Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-17 / 220. szám
Szeptember 17., Szombat ------—^ ÉM - riport „ Ahol az a csillag ragyog...” Hajdú Imre Őszi verőfényben a görömbölyi pincesor. A^azdák már az idei szüretre készülnek Az a pohár bor, amelyet beleöntenek egy nagy vödör vízbe, bármennyire szeretne továbbra is bor maradni, attól a pillanattól kezdve már víznek neveztetik. S aki nincs jelen e műveletnél abban fel sem merül, hogy volt itt korábban - hacsak egy po- hárkányi mértékben is - egy más íz, egy más zamat, egy más minőség. Hát nem furcsa!? Itt élek lassan egy fél évszázada ebben a városban, amelynek neve Miskolc, s az elmúlt őszig - szégyen- e vagy sem, nem tudom — nem jártam Görömbölyön. Pontosabban olykor-olykor azért járhattam ott, csak hát fogalmam nem volt róla, hogy ott és akkor éppen görömbölyi földön, utcában, házsorok közt bóklászom. A vödör vízben én bizony nem láttam, nem éreztem annak az egy pohár bornak az ízét, az illatát. Na de miért kellett volna nekem érezni! Ki hívta fel rá a figyelmemet? Egyáltalán azok, akiknek feladatuk lett volna erre felhívni az én és a mások figyelmét, akarták-e ezt egyáltalán? Vagy éppen ellenkezőleg? Sokat tűnődöm rajta, hogy a gigantománián túl, annak idején minek kellett Miskolcnak Görömböly? De sorolhatom Szirmát, Perecest vagy Hejőcsa- bát is. Mert azon túl, hogy ezzel a második legnagyobb városnak titulálhatta magát, sok haszna nem volt ezekből a „bekebelezésekből”. A peremkerületekké vált településeknek viszont sokkal inkább ártott ez a folyamat. Egy devalvációt indított el, szellemi, gazdasági, kulturális leépülést, sőt a közösségi élet devalvációját is. E homogenizált peremkerületek elvesztették falu jellegüket, miközben várossá mind a mai napig nem sikerült válniuk. Sőt, ha az elmúlt négy év végre bekövetkezett infrastrukturális fejlesztései nem lennének, hátrányosabb helyzetűeknek nevezhetném az itt lakókat, mint azokat, akik megyénk kisközségeiben élnek. Miért nem jártam át az elmúlt negyven évben az egyik peremkerületből, a Martintelepről (ahol jó ideig éltem) a másikba, Görömbölyre? (A kérdés fordítva is feltehető bármely görömbölyi lakosnak). Mert egyszerűen nem volt minek. Mi vonzott volna oda? A színvonalas kereskedelmi ellátottság? Az egyedi kulturális események? A csak itt fellelhető és élő tradíció, hagyomány? Mindezek hiányoztak. Itt is, ott is. Pedig az arculat, a sajátos karakter, a másság megteremtésének vágya, gondolata ott lappangott sokakban azokban az években is. Csak hát akkortájt az egyéni arculatnak még a gondolata is a központi egységes akarattal szembeni lázadásnak minősült. Következésképp a csak fent tudott „mi jó nektek” ott lent közönyt, fásultságot, beletörődést szült. A kistelepülések, de a városokba beolvasztott peremkerületek ébredéséhez mindenekelőtt az áporodott levegőt, megtörő friss fuvallatra volt szükség. Végre, mára már több az oxigén, jobb a levegő! A tetszhalottak végre ébredeznek. Ébredezik Görömböly is, sőt talán életrevalóbban, intenzívebben is mint más települések. Az oka? Megnevezhetném okként a rendkívül gazdag történelmi múltat. Hisz már a XIV. században királyi birtok. S például a Balassa család, később pedig Rákóczy Zsigmond, majd a Dő- ryek neve fémjelzi. Járt itt a török, földig rombolta, Dobó István egri várkapitány az összes borát elkobozta az itt élőknek, de erőszakoskodtak itt a XII. században a császáriak is. És persze pusztította a pestis, el is néptelenedett többször, ám mint a főnixmadár a poraiból, újból és újból újjászületett. Alt- han Mihály például 1711. után húsz rutén paraszt idetelepítésével indította a sokadik újraébredést. Megjegyzem, Görömböly ősi birtoka volt Tapolca is, annak idején Gö- römböly-Tapolcaként emlegették. Előbb ezt - Tapolcát - kebelezte be Miskolc 1945-ben, rá öt évre pedig magát Görömbölyt is. Mindezek ellenére ma a sokadik újraszületésnél tartunk. Ennek okait kutatva a gazdag történelmi múlt csak egy az említendő tényezők sorában. Nem is biztos, hogy a leglényegesebb. Hisz ahogy azt az előbb a borrekvirá- lás miatt negatívan emlegetett Dobó István mondta: a falak ereje nem a kövekben van. Jómagam Görömböly újraébredését, s ennek most már a Hejő partján is túl- teijedő hírét mindenekelőtt annak az aktív magnak, azoknak a lokálpatriótáknak tulajdonítom, akik őslakosként, vagy bevándorlóként, de magukat ma már büszkén, öntudatosan gö- römbölyinek vallóként, hangjukat hallatva, kezüket tettekre serkentve tesznek, munkálkodnak a településért. Úgy nevezik magukat Görömbölyi Kulturális Egyesület. Mindenekelőtt sport és kulturális tevékenységre szerveződtek, meg arra, hogy ne csak házat, de hazát, otthont is leljenek itt a görbehátú dombok között. Méghozzá ne egy alvó kertváros, hanem egy élő, magáról mindig hallató városrész lakóiként! Ebben az egyesületben mindenki olyan körben tevékenykedik, abban segít, amihez ért, amit igazán szeret. S hogy ebből milyen sokoldalú, összetett szellemi produktum születik, arra talán legjobb példa az éppen most, e hét végén zajló Görömbölyi ősz rendezvénysorozata. Mert itt önmagukat mutatják be! Szüreti műsorral a népdalkörösök, borversennyel a helyi gazdák, futballal a helyi labdarúgók, kicsik és nagyok. De lesz itt színházi előadás, tábori mise, kutyakiállítás, szüreti vígság, játékos vetélkedő. (Kor)határok nélkül. Egyszóval három nap vigadalom és szellemi épülés. A tavalyi rendezvénysorozaton én is ott voltam, így szemtanúként mondhatom: Görömbölyön már sokan rátaláltak valamire: a közösség akár hegyeket is mozgatni tudó erejére. S ráé- reztek a közös cselekvés semmihez sem hasonlító ízére is! Nem görömbölyiként, én bizony nagyon jól éreztem magam ott a három szintben elhelyezkedő Garóczai pincesor előtt, azon a dimbes-dombos réten, amit Já- nos-Debri-aljának hívnak. E héten a készülődés kellős közepén újra ellátogattunk oda, s nem dicsekvésként mondom, most már egyedül is odataláltunk. A lelkesedés, ami az idei rendezvénysorozatra való készülődést jellemzi, éppen olyan nagy, sőt talán még nagyobb is, mint tavaly volt. Üveges Jáno- sék például éppen a pincét csinosították ottjártunkkor, festették az ajtókat. Csoda? Az ó pincéjük előtt zajlik majd a borverseny, sőt a legtöbb vasárnapi rendezvény. De még a nagy készülődés közepette is maradt idejük Üvegeséknek arra, hogy meginvitáljanak berniünket a pince mélyére egy valóban kitűnő Zwiegelt bor megkóstolásá- ra, sőt Üveges Jánosné, aki a helyi népdalkömek is oszlopos tagja, még egy szép görömbölyi népdallal is megismertet bennünket. „Görömbölyi határ felől,/ csillag ragyog kömyes körül/ Ahol az a csillag ragyog/ én is odavaló vagyok.” Most mái- tudom, sokan vannak idevalók. Mert a neveket sorolhatom tovább. Borkúti Mária, Papp Zoltán, Kárpáti László, Farkas Attila, Szunyogh Ti- bomé, Novák Mihályné, Váradi József, Kocsis Tiborné... Ki-ki a maga területén szervez, s tesz meg mindent a siker érdekében. Kárpáti László muzeológus a miért kapcsán a következőket mondta nekem: „Ezzel is demonstráljuk, hogy Görömböly nem gazdátlan hely, mint volt sokáig, s mint azt sokan még ma is érzik.” A gazdátlanság érzését persze táplálja mostanság is egy és más. A Szabó Károly utca lakóiban ezt az érzést a szennyvízvezeték hiánya kelti. Sallai János nyugdíjas kántor viszont azt panaszolja, hogy a Gazdaboltnál, mert nincs közlekedési lámpa, csak kínkeservesen tudnak kikanyarodni a 4-es buszok a nagyforgalmú 3-as főútra. Balázs Jenőné azt nehezteli, hogy napközben a szükségesnél ritkábban jár a már említett városi autóbusz. S azt is felháborítónak tartja, hogy az óvoda falát szinte minden évben toldozzák- foldozzák, erősítik, ám ez egyáltalán nem a végső, megnyugtató megoldás. Az idelátogató idegen pedig most is azt nehezményezi, hogy még ma sem jelzi egyetlen tábla sem Görömböly területi határait. Honnan tudhatja így az ember, hogy hol is jár? Pedig nem ái-tana tudnia, hogy például Miskolc eleje vagy vége - attól függően jövünk-e vagy megyünk -, voltaképpen egy hajdan önálló, ősi település. Már 1356 óta írások tudatták a nevét. Ha annak idején Luxemburgi Zsigmond német-római császár, magyar király érdemesnek találta ország-világ előtt oklevelében közhírré tenni Görömböly nevét, talán-talán megkérhetjük erre Miskolc város ön- kormányzatát is. Persze okleveles említés helyett helységnévtáblákat kérünk, stüszerűen most, a Görömbölyi ősz idei ünnepén. A hosszú téli „álombaiingatás” után egy apxűcska tavaszjelet! A görömbölyi városrész jellegzetes épülete a műemlék jellegű görög katolikus templom Fotók: Fojtán László A gémeskút környéke vasárnap vendégsereggel népesül be ÉM-hétvége III Médiakultúra, ahogyan a pszichiáter látja Takács Ilona Budapest (MTI) - Mögöttünk tudhatjuk az országgyűlési választásokat, de már itt vannak az önkormányzatiak és négy év múlva újabb parlamenti választásoknak nézünk elébe. Az utóbbi években élesedett a küzdelem a médiákért - az írott és elektronikus sajtóért - és ellenében is. Voltak és vannak szélsőséges álláspontok: a sajtó művelőinek lebecsüléséről éppen úgy tudunk, mint az olyan ellentétes vélekedésről, ami szerint a legnagyobb kormányzópártot a sajtó juttatta hatalomra. A sajtó reális értékének meghatározása, szerepének, helyének kijelölése szándékával készül a média törvény. A neves pszichiáterrel és ismert politikussal Veér Andrással, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Klinika főigazgatófőorvosával, a Köztársaság Párt alelnökével a médiákkal összefüggő kérdésekről beszélgetünk - a pszichológia nézőpontjából. Arad az információ- A médiák szerepe pszichológiai szempontból is aligha tekinthető elhanyagolható kérdésnek, hiszen az utóbbi négy-öt évtizedben a tömegkommunikáció e formái oly mértékben változtak és oly mélyen hatoltak be a mindennapi életbe, hogy pszichés hatásainak következményeit ma még kevésbé tudjuk felmérni - kezdi álláspontjának kifejtését a főigazgató-főorvos. - Gondoljunk például arra, hogy a televízió előtt ülve az egyik percben még a hazai termés-betakarításról van szó, a másik percben már Boszniáról, vagy Ruandáról látunk sokkoló híradásokat és képeket. Az információ árad felénk, ám a feldolgozása nem könnyű, sőt a meglévők mellé további feszültségeket támaszt. Ez tehát a modem kommunikációnak a kedvezőtlen hatása az emberi pszichikum számára. Ugyanakkor az a jelentősége sem lebecsülhető - és ez a pozitív szerepe —, hogy jó mintákat is adhat, amelyek az emberi személyiség- fejlesztésben meghatározó értékűek. □ Hogyan történhet ez az úgynevezett mintaadás vagy éppen szolgáltatás? • Elmondok egy példát: nemrég Washingtonban jártam és ott láttam, hogyan lehet felhasználni a médiákat egy jó cél érdekében. Clinton elnök meghirdetett egy nagy központi egészségbiztosítási programot. Naponta több csatornán, több órán keresztül foglalkozott a televízió e témával. Nem szájbarágósán, nem unalmasan, hanem kulturáltan elrendezve, adagolva közvetített viszonyulást, magatartást és ellenvéleményeket is. A jó cél: a biztosítás igénye és a biztonságérzet vágya beleivódik az állampolgárba és már ő igényli ennek bevezetését. Nálunk a dolgok sajnos nem így mennek. Mi hozunk egy rendeletet, kevésbé törődve azzal, hogy megérti-e a lakosság annak szükségességét vagy nem. Például egy olyan intézkedés, hogy ezen túl lakott területen csak 50 km-es sebességgel lehet autózni, lehetne akár kívánalom is, ha fél évvel e jogszabály bevezetése előtt a televízió, a sajtó, a rádió bemutatná e változtatás közlekedésbiztonsági előnyeit. Ily módon az emberek többsége belátná, hogy a döntés az ő érdekét, testi épségét szolgálja. A közvélemény ily módon való formálására a médiák lennének képesek és nagyobb hasznot hajtanának ezzel, mintha a pártok belterjes torzsalkodásába vezetnék be a nagyközönséget. Sajnos egyelőre a magyar médiakultúra a kiszolgáló szerep helyett, inkább pozíciókra próbál szert tenni. A választók bölcsessége □ Politikai kampány után és újabb politikai kampány előtt vagyunk, szakemberként, politikusként hogyan látja ebben a médiák szerepét? • A politikai kampányok, leegyszerűsítve, a reklámhoz hasonlíthatók, anúnek külön tudománya van: a reklámpszichológia. A reklám tudattalanul irányíthatja az emberek döntéseit. Megvallom, kevésbé rokonszenves ez a befolyásolás, mint, az a minta, amiről az előbb említést tettem. Igaz a reklámnál a pszichikai hatás erősebb, ám felületesebb, voltaképpen két- három kulcsszóval, kulcsmondattal történik a ráhatás. A választásoknál az MSZP-nek a bizalom, szakértelem, józan higgadtság kulcsszavak pozitiven jöttek be. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy a kutatások szerint a politikai reklám kevesebbet ér, mint ahogyan azt sokan gondolnák. A pártok mégis erre költik a legtöbb pénzt. Jóval hatásosabb a hiteles személyiség, az eleven megjelenés és emberi kapcsolat, a politikai személyiség vonzereje. A túldimenzionált média olykor jó eszköz a demagógiához, ha a politikus csupán arra épít, hogy mit szeretnének hallani a választópolgárok. S ha ezt a szakemberek segítségével kidolgozza, akkor sikeres lehet. Berlusconi győzelme ebből a szempontból is érdekes, aki mint az olasz sajtóbirodalom feje, reklámszakemberek hadára építhetett, s nyert; miniszterelnök lett. A médiák szerepe a választások végső kimenetelének alakulásában □ Magyarországon milyen szerepe volt a médiának a választások végső kimenetelében ? • Nálunk a választók bölcsessége érvényesült: azzal a logikával éltek, hogy csak egy nagy, erős párt képes felváltani az előző hatalmat, így lehet tőlük megszabadulni. Nagy szerepe volt ebben a vidéki választópolgároknak, akiket az is motivált, hogy a szövetkezetek felbomlásával és a kárpótlás következményeivel nem javult, hanem romlott a helyzetük. A televízió, rádió viszont éppen a törekvésekkel ellentétes hatást ért el, érvényesült a bumeráng effektus, a szavazópolgárokat a súly- kolás elfordította az akkori kormánykoalíciótól. □ Milyennek kell lennie egy demokratikus államban a közszolgálati médiáknak? 9 A közszolgálati televíziónak, rádiónak és beleértem a Magyar Távirati Irodát is, pártsemlegesnek kell lennie. A televíziót, rádiót arra lehetne felhasználni, hogy az állampolgárok megértsenek bizonyos jelenségeket, folyamatokat, különösen vonatkozik ez a közgazdasági kérdésekre. Mint említettem az emberek, ha megértik a lényeget, akkor nemcsak elfogadják, belátják az egyes intézkedéseket, felfogva azok indokoltságát, maguk is igényelni fogják. Ily módon elkerülhetők vagy csökkenthetők lehetnének a sokkhatások, amelyeket a hirtelen, előkészítetlen intézkedések, rendeletek váltanak ki a lakosság tömegeiből.
