Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-04 / 155. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994» Túlius 4», Hétfő Valami elmúlt... Horpácsi Sándor Miskolc (ÉM) - Minden tiszteletem Kulcsár Imréé, aki töretlen hűséggel és hangyaszorga­lommal pártfogolja a kortárs költészetet, azon belül is a Heteknek nevezett csoportot. Akkor kezdődött ez a kapcsolat - a hetvenes évekről van szó -, amikor a hivatalostól eltérő gondo­latokat csak bekódolva, a költészet nyelvén le­hetett elmondani. Ez a költészet lényegétől idegen szerep - ti. vezércikkgondolatokat be­szorítani költői képekbe - idővel rá is kövült a költészetre, kialakítva azt a tévtudatot, hogy a nagy elődökhöz hasonlóan (Petőfi, Ady stb.) a lírikus ma is vátesz, politikus, a politika he­lyett is szolgálatot kell teljesítenie. Kétségte­len, hogy amíg nem volt tényleges politikai élet (egypártrendszer volt), addig a másságot is csak a politikán kívüli eszközökkel lehetett kifejezni. A mából visszatekintve azonban azt is látnunk kell, hogy az Aczél-i három T na­gyon is számolt ezzel, azaz az irodalmat is fel­használta a rendszer legitimálására. Volt, akit tiltott (egyre kevesebbet), másokat (el,meg)tűrt, sokakat ki/eltartott, s mindenkit manipulált. Nos, ez a korábban magát ellen­zékinek érző-tudó irodalom sajátos módon ép­pen a rendszerváltáskor került csapdahely­zetbe: nem tudott ellenállni a hatalom csábí­tásának. A hatás, az eredmény lesújtó az iro­dalomra nézve. Soha nem volt ennyire meg­osztott (elég legyen itt csak utalni a rádió boj­kottjára, a különböző szekértáborok demonst­rációira, ellendemonstrációira), soha nem volt ilyen kicsi a tekintélye. Úgy tűnik, hogy vala­mi egyszer s mindenkorra elmúlt, a régi mó­don már nem működik tovább. Két éve Csoóri megsértődött, hogy olyan kevesen voltak kí­váncsiak rá. Tíz éve még rendőrkopók figyel­ték a közönséget, a könyvtár-igazgatónőnek fegyelmit ígértek az est megrendezéséért. S máris itt vagyunk a Miskolci Nyár elmúlt csütörtök esti produkciójánál, Kulcsár Imre Színházánál. A gyér közönség soraiban rég éreztem ilyen rosszul magam. Most még az a megszokott harminc arc se volt ott, aki eddig pártfogolta Miskolcon az irodalmat. Pedig ez az est minden túlzás nélkül irodalomtörténeti volt, hiszen a „Hetek” még élő tagjai: Ágh Ist­ván, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László és Serfőző Simon így már aligha jönnek össze. A közönség igénye nem tapintható. Gyanítha­tó, hogy a közöny nem (csupán) az említett költőknek, vagy Kulcsár Imrének szól. Maga a műfaj, ez a találkozási forma merült, ürese­dett ki. Kiderült, hogy a demokráciában, több­pártrendszerben a,költészet nem tud verse­nyezni egy Maczó Ágnes-, Csurka-, Thürmer- stb. vagy éppen Farkasházy Tivadar-féle poli­tikai show-műsorral. Még akkor sem, ha a meghívott költők nem isznak előre a medve bőrére, azaz színjózanok és felkészültek. Nem szeretem a botrányt, de sajnos szólni kell erről is. Adyról terjedt el a legenda, hogy részegen írt. Tudjuk, hogy nem igaz, Babitsék ugratá­sára találta ki. Az viszont elképzelhetetlen, hogy egy Nyugat-matinén beszeszelve szere­pelt volna. Kínos volt, mint közönség éreztem sértve magam. Még jó, hogy nem jöttek el töb­ben - mondom utólag. Az egész est feszengő- vé, nyomottá vált így. Kiderült - ismét -, hogy csak a szalonnái tanítónak: Kalász Lászlónak van humora, bölcs öniróniája, pedig a társai is rászorulnának. A vers és az olvasó viszonya intim, bensőséges. Előfordul, hogy a költő je­lenléte, látványa zavar, elidegenít. Kár. Válto­zatlanul tisztelem, de nem irigyeltem csütör­tök este Kulcsár Imrét...-----------TÁRLAT-----------­K épek a Székelyföldről Putnok (ÉM) - A Kovászna megyei Alsócser- náton eddig nem tartozott a legismertebb szé­kelyföldi települések közé. Király István legú­jabb, a putnoki Tóth Ede Művelődési Házban látható tárlata azonban mélyen emlékeze­tünkbe vésheti nevét. A tárlat címe ugyan Ké­pek a Székelyföldről, de ezt a földet most leg­inkább az alsócsemátoni emlékek szülte ké­pek idézik meg. Méghozzá oly módon, hogy bár Király István - művészi felfogása miatt — nem ad címet képeinek, de a színek, formák, arányok harmóniája mindenkiben kialakítja azt a sajátságos élményt, ami alapján megfo­galmazhatja (ha szükségét érzi) a címeket - és ha még nem is járt arra, megérezheti a Szé­kelyföld különös légkörét. Oratórium — éles kontrasztokkal Cziffra János vezényelte a salzburgi kórust és a Miskolci Szimfonikusokat Fotók: Dobos Klára Miskolc (ÉM - BG) - Július első napjá­nak kora estéjén hangzott el a Miskol­ci Herman Gimnázium udvarában Haydn A teremtés című oratóriuma a Cziffra János vezényelte Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Salzburgi Lie­dertafel, a Dresdene/ Singakademie valamint a Magyar Állami Operaház magánénekesei - Iván Ildikó (szop­rán), Pataki Antal (tenor), Bátor Tamás (basszus) - előadásában. Igazán nem nagyon lehet eldönteni, hogy az oratóriummal való ismerke­dést olyan avatott szerzővel kell-e kezdeni, mint Händel (akinek Mes­siását a koncertszezonban hallhat­tuk), avagy sem. Mindenesetre aki a barokk oratóriumok zseniális for­maművészének műveit hallgatja meg elsőként, az igen magasra he­lyezi a mércét és más szerzők orató­riumaival találkozva óhatatlanul összevet. Igazából azt sem lehet ka­tegorikusan kijelenteni, hogy az oratórium műfaja csak a barokk időszakában volt életképes, csak az akkor született művek élték túl sa­ját korukat. Az viszont tény, hogy Haydn A te­remtés című opusza a nehezebben követhető, kicsit fárasztóbban befo­gadható alkotások közé tartozik, amelyet igazán csak a Mester, elfo­gultságtól sem mentes rajongói ké­pesek gondtalanul élvezni. Haydn maga sem tudja eldönteni, hogy egy klasszicista vagy egy barokk orató­riumot komponáljon. Óhatatlanul vissza-visszatér Händel korához, ami kifejezetten javára válik művé­nek, megfoghatóbbnak, világosabb­nak tűnt a történet, míg a klasszi­cizmust idéző részleteknél fátyolo­sabb, homályosabb a zene, az áriák inkább az operák világát idézték. Akkor, amikor az hangzott el a szín­padról, amit Haydn megálmodott. A pénteki előadáson a megkompo- náltnál sokkal élesebb volt a kont­raszt a szólisták és a kórus megszó­lalásakor. A nézőtérről úgy tűnt, mintha a Mester az énekkart része­sítette volna inkább a kegyeiben. A salzburgi és drezdai énekesek fan­tasztikus hangulatot varázsoltak a Bátor Tamás gimnázium udvarára, különösen a szoprán szólam csengő hangszíne árasztotta azt az örömöt, amit az egész mű sugallt. Ugyanez az éne­kesekre kevésbé volt elmondható. Iván Ildikó (szoprán) néha bizony­talannak tűnt, holott gyönyörű, telt hangja az előadás döntő részében csodálatos pillanatokkal ajándékoz­ta meg a hallgatókat. Pataki Antalt (tenor) sem a mű elején, sem a köze­pén, sem a végén nem lehetett iga­zán hová tenni. Színtelenül, eről­ködve énekelt, a hangja mindunta­lan „elveszett”, néhol erősen kellett fülelni, hogy szólama kihallassék a duettekből (a tercettekről már nem is szólva). A legegyenletesebb és leg­színvonalasabb teljesítményt Bátor Tamás (basszus) nyújtotta. Maga­biztosan, nagy élvezettel énekelt, végig együtt élt az előadással. A Miskolci Szimfonikus Zenekar ezen az estén kicsit fásultnak tűnt, ami talán annak tudható be, hogy Haydn oratóriuma nem igazán ze- nekarszerú darab, a zenészek ese­tenként szinte csak jelzésszerűen vannak jelen. Ami azonban a han­gulati hullámvölgyeket kétségkívül feledtetni tudta, az a helyszín volt. Csak dicséret illeti azokat, akik fel­fedezték Miskolc számára a szinte ideális szabadtéri koncerthelyszínt, a Herman Gimnázium udvarát. Ha még a színpad és a nézőtér is közel egy szinten lenne egymással, altkor az előző mondat „szinte” szavára ta­lán már szükség sem lenne. Nagykőrös népművészete Gömörben Rimaszombat (ÉM - PL) - A 27 ezer lakosú alföldi város, Nagykőrös és Rimaszombat barátsága kulturális téren a nemrég megnyílt Nagykőrös népművészete című kiállítással pe­csételődött meg. A rimaszombati Gömöri Múzeum­ban megnyílt tárlat a Nagykőrösi Arany János Múzeum gyűjtemény- anyagának (törzsanyagának) válo­gatásából jött létre, azzal a céllal, hogy bemutassa az alföld jellegzetes iparának, a mezőgazdasági terme­lésnek, a háztáji gazdálkodásnak és a kézműiparnak jellegzetes vonása­it, megannyi tárgyi emlékét. Bár Dél-Gömörben is ismertek a gu- zsalyok, a faragott ládák (az ügyne­vezett kelengyésládák), a szűrök és a csutorák - oly gazdag díszítésűek, oly művészien és nagy hozzáértés­sel megkomponált és kivitelezett darabok mint az alföldiek Gömör­ben nincsenek. A kiállított tárgyak között olyanok is szerepelnek, mint például a tük- rös-csörgős guzsaly - vagy ahogy az alföldiek hívják a gyalogrokka - és a kékfestő nyomódúc, melyek csak elvétve, vagy egyáltalán nem talál­hatók meg Szlovákiában. Jellegze­tesek a nagykőrösi fejfák - vagy ahogy ott nevezik a gombosfák -, a mángorlók és a borotvatartók, külö­nösen azok díszítései, melyek már az individuális művészet szemszö­géből is értékes, figyelemre méltó alkotások. A kézműipar több re­mekművével is találkozhat a láto- 'gató - a már említett kelengyéslá- dákon túl megcsodálhatja a ková­csoltvasból készült gazdag díszítésű pántokat, vasalásokat, kézi szerszá­mokat, vagy a cserépművesség ér­dekes és értékes mintapéldányait. Novák László igazgató a kiállítás megnyitójakor is felemlítette, hogy ezek a cserép- és agyagedények, korsók, csutorák és egyebek keres­kedelmi kapcsolatok útján kerül­tek az alföldre, egyebek között Gö- mörből is. A kiállítás természetesen a két vá­ros partneri kapcsolatairól sem fe­ledkezik meg, említést tesz a Nagy­kőrösön tanítóskodott Arany János és a rimaszombati születésű Tompa Mihály költői barátságáról, ami szimbólumértékű a két város kap­csolatában. Nagykőrös gömöri be­mutatkozását, illetve az alföldi vá­ros népművészetét bemutató kiállí­tást a széles nyilvánosság egészen október 15-ig tekintheti meg a Gö­möri Múzeum emeleti folyosóján. Ha nyár, akkor Encsen is fesztivál Encs (ÉM — KJ) — A nyár Encsen is nyár, ebből a tényből jött a gondolat az en- csi Közművelődési Intézmények szak­emberei részéről, hogy csokorba fog­ják azokat a rendezvényeket, amelye­ket nyáron szervez az intézmény Encsi Nyár címen. A hagyományos szünidei táborok mellett három új kezdeményezés is lesz e nyáron: a szabadtéri színházi produkció, a MINI sörfesztivál és az Autós és Kert Mozi. Az Orpheus Színház először egy szórakoztató, vidám kabaréműsorra hívja a kö­zönséget. A tréfákat, a kuplékat hallgatva is nyomon követhetjük, mi foglalkoztatta az embereket a századfordulótól napjainkig. Az elő­adást augusztus 19-én este láthatja a közönség az abaújdevecseri park­színpadon. A Mini sörfesztivált szintén az Aba­újdevecseri Kertben rendezik meg július 10-én. A mottója: „Encs a sö­rök városa” abból a tényből építke­zik, hogy a városban három magán sörfőzde is működik. A reggel 9 órá­tól induló „Sör Kupa” sakkverseny nyitja a programot, majd bábszín­Közművelődési Intézmények ház szórakoztatja a kicsiket. Ezt kö­veti a rendőrkutya bemutató. A ma­gasba vágyók sárkányrepülőről is megnézhetik Encs városát. Délután „Hupikék törpikék” címmel gyer­mekkoncert és ügyességi verseny várja a legapróbbakat. A fiatalok blues-sátorban is tölthetik a délu­tánt a helyi együttes, a PVB zenéje mellett. A nap legértékesebb magja a nép­tánc-gála lesz, amelyen közreműkö­dik a Forrói Hemádvölgye Néptánc Együttes, a Sárospataki Bodrog Néptánc Együttes ifjúsági csoportja és egy külföldi vendég, a Svédor­szágból érkezett Nivren Néptánc Együttes is színesíti a programot. A szépekről sem feledkeztek meg a szervezők, 18 órától ugyanis a „Nap szépe” címmel vidám abaúji kutya­szépségversenyt rendeznek. Az esti órákban hirdetik ki a nonstop söri­vó verseny győztesét. A rendezvény­ről nem hiányzik majd a kellemes zene sem. Erről a Miskolci Sörfesz­tivál kedvence, a VIDIA együttes gondoskodik majd. És, hogy az esti órákra is maradjon meglepetés, tű­zijáték záija a napot. Harmadik új kezdeményezése a nyáron a Közművelődési Intéz­ménynek az autós és kertmozi bein­dítása, amelynek szintén az Abaúj­devecseri Kert ad helyet. A heti két alkalommal működő moziban 6 x 12 m-es „vásznon” látható majd a kép. Az autósmozi várható nyitása július 12-én este 21 órakor lesz. Az Encsi Nyár komoly magját a ha­gyományos programok adják. Ezek: az Amatőr Képzőművészeti Alkotó­tábor, az Abaúji Olvasótábor és Életmódtábor. További rétegprogra­mok is színesítik a nyarat: Ilyen a Walt Disney - Mesemozi, a Cigány­est, ahol a nagyecsedi és a szászcsó- vási cigány hagyományőrző csopor­tok lépnek fel, de ilyen az „Év­gyűrűk” Nyugdíjas Klub kirándulá­sa is a miskolci vadasparkba és Lil­lafüredre. Avasi gála Miskolc (ÉM) - Az Avas Tánce­gyüttes mutatja be gálaműsorát Miskolcon a Rónai Sándor Művelő­dési Központban július 5-én, ked­den este hat órától. (Művészeti ve­zető Tóth György, kísér a Rege ze­nekar.) A programban többek kö­zött Dunamenti, Nyárádmenti, Dé­lalföldi, Széki, Zempléni táncok, szőlőtaposó, Szlavóniai leánytánc szerepelnek, illetve előadják Falvai Károlynak a 35. zsoltárra készített koreográfiáját is. Drozsnyik Kassán Kassa (ÉM) - „Mindenkinek meg­van a maga keresztje” - érződik ki egyértelműen abból a tárlatból, amely Drozsnyik István válogatott alkotásaiból Corpus vitae címen nyílt és augusztus közepéig látható Kassán a Löffler Múzeumban. Reiki Miskolc (ÉM) - Reiki I-es és Il-es tanfolyam indul az Usui Alapítvány támogatásával július hónapban. Ér­deklődni és jelentkezni Kása László telefonszámán lehet: 337-079. Scholz Erik-tárlat Budapest (MTI) - Scholz Erik Munkácsy-díjas festőművész utóbbi években készült munkáiból nyűit kiállítás a Budapest Galéria Kiállí­tóházában. Scholz egykoron Szőnyi István és Főnyi Géza tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Óbudai tárlata július 24-éig tekint­hető meg a Lajos utcában. Bilingvis Balassi Budapest (MTI) - Balassi Bálint válogatott verseit gyűjtötte kötetbe - első ízben francia, illetőleg ma­gyar nyelven együtt - a lírikus ne­vét viselő kiadó. A vérbő reneszánsz költeményeket Lucien Feuillade költő ültette át francia nyelvre, a ki­advány előszavát Jean-Luc Moreau irodalomtörténész írta. Tehetségek díjai Folytatjuk az Erdélyi János Tehetség­kutató és Tehetségnevelő Alapítvány által 1994-ben díjazott pályázatok közlését. Ádám Jenő Általános Iskola, Pile- tics Edit munkaközösség-vezető, 3700 Kazincbarcika, Mikszáth K. u. 2. Kazincbarcika város technika munkaközössége komplex prog­ramjának támogatása, 10 000 Ft.; Könyves K Általános Iskola, Adámy Ervinné tanár, 3534 Mis­kolc, Könyves K. u. 2. Gyermekszín­játszó szakkör támogatása, 10 000 Ft.; Zrínyi Hona Gimnázium Diák­önkormányzata, Novák Nóra tanár, 3530 Miskolc, Kálvin J. u. 2. Iskolai Ki mit tud? verseny megrendezésé­hez anyagi támogatás, 10 000 Ft.; Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Bódi Géza munkakö­zösség-vezető, 3950 Sárospatak, Rákóczi u. 1. Á matematika munka- közösség programjának támogatá­sa, 20 000 Ft.; Egressy Béni Műve­lődési Központ és Könyvtár, Dienes Mária, 3700 Kazincbarcika, Fő tér 5. Olvasótábori program támogatá­sa, 10 000 Ft.; Egressy Béni Műve­lődési Központ és Könyvtár, Sajó Attila igazgató, 3700 Kazincbarci­ka, Fő tér 5. Tehetséggondozó tan­tárgyi versenyek rendezésének tá­mogatása, 10 000 Ft.; Pattantyús Á. G. Általános Iskola, 3524 Miskolc, Pattantyús u. 2. Diákújság szer­kesztéséhez támogatás nyújtása, 10 000 Ft.; Csorba Piroska, 3731 Szuhakálló, Dózsa út 55. „Gyer­mekírók kerestetnek” irodalomban tehetséges fiatalok támogatósa, 30 000 Ft.; Szerencsi Diáksport Egyesület, Takács József titkár, 3900 Szerencs, Rákóczi u. 100. 8-14 éves tanulók atlétikai képzésének támogatása, 10 000 Ft.; „Colo-pajzs” Videósok B.-A.-Z. Megyei Egyesüle­te, Csáki Imréné társelnök, 3525 Miskolc, Széchenyi u. 35. Általános iskolai komplex művészeti tábor szervezésének támogatása, 30 000 Ft.; Bolyai J. Általános Iskola, Győ- rik Ferenc programvezető, 3900 Szerencs, Rákóczi u. 100. Az Euró­pai Tehetséggondozó Társaság IV. Kongresszuson való részvétel támo­gatása, 10 000 Ft.; Marczi Mariann, 3950 Sárospatak, Petőfi u. 20. Nem­zetközi ifjúsági zongorahangver­senyre történő kiutazás költségéhez támogatás adása, 30 000 Ft. (vége) J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents