésekhez, a szólista pedig csak kiül, és ledarálja a művet, ami miatt a közönségjoggal érezheti úgy, hogy becsapták. Éppen emiatt kételkedem az úgynevezett „fregolizenészekben”, a beugró zongoristákban, akiknek majdhogynem mindegy, mikor szólunk, rögtön ugranak, mondván, szinte az egész zongorairodalmat naprakészen tartják magukban. Nem hiszek abban, hogy valaki mindent tökéletesen tud, egy-egy stílust vagy zeneszerzőt valaki ismerhet és előadhat kiválóan, de a mindenevő zenész tudomásom szerint még nem született meg, és valószínű, nem is fog. □ Lapozgatva a programot, az idei koncertszezon is tartogat egy két meglepetést: Hamari Júlia zenekari áriaestje, egy novemberi operagála, Veress Sándor-est, valamint tizenhárom éves ifjú zongoraművész, Karsai Márk fellépése. 0 Hamari Júlia idecsábítása már egy régi, titkos ábránd volt, most végre szerencsénk volt, hogy meg tudtuk nyerni a művésznőt. A másik dédelgetett álom a nemzetközi operagála volt. A Miskolci Szimfonikus Zenekar az utóbbi években gyakran turnézott együtt a bécsi zeneakadémia operaszakos hallgatóival, most ez a társulat látogat majd el Miskolcra, ahol a koreai, mexikói, orosz, lengyel és magyar énekesekből álló csapat egy este két opera keresztmetszetét adja elő. Veress Sándor neve sajnos csak a vájtfiilűek- nek jelenthet valamit, pedig Európában közismert és elismert zeneszerzőnek számított. Egy „hibája” volt csak, 1948-ban eltávozott Magyarországról, ezért a műveit finoman szólva nem nagyon lehetett magyar koncertszínpadokon hallani. Sajnos, Veress Sándor három éve meghalt, így egy kicsit megkéstünk a rehabilitációjával. Karsai Márkról pedig zeneakadémiai tanára szerint annyit kell tudni, hogy körülbelül ugyanazt tudja, amit Ránki Dezső tudott tizenhárom éves korában, hallatlanul nagy alázattal viszonyul a zenéhez. r't-'
