Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-01 / 179. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994. Augusztus 1.« Hétfő.-----------APROPÓ ----------­E lőrejelzés Filip Gabriella Igazán jó hír, bár nem meglepő, augusz­tus közepére elkészülnek a tankönyvek. Áz elmúlt héten megtartott tájékoztató sze­rint a Tankönyves Vállalkozók Kamarájá­hoz tartozó 66 kiadótól összesen 2300 féle közismereti és 3360 szakmai tankönyv ke­rül a diákokhoz. Következzék még néhány szám az ámulat fokozása, és a hír igazá­nak alátámasztása céljából: közismereti tankönyvek 20,2 millió példányban jelen­nek meg, ezek értéke 3,6 milliárd forint. A szakmai tankönyveket 2,8 millió példány­ban nyomtatják ki, az összértéke 640 mil­lió forint. Mindezek után azt is kiszámol­ták a szakemberek - és a tanévkezdés előt­ti utolsó fizetésnap tájékán jó, ha megje­gyezzük - általános iskolát kezdő elsősök tankönyvcsomagja, ha csak a legszüksége­sebbeket veszik meg a szülők: 1919 forint­ba, és ha minden egyéb kiegészítő kiad­ványra is áldoznak, akkor 3186 forintba kerül. A gimnáziumot kezdők tankönyvcso­magjáért 5496-9982 forintot, a szakközép- iskolásokéért 1891-6035 forintot, a szak­munkásképzőbe járók könyveiért pedig 2300-3333 forintot kell fizetni. Igazán meggyőző ez a precizitás. Megnyug­tató, ha előre tudjuk, mire számíthatunk. Mindehhez képest elhanyagolható, hogy a legnagyobb tankönyvescég, aNemzeti Tan- könyvkiadó 1400 féle kiadványából 7 nern készül el szeptember Tjéig. Aggodalomra tehát semmi ok. Egyelő­re. Mert a becsengetésig még van egy hónapunk. A filmművészetről Eger (MTI) - Huszadik alkalommal rendez­nek Egerben filmművészeti nyári egyetemet nemzetközi hallgatóság részvételével. A július 30-ától augusztus 5-éig tartó kurzus szombati nyitónapján jelen volt a világhírű egri szárma­zású operatőr, a 80 éves Illés György is, aki sajtótájékoztatón idézte fel szakmai életútját. Elmondta, ha csak tehette törekedett arra, hogy a forgatások szülővárosában, vagy an­nak környékén történjenek. így történt ez az Isten hozta őrnagy úr, vagy a Ház a szik­lák alatt című műben is. A nyári egyetem megnyitóján Féjja Sándor filmtörténész mutatta be a közönségnek az Inkey Tibor fotó­művész munkáiból készült tárlatot az idős alkotó jelenlétében.-----------TÉKA-----------­É letünk ’94/5-6. (ÉM - H.S.) - Az Életünk dupla száma több estére-éjszakára való olvasnivalót kínál. El­gondolkodtató, magvas olvasmányokat, s ha most mégis csak néhányat szemlézek annak a bennszülött (miskolci) elfogultság az oka. Két­szeresen is köze van városunkhoz Kabdebó Lóránt Határ Győzővel készült inteijújának (Életút), hiszen a szerző (szintén bennszülött) városunk egyetemének professzora. Határ Győző, aki rabként építette az egyetemet, im­már egy hónapja díszdoktora annak. Sokmű­fajú, igen eredeti alkotó, s amint az interjúból is kiderül kitűnő, szellemes társalgó, mesélő. Kabdebó az 1956-os meneküléséről, bécsi, majd londoni élményeiről faggatta. Nos, az ol­vasót, mint ahogyan 1956-ban Határt is meg- legyinti a szabadság szele. Azé a szabadságé, amely után mindig is ácsingózott a magyar. Bőséget jelent ez, nagyvonalúságot, eleganci­át, tartást és mértéket, egy szóval polgársá­got, amelyben a bécsi gyáros és az angol arisz­tokrata rögtön partnerként fogadja el a mene­kültet. Ez persze - így leírva - olyan szép, idil­li, hogy szinte hinni sem akarjuk. De Határ Győző véleményét másik interjújából is isme­rem, amikor Hamvas