Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-17 / 220. szám
II ÉM-foéfvége ÉM interjú Szeptember 17., Szombat Gyermekvállalás miskolci módra Balassa Zoltán Borsi (ÉM) — Az idei nyár is sokféle időtöltésre adott alkalmat. Ki-ki adottságainak és elképzeléseinek megfelelően tölthette el az időt. A szlovák-magyar határon fekvő Borsiban építőtábor volt. A nagyságos fejedelem szülőházának udvarát az Erdélyből, Magyarországról és Lengyelországból érkezett fiatalok megtisztították az évtizedes lomtól. 1600 négyzetméternyi terület vált szabaddá — többek között három miskolci leány serény munkája nyomán. A tábor tehát sikeres volt, de egy megbotránkoztató esemény árnyéka vetült rá. Ugyanis az egyik, tizennyolc éves miskolci leány lebetegedett s egészséges gyermeknek adott életet. A hírre a király- helmeci kórházba érkezett az édesanya is. Az özvegy és a gyerekanya úgy döntött, hogy lemondanak róla. A csitri lány még arra sem volt hajlandó, hogy nevet adjon gyermekének. A szinte személytelen formaságok után a szépasszony és leánya hazautazott. Megsimogatta-e utoljára eltaszított gyermekét a leány, nem tudni. Ennyi a történet, mely kikívánkozott belőlem. Feltételezhető, a várandós leány azzal a szándékkal érkezett Borsiba, hogy gyermekétől külföldön szabadul meg és lakhelyén elkerüli a fölösleges szóbeszédet. Mindenképpen humánusabb megoldás egyéb praktikáknál, amelyek balladával érnek véget. A fiatal anyánál természetesen súlyosabb felelősség terheli a „víg özvegyet”, aki nem vállalta unokáját. A kényelem és önzés ismét diadalmaskodott. Ki tudja, milyen kezekbe fog kerülni ez az ártatlan csecsemő? Minden jel szerint megfelelőbbekbe, mint amilyenekben maradhatott volna. De talán anyanyelvén sem fog soha megtanulni, s így nemzete janicsárjává válik. Elgondolkozott-e azon a miskolci özvegyasszony, hogy egy életre milyen terhet rótt leánya lelkiismeretére? Való igaz, ha vállalták volna az új jövevényt, számtalan kellemetlenséggel, előítélettel és anyagi természetű gonddal is szembe kellett volna nézniük. De ma már a „bukott leány” bélyegét nem sütik rá a könnyelmű asszonyokra. A felelősség alóli kibúvás nem éppen az az út, mely érett, felelősségteljes felnőttet formál. A „nagymama” fiatalsága idején gyakran hangoztatták a megrovó formulát: Ezek a mai'fiatalok! Pedig akkor is a felnőttek példaadásán és odafigyelésén múlott, milyenek lesznek. Milyen felnőttek vagyunk, ha tudatosan ejtünk sajgó sebeket és fiatal életeket siklatunk ki? A lelkiismeret is olyan fölösleges kacat lenne, melyre nem kell gondolni? El lehet-e hárítani és utasítani egy gügyögő, védtelen csöppséget, melynek anyja emlőjén lenne a helye? A szeretetet ez egyszer megint a számító kalmárszellem győzte le. Mindannyiunk, de elsősorban egy magatehetetlen emberpalánta kárára. E szégyenre tekint a fejedelem, II. Rákóczi Ferenc, aki a Borsiban történtekre csak Vallomásaival válaszolhat: „A második szolgaság a szabadság hiánya, ami miatt nyögnünk kell, mert semmi sem fogyatékosabb és tökéletlenebb, mint eltávolodni a jótól és a rossz felé hajlam.” A fiatalok tíz napon keresztül serényen irtották a borsi kastély udvarán a gyomot, de lelkünk táján is van még bőven gyomlálnivaló. Gombagyűjtés - némi feszültséggel Moszkva (MTI) - Több tízezer voltos áramütés ért egy kóborló orosz gombaszedőt, de túlélte a balesetet, s csupán égési sérüléseket szenvedett. Az illető az Oroszország középső részén fekvő Kosztroma közelében gombát gyűjtögetett, amikor egy elhagyott katonai rakétakilövő helyre tévedt. Itt véletlenül hozzáért egy elektromos kábelhez és az volt a szerencséje, hogy a vezetékben csak igen csekély volt az áram erőssége. A kormány elvesztette a bizalmat Ha én hitelező vagyok, s az adósom kijelenti, hogy nem tud fizetni, azonnal csődeljárást kezdeményezek ellene Fotó: ISB Domi Zsuzsa Az utóbbi hetekben hirtelen zuhanni kezdett a kárpótlási jegyek árfolyama, ami azt jelzi, hogy valami nincs rendben a kárpótlással. Hogy pontosan mitől alakult ki a jelenlegi kedvezőtlen helyzet, s hogy mi lehet ennek a következménye arról Sepsey Tamást, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal volt elnökét, a jelenlegi MDF-es képviselőt kérdeztük. □ Ön szerint mitől volt a korábbi években viszonylag stabil a jegyek helyzete a piacon, s mi vezetett a mostani állapothoz? • A kárpótlási jegy egy olyan különleges értékpapír, amelynek fedezetét az állam biztosítja. Mindaddig, amíg a kormányzat nyilatkozatai alapján a kárpótlási jegyek tulajdonosai - s ez alatt nemcsak az eredeti jogosultakat értem, hanem azokat is, akik befektetési szándékkal megvásárolták a jegyeket - bíztak abban, hogy fel tudják használni, az árfolyam esése lassú volt. A lassúság abból adódott, hogy a kárrendezési hivatalok által kibocsátott kárpótlási jegyek mennyisége folyamatosan nőtt. A felajánlott vagyon viszont lassabban került magánkézbe, tehát a piacon levő jegyek mennyisége - annak ellenére, hogy körülbelül 40 milliárd forint értékű mennyiséget már megsemmisített az állam - még mindig olyan szintet ért el, amely csak lassú árfolyamesést indukált. A választások után azonban az új kormány - bár, mind a választási programjában, mind az elfogadott kormányprogramban megígérte, hogy a kárpótlási jegyek ellentételezését biztosítja, s lehetővé teszi, hogy a jeggyel rendelkezők állami vagyont vásárolhassanak - nem tett eleget ígéretének. Ez a piac számára azt jelentette, hogy nem érdemes kárpótlási jegyet vásárolni. Ea pedig nem érdemes jegyet vásárolni, akkor nyilvánvaló, hogy másodpercek alatt összeomlik a piac! A kormányzat elvesztette a bizalmat. S ha az emberek bizalma meginog, pánik tör ki. Az emberek azonnal megpróbáltak megszabadulni a jegyeiktől, a tőzsdén vagy azon kívüli piacokon. Az állam pedig továbbra sem kínál fel vagyont, nem akar beavatkozni a megindult folyamatba, hanem hagyja, hogy a legszélsőségesebb pontig jusson el. Ezt bizonyítja az a szakmailag elhibázott döntés, amit az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa hozott a tüzép-tele- pek privatizációját illetően. Nevezetesen: kijelentette, hogy aki kárpótlási jeggyel vagy Egzisztencia-hitellel akar fizetni, annak fele annyit ér a pályázata, mint annak, aki készpénzzel fizet! Ironikusan megjegyzem, a következő döntés az lesz, hogy azokat részesítik előnyben, akik dollárral fizetnek. Tudniillik a kárpótlási jegy és az Egzisztencia-hitel a magyar jogszabályok szerint egyenértékű a készpénzzel. □ Komolyan gondolja, hogy a dollár hivatalos fizetőeszközzé válhat az országban? • Az eddigi döntésekből ez következik. Ha egy államigazgatási szervezet fittyet hány a jogszabályokra és gazdasági megfontolások miatt az egyenlő értékű fizetőeszközöket rangsorolja, akkor ez is bekövetkezhet. Ez bele is illik abba a régi szocialista gazdaságfilozófiába amely szerint az országnak kemény valutára van szüksége... A tü- zép-telepekkel kapcsolatos döntésen kívül azonban volt még egy mozzanat, amely megpecsételte a kárpótlási jegyek árfolyamát. A privatizációs kormány- biztos, Bartha úr kijelentette: nincs meg a szükséges állami vagyon a jegyek felszívására. Hát, ha én hitelező vagyok, s az adósom kijelenti, hogy nem tud fizetni, azonnal csődeljárást kezdeményezek ellene. Ám, ez a kijelentés nem is fedi a valóságot, mert a kárpótlási jeggyel szembeni állami vagyon megvan! Az már más kérdés, hogy ez a kormányzat nem kárpótlási jegyekért akarja érvényesíteni ezt a vagyont, hanem készpénzért. Valószínűleg azért, mert a készpénz bevételből - politikai céljainak megfelelően - akar támogatni különféle társadalmi csoportokat vagy egyéneket. □ Milyen területen vannak még beváltható vagyonok? • Például az energiaszolgáltató-, a gáz-, a villany-, a víz szektorban fellelhető vagyonok bőven fedezik a kárpótlási jegyek ellenértékét. □ Mire alapozta azt a nem régeit tett kijelentését, hogy az állam a leggyengébb minőségű vagyont kívánja felajánlani a kárpótoltaknak? ® Felelős kormánytisztviselők nyilatkozatára, mely szerint először készpénzért akarnak privatizálni. Ámi így nem kel el, azt felajánlják a vállalati vezetésnek, s ami még ezek után is megmarad, azt kapják a kárpótoltak. Ezt nevezik maradékelvnek... □ Az őszre-télre ígért befektetési alapok Ön szerint megfelelő kínálatot jelentenek a jegytulajdonosoknak? • Befektetési alapok eddig is voltak, tehát ez nem új dolog- ilyen a jól bevált Pillér 1 és a Pillér 2 is. □ Bár a Pillér első sorozatának osztalékfizetésével gondok voltak... • Minden befektetés kockázattal jár. De az tény, hogy kárpótlási jegyért tisztességes árfolyamon lehetett Pillér befektetési jegyeket venni. Ezeken a hosszútávú befektetéseken kívül azonban még számos rövidtávú lehetőséget - nyilvános részvénycseréket, pályázatokat - is kínált a korábbi kormányzat. Ám, ha most ezt a több, mint 100 milliárd forintos kárpótlási jegyállományt 2-3 befektetési alappal próbálják meg felszívni az azt jelenti, hogy korlátozzák a törvényben előírt üzleti, vállalkozási szabadságot. □ Mi a véleménye arról, hogy a kormány minél előbb le akarja zárni a kárpótlást? • Ha úgy akarja lezárni, hogy elértékteleníti a jegyeket két hónap alatt, azzal nem értek egyet. Szerintem a kérelmeknek körülbelül 99 százalékát a jövő év végére el lehet bírálni. A jegyek felhasználásának időtartama viszont attól függ, milyen vagyont biztosít ehhez az állam. Egy év alatt is le lehet szívni az összesét a piacról, ha megfelelő kínálat áll vele szemben. De ha nem ajánl fel megfelelő vagyont az állam, akár 15 évre is el lehet húzni a folyamatot. (Mindezekről szerettük volna megtudni az Országos Kár- rendezési és Kárpótlási Hivatal jelenlegi elnökének véleményét is. Lapzártánkig azonban nem sikerült őt elérnünk. Természetesen, a viszontválasz lehetősége a későbbiekben is nyitva áll). Miért lett Lincoln amerikai elnök? Washington (MTI) - Abraham Lincoln minden bizonnyal meglehetősen elviselhetetlen természetű feleségének, Marynek köszönheti az Amerikai Egyesült Államok elnöki székét. Az asszony időnként még krumplival is megdobálta férjét. Lincolnról sok mindent feljegyeztek a krónikások, de azt még Michael Burlingame történészprofesszor sem hitte volna, mennyi szenvedést kellett kiállnia hárpia felesége miatt az Egyesült Államok 16. elnökének, aki azután lett igazán híres, hogy az unionistákat győzelemre vezette a rabszolgatartó Dél elleni polgárháborúban. Az, hogy Láncolnék házassága meglehetősen zajos volt, nem számított államtitoknak. Ha szeretetreméltóbb felesége lett volna, Abraham Lincoln bizonyára megelégedett volna egy vidéki ügyvédi állással. Felesége azonban olyan pokollá tette az életét, hogy Lincoln teljesen belevetette magát a politikába, csakhogy szabaduljon otthonról. Burlingame professzor egy teljes évtizedet szentelt a korabeli újságok, magazinok és kéziratok átböngészésére, valamint a korábbi életrajzírók felkutatására. A feljegyzések szerint egyszer Lincolnná egy fadarabbal ütötte arcon férjét, miután az nem rakott tüzet olyan gyorsan, mint ahogy felesége szerette volna. Másnap Lincoln kötéssel az orrán jelent meg a munkahelyén. Más beszámolók szerint az asszony egyszer kávét öntött a férje arcába, máskor seprűnyéllel űzte ki a házból, olykor-olykor pedig könyveket vagy krumpliszemeket vágott hozzá. Mary hisztériás rohamai hamarosan szóbeszéd tárgyává lettek a környéken. Kirohanásaitól a kereskedők és a cselédek sem menekültek, gyakran a saját fiait is ütlegelte. Lincoln gyakran az irodájában lévő pamlagon aludt, időnként springfieldi barátainál húzódott meg. Vidéki ügyvédként minden lehetőséget megragadott, hogy otthonról távol maradhasson - írta az AP. Azon ritka ügyvédek közé tartozott, akik körzetük minden megyéjében tevékenykedtek, és még azután is lóháton járt, hogy megindult a vasútforgalom. Lincoln akkor fedte fel, mit is gondol a házasságról, amikor 1864-ben megkegyelmezett egy katonának. A fiatalembert halálra ítélték, mert megszökött a hadseregből, hogy feleségül vegye szíve választottját. A kegyelmi kérvény aláírása közben Lincoln elnök a következőket mondta: „Meg akarom büntetni ezt a fiatalembert. Valószínűleg egy év sem telik el, amikor azt kívánja majd, bárcsak elutasítottam volna a kérvényét”. A mezőgazdaság Európára kacsint A mezőgazdaság nem csak egy gazdasági tétel Fotó: Farkas Maya Budapest (MTI) - Az Európai Mezőgazdasági Szövetség (CEÄ) idén szeptember 18-22 között Budapesten tartja 46. közgyűlését. Nagy Tamást, a CEA alelnökét arról kérdeztük, miért fontos Magyarországnak ez a rendezvény, amelyet a térségben először rendeznek meg hosszú évtizedek után.- Magyarországon 60 éve volt utoljára CEA-kongresszús, éppen ezért mérföldkő a magyar mezőgazdaság életében. A helyszín kiválasztásában az is közrejátszott, hogy a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) elsőként kérte a tagságot a CEA-ba, amelynek 22 állam országos és regionális mezőgazdasági érdekképviseleti szervezete a tagja. Szó sincs proto- koláris eseményről, Európa 22 országából jönnek ide szakemberek, akik testközelből ismerkednek a magyar mezőgazdaság helyzetével, gondjaival. - mondja az alelnök. Nincsenek örökérvényű agrármodellek Arra a kérdésre, hogy mi haszna lehet a magyar mezőgazdaságnak ebből a tanácskozásból, Nagy Tamás elmondta, hogy: A CEA új mezőgazdasági politikája kialakításában fel vázolnak egy jövőképet, s egyáltalán nem mindegy, hogy a magyar agrárpolitika miképpen igazodik ehhez. Fontos, hogy akkor, amikor Európa mezőgazdasága átalakul, Magyarország igyekezzen hosszú távon érvényes pozíciókat nyerni a közösségben. Az alelnök szerint az agrárium nagy átalakulása zajlik Európában és Magyarországon is. Ma nincsenek olyan rendszerek, amelyekre azt mondhatjuk, hogy 15-25 évig modellér- tékűek. Stabilnak vélt, öreg konstrukciók recsegnek-ropognak Európa-szerte. Gondoljunk csak arra, hogy Ausztriának az Európai Unióhoz való csatlakozása az agrártermelők szempontjából milyen óriási kihívást jelent. Tehát Magyarország sem gondolkodhat olyan modellekben, amit készen kap, hanem azt kell időben feltérképeznünk, hogy a XXI. század gazdasága milyen struktúrát kíván meg, hogyan integrálódhatunk az európai közösséghez, hogyan szerezhetünk biztos piacokat, hogyan tudunk olcsón, hatékonyan minőségi árut előállítani? A felparcellázás következményei A jelenlegi magyar mezőgazdasági struktúráról az a véleménye az alelnöknek, hogy a föld magántulajdonba adása rendkívül fontos volt, de számos ponton elhibázott kormányzati lépések történtek, éppen azért, mert másolni akartunk modelleket. Ma már menteni kell a menthetőt, s fel kell mérni, mi állja meg a helyét a jövő században. Ennek során le kell számolnunk nagyon sok illúzióval is. A magántulajdon és annak működtetése két különböző kérdés. Szerinte 1990 és 1992 súlyos hibája volt, hogy a földtulajdont szétaprózták, ezért ma az egyik legnehezebb kérdés, hogyan lehet ezt a parcellázott országot hatékonyan megművelni, a gazdaságot működtetni. A mezőgazdasági földek optimális koncentrációja nélkül ugyanis ez nem valósítható meg. A helyzetet egyébként tovább bonyolítja, hogy a „zsebszerződésekre” egyelőre nem derült még fény, s lehet, hogy már létrejöttek koncentrált területek is, miközben a gazdaságpolitikát a parcellázott tulajdonhoz igazítják.- A mezőgazdaság nem csak egy gazdasági tétel - hangsúlyozza Nagy Tamás. Közvetlenül és áttételesen a társadalom számos fontos kérdéséhez tud megoldást nyújtani. Nemcsak a 3 milliárd dolláros agrárexportra van szükségünk, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy ha a mezőgazdaság működőképes, altkor az a vidék számára eltartó erőt jelent, s a regionális fejlesztések motorja is lehet. Tehát a rangjának megfelelő súllyal kell kezelni az ágazatot annál is inkább, mert mélyponton van. Invesztálni kell, mivel a megtérülés itt a legrövidebb idejű. A szövetkezeteknek - amelyek a kispénzű, gyakran szegény kis- egzisztenciáknak jelentenek hosszú távú perspektívát - is alkalmazkodniuk kell az új helyzethez, s a kormányzatnak meg kell szüntetnie a ma élő diszkriminációt a szektorral szemben.- Magyarország politikai és gazdasági stratégiája megköveteli, hogy a vezető „versenyzők” családjába tartozzon. Ennek a kis országnál? vannak értékei, meglehet érdemes befogadni, és azok nem hátrányosak az Európai Unió számára sem. Erre a házasságra azonban önmagunkat is fel kell készíteni - mondotta Nagy Tamás.
