Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-18 / 167. szám

8 A Itt-Hon 1994. Július 19., Kedd- ABALJJI PORTRÉ A természetjáró Szanticska (ÉM - B.Gy.) - A kéktúrán is­merkedett meg Merza József a Csereháttal. Felesége - aki nyugdíjas mate­matika-fizika szakos tanár - elkísérte túráira a férjét, bár még 80 kilométere hátravan, ahogy a férj mondja: Párom még Encsen van (mindez szanticskai birtokukon hangzik el). Ági lányukat már hatéves korától magukkal „cipelték” mindenhová, a polgárok nem kis megrökönyödésére, mondván „minek kínozzák a gyereket!” Két fiuk hivatásos sziklamászó. István járt a Pamir csúcsain is. Ő a Magyar Szik­lamászó Társaság titkára. Szeptembe­renként az aggteleki falmászást Berán János emlékére ő rendezi. A család számára létkérdés a friss levegő és a mozgás. A példa ragadós. Merza József Sárospatakon szül atett ugyan, de a Földes Gimnáziumban érettségizett. Három nővére most is Miskolcon él. A Bükköt nem tudta fe­ledni Debrecenben és a fővárosban sem. Talán ezért lett matematikai kandidátus létére (az MTA Matemati­kai Kutató Intézetéből ment nyugdíj­ba, de az Akadémia matematikai osz­tályának negyedéves lapját most is a professzor úr szerkeszti) természetjá­ró. Túrái során hátizsákkal sokat szé­lesedett a látóköre. Kis szociológiai ku- tatóútnak is beillett, amikor a tejfehér ködben eligazította az intelligens fan­csali cigány, a boltosnő, az abaújszol- noki Márta néni, az irótai és a bakta- kéki csordás. A nyomós kútnál lábmo­sáskor világosították fel a nyéstai hely­zetről. Merza Józsefék kinőtték a gyönyörű Széchenyi-hegyen levő lakásukat, s kénytelen-kelletlen „leszálltak” Kelen­földre a zajba, a büdösségbe, immár 27 esztendeje. Nem buják megszok­ni, ezért szöknek a természetbe. Szan- ticskán kijött eléjük Eta néni, s meg­kérdezte: „Nem akarják megvenni a házamat?” - Nem! - válaszoltuk kicsit keményen. - „Nem baj, de azért lega­lább nézzék meg!” Felírtuk a címét - emlékezik vissza honalapítására Mer­za úr. Két hónap múlva nyélbe ütöt­tük a vásárlást. Most áprilisban beköl­tözött Eta néni Encsre az öregek ott­honába.- A nomád életet kóstolgatjuk. Kor­rektúrát javítani, szerkeszteni Szan- ticskán is lehet. 62 évesen teljesít­ménytúrázó vagyok, ez 50 -70 - 100 kilométert jelent gyalog. Kedvet kap­tunk a vidéki életre. Egyelőre nem hi­ányzik a komfort - mondja búcsúzóul az újdonsült boldog szanticskai háztu­lajdonos. Csavlek testvérek a templomért Szikszó (ÉM - B.Gy.) - Mór ed­dig is több jótékonysági koncer­tet és képzőművészeti kiállítást rendeztek a szikszói Petőfi Sán­dor Művelődési Központban a műemléki jellegű református templom újjáépítése érdekében. Legutóbb a Csavlek testvérek lá­togattak el Szikszóra: közös tár­latukat Mező István, Abaúj új­donsült országgyűlési képviselő­je nyitotta meg. Csavlek Andrásnak ugyan nincs köze Abaújhoz, hiszen tősgyökeres budapesti, itt is született 1942-ben. A gesztus, hogy segítsen a templom újjá­építésén, ez vezette Szikszóra. Festőművészeti diplomát 1968- ban szerzett a Képzőművésze­ti Főiskolán és azóta rendsze­resen rész't vesz hazai és kül­földi kiállításokon, egyebek mellett Róma, Varsó, Moszkva, Berlin, Szófia, Kairó, London, Tomyosnémeti, Encs (ÉM- B.Gy.) - Egy iszapból kiálló ke­zet találtak július 10-én a Her- nád árterén, Tomyosnémetitől két kilométerre, a szlo­vák-magyar határtól 500 mé­terre. Fát szedni ment arra a Tonyosnémetiben élő Vadász Pál, amikor elrémülve látta, hogy egy kéz emelkedik ki az iszapból. Azonnal jelentette az Encsi Városi Rendőrkapitány­ságnak. Ambrus János rendőr zászlós, bűnügyi nyomozó, az encsi tűzoltóság szakemberei­vel nyomban a helyszínre sie­tett. A fák alatti mélyedésben egy már oszlásnak indult hullát ta­láltak, amelyet délután hat óra­kor kiemeltek. A halottaskocsi beszállította a szikszói kórház proszektúrájára a tetemet. Az első orvosi megállapítás szerint feltehetőleg egy idős nő holttes­Duisburg, München, Nápoly, Bécs, Linz, Salzburg, Aachen, Stockholm, Párizs, Milánó vá­rosokban, valamint Mexikóban és Kubában is. Díjakat nyert itthon a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának pályázatain, a Balatoni Nyári Tárlaton, az Egri Aquarell Bi- ennálén. 1978-ban Munkácsy- díjjal jutalmazták. A Nemzet­közi Táblakép Biennálén ugyanebben az évben Nápoly­ban az „Italia 2000” kitüntetést érdemelte ki. 1980-ban tagja le­hetett Nápolyban a „Vanvitelli” Akadémiának:. Murális munkái megtalálhatók 1984-től Margit­szigeten, 1985-től a Kamaraer­dei Ifjúsági Parkban (kerámia falburkolat), 1986-tól pedig zo- mánc-öntöttvas-kompozíciója a budapesti Árpád-hídi metróál­lomáson. Csavlek András Szik­szóra olyan képeit hozta el, amelyeken a forma helyett a tóról van szó. Dr. Kondrács Ágoston rendőr őrnagy, igaz­ságügyi orvosszakértő aztán megállapította, hogy minden valószínűséggel legalább négy hónapja feküdt a vízmosásban a már teljesen oszlásnak indult hulla. A fej átvizsgálásakor kiderült, hogy a felső állkapcsában mű­anyag protézis volt. Melltartó­ja után ítélve a 160-170 centi­méter testmagasságú szeren­csétlenül járt ember nő volt. Mivel Tornyosnémeti, Zsujta, Abaújvár környékéről nem je­leztek eltűnt személyt, így kü­lönösebb kockázat nélkül gon­dolhattak arra: bizonyára Szlo­vákiából sodorhatta ide az ár. A Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Rendőr-főkapitányság fel­vette a kapcsolatot a kassai fő- kapitánysággal, ahol már több vízbefúlásos eset után is nyo­színeket, a tónusokat helyezte előtérbe. A természet szerete- te, változatossága alkotásairól azonnal eszébe jut a nem mű­értőknek is. Új oldaláról ismer­hettük meg a Liszt-díjas ének­művészt, Csavlek Etelkát. Ő egyébként végzett ipar- és ke­rámiaművész is. A szikszói ga­lériában elsősorban tálakat mutatott be, melyek népzenei ihletésűek. Kerámiafigurái pe­dig a népmesék hőseivel roko­nok. Élmény megtekinteni mű­veiket. Az érdeklődő nagykö­zönség egy hétig még megte­kintheti közös tárlatukat, sőt meg is vásárolhatók a rangos művészek alkotásai, melyek egyáltalán nem olcsók, hiszen van olyan is, melynek ára 170 ezer forint. A Csavlek testvé­rek az itt eladott munkáik be­vételének egy részét felajánlot­ták a szikszói református temp­lom újjáépítésére. Női holttest a Hernád árterén Gyerekek honi rajzasztala A kismalac és a farkas Mikka Csaba Abaújszántó Iskolai tornaterem Selyeben Kulcsfontosságú, hogy Csereháton sem állt meg az élet Selyeb (ÉM) - Körzetesített is­kolába járnak a selyebi, a nyés­tai és az abaújszolnoki gyere­kek. A 72 tanulónak minden ál­ma az volt, hogy egyszer végre nekik is legyen szép és modem tornatermük. Ez az álom telje­sült július 8-án, amikor Szabó György, a megyei közgyűlés el­nöke ünnepélyes körülmények között átadta Selyeb községben az iskolai tornatermet. Hubi József a selyebi önkor­mányzat vezetője tájékoztatá­sa szerint még 1992-ben be­nyújtották a pályázatot az is­kolai tornaterem megépítésére. A hivatalos átadás első erede­ti határidőpontja 1993 augusz­tusa volt. A kivitelezői hiányos­ságok miatt azonban csak most, ez év július 8-án vehet­ték birtokukba a gyerekek a gyönyörű tornacsarnokot. A selyebi polgármester büszkén újságolta, hogy a 24x12 méte­res tornatermet kiszolgáló he­lyiségekkel látták el: öltözővel és fürdővel, ahogy az másutt dukál. A téli időszakban a köz­ponti fűtés hivatott arra, hogy ne fázzanak a diákok. A nagy méretű termet természetesen leparkettázták. A beruházás teljes összege 19 millió 639 ezer forint volt. Eb­ből 8 millió 200 ezer forintot si­került pályázattal elnyerniük a selyebieknek, mivel a három község: Nyésta, Abaújszolnok és Selyeb közösen építtette az új tornatermet. Az is magától értetődik, hogy az üzemeltetést is közösen végzik. A selyebiek Fotó: Knyizsók Ferenc azzal is hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a tornateremben, hogy gondoskodtak a parkosí­tásról, a kerítés elkészítéséről és a tornaterem kicsinosításá­ról, tisztításáról. A tornaterembe bepillantva azonnal szembetűnik a bordás­fal, a védőhálóval. Nem felejt­keztek el az orvosi és a tanári szoba kialakításáról sem. A korszerű fürdő és öltöző is bi­zonyítja, hogy Csereháton sem állt meg az élet. Apró, de ha­tározott lépésekkel igyekeznek azért, hogy ne néptelenedjenek el az itteni falvak. S ehhez kulcsfontosságú, hogy a gyere­kek jól érezzék magukat ott­honukban, és ne vágyódjanak el innét máshová. Az allergiáról — csokorba kötve A kórokozók évszakonként változnak (5. oldal) r- A TARTALOMBÓL - Holocaust-ünnepség „Izrael gyermekei, akik eljöttetek 50 év után emlékezni szerencsétlenül járt őseitek lakóhelyére, tegyetek egy ka­vicsot a temető jelképes sírjaira, mond­jatok egy imát, hogy a félévszázad előt­ti politikai gaztett megkönnyítse szí­veteket, telketeket!” - e kegyeletes sza­vakkal köszöntötte az Abaújszántón megjelenteket dr. Angyalos László fő­orvos. (2. oldal) Cseh-nap Göncön Azon fáradoznak Göncön, hogy mega­lakuljon a Cseh - Magyar Baráti Tár­saság helyi szervezete. A cseh állam­ünnep alkalmából egyébként július 9-én a Gönci Nagyközségi, Önkor­mányzat és a Károli Gáspár Általános Iskola cseh-napot rendezett. (2. oldal) Esküvő Szanticskán Huszonkét esztendei szünet után júli­us 9-én tartottak ismét esküvőt a szan­ticskai templomban. A Nyíregyházán élő Nácsa Lászlót és Várhidi Gabriel­lát itt adta össze Deli Lajos felsőva­dászi lelkész. E festői környezetbe úgy kerültek, hogy Várhidi József itt vásá­rolt egy házat a Völgy utcában, s a fi­atalok kedvet kaptak, hogy a templo­mi esküvő színhelyéül ezt a gyönyörű vidéket válasszák. (3. oldal) Mini sörfesztivál Az abaújdevecseri parkban első alka­lommal rendezték meg július 10-én azt a mini sörfesztivált, amelyet az Encsi Közművelődési Intézmények szerve­zett a helyi sörfőzdék támogatásával. A premier jól sikerült, egy napra a „sörök városává” vált Encs. (5. oldal) moztak. A teljes azonosítás ugyan még hátravan, de Amb­rus János bűnügyi nyomozó tá­jékoztatása szerint az áldozat szlovák állampolgár, Maria Machurava, és októberben lett volna 61 éves. A kassai járás­ban lévő Zsdanyai otthonában a nyomozók megtalálták másik protézisét. A holttest jobb lábán orosz gyártmányú gumicsizma volt. Iratot nem találtak ruha­maradványai között. Ennek el­lenére mindezt már július 12- én kiderítették. Abban megegyezett a véle­mény: nem szép látványban le­hetett részük a szemtanúknak. Az encsi rendőrök egy nehéz nap után a német-bolgár foci­meccsre értek haza, s akik az utóbbiaknak szurkoltak, azok­nak sikerült valamennyire el­felejteniük ezt a szörnyű él­ményt.

Next

/
Thumbnails
Contents