Béláról beszél. Szellemi életet nem lehet korgó gyomorral, nyomorban, megalázottan művelni. Ez a művelt Nyugat behozhatatlan előnye és fölénye velünk szem­ben, ez a felismerés. Igen, a gyepet öntözni és gondozni kell, s az eredmény nem marad el. Sok időbe telt, míg irodalmi életünkben ismét polgárjogot, helyet kaptak ezek az értékek. Másik írásában a 75 éves Jánosy István élet­művét elemzi Kabdebó, tudós alapossággal, beleérző készséggel. Nos, ha valaki igazán más, akkor Gombrovicz az. Vele Pier Sanavio készített interjút (Gombrovicz: Forma és rítus). A halálra ké­szülő író gondolatai ma is inspirálóak, vitára hívnak fel Befejezésül Vass László Levente versére (Di­ósgyőri várban) hívnám fel a figyelmet. Má­tyás emlékét idézi, értékeinket, amelyek mel­lett élünk és nap mint nap elmegyünk. Száraz fák a festővásznon Fotó: Dobos Klóra A műhelyben Dobos Klára Hejce (ÉM) - „Pont azt a száraz fát festi? Pedig vannak itt szép zöldek is!" - rótta meg az egyik képzőmű­vészt egy őslakos. Pedig azt a száraz fát szinte minden alkotó, felfedezi, aki megfordul a faluban. És az utób­bi időben gyakorta jönnek ide lát­ványt kereső és azt művészi szinten rögzíteni, visszaadni tudó emberek. Mint ahogy sokan voltak az elmúlt hetekben megtartott nemzetközi al­kotótáborban. Az utolsó napjait éli a tábor, de a munka ugyanolyan lelkesen folyik, mint korábban Sőt, ilyenkor szület­nek a csodák, állítja Horváth János, a művésztelep vezetője. Hiszen két hét alatt egy köteg ötlet beérik, s az ember próbál ebből minél többet megvalósítani. Van miből válogatni a témát, hiszen a kirándulások so­rán a Zemplént busszal körbejár­ták, még Szlovákiába is átmentek. Na és persze Hejce, ez a kis falu is szívesen megmutatja magát annak, edd hajlandó felfedezni ember vagy természet alkotta tárgyait, formáit. - Idén grafikai és festőműhelyünk van - tájékoztat a táborvezető. - Tavaly voltaic, akik fafaragással, szoborral, kerámiával foglalkoztak, most ezt azért mellőzzük, mert nem igazán adott hozzá a feltétel. De most fejezzük be a „pajta” építését, ami nyári műhelyként szolgál majd jövőre. Egyébként pedig marad a fa­lunak... És marad a falunak minden részt­vevőtől egy-egy alkotás, az ezekből rendezett kiállítás, marad a mű­vésztelep hangulata, mint ahogy megmarad a művészeknek is a falu hangulata. Hiszen ilyenkor teljesen benne élnek. Sokan családoknál laknak, és még a kerti munkában is segítenek. Valamilyen fokon a tábor mindenképpen beleszól az itteni­ek életébe. Régen fordult elő, hogy mindenki, áld akarta, kiadhatta a Budapest (MTI - T.l.) - Néhány éve szüntették meg a megyékben a pá­lyaválasztási tanácsadókat, csupán a fővárosban maradt életben ez a fi­atalokat segítő, intézményesített szolgáltatás. Kárpáti György szocio­lógussal, ismert pályaválasztási sza­kemberrel beszélgetünk arról: vajon hogyan töltheti be a jelenlegi körül­mények között a pályaválasztási ta­nácsadás a feladatát, milyen tapasz­talatok vannak a gyakorlatban, illet­ve egyáltalán vart-e szükség ilyen te­vékenységre? • • Több mint húszévnyi tapasztala­tom alapján - figyelembe véve az utóbbi évek változásait is - úgy vá­laszolhatok sommásan a kérdésre, hogy ma jobban szükség van rá, mint valaha. □ Annak ellenére, hogy a munkanél­küliség már meghaladja az 1929-es világválság méreteit és vannak me­gyék, ahol 17-18 százalék körül van? ® Éppen ezért van szükség arra, hogy elsősorban a fiatal korúaknak tanácsot, segítséget adjunk az elin­duláshoz. □ A pályamódosításhoz milyen konkrét segítséget tudnak adni? • Meg kell keresnünk az eredeti el­képzeléshez legközelebb álló szak­mát, foglalkozást, a fogadókész munkahelyet illetve képzési, to­vábbképzési lehetőséget. A szakem­ber először is személyiség-térképet ad az illető kezébe, egy tükröt, ami­ben meglátja önmagát. Az önisme­ret az élet nélkülözhetetlen eleme, házát... Persze lehet „emelkedet- tebb” gondolatot is provokálni Hor­váth tanár úrtól: - Művészetükkel is beleszólnak a falu életébe, való­színű, a házaknál is hagynak az al­kotók képeket, s így lassacskán az évek során kulturálisan teljesen „összeszennyezzük” a falut... Hőségben a tél A beszélgetés módját az ukrajnai és szibériai vendégekkel nem könnyű megtalálni. A tolmács elment, a hej- cei asszonyt pedig, aki Ukrajnából települt Magyarországra, nem ta­láljuk otthon. Félje azonban próbál segíteni, s nagyjából érti már őket a táborvezető is. Ivan Protsjv a Ívovi művészeti főis­kolán tanul, egyedi grafikával fog­lalkozik. Népi illusztrációkat készít népmesékhez. Volt egyéni kiállítása Lembergben, Torontóban, és részt vett sok csoportos tárlaton is. Na­gyon érdekesnek tartja a falut, sze­reti az öreg házakat. Először van Magyarországon, de már tervbe vette, hogy feldolgozza a magyar folklórt. Ehhez gyűjtött anyagot a múzeumokban, készített jegyzete­ket a falvakban. Úgyhogy egyszer majd lesz egy hejcei sorozat valahol „Oroszországban”. Kicsit messzebbről, a szibériai Omszkból is érkezett egy házaspár. Mondják, ahol ők laknak, az lapos rész, itt pedig gyönyörűek a hegyek, gyönyörűek a virágok. Ok egyelőre tulajdonképpen abból élnek, hogy sorra járják az alkotótáborokat, me­lyekre ösztöndíjat kapnak. Igazán külföldön most vannak először. - Érdemes megfigyelni a színvilágu­kat - mondja a tanár úr. - Képeik tulajdonképpen realisták, felismer­hető a hejcei ház is, de ridegebb, hi­degebb kék és fehér színnel dolgoz­nak. Ebben a hőségben itt színeik­kel megfestették a telet. Muszáj-Herkulesek- Itt van egész Erdély - fogadnak az hiánya pedig önsorsrontáshoz ve­zet. Tehát feltérképezzük a szemé­lyiség tudati és kreatív szféráját, vagyis szembesítjük a hozzánk for­dulókat az adottságaikkal, képessé­geikkel, valós és vélt tehetségükkel. A másik oldalról a lehetőségeket mutatjuk meg a jelentkező számá­ra, vagyis hova lehet „eladnia” ön­magát, illetve milyen személyiségé- pítő-képzési alternatívák kínálkoz­nak részére. Tudomásul kell venni, hol élünk, kik vagyunk, hol találjuk meg azt a kis rést, ahol a legkisebb veszteséggel juthatunk be a mun­kavállalók közé. Elüzletiesedett korban élünk, aki nem tudja felven­ni a stílust, hanem a maga alkotta ezoterikus légkörben él, amellett el­megy a világ és ő is a világ mellett. Meg kell ismernie az embernek a kényszerű vargabetűket, amit nem szabad lebecsülni. Az élet minden sikere attól függ, hogy miként dön­tünk, és ha nem volt jó a döntés tu­dunk-e és miképpen korrigálni. Mi­nél sikeresebb a korrekció, annál si­keresebb az élet. Ebben rejlik a var­gabetűk haszna, tapasztalást ad és alapjául szolgál az élettapasztalat­hoz. A kényszerű kitérő végső soron hozzásegít a vágyak és elképzelések eléréséhez. A fiatalokban még erő­sen munkálnak a vágyak, az ön­megvalósítási törekvések - ezeket kell szembesítenünk a valósággal. □ Említette, hogy a pályaválasztás előfázisa az iskolaválasztás. Ho­gyan értelmezhető ez? • Az általános iskola elvégzésekor, onnan érkezők. Nyolcán jöttek, hét helyről. Arad, Vajdahunyad, Csík­szereda, Marosvásárhely, Kolozs­vár, Zilah és Szatmár képviseltetik magukat. Három éve visszajárnak mindannyian, úgyhogy családias­nak mondható a hangulat. Ok tulaj­donképpen az RMPSZ (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) továbbképzésén vesznek részt. — Sok minden történik a táborban, elsősorban a képzőművészet terüle­tén - mondják. - A módszertani dol­goktól kezdve százegy mindennel foglalkozunk. Megbeszéljük az otthoni dolgainkat is, például a folyamatban lévő tan­könyv-pályázatról. Érdekes lehet egy erdélyi embernek itt, Hejcén. Azaz éppen hogy nem túl érdekes. Hiszen nekünk - meg persze az omszkiaknak - kuriózum lehet a falu, az erődtemplom, ám Erdélyben tucatszám vannak ilye­nek és tucatszám még sokkal külön­bek. Milyen éhnényanyagot gyűjt­het itt az abból a kultúrából érkező?- Nem a tündéri szépségekről van szó - válaszolják. - Ha egy ilyen he­lyen egy ilyen társaság összegyűlik, az művészeti központtá válik. Hejce talán csak ürügy, de talán nem. Hi­szen itt is mélyére lehet hatolni dol­goknak. Izgalmas az a párhuzamos­ság, ahogy egymás mellett megvan­nak az élő és élettelen, a romos és a lakott házak. Nem beszélve a pince- rendszerről, és a nyíltszívű embe­rekről. Elég egy évre az itt felgyúj­tott élményanyag... Hogy van-e ide­jük munkájuk mellett otthon feldol­gozni ezt? Mondják: muszáj. Sok mindent bele kell sűríteniük az ide­jükbe. Hiszen sokan elmentek Erdélyből, így egyfajta vákuum ke­letkezett. Persze nem csak az elván­dorlás miatt van ez így, hanem mert erősen reálorientálttá vált az ottani világ. Ezért próbálnak megmaradni, meg kell maradniuk valamiféle Muszáj- Herkuleseknek. 14 éves kor körül, még csak keve­seknek van kiforrott képük arról, voltaképpen milyen pályára alkal­masak. Énnél a korosztálynál még csak iskolaváltásról beszélhetünk, ámbár nem mindenki teheti meg, hogy a pályaérettség koráig kihúzza a döntést. Ennek tudható be, hogy ma az általános iskolát végzettek kétharmada szakirányú képzés felé orientálódik. Ezen belül vannak kurrens és kevésbé kurrens szak­mák. így adódott, hogy a fővárosban július végén egyes szakközépisko­lákban még voltak betöltetlen he­lyek. □ Milyen szakmák ezek? • Ilyen a villamosipari, élelmiszeri- pari, mechanikai, vegyipari, gép­gyártás-technológiai és mechanikai műszerész szakma és az ennek megfelelő szakirányú képzés. Meg­említem, hogy van egyfajta kény­szerválasztás is ebben a korban, ugyanis arról van szó, hogy 16 éves korig a gyermek tanköteles, mun­kát nem vállalhat, ezért ahova fel­veszik, oda beíratják a szülők. És ezt helyesen teszik, nemcsak azért, hogy ne az utcán kóboroljék, hanem azért is, mert nem elvesztegetett idő a tanulás, 14-16 év között kiesni a tanulásból azzal a veszéllyel jár, hogy nem marad tréningben és ké­sőbb, amikor már szeretne tanulni, az csak sok nehézség árán lehetsé­ges. Ez a „parkolópálya” nem el­vesztegetett idő, mint ahogyan soha sem az, amit ismeretszerzésre for­dít az ember. Honismeretünkért Edelény (ÉM) - Az edelényi Városi Rendezvények Háza és Könyvtár, valamint az Edelényi Városszépító Egyesület meghirdette az idei Bód- va-völgyi - Csereháti Szathmáry Király Ádám II. Honismereti Gyúj- tőpályázatot, ifjúsági és felnőtt ka­tegóriában. A pályázat nyílt, bárki részt vehet rajta. Egy pályázó több pályamunkát is benyújthat, közös­ség is készíthet pályamunkát. Pá­lyázni lehet a néprajz, a helytörté­net, az irodalomtörténet'és termé­szetismeret körébe tartozó, bármi­lyen téma feldolgozásával. A pályamunkát két azonos tartal­mú és kiállítású (gépelt) példány­ban kell beküldeni az edelényi Vá­rosi Rendezvények Háza és Könyv­tár címére (3780 Edelény, István ki­rály útja 49. Pf.: 22.), szeptember 1-jéig.Ajánlott témakörök: vissza­emlékezések, önéletrajzok, egy falu vagy egy törzsökös család története, családi levéltárak, iratok felkutatá­sa és ismertetése, eredeti kéziratok (naplók, gazdasági feljegyzések) be­mutatása stb. Mindkét kategóriában három díjat adnak ki, az első díj nyertesét ifjú­sági kategóriában 3 ezer, a felnőtt­ben pedig 4 ezer forint illeti meg. Őstörténeti utazás Párizs (MTI) - Az őskori művésze­tet, az akkori emberek életét bemu­tató park nyílt meg Franciaország­ban, a Pireneusok lábánál A park szomszédságában található a híres Niaux-i barlang, ahol a 12 ezer évvel ezelőtt élt őseink csodála; tos vadászjelenetek tucatjait festet­ték a falakra. Niaux - a spanyolor­szági Altamirával és a franciaorszá­gi Lascaux-val együtt - a világ leg; gazdagabban díszített barlangjai közé tartozik, ám a művek megóvá­sa miatt évente csak 30 ezer ember látogathatja, s egyes részeit eleve lezárták a nagyközönség elől- Ugyanakkor a most megnyílt, mint­egy 40 millió frank költséggel kiala­kított parkban akár látogatók szá­zezrei, milliói is megtekinthetik a festmények lézerrel készített máso­latait, miközben fény- és hangjáté­kok, diasorozatok, filmek, makettek és magnókazetták segítségével nyerhetnek bepillantást a dél-fran­ciaországi magdaléni kultúra ősem­bereinek életébe. Longobárd temető Győr (MTI) - Longobárd temetőt találtak a régészek Győr-Ménfő- csanak és Gyirmót határában, a két települést elkerülő út építésénél Tomka Péter, az ásatás vezetője el­mondta, a VI. század első felében élt elbai germán népesség megtartotta pogány temetkezési szokásait: ha­lottaikat ellátták élelemmel a túlvi- lági útra, a koporsóba helyezték fegyvereiket és egyéb tárgyaikat. A mostani ásatás során is feltártak jellegzetes díszítésű edénytöredéke­ket. Megőrzött a fold mélye néhány vas lándzsacsúcsot és pajzsfogót, rábukkantak továbbá néhány üvegplaszta gyöngysorra és ruha­kapcsoló tűre. Az állat- vagy madár­fejben végződő bronz fibulákat a jobb nyaknál és a bal mellnél visel­ték. Az egyik sírban ebben az erede­ti helyzetben leltek rá a ruhakap­csoló tűkre, a sírok zömét azonban felbolygatták. A sírrablók alapos munkát végeztek, ennek tulajdonít­ható a tárgyi emlékek aránylag kis száma. A szakember úgy véli: nagy valószínűséggel maguk a longobár- dok rabolták ki a sírokat, mielőtt ki­vonultak a Kárpát-medencéből. Kertésztanulók Miskolc (ÉM) - A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkás- képző- és Szakközépiskola 1994. szeptember 1-jétől is indít dísznö­vénykertész - 2 éves nappali - szak­munkásképzést érettségizett fiata­lok részére. Érdeklődni lehet a 349-823-as telefonson, vagy sze­mélyesen a Kis-Hunyad u. 9. szám alatt. A vámpírizmus Miskolc (ÉM) - Vámpírizmus az irodalomban és a filmművészetben címmel V. Dobák Leonóra tart film- és irodalmi betétekkel színesített is­meretterjesztő előadást augusztus 2-án, 19 órától az Új Bekezdés Mű­vészeti Egyesület irodalmi szalonjá­ban (Avas Kilátó Galéria). Az előa­dást követően a témához kapcsoló­dó irodalmi vetélkedőt tartanak. Vargabetűkkel — parkolópályán A pályaválasztási szakember az iskolaválasztási gondokról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents