Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-04 / 155. szám
4 ÉSZAK^Magyarország Levelezés 1994» Túlius 4.« Hétfő Éretlenségi bizonyítvány Délután van, a soha nem kókadó Miskolc még inkább élénkül. A hosszú buszmegálló - mintegy százlábú - nyüzsög. Van aki cigarettára gyújt. Szippant néhányat, de jön a busz, eldobja és felszáll. A járdáról lelép egy „harmincas” férfi, felveszi a cigarettát és továbbszívja. Csikkszedőnek mondják. Befejezett „karrier”, nem károsít senkit, csak olyat tesz, ami nem illik Isten képmásához. Vasárnap délután. Miskolc kedvenc üdülőfalujában sorolnak az autók a 3-as útra. Ifjak csoportban rohanják meg a kocsikat, kalapot tartva az ablak elé, koldulnak. Most érettségizők, így gyűjtenek pénzt a bulira. Karrierjük most indul, bizonyosan nem koldus családokból, mégis koldulnak. Hogy melyik lesz munkás, melyik miniszter? Mindegy, mert az önbecsülés egyik polgárban sem lehet kevesebb. Kosztolányi Dezső úja egyik versében: „Én önmagamat, önmagámmal/ mérem /Szavam, ha kell, tömör aranyból/ érem.” Félő, hogy ez a kolduskalap „törvényes eszköz” marad azoknál, akik ma még buht látnak benne. Volt ügyész (Miskolcon), akinek a kalapjába kellett tenni az „ügy” érdekében, majd a honvédségnél olajpanama, aztán cukor ömlött az országba adómentesen, de megtörtént, hogy kutyának készült kolbászt emberi fogyasztásra adtak el... Most éppen három hírlapot bérbe áron alul. Na és Kazincbarcikán ez idő tájt azbesztbotrány van. Dőlnek a milliók valakiknek a kalapjába. Ezek a „valakik” a korrupciót nem külön tanfolyamon tanulják, csak a tisztességet nem tanulták. Sem otthon, sem az iskolában. Akik a kalapot az ablakba nyújtják - és, ha nem kapnak, hangos szóval így nyugtázzák: hülye - most kezdik a karriert. Magasabb szinten mint a csikkszedő. Érettségi bizonyítványt fognak kapni. Sok mindenre jó lesz ez, de nem az érettség bizonyítására. No és hol vannak a szülők, az iskola ilyenkor? Csapó András Mibe kerül(t) mindez? Örömmel láthatták azok, akik környezetüket féltik és tesznek is érte valamit, hogy az illetékes szervek a parkokat, játszótereket keresztező, átszelő sétautakon kihelyezték a „Kutyákat futtatni tilos” jelzésű táblákat, s rendbe hozták a pihenő padokat. Nem telt el még egy hét sem, s valakik máris a tettek mezejére lépve bebizonyították, hogy ők bizony különleges jogokkal” felruházott állampolgárok. A táblák eltűntek, vagy éppenséggel fekete sprayvel beszennyezték, összegyűrték, letépték azokat. „Nesze neked törvény!” így kell ezt csinálni! így kell bizonyítványt kiállítani „hovatartozásukról”. Hogy kik lehettek az elkövetők? Nem mások, mint azok, akik csak jogaikat tudják követelni, de kötelezettségeikről hallani sem akarnak. Azok a vandálok, akik összetörik a parkok padjait, az autóbusz megállóknál létesített esőbeállókat (lásd a Kiliáni lakótelep 21- es végállomásánál), megrongálják a villamosok, autóbuszok üléseit, teleköpködik, szennyezik azokat, ittasan randalíroznak (erre bezzeg telik a szociális juttatásokból, munkanélküliségi segélyekből), kivagyiságukat, barbárságukat fitogtatva. Mikor lesz ebben a városban, országban rend és fegyelem? Mikor sétálhat a békés polgár félelem nélkül a parkokban, az Avason és este az utcán? Mikor utazhat a tömegközlekedési eszközökön szeméthalmok, állatürülékek, renitens- kedő vandálok, bliccelők, zsebmetszők nélkül? Úgy látszik ez a város, ez a haza nem otthona, nem szülőföldje az efféléknek, csak fejőstehene! Csáki szalmája! Mindennek ÓK az egyedüli birtokosai. Azt tehetnek értékeinkkel, amit kényük és kedvük, barbár ösztöneik diktálnak. Szégyenérzetükre felesleges lenne apellálni. Ilyen tulajdonságokkal a „barbárok” nem rendelkeznek. Illés Endre Miskolc — Szerkesztői üzenetek — Sara fi Imréné, Hemádkak: Ha a munkavállaló munkaviszonyának megszűnésekor illetőleg sorkatonai szolgálatra történő behívásakor a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságát nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. A pénzbeni megváltást utólag is kérheti a munkáltatójától, miután a Munka törvénykönyve szerint a munkaviszonnyal kapcsolatos igények három év alatt évülnek el. * Szombati Gábor, Miskolc: Valóban szigorodtak a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásával kapcsolatos jogszabályok, így ez évtől a rendelet hatálya nem terjed ki a bennlakásos intézményi ellátásban (például szociális otthon) részesülőkre, kivéve a Mozgáskorlátozottak Állami Intézetében élő személyeket: Mindenesetre véleményét illetékes helyre továbbítjuk. Hátha... Bodnár Ildikó rovata Levélváltás a vízdíjszámlázásról Tisztelt Szerkesztőség! Azt hiszem, sokakat érintő kérdésben kérem a segítségüket. A vízdíjról, pontosabban a községek vízdíjáról szeretnék érdemi tájékoztatást kérni. Tudom, hogy felemelték a szolgáltatás árát, még azt is elfogadom, hogy 6 és 10 százalékos ÁFA terheli a végösszeget. (Bár nem értem, hogy miért nem lehet beépíteni a megemelt díjba?) Am azt már nem tudom megemészteni, hogy minek a vízóra, ha azt évente csak egyszer olvassák le!? Év közben pedig az előző évi fogyasztás alapján fizetünk egy bizonyos átalányt. Hosszú évek óta azonban egyszer sem láttam a számlán az előző és az utolsó óraállást, csupán az ÉRV által feltüntetett köbmétereket. Kérdéseim: Miért nem közlik a konkrét óraállásokat a villany-, gáz, és telefonszámlákhoz hasonlóan, hogy az a szerencsétlen fogyasztó is tisztában legyen a tényleges fel- használással? Mindenesetre meggyőzőbb lenne, mint a megsaccolt átalány. Tudtommal az ÉRV gazdaságos tevékenységet folytat, így megtehetné, hogy változtasson a számlázás és díjbeszedés módján. Javaslom tehát a havi, de legalább a negyedévenkénti leolvasást, s a regisztrált adatok szerinti pontos fizetést, akár csekken is. Ez lenne a tisztességes megoldás. S hogy miért vesztettem el a hitemet? Régóta forrong bennem a düh, de június elején majdhogynem felrobbantam, ugyanis 3200 forintot kellett leperkálnom a díjbeszedőnek. Kifizettem ugyan, de most már szeretnék tisztán íátni - írja Sipos Lászlóné boldvai olvasónk. * Olvasónk észrevételeire az Északmagyarországi Vízművek Rt. Kazincbarcikai Üzemigazgatóságának vezetője, Koleszár Sándor válaszolt: Részvénytársaságunknál a számlázás számítógéppel történik, s így különböző kódszámok találhatók a számlán, melyeknek magyarázata a hátoldalon olvasható. E szerint a 11-es kód után szereplő tétel „Ivóvízdíj a felszerelt vízmérőn, amely tartalmazza az előző, illetve az utolsó leolvasott óraállást. A konkrét számlán az 1993. február 11- én leolvasott óraállás 292 köbméter volt, míg az 1994. április 12- pi 484 köbméter. A kettő különbözete a ténylegesen elfogyasztott 192 köbméter. 1993- ban 137 köbméter vízfogyasztás alapján számítottuk ki az előlegszámlák értékét:- 1992. április 13. és 1993. február 11. között a naptári napok száma 304 (két leolvasási időpont).- A felhasznált 137 köbméter víz- mennyiségből számolt átlagos napi fogyasztást (0,45 köbméter/nap) szoroztuk a negyedév napjaival (90 nap) és megkaptuk a negyedéves átlagot, a 40,5, azaz 41 köbmé- ter/negyedévet. Az előleg számlákon minden esetben tájékoztattuk a T. fogyasztókat, hogy mely időszak alapján állapítottuk meg a negyedévente fizetendő előleg összegét, amelyet egyébként OTP lakossági folyószámláról, díjbeszedőnek, csekken vagy a központi pénztárba történő befizetéssel lehet kiegyenlíteni. Az 1994. április 12-én kelt vízdíjszámláinkhoz tájékoztató levelet is csatoltunk, melyben részletesen informáltuk fogyasztóinkat a számlán szereplő összegek tartalmáról, illetve ellenőrzési lehetőségeiről. Tisztelt Levélírónk! Javaslatát köszönjük. Megvizsgáltuk a negyedéves illetve a havi leolvasás bevezetésének lehetőségét, de hogy erre mikor kerül sor, egyelőre bizonytalan. Jelentős költségnövekedéssel járna ugyanis ha ezt évente négyszer, sőt tizenkétszer tennénk, s ráadásul e pluszkiadást a vízdíjban tovább kellene érvényesítenünk. ' Korlátozó táblákra lenne szükség Vannak Miskolcon olyan városrészek, ahol nincs központi forgalom- szabályozás. Ilyen helyeken aztán a gyalogosoknak és a járművezetőknek még jobban tiszteletben kellene tartaniuk az alapvető közlekedési rendszabályokat, mint például a Martintelepen, ahol a vasúti hídon átjőve a lakóterület leghosszabb és legforgalmasabb útjára - Kisfaludy Károly - jutunk ki. Innen ágaznak le jobbra és balra a különböző mellék- és bekötőutak. Ezek közül a leghosszabb és a legforgalmasabb a Fövényszer és az Alföldi utca. Az előbbi nagyon rossz műszaki állapotú, így inkább az MVSC sportpálya mellett vezető Csokonai utcán keresztül közelítik meg az autósok a városrész északi részét. A Fövényszer utca mindemellett balesetveszélyes is, mert a bekötő utak egy- némelyikénél hiányzik az óva intés, vagyis az elsőbbségadás kötelező jelzőtábla. Bizony gyakran elborzadva szemléljük, hogy a kiváló minőségű Pósa Lajos utcában egyesek 70-80 kilométeres sebességgel vágtáznak és keresztezik az ugyan felsőbb rangú, de rossz állapotú Fövényszer utcát. Csoda, hogy eddig még nem történt súlyos baleset! Javaslom, miként a Radnóti Mikós úton, itt is elsőbbségadás kötelező táblák kihelyezését. Tarcsi Lajos Erzsébet királynő emlékét őrzik Díszkőburkolatot kap(ott) a Vár utca Fotó: Fojtán László Sokan így szólítanak meg: De jó, hogy találkoztunk, gratulálok legutóbbi írásodhoz. Kedvelt újságom, az Észak-Magyarország és szeretem olvasni írásodat. Ha lehet, folytasd. Én pedig erre: Tudod, csak akkor írok, ha valamilyen érdekességre találok. Szabad időmben sokat búvárkodom a levéltárban és az egyházak iratai között. Ennek köszönhetem, hogy több évi kutatómunkám eredményeképpen létrehoztam a bükki üveghuták történeti múzeumát, amely tudomásom szerint az országban az egyetlen. Diósgyőr történelme szinte kimeríthetetlen és jelen írásommal Erzsébet királynéval kapcsolatos emlékekre kívánok utalni. Az 1898-ban történő halálának emlékét őrzik a diósgyőri Vár utcai gesztenyefái. Megmentésükre már évek óta szeretném az illetékesek figyelmét felhívni, hogy valóban legyen Diósgyőrnek egy sétálóutcája és ez a történelmi emlékfasor véglegesen megszabaduljon a gépjármű forgalomtól. Talán a honatyák el tudják érni, hogy ez a szép, romantikus sétány csak a gyalogosoké legyen. Erzsébet királynővel kapcsolatos legutóbbi kutatásom eredménye, hogy a királynő testőr-őrmestere a diósgyőri római katolikus temetőben nyugszik, ki nem volt más, mint Schiller Adolf magyar királyi ezredes. Erre vonatkozó hivatalos bejegyzést a diósgyőri római katolikus plébánia „Halotti anyakönyvében” találtam, mely így szól: „Halál éve 1904. szeptember 7. Neve: Schiller Adolf nyug. cs. és kir. alezredes és magyar kir. testőr őrmester. Bach- ledovszky Vranyák Mária-Júlia férje, származása, Toma, Abaúj-Toma vm. Lakik, Diósgyőr Kültelek 40. sz. 78 éves, rk. halál oka szervi szívbaj, haldokló szentséget felvette. Temetve szeptember 9-én a diósgyőri róm. kát. temetőbe. Temette: Kiss László plébános.” Síremléke szépen ápolt, egy fekvő beton kereszt van felette, Schiller Adolf és felesége neve felirattal. A szöveget talán célszerű lenne kiegészíteni Erzsébet királynő testőr-őrmestere megjegyzéssel. Ebben a temetőben nyugszik Déry István, Déryné Széppataky Róza híres színművésznő félje is. A Halotti anyakönyv 1862. évi Vin. sz. könyve 85. oldalán, latin beírással a következőt jegyezték be. „Déry István úr, Széppataky Róza félje, hitvese, a központi Kamara uradalom prefektusa Diósgyőrben, rk. vallású, 73 éves korában elhunyt 1862. január 8-án. Származása Szekszárd, Báta, született 1789- ben, lakása Diósgyőr 194. utca. Temetve Diósgyőrben 1862. január 10- én. Temette: Josephus Beller miskolci parocus.” Déry István életrajzát kutatva találtam rá arra az érdekességre, hogy 1829-től 1842-ig volt Muhi ispánja. Feleségével, Széppataky Rózával 1843-ban kötött házasságot és a Vár utcában lévő „Déryné” néven ismert házban laktak, melyet akkor 194. utcának neveztek. Sírja már nem található a temetőben. Valószínűleg azért, mert gyermektelen házaspár lévén nem volt, aki a hantot ápolja, fenntartsa. Balogh Sándor diósgyőri városvédők elnöke Keres(gél)ünk Szűkös pénztárcánk miatt igencsak rászoktunk (rászorulunk) a keres(gél)ésre. így hát szívesen lapozzuk fel az ÉM „Hol, mit, mennyiért?” rovatát, hogy az ajánlás nyomán olcsóbb termékekhez jussunk. Aztán keresünk pénzt (néha mások zsebében is) állást, kenyeret - egyesek a kukában is. Keresünk eltűnt csemetéket, akik „elfelejtettek” hazamenni, istápolókat öregek gyámolítására, gondozására, feleséget, férjet (az igazit!), ki társunk lehet egy életen át, albérlőt gyermektelen házaspár személyében, egyszóval mindenféle boldogulási, életkönnyítő lehetőséget. Szóval mindig keresünk valamit, valakit. Ki válogatva, ki válogatás nélkül. Még ott is, ahol az a valami nincs. Jut eszembe egy vicc: Egy kis srác nyakig sárosán megy haza, mire a papa így szól: no, de kisfiam, miért vagy ilyen sáros, hiszen nincs is sár? Hát nincs, az igaz - feleli a srác -, de aki keres, az talál! Még komolyabbra fordítva a szót. Keresni kellene már végre olyan valakit, aki esetleg tud valamit Görgey Artúr eltűnt mellszobráról. A helye még ma is megvan, s a régi miskolciak bizonyára emlékeznek a Túry-féle csemegeüzlettel szembeni kisparkra, ahol a tábornok „portréja” állt. Utcája ugyan van, de sajnos O nincs ott. Végezetül keressük Széchenyi szobrának a helyét, de félő, hogy az illetékesek már meg is találták, sokunk ellenvetésére. Nyíri Kálmán Miskolc, Dankó P. u. 15. Tűzoltó rendőrök Június 18-án a házam előtt egy Skoda személygépkocsi kigyulladt és szinte leégett. Á benzintartályból felcsapó hatalmas láng már otthonom tetőszerkezetét nyaldosta, ami perceken belül leégett volna, ha nincs azonnali segítség. Nagy szerencsémre éppen arra haladt két szolgálatban lévő rendőr, aki rögvest nekilátott a tűzoltásnak. Sikerült is - igaz egy kis sérüléssel - megfékezni a pusztító lángokat. így a házamban nem keletkezett kár, de a kocsiban utazó személyek is megúszták ép bőrrel. Hála és köszönet ezért a sátoraljaújhelyi rendőrség két tagjának, Varga Elek és Koncsol Miklós törzszászlósoknak, akik testi épségüket nem kímélve hárították el az életveszélyt. Önzetlenségüket, bátor hozzáállásukat még egyszer nagyon köszönöm. Fodor Albert Sátoraljaújhely Munkalélektan Olvasom, hogy eddig a munkalélektannal foglalkozó kutatóknak a figyelme csaknem mindig arra irányult, hogy ki és milyen okból hagyta ott az állását. Vizsgálódásuk tárgya nem terjedt ki a helyükön maradókra, vagyis arra a tényre, hogy miképpen hat rájuk egy-egy kolléga távozása. Márpedig a tüzetes kutatás bebizonyította: abban az esetben, ha a munkahellyel való elégedetlenség, vagy kedvezőbb álláslehetőség volt a távozás oka, akkor a maradottakban érzékelhetően az addiginél is kedvezőtlenebb kép alakult ki a munkahelyükről. Egyszeriben kezdett unalmassá, monotonná, fárasztóvá válni a korábban jókedvűen végzett munka. Az elégedetlenség jelei mutatkoztak, amelyek leginkább az érte kapott fizetségben nyilvánultak meg. Azt már mondani sem kell, hogy ezek a belső feszültségek mennyire rontották a munkateljesítményt, aminek azt hiszem egyetlen munkaadó sem örült. De azt is tudnunk kell, ahány hatás, annyiféle reakciót vált ki bennünk. Gondoljunk a munkavállalók legnagyobb rémére, a munkanélküliségre. Még ez a mindannyiunk feje felett lebegő szörny is más-más mélységekben és irányokban változtatja meg lelkivilágunkat, gondolkodás módunkat. Következésképpen a munkahelyünkről alkotott képünk is más-más lesz. Az azonban valószínűbb, hogy az elhelyezkedési lehetőségek beszűkülése, valamint az a tudat, hogy bármikor az utcára kerülhetünk, sokunkban felértékeli, növeli a munkahelyek ázsióját. Véleményem szerint inkább a munkahelyhez való ragaszkodás, a precízebb munkavégzés, a teljesítmény növekedés, mint szindrómák válnak jellemzőbbekké. Pásztor György A,
