Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-19 / 221. szám

1994. Szeptember 20., Kedd 4 B Itt-Hon — Moziműsorok — Szeptember 21-27-ig Kazincbarcika 22- én: Palira vettem a papát. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 18 óra) 23- án: Palira vettem a pápát. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 16 és 18 óra) 24- 25-én: A zűr bajjal jár. Színes ame­rikai krimi. (Kezdés: 16 és 18 óra) 26-27-én: Rapa Nui-a világ közepe. Színes szinkronizált amerikai film. (Kezdés: 18 és 20 óra) Ózd 22-én: Végzetes ösztön. Színes szink­ronizált amerikai bűnügyi paródia. (Kezdés: 17, 19 óra) 24- én: Végzetes ösztön. Színes szink­ronizált amerikai bűnügyi paródia. (Kezdés: 17, 19 óra) 26-27-én: Schindler listája. Fekete fe­hér amerikai háborús dráma. (Kezdés: 17 óra) Tiszaújváros' 22-23-án: Beverly Hills-i zsaru III. Színes szinkronizált amerikai filmvíg­játék. (Kezdés: 19.30 óra) 25- 26-án: Palira vettem a papát. Szí­nes szinkronizált amerikai filmvígjá­ték. (Kezdés: 19.30 óra) — Programajánlat — Tiszaújváros (ÉM) - Szeptember 28- án 20 órakor a DMK Színháztermében Koós János zenés műsorára várjuk az érdeklődőket! Belépődíj: 200 Ft. Je­gyek elővételben is válthatók a DMK emeleti pénztárában és a földszinti bü­fében! VRHK Edelény - Szeptember 25-én 18.00 órakor a római katolikus temp­lomban Jótékonysági Hangverseny a miskolci Alapkő Együttes közremű­ködésével Farkas József gyógyíttatá­sa javára. Szeptember 26. Hétfő, 17.30 óra kezdettel Kiállítás a VRHK-ban a nyári gyermek Képzőművészeti Tábor anyagából. A kiállítást megnyitja: Me- zey István grafikusművész. Kerámia Stúdió Edelényben - He­gedűs Róbert és Ágoston Zoltán bemu­tatkozó épületszobrászati kiállítása. Párkányok, díszlecek, szegélyek, kere­tek, stukkók, konzolok, roletták, osz­lopok, szobrok, falikarok. A kiállítást megnyitja: Balatoni Klára szobrász- művész. A megnyitókon közreműkö­dik: az Edelényi Férfikórus. Ózd - Elkészült Almási Tamás legú­jabb ózdi témájú filmje, Acélkapocs címmel. Az ősbemutatóra szeptember 15-én, 18 órakor az ózdi Általános Mű­velődési Központban kerül sor. Gömöriek jártak Gömörben Ózd (KM) - A Bükk Művelő­dési és Vendéglátóház Lajos Árpád Honismereti Köre és a kelemért Tompa Mihály Kör meghívására a napokban két­napos tapasztalatcsere-látoga­tásra szlovákiai vendégek ér­keztek Ózdra és környékére. Nagy Károly, az ózdi honisme­reti kör vezetője, Trecskó Imre Bánréve és Antal László, Put- nok polgármestere üdvözlő sza­vai után Polgári László, a ven­dégek vezetője elmondta,hogy a Csemadok Rimaszombati Te­rületi Választmányát és annak több alapszervezetét, valamint a járással határos magyaror­szági települést, évek óta szo­ros baráti kapcsolat köti össze. A kölcsönös tapasztalatcserék, látogatások, közös rendezvé­nyek középpontjában a gömöri költő, Tompa Mihály személye, a kései utódok által iránta táp­lált tisztelet és a hagyományőr­zés áll. E gondolat jegyében képvisel­tették magukat barátaink a sa- jógömöri Czinka Panna-prí- másversenyen, majd ezt köve­tően Tomaalján a gömöri ma­gyarok kulturális szemléjén. A látogatás első állomása a bán­révei Tompa Mihály Általános Iskola volt, ahol Virág Imre igazgató köszöntötte a küldött­séget, majd a polgármester is­mertette a település múltját, je­lenét. A következő állomás a Lóbérci Mintafarm volt, ahol Farkas Dezső, a gazdaság ve­zetője kalauzolta a vendégeket. Innen utazott a küldöttség Put- nokra. Elsőként a Mezőgazda- sági Szakközépiskolát, ezt kö­vetően pedig a Gömöri Múzeu­mot tekintették meg Bodnár Mónika múzeumvezető, tárlat- vezetése mellett. Ezután a Tóth Ede Művelődési Házba mentek, ahol egy kiállítást tekintettek meg, majd rövid séta követke­zett a főtéren a polgármester kíséretében. Ezt követően a várostól néhány kilométerre található a törté­nelmi Gömör megye határán lévő emlékkőhöz mentek. A program befejeztével a polgár- mester ebéden látta vendégül a küldöttséget. Ezt követően Keleméire vezetett a vendégek és kísérőik útja, ahol megkoszo­rúzták Tompa Mihály papköl­tő szobrát, majd irány Gömör- szőlős. Itt É. Kovács László néprajzkur tató, a falu polgármestere üd­vözölte és kalauzolta a jelenlé­vőket, akik megtekintették a református templomot, a nép­rajzi kiállítást, kisgalériát, va­lamint a szabadtéri gyűjte­ményt (Népi mező- és erdőgaz­dálkodás eszközei.) A látogatás második napja a Bükk Műve­lődési és Vendéglátóházban vette kezdetét. Ezt követte Szentsimonban az Árpád-kori római katolikus műemlék plébánia templom és a Pedagógiai gyűjtemény meg­tekintése. Innen Domaházára autózott a küldöttség, ahol a Feszty Masa által készített al­kotásokat tekintették meg. Ózdra visszaérkezvén, a Gyár- történeti Múzeumban látogat­tak, ahol Vass Tibor, egykori múzeumvezető volt a „kalauz”. A látogatás zártával a vendég­látásért Polgári László Csema- dok-elnök, Darabosné Lengyel Magdolna, Derke község pol­gármestere, Csernok István, Sajógömör polgármestere, De­meter Béla Uzapanyit polgár- mestere és Sebők Valéria, a Ri­maszombati Magyar Tannyelvű II. Sz. Általános Iskola igazga­tója mondott köszönetét. Mindannyian hangoztatták: Ezzel a látogatással új fejezet kezdődött a magukat gömöri- nek vallóak kapcsolatában. A meglévő határ ugyanis csak fi­zikailag választ el bennünket, nem képes arra, hogy megaka­dályozza a szellemi érték sza­bad áramlását. Magyar ősvallás — őseink hitélete n. (ÉM) - A kettős léleknek az eurázsiai és a feltételezett ős­magyar sámánizmusban külö­nös jelentősége van: ez teszi le­hetővé, hogy a sámán lelke, transzállapotban testéből ki­szállván, a túlvilágra menjen feladatait teljesíteni. A honfog­lalás kori magyar sírokban szórványosan észlelt koponya- trepanációt is a lélekvesztéses betegségekkel - és így az ősma­gyar sámánizmussal - kísérel­ték meg kapcsolatba hozni (a beteg visszahozott lelke a léken át tér vissza a fejbe), e feltéte­lezés azonban nem kellően bi­zonyított. A halál után tovább élő lélek hite - mint erre a halottkultusz több formája, elsősorban a hon­foglalás kori temetők gazdag halotti mellékletei vallanak - a magyar ősvallásnak is egyik alaptétele volt. A régészek a honfoglalás kori sírok, illetve holttestek kelet-nyugati tájolá­sa alapján tételeznek fel egy nyugaton elhelyezkedő túlvilá­got (a fent említett alvilág mel­lett), amely - néprajzi párhu­zamok tanúsága szerint - messze, a „vízen túl” volt (obi­ugor nyelvrokonaink hitének megfelelően). A honfoglalás kori sírok egy ré­szében a harcosok fegyvere az életben viselttel ellentétes ol­dalon helyezkedik el, egyes nemzetiségi temetkezési helye­ken pedig a férfiak és nők (a tö­rök település- és ültetésrend­ben szokásos) jobb-bal elhelyez­kedése cserélődik fel. E megfor­dításokból László Gyula egy tü- körképszerűen megfordított túlvilág hitére következtetett: ez a Föld sok népénél - nyelv­rokonainknál is - előforduló el­képzelés. Az ősvallás istenvilágáról igen keveset tudunk, akár az előma- gyar kor, akár régebbi rétegek vonatkozásában. Adatok híján, pusztán a nyelvrokonok párhu­zamai alapján valószínűsíthe­tő, hogy az ősmagyarság vala­mikori mitológiája is rendelke­zett, például a vogulokéhoz ha­sonló hierarchikus szellem- és istenvilággal, a csúcson egy égistennel (a magyarok istenét, égistenét történeti források is említik), az alacsonyabb ren­dű istenek közt egy demiur- gosz-szerepet is betöltő lény­nyel. Kérdés, hogy az előma- gyar korban élt-e még a belé­jük vetett hit... A világ Isten és ördög általi kettős teremtéséről szóló mon­dák a bukovinai és moldvai magyarságnál a 20. századig is­mertek voltak: az Isten a ten­ger fenekéről felhozott homok­ból teremti a világot, amelyért az ördögöt küldi le. A Föld víz­ből való teremtésének archai­kus elképzelésével kapcsolatos az a szintén ősi, de még az új­kori magyar néphitből is ismert nézet, hogy a Föld vízen áll és víziállatok: hal, cethal, teknős­béka tartják; más nézetek sze­rint bika, ökör, bivaly (a szar­vai közt). Valószínűleg ez is közös eurázsiai-amerikai archaikus kultúraelem, és mint ilyen ré­sze lehetett az ősvallás kozmo- gonikus hagyományainak is (Vargyas kutatásai szerint isz­lám hatásra). 1994. Szeptember 20., Kedd Itt-Hon B 5 Tudósítások hazai tájakról Mészár Mihály az esőt váró szőlőben Fotó: Farkas Maya Priska Tibor Nemrég még az alföldi része­ken bóklásztunk, de nem leltük örömünket az ott látottakban. Repedezett föld, kiszáradt le­gelő és akkora hőség, mintha jól befutott kemence tetején császkálnánk. De nem sokkal jobb itt sem, a vizek közelében, pedig, ha így nyáridőben érdemes valahol megállni, nézelődni, erőt gyűj­teni, hát az akkor éppen a vi­zek partja, a Bodrogé, a Tiszáé, mert, ha már ezek sem tudnak enyhet adni, jót ígérni, akkor ne is menjünk tovább. Mindenekelőtt itt, a Bodrog egyik szépséges kanyarulatá­nak közelében, ahol is rendsze­res pihenőt tartanak a kajako­sok, kenusok és mindenféle, vi- zetjáró népek, de ugyancsak itt gyűjtenek erőt a további pedá­lozáshoz a bringások is. Azon­kívül itt bóklásznak, valamiért éppen itt állnak meg fényké­pezni, videózni a külországbé­liek, mert nagyon is vonzó, megörökítésre való a táj. Mészár Mihály bátyánk telké­nek szélén most is megvan - meg is lesz, míg világ a világ, mondta - a feszület, pedig ez a feszület már látott egyet s mást. Hiszen 1841-ben építtet­te Kassai János uram (a KJ ezt jelzi), amikor is a búcsúra ha­ladva itt kapta el őket egy nagy zivatar, mely elől az itt terebé­lyesedő, már akkor is öreg dió­fa alá menekítették magukat, de a ménkű is minő? Éppen ide, éppen ebbe a diófába tu­dott belecsapni. Elképzelhető rémületére az itt kuporgóknak. Később viszont fellélegezve ta­pasztalták, hogy ámbár a tüzes istennyila éppen az ő menedé­küket szemelte ki abból a nagy magasságból, és íme, ennek el­lenére nem esett baja egyikük­nek sem, úgyannyira nem, hogy hajuk szála sem görbült! Akkor tett fogadalmat, majd fo­gadalmát tettre is váltotta Kas­sai uram a kőkereszt felállítá­sával, a búcsúsok megmenekü­lésének emlékére és persze há­laadásul. Mészár Mihály bá­tyánk pedig, kinek szőleje ép­pen a kereszt fölötti dombon díszük, gondozza, ha kell kime­szeli a keresztúri kőből fara­gott, immár több mint százéves feszületet. A szőlő, amúgy ott fenn, a part- oldalban jól megvan ma is, ámbár ami sok, az már sok! Mármint a forróság. Kapálni ugyan a gazda nem szokta - nem bizony! - csupán a füvet kaszálja le a kordonos, teraszo­san kialakított szőlők között, de most, ha akarná sem bírná megkapálni. Ezt a betont? Hol van az a kapa? Hol van az a kéz? Az erő? Ha valaki nagyon akarná, éppen locsolhatná is az alul csillámló Bodrogból fel­hordva vedérrel a vizet... Ha lenne erre kapható akárki. Ha lenne, aki bírná, vállalná úgy a harmincöt fokos hőségben a meredélyt az ezer négyszögöl­nél valamivel nagyobb terület­re, de ugye az ember ne akar­jon rosszat senkinek. Az öntözésről másnak lenne il­lő gondoskodni. Nevezetesen Medárd úrnak, aki túlzottan szigorúan vette a regulát! Név­napján egy szem sem esett, márpedig köztudott, hogy ak­kor negyven napig nem is esik. Hát tényleg nem esett. De most már a negyven nap túlteljesít­ve, mégsincs semmi! Medárd úr vagy elszunyókált valahol, vagy jobban tetszik neki a semmit­tevés. De hát mi lesz így a fu­rulyázó, vagy már csak kiszá­radt kukoricával, mit talál a gazda, ha kivágja a krumpli­fészket, mire használja majd a szőlőszemeket szüretkor? Ha így marad, hát legföljebb srét- nek használhatja a flintába a nyulak, vaddisznók ellenében. Mert prés legyen az, amely ki­sajtol valami lét belőle! Kiteijesztett, széles szárnyak­kal gólyák köröznek fenn a ma­gasban. Ott próbálják már ere­jüket a kölyökgólyák is - e so­rok olvastakor már messze jár­nak - bizonyára nagyon tetszik nekik a világ onnan, a felhők közeléből, mert más, mint a ké­ményről, vagy a villanypózná­ról nézve. Készülődnek, erőt gyűjtenek a piros csőrnek, nem téveszti meg őket a meleg na­pok sokadalma. Tudják: köze­leg az indulás ideje. Talán ott fenn már megkapták az első, apró üzenetet. Talán ott fenn nincs olyan nagy hőség, mint itt, és azt is tudják: a lenti sző­lőre, vizekre hamarosan kékes pára, köd ereszkedik majd a hajnalokon. Most viszont még remeg a levegő a rét fölött, a zsugorodó lombú fák között né­ha bátorítóan megszólal a ka­kukk, a csalitosban pedig a vadgalamb jelzi ittlétét. De leginkább csend van, forró­ság a szelíd nyárvéghez kissé illetlen hőség. Az Itt-Hon konyhája Paprikasaláta pulykafelvágottal Hozzávalók (négy személynek): 8 sze­let pulykamellfelvágott, 6 db nagy zöldpaprika, egy nagy fej hagyma, egy gerezd fokhagyma, 2 dkg vaj, vagy margarin, másfél deciliter zöldséglé (kockából), 2 evőkanál borecet, fél ká­véskanál szárított kakukkfű, só, fe­hér bors, késhegynyi cukor, majonéz. A paprikákat hosszában félbevágjuk, kivesszük a magházát, és vékony csí­kokra vágjuk. A hagymát és a fok­hagymát apróra vágjuk. A fölhevített zsiradékban a hagymát és a fokhagy­mát üvegesre dinszteljük. Hozzáadjuk a paprikacsíkokat is, és rövid ideig együtt dinszteljük. Hozzáadjuk a zöld­séglét és az ecetet, s lefedve körülbe­lül nyolc percig gyenge tűzön pároljuk. A párolás utolsó két percében beleszór­juk a kakukkfüvet is. Sóval, borssal és cukorral ízesítjük. Hagyjuk kihűlni. A pulykamellfelvágottat és a paprika­salátát nagy tálra tesszük. Majonézt adunk mellé, és fehér kenyérrel vagy zsemlével fogyasztjuk. Kenyérhús ananásszal Hozzávalók (négy személynek): 4 sze­let kenyérhús, háromnegyed kiló bur­gonya, egy doboz ananászbefőtt, 4 db hagyma, 3 evőkanál olaj, törött bors, fél csokor petrezselyem, másfél decili­ter tej, egy evőkanál vaj vagy marga­rin, őrölt szerecsendió. A burgonyát kockákra vágjuk, és sós vízben megfőzzük. Közben az ananász- befőttről lecsöpögtetjük a levét. A hagymákat karikákra vágjuk. A fölhe­vített olajban a kenyérhús mindkét ol­dalát közepes lángon körülbelül 3-3 percig sütjük. Kivesszük az olajból és meleg helyre tesszük. Az ananász és a hagymakarikákat a forró olajban ál­landó keverés közben lepirítjuk. Kevés sóval és borssal fűszerezzük. A tejet meglangyítjuk. A burgonyát leszűrjük a főzővízről, és a krumplinyomóval szétnyomjuk. Hozzákeveijük a tejet és a margarint. A burgonyapürét szere­csendióval ízesítjük. A húskenyeret, az ananászszeleteket és a hagymakariká­kat, valamint a krumplipürét tányé­rokra elosztjuk. A krumplipürét meg­szórjuk apróra vágott petrezselyem­mel, és petrezselyemlevelekkel díszít­ve tálaljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents