Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-17 / 193. szám

ELETMOD Az ÉszaK'Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1994. Augusztus 17. ■■■■■■■■■■■I „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala Újabb két nap a békéért és szerelemért Egyszerűen: Woodstock. No és Joe Cocker, a veterán. Fotó: AP ÉP-slágerlisták Nem mondhatnám éppen, hogy nincs okunk panaszra: olyan a slá­gerlista-áramlás, mint a Lillafüredi vízesés. Csak nagyobb „eső” után lendül neki. Ám ha mégsem pa­naszkodunk annak csak egyetlen oka van, az, hogy ilyen sokszínű Top-10 összeállítást talán még so­sem közölhettünk. Azért ne feledjé­tek: mindenki slágerlistáját várjuk! A tiédet, a barátodét, barátnődét, a haverokét, az osztályét... Lehet név­vel és név nélkül, jeligével és fény­képpel. A lényeg: 10-es top-listát ké­rünk! Címünk: Észak-Magyaror- szág Szerkesztősége, Éretlen Para­dicsom. Miskolc, Pf.: 351. „Én Vanyó Juditka vagyok, az el­ső b-be járok. Barátommal, Miczán Gergővel nagyon szeretjük a zenét. Kedvencünk a Miki Manó. Ongán lakom, a József Attila utcában.” 1.100 Folk Celsius: Miki Manó 2. Pap Rita: Hápi Kacsa 3.100 Folk Celsius: Paff, a bűvös sárkány 4. Dolly Roll: Tipitapi Dinó 5. Pap Rita: Kuckó Mackó 6. Halász Judit: Mici Mackó 7. Halász Judit: Helikoffer 8. Ulmann Mónika: Moncsicsi 9. Csongrádi Kata: Nyuszi bugi 10.100 Folk Celsius: Nagy ho-ho-horgász „Rendszeres olvasója vagyok az Éretlen Paradicsomnak, s gondol­tam, én is küldök egy 10-es listát, mely az én ízlésemet tükrözi. Aki diszkóba jár, az az utóbbi időben mindig találkozik ezekkel a szá­mokkal. Talán az elsővel nem, de nálam David Hasselhofí’az első szá­mú kedvenc! Magamról talán csak annyit, hogy Gadányi Zsoltnak hívnak, 21 éves vagyok, Rudolftele- pen élek, és a heavy metal kivételé­vel minden jó zenét szeretek!” 1. David Hasselhoff & Gwen: A Star Looks Down Tonight 2. Fun Factory: Close To You 3. Prince Ital, Joe Feat, Marky Mark: United 4. Bingo Boys: Sugar Daddy 5. D.J. Bobo: Everybody 6.2 Unlimited: The Real Thing 7. Simone Angel: Walk On Water 8. Maxx: No More - I Can't Stand It 9. Basic Element: The Promise Man 10. Ice MC: Think About The Way (11 .Hit The Floor: Energizer) „Juhász Andrásnak hívnak, már egyszer írtam egy Top-10-et. Na­gyon szeretem a heavy métáit. Aki­nek hasonló az ízlése, az írjon egy képpel ellátott levelet erre a címre: 3752 Szendrő, Kölesén út 1.” 1. Metallica: One 2. Aerosmith: Crazy 3. Megadeth: Dawn Patrol 4. Judas Priest: Ram It Down 5. King Diamond: Lies 6. Scorpions: Alien Nation 7. Soundgarden: Spoonman 8. Iron Maden: The Trooper 9. AC/DC: Big Gun 10. Metallica: The Unforgiven Saugerties (MTI) - Huszonöt esz­tendeje a New York állambeli Bethelben a szervezők kezéből - szerencsére - kicsúszott a gyeplő, és a szolidra tervezett zenei randevú­ból igazi nagy dun'anás lett. A rock- és popszakma nagyjai és ígéretes kezdői találkozásából Guinness- esemény lett. Az elhangzott dalok hitet tettek a béke, a szerelem és a szexuális forradalom mellett. Sztár­ként jött Joan Baez, a Who. Mások ugyan már letették névjegyüket a szakma asztalára, de itt értek be igazán: Santana, Ten Years After, Joe Cocker, Jefferson Airplane. Megint mások erről a csúcsról in­dultak olyan mélység felé, ahonnan nincs visszatérés: Jimi Hendrix és Janis Joplin. A békére, a szeretetve, az erő­szak elutasítására ma is van „vevő”. A Woodstock-2 szervezői helyesen ismerték fel: zaklatott mindennap­jainkban szükség van az ilyen jó nosztalgiára. Am igyekezetük elle­nére voltak, akik féltették az akkori eszmét. Zenészek egy másik cso­portja készülődött egy családiasabb „ellen-Woodstockra”, egy „igazira”. A Woodstock-2 színhelyétől, Sau- gertistől egyórányira lévő Bethel­ben (a ’69-es helyszínen) végül nem lesz csendháborítás, szponzor híján meghiúsult az ötlet. így egy Woods- tock-2-ről számolhatunk be. Hangu­latjelentést nem ígérhet ez az összeállítás, ám talán a tényszerű beszámolóval is segíthetünk, hogy megérezhessétek, miért invitálta Cocker már most az 2019-es újabb találkozóra a hallgatóságot. Pénteken megnyílt a Woodstock- 2 emlékfesztivál. Tulajdonképpen még csak „nemhivatalos” megnyitó volt: egy helybéli heavy metal ban­da, a Roguish Armament with Rekk kezdte a fellépések hosszú sorát. Nyomában ismeretlen zenekarok következtek. A rendezők telt házat, 250 ezer embert ígértek, de pénteken keve­sebb mint 200 ezer beugró kelt el annak ellenére, hogy a nézők már csütörtök óta özönlöttek, és péntek estére már mintegy 75 ezren csápol- tak az első fellépőknek. De az is igaz, a mostani jegyár éppen 135- szöröse az 1969-esnek! „Az esemé­nyek rendben zajlanak. Úgy vesz- szük a mai napot, mint egy előfesz- tivált” - nyilatkozta John Scher, a Polygram elnöke, aki a kevesebb jegyeladás miatt sem látszott csaló­dottnak. Kisebb kellemetlen események zavarták csak meg a kibontakozó örömünnepet: egy fiatal lábát törte, amikor leugrott egy hordozható il­lemhely tetejéről. Mások meztelen­re vetkőztek, de őket felszólították, kapják magukra ruhaneműiket. Letartóztatásra nem volt szükség. Az igazi események szombaton kezdődtek. Csaknem 300 ezren tar­tózkodtak már a helyszínen, a New Yorktól 160 kilométerre lévő Sau- gertiesben, amikor hivatalosan is megkezdődött a Woodstock-2. Az el­ső „igazi” koncert Joe Cockeré volt. A veterán - 50 esztendős — „fehér néger” soul-énekes ezúttal is reme­kelt: 75 perces műsorán szereplő „Feeling Allright” című dala megad­ta az alaphangulatot. Utána újabb „woodstocki” következett: a Crosby, Stills and Nash. Az együttes ldtűnő vokális hangzását megőrizve a ko­rábbinál keményebb stílusban, több improvizációval zenélt. Rövid ideig még egy woodstocki, John Sebasti­an is „besegített” nekik szájharmo­nikáján. Fellépett a Band, Bob Dy­lan egykori kísérőegyüttese is. Al­kalmi társként csatlakozott hozzá­juk az Aerosmith és a Grateful Dead néhány zenésze. A hangulat­nak (egy ideig) nem ártott a hatal­mas eső sem, amely 25 évvel ezelőtt sem zavarta meg az együttlétet. Úgy tűnik, a jegyszedők ideje lejárt Saugertiesben: szombaton már sza­badon özönlöttek az emberek a szín­padokhoz. Négy esküvőről és egy halálesetről érkezett hír: egy 44 éves cukorbeteg férfival feltehetőleg alkohol végzett. Az „igazi” Woodstock színhelyé­re, Bethelbe mintegy 12 ezren za­rándokoltak el, hogy az akkori esz­mék mellett tüntessenek. ,A pénz ott van, az igazi Woodstock itt.” Azt kifogásolták az itt egybegyűltek, hogy Saugertiesben túl sok kötött­ség rontja a hangulatot. Koncert itt nem volt, bár a helyszínen megje­lent Arlo Guthrie folk-énekes az eredeti sztárok közül. Bírálatból is jócskán jut a rende­zőknek: sokak szerint káosz van, bár rendbontás nem volt. Kifogásol­ják azt is, hogy a koncertek közelé­ben kevés a parkolóhely. A 840 hektáros farmon a két színpadon kívül (ezeken párhuza­mosam játszottak a zenészek, tehát mindig szólt a zene) felépítettek egy öko-falut, ami Földünk aktuális problémáinak bemutatásával fog­lalkozott, valamint egy hathektáros telepet Surreal Field néven. Itt az interaktív technika minden újdon­ságát láthatták azok, akiknek ép­pen elege lett a zenéből. Ezen kívül volt még Jimi Hendrix-emlekkialli­tas is. A hangszórók nem pihenhettek. Játszottak (ez a teljes névsor): Ae­rosmith; Allman Brothers Band; Arrested Development; Candlebox; Collective Soul; Jackyl; James,; Johnny Cash; Jimmy Cliffs All Star Reggae Jam; Joe Cocker; Kings X; Live; Orleans; Primus; The Cran­berries; Crosby, Stills and Nash; Cypress Hill; Bob Dylan; Melissa Etheridge; Peter Gabriel; Green Day; Metallica; Neville Brothers; Nine Inch Nails; Porno for Phyros; Red Hot Chili Peppers; Henry Rol­lins Band; Santana; Sheryl Crow; Spin Doctors; Salt n’ Pepa; Blind Melon; The Band; Traffic; Youssou N’Dour; Violent Femmes. így jött el a vasárnap este, és vé­get ért a Woodstock ’94. A két utolsó fellépő Bob Dylan és Peter Gabriel volt. Az AFP összefoglalója szerint az 1969-es hippifesztivál emlékére rendezett háromnaposlra bővült) eseményen mintegy 350 000 néző vett rész, közülük azonban legalább százezren nem váltották meg a 135 dolláros jegyet. A zápor pedig az idén - nem úgy, mint 25 éve - mégis beleszólt a hangulatba. Az eső és a sár miatt már vasárnap reggel tö­megesen indultak haza a nézők: óránként mintegy 15-20 ezer ember távozott a fesztivál színhelyéről, je­lentős fennakadásokat okozva a közlekedésben. Nem hírügynökségi összefoglaló szerint azonban a rossz időjárás, a kevés élelem és a „potyázok” sem tudták elrontani a Woodstock-bará- tok hangulatát. Omega-buli - Scorpions tagokkal Süni és Természet Budapest (ÉM) - Természetről, ál­latokról, álíatkertekről, az állat és az ember kapcsolatáról kíván töb­bek között beszámolni a Süni és Természet című (a Süni és a Termé­szet című lap egyesülésével szüle­tett) természettudományos-isme­retterjesztő „ikermagazin”. A íapgazdák - a Göncöl Alapít­vány és az állatkert képviselői - a természettudományok csaknem minden ágával foglalkozni szeret­nének a hellyel-közzel állandó rova­tok hasábjain. A lapban elsősorban hazai szakemberek cikkeit, tudo­mányos műhelyek publikációt köz­ük a legjobb magyarországi termé­szetfotósok színes és fekete-fehér felvételei mellett — méghozzá oly módon, hogy a havilapot általános és középiskolai diákoknak, egyete­mistáknak, amatőr természetvizs­gálóknak, hobbiállat- és növénytar­tóknak, illetve a „csupán” termé­szet- és élővilágbarátoknak egya­ránt ajánlhassák. Összeállította: Csömök Mariann Budapest (ISB - HM) - Közeleg szeptember 3-a, az Omega népsta­dionbeli koncertje. Ajegyek többsé­ge már elkelt, aki be akarta biztosí­tani magát, az már hónapokkal ez­előtt megvette belépőjét. Óriási buli várható, legalábbis a „fiúk” ezt ígérik. A koncert előtti utolsó sajtótájé­koztatón Mecky, alias Kóbor János többek között arról beszélt, hogy a világon jelenleg a legmagasabb színvonalat képviselő hang és fény- effektusokkal szeretnék meglepni a nagyérdeműt. A fejlett nyugati világ több országából érkeznek a koncertre a bérelhető legújabb tech­nikai csodák, a lézerberendezések, a pirotechnika és a komputer lám­papark. A népstadionbeli nagy terü­leten a látvány élvezhetőségéröl két gigantikus méretű kivetítő gondos­kodik. Ezeket eddig a Genezis, és a Rolling Stones használta. Mecky, Ciki, Elefánt, Benkő és Mihály Tamás mellett 24 év után is­mét fellép Presszer Pici. A minél tö­kéletesebb hangzás érdekében ven­dégművészként a hazai rock műfaj egyik legtehetségesebb gitárosa is erősíti majd a bandát. Az együttes meghívását két külföldi zenész, a Kóbor és Benkő optimista Fotó: ISB Scorpions együttes frontembere, Klaus Meine, és a gitáros Rudy Schenker elfogadta. Meglepetés­ként 1-1 nótát közösen az Omegával is elénekelnek majd. Az együttes új lemezének megje­lenését a koncert napjára, azaz szeptember 3-ára tervezte. A kon­certre való készülődés lázában a le­mez munkálatai lelassultak, bár a zenei anyag teljes egészében, a szö­veg félig kész, a szóló, és a vokál fel­éneklés azonban még hátravan. Az igényes, új dalokat tartalmazó ko­rongot ezért a rajongók és a nosztal­giára vágyók csak szeptember vé­gén vehetik kézbe. Azért, hogy a szeptemberi buli ne maradjon kiad­vány-újdonság nélkül, a koncert helyszínén, és csak ott, csak 3-án kapható lesz egy páratlan Ómega- válogatás CD és kazetta formájá­ban, amely a koncert programjának legkiemelkedőbb darabjait tartal­mazza. Már a kezdet kezdetén hangsú­lyozta az együttes, hogy ók majd megmutatják, igenis lehet csupán önerőből, mindenféle támogatás nélkül koncertet csinálni. Nos, ez az, amibe belebuktak. Idővel, ahogy a szervezés egyre előbbre haladt, rá kellett jönniük, hogy a világszínvo­nalú látvány-, fény- és hangeffektu­sok, az óriás kivetítők, és több más, előre nem látott körülmény rákény­szeríti őket arra, hogy a felkínálko­zó szponzorok támogatása közül el­fogadják a Questor befektetési rt. és az OPEL segítségét. így azután már semmi sem áll­hat útjába a nagy koncertnek, a szeptember 3-i ómega-bulinak, mely fél nyolckor, a Love nevű elő- zenekar 35 perces koncertjével ve­szi kezdetét. _ SZÖVEGELŐ Biznisz Buidos Attila Woodstock huszonötödik évfordulóján emlékkoncertet rendeztek. . Olvasom, hogy néhány „multi" fantáziát - és nagy pénzt - látott a dologban. Joan Boez, aki negyedszázada ott énekelt Max Yasgur farmján, most azt nyilatkozta: fájdalma­san érinti ifjúsága legszebb emlékének ki­árusítása. Egy magyar pop-guru szájából viszont azt hallottam: semmi kivetni valót nem látott a dologban; ez egy profi szer­vezésű koncert volt, így kell értékelni. Jó dolog persze, ha semmi kétséget sem hagynak afelől: ez csupán biznisz. Amúgy alig hinném, hogy bárki is azzal a várakozással váltott volna - 135 dollárért - jegyet a mostani monstre bulira, hogy ott majd egy újabb „nagy generáció" egy­másra találásának lesz a tanúja. A '69-es woodstocki közönség zömének keservesen megélt közös élményei voltak. A rock olyanokat hozott össze akkoriban, akik külön-külön már kénytelen-kelletlen ráébredtek, hogy az apáik nem tudnak töb­bé követhető példákkal szolgálni a szá­mukra, akik szabadon, a megélhetés kö­töttségei nélkül akartak élni, akik nem akartak beszállni semmiféle avítt taposó­malomba, akik semmilyen érdekből sém kívántak a hazájuktól több ezer mérföld­re viet-kongokra vadászni, akik komolyan gondolták, hogy az akkori amerikai társa­dalomnak létezhet valamiféle békés, kö­zösségi alternatívája. Norman Mailer az író, aki részt vett a vi­etnami háborúellenes nagy megmozdulá­sokban úgy jellemezte ezt a korosztályt, hogy amíg az elődei rendkívül tudatosan éltek, addig ennek a generációnak fogal­ma sem volt róla, hogy mit hoz a holnap; egyszerűen nem is érdekelte. Ma is vannak, akik megnövesztik a haju­kat, batikolt pólókban járnak, kitűzik a CND fura, csirkeláb-forma atomfegy­ver-ellenes jelvényét, elzarándokolnak Woodstokcba, az Euro-Woodstockra, és így tovább, és így tovább. De az a fajta ko­hézió, közös érzület, ami a woodstocki nemzedéket jellemezte, mára múlté. Lehet: a minden igényt kielégítő tömeg- kultúra zabálta fel. Lehet: az akkor még csak egy generáció által vallott értékek nagy része ma már általánossá vált, beé­pült a többségi társadalom norma-rend­szerébe. Lehet: az a világ normális rend­je, hogy a felnövekvők fősodrához tarto­zók még az előttük járóknál is tudatosab­bak legyenek. Csak nevetnek az apáik bal­gaságain, és tanulnak a hibáikból; ők már nem követik el ezeket. Használni fognak minden használható eszközt, hogy jobban éljenek. Tegnapi bálványok Vessünk egy pillantást néhány 1969-es hősre. Hol élnek, ha ebiek, s mivel foglalkoznak ? Joan Baez: 53 éves, folytatja a reá jellemző hangot. Járt és koncertezett a háború sújtotta Szarajevóban. „Play Me Bakwards” című albu­mát nevezték a Grammy-re. Janis Joplin: A fehér blues királynője 1970. október 4-én kábítószer-túladagolás következ­tében 27 évesen meghalt. Jimi Hendrix: 1970. szeptember 18-án kábí­tószer-túladagolás következtében meghalt. Szintén 27 éves volt. Ten Years After: 1975-ben az eredeti banda feloszlott, Alvin Lee járja a világ színpadait. 1989-ben összeálltak egy új lemez erejéig. Leet az Eurowoodstock rendezvényre is ígérik. Who: 1982-ben elbúcsúztak, de bekerültek a Rock Halhatatlanjai közé. Peter Townshend és Roger Daltrey szólóalbumokat adott ki. Ke­ith Moon már nem él. Az ok: kábítószer. Santana: A 47 éves Carlos és csapata válto­zatlanul az élvonalban. Legutóbbi albuma: Sacred Fire, Santana Live in South America. The Band: Bob Dylan egykori kisérőinek bú­csúkoncertje 1976-ban igazi nagy' buli volt. Le­von Helm és egy „óstag” társa újjáélesztette a csapatot. Blood, Sweat and Tears: a banda él, hol szó­lóénekesével, David Clayton Thomassal, hol nélküle. Thomas két éve fellépett Budapesten, az Eurowoodstockra megint eljön.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents