Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-12 / 162. szám
A SZELLEM VILAGA szak-Magyarország keddi melléklete • 1994. Július 12. Kulturális Kitekintő Kőbe zárt élet Rimaszombat (EM - P.L.) - A rimaszombati Gömöri Múzeum Kőbe zárt élet című kiállításának anyaga a nagyszombati és a Gömöri Múzeum valamint három magángyűjtő anyagából állt össze. A maga nemében párját ritkító, érdekes és értékes őslénytani kövületek, csontok, csonttöredékek, csontvázak a földtörténeti őskortól napjainkig tárják elénk a flóra és fauna fejlődési szakaszait. A könnyebb érthetőség és időbeni viszonyítás kedvéért földünk történetét (múltját) egy évbe sűrítették össze a kiállítók. E szerint a Föld négy és fél milliárd évre tehető múltjának életet fakasztó ókora a Prekambrium március 26-án kezdődik csupán. Ekkor jelennek meg az egysejtűek és a különböző baktériumok. Időrendi sorrendben a Paleozoikum következik, mely az említett jelképes időmérés szerint november elsején kezdődik. A trilobiták - vagyis a háromkaréjú ősrákok - jellemzik, a tengeri flórából pedig a páfrányok a fa nagyságú zsurlók és a tengeri liliom jelennek meg a kövületek világában. A földtörténeti másod- kornak, vagyis a Mezozoikumnak érdekesmód vannak máig is létező helyi leletei - ilyenek a járásból származó fényesen ragyogó ún. szívkagylók, vagy a lábasfejűek kövületei és mások. A másodkorban megjelenő ginkó és magnólia fafajták pedig a m ai napig is megtalálhatók Rimaszombatban. A Kenozoikum fejlődési szakaszainak van a legtöbb archeológiái emléke. A tengeri élőlények - csigák, kagylók és tengeri növények - mellett megjelennek az emlősök: fogak, agyarak, bordák, csigolyák, stb. demonstrálják ezt, melyek mamutoktól, a .jégkori óriásszarvastól, orrszarvútól, barlangi medvétől, a Hippori- on őslótól, bölénytől és egyéb állatoktól származnak. Helyi viszonylatban egyedi daraboknak számítanak a Gömöri Múzeum gyűjteményének részét képező tatu, kajmán, aligátor és tengeri teknős életnagyságú preparált példányai is. Külön részlegen mutatják be az Ajáncskő határában található „Csontos árok” őslénytani leleteit és egy másik panelon a járás őslénytani lelőhelyeit: a beretkei Peskő barlangot, a felső szkálnoki lelőhelyet, a tornaijai Csincsa barlangot, a damyai homokdűnőket és a de- rencsényi barlangot. Az érdekes és attraktív kiállítás július végéig várja az érdeklődőket. Evolúciós múzeum Párizs (MTI) - Igazi látványossággal bővült Párizs kulturális kínálata: az elmúlt kedden Francois Mitterrand francia államfő felavatta a francia főváros új természetrajzi kiállítását, vagy ahogy a szakértők a gyűjtemény gazdagsága és egyedülállósága miatt nevezik: az „élővilág Louvre”-ját. A világon ez az első múzeum, amelyet teljes egészében az evolúció témájának szenteltek. Az egykori zoológiái múzeum épülete még a múlt században készült. A csodálatos acélüveg Csarnokot azonban 1965-ben biztonsági okokból bezárták, s az újjászületésre Mitterrand elnökségéig kellett várni: ő ugyanis a pusztulófélben lévő épület helyreállítását felvétette a nyolcvanas évek nagy közmunkálatainak hstájára, a Bastille-opera, vagy éppen a Musée d’Orsay mellé. A munkálatok hét évig tartottak, s 450 millió frankba kerültek: így viszont végre méltó körülmények között mutathatják be a közönségnek a gabonaszemtől a bálnáig terjedő 45 ezer kiállítási tárgyat. Az előzetes várakozások szerint évente 800 ezer ember látogat majd el a természettudományok új szentélyébe. Beethoven-park Martonvásár (MTI) - Három alkalommal rendeznek Beethoven koncertet az idén Mar- tonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutató Intézetének parkjában levő hangversenyszigeten. Az évad első zenei estjén - július 23-án - Antal Mátyás vezényletével, Falvai, Sándor zongoraművész és a Magyar Állami Énekkar közreműködésével a Prometheus-nyitányt, az I. szimfóniát és a Karfantáziát tolmácsolja a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Augusztus 6-án a Fidelio-nyitány, valamint az V. és a VI. szimfónia csendül fel az ősparkban a Magyar Állami Hangversenyzenekar előadásában Győriványi Ráth György dirigálásával. Augusztus 19-én a Coriolan-nyitányt és a IX. szimfóniát hallhatja majd a közönség. Az 1950-es évek óta rendszeresen megtartott Beethoven-esteknek minden esztendőben jelentős számú nemzetközi közönsége is van. A jegyek egy részére ezúttal is a külföldi zenerajongók jelentették be igényüket. Kopott keresztek Kálváriája Krisztusi út I. ÉM-reprók Kassa (ÉM) - Drozsnyik István miskolci képzőművész tárlata nyílt június végén Kassán, Corpus vitae címmel. Az augusztus 18-ig látogatható kiállítás katalógusában Vladimír Beskid művészettörténész a következőképpen ír az anyagról. Drozsnyik István „Corpus vitae” kiállítási tárgyai csak egy szűkebb területe a mester sokfelé ágazó tevékenységének (rajz, kerámia, festészet, a Székek, akciók, fényképek, video, installációk stb). Rövid kivonatban tíz esztendő intenzív érdeklődését mutatja egy komoly, tekintélyes témakör iránt: szenvedés, halál, destrukció, felújítás, átélés: és mindezt a bibliai Keresztrefeszí- tés titkának tükrében. A krisztusi éveiben járó művész felvállalja a kereszt terhét, a „Corpus mortale”-t, azonosítja énjét a Megváltó alakjával, végigszenvedi a fájdalommal teli átváltozás kockázatát és megkezdi a lélek útját a „Lumen vitae” kereséséhez és beigazolódásához. Ebben a fájdalmas folyamatban, borotvaélen táncolva végleges igent mond az életnek és győzedelmeskedik a halál fölött. Ezzel Drozsnyik a figyelem középpontjába állítja a „Sacrum” fogalmát, a megtisztuló magunkba szállást, és nemcsak vallásos értelemben teszi ezt. Komoly, bensőséges, teljesértékű, de sebezhető életet tár elénk. Az élet mélyebb, feszített belső arányait mutatja be. Különböző események bemutatására (A 36. születésnapomra, Vissza a feladónak, Jaj..., Meg kell halni) saját szimbólumainak egész arzenálját vonultatja fel - Kereszt, Test, Vér, Tűz, Fehér vászon, Megvilágítás, Keresztjeink Kálváriája IV. stb. A megtisztító akciók fotodoku- mentálását a művész a munka folyamán további eltolódásoknak, beavatkozásoknak veti alá, átírja őket más képzőművészeti médiumokba. Drozsnyik tevékenysége felidézi a középkorban közkedvelt „Élő kereszt” ikonográfiáját, amely abból a hitből indul ki, hogy a Golgota keresztjét az édenkerti fa egy darabjából faragták. Ebben az esetben az ágas kereszt az életfát, a tudásmegismerés, sőt a bűnnek fáját is ábrázolja (Ádám almája). Ugyanakkor ez a kereszt jelképezte a megváltást, az áldozatot, az eukariszti- át, Krisztus testét, eléri azt a magaslatot, ahonnan újból megnyitható a „Porta paradisi”. Drozsnyik műve képzőművészeti eszközökkel fedi fel a kunderai „kiállhatatlanul könnyű létet”, emlékeztet az izzó parázson való örök mezítlábas táncra, a Golgota táncára, a Lebegésre leszögezett lábakkal és stigmáit kezekkel. Erre utal a művész önvallomása: „Erőmmel azon fáradozom, hogy szüntelen vajúdó lelkem álomképeit, titkait a legmegfelelőbb formába öntsem. Magányomban titkon azt remélve, kínlódásaim nem maradnak sikertelenek - és a sors szeszélye sem dönti romba álmaim.” Egyszer mohó epekedéssel, máskor szorongó aggodalommal újítja meg megbilincselt és kopott keresztjeink Kálváriáját, átéli őket újra és újra. Szeretettel int minket, és óvni szeretne az egyre üresebbé váló fogalmak és tárgyak világától, és magával az élettel szemben is védelmet akar nyújtani. A fokozott tempót követelő útvesztőkben túl gyakran gondolkozunk „lábainkkal”. Ritkán engedjük szabadon szárnyalni gondolatainkat. A lélek bolyongása, mozgása (az eszmék átviteleljelenti az emberek közötti érintkezés alapját, ami számunkra egyre fontosabbá, elkerülhetetlenebbé válik. Aki a képeivel akart beszélni Budapest (MTI- K.T.) - „Bármi újba fogtunk is, biztos volt, hogy Kertész már előttünk kipróbálta azt” - mondta André Kertészről barátja, Henri Cartier-Bresson. Nem véletlen hát, hogy halálakor a világsajtó a fotóművészet XX. századi legnagyobb megújítójaként búcsúzott tőle. Ándré Kertész 100 évvel ezelőtt, 1894. július 2-án született Budapesten, kezdetben tőzsdei hivatalnokként kereste kenyerét. Kevés fizetéséből vette első fényképezőgépét, amellyel az első világháború harcterein fényképezte bajtársait. A háború után az Érdekes Újság ugyan közölt néhányat harctéri képei közül, de ez a megélhetéshez kevés volt, így visszament a tőzsdére. 1925-ben költözött Párizsba, s hamar feltűnést keltett, mint a francia főváros művész- és csavargó-világának megörökítője. Már ekkor készült képein betartotta az általa támasztott feltételt, miszerint „legyen a fotó valósághű”, így azután felvételei igencsak megdöbbentették a közönséget, s már első kiállítása elismerő kritikákat kapott. Csakhamar a leghíresebb fotósok egyike lett s 1936-ban már elismert, tekintélyes művészként érkezett meg az Egyesült Államokba, ahol élete elkövetkező fél évszázadát leélte. Amerika azonban csak igen lassan értette meg és fogadta be művészetét. A Life kritikusa például a szemére hányta: „André, Ön túl sokat akar mondani a képeivel”. Két évtizeden át küzdött a meg nem értéssel, mígnem a hatvanas évek közepén ismét felfedezték művészetét. Sorra rendezte kiállításait, egymás után jelentek meg albumai. Ekkor azonban már túl volt a hetvenedik életévén; még szerencse, hogy további két évtizedet adott neki a sors az alkotásra. Ezt persze nem tudhatta előre, így azután összegyűjtötte és albumba rendezte hat évtizedes munkásságának legjavát. Ha csak portréit vesszük számba, modelljeinek, s egyben barátainak névsorából - Károlyi Mihály, Chagall, René Clair, Ferenczy Noémi - kikerekedik a század kultúrtörténete. Az album előszavát Paul Dermée dadaista költő írta, egyebek mellett ily szavakkal: „A vakok ispotályában / Kertész a látnok pap”. A kritika is meghajolt nagysága előtt. A Le Figaro nemes egyszerűséggel szögezte le, hogy „ha valaha megillet egy fotográfust a géniusz megjelölés, ez a fotográfus André Kertész”. Művészetének magyarországi ehsmerése még többet váratott magára. A haza, amelynek annyi dicsőséget szerzett, sokáig nem vett róla tudomást. Kilencvenévesen, 1984-ben a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendégeként járt itthon, amikor kiállítása volt a Vigadóban, és magas kitüntetést is kapott. Pedig magyarságát mindvégig féltőn őrizte, hat évtizednyi távoliét után is jó kiejtéssel beszélt magyarul. A fotózás minden titkát ismerte, ezért a technikát teljesen alárendelte a művészetnek, így azt nem lehetett látványosan tetten érni. S bár a fotóművészet legkiemelkedőbb alkotói között tartják számon, a bravúrokat túlértékelő korunk mégsem tudta igazán becsülni életművét, amint azt a Metropolitan Múzeum kurátora is jól állapította meg: ,Amikor a modem európai fotográfia történetét megírják, Kertész kissé olyan, mint Kolumbusz Kristóf, aki olyan új világot fedezett fel, amelyet másról neveztek el.” A Kőműves utca (Budapest 1916) Szigetközi képek Győr (MTI) - Felsmann Tibor textilművész és Varga György festőművész munkái láthatók a győr- ménfőcsanaki Bezerédi Kápolnában. A tárlaton a mosonmagyaróvári alkotók szigetközi impresszióikat megörökítő gobelineket, térhatású textíliákat, továbbá akvarelleket és kisplasztikákat vonultatnak fel. A művek közös jellemzője, hogy ihle- tőjük az egykori vadvízország, a ma vízhiánytól szenvedő szigetközi táj. A hónap végéig látogatható tárlat a ménfőcsanaki képzőművész alkotótelephez kapcsolódik. Az alkotótábor nyolcadszor fogadta az idén az amatőr képzőművészeket, akik között Erdélyből, a Felvidékről, Csallóközből és Svédországból is érkezettek is vannak. Munkáikból július 15-én műhelykiállítás nyílik. Fekete Doboz Budapest (MTI) — Az Örökmozgó Filmmúzeum Galériáján - amely eddig képzőművészeti kiállításoknak és beszélgetéseknek adott helyet -júliustól hetente két alkalommal videofilmét vetítenek. Péntekenként a Fekete Doboz elmúlt négy év politikai eseménykrónikáját rögzítő filmjeiből látható egyórás összeállítás. Vasárnaponként klasz- szikus dokumentumfilmeket és híres rendezők időszerű műveit mutatják be. Júliusban Jean Rouch Az emberi piramis és Az Őrület urai című alkotásai, Jean-Luc Godard Beton hadművelet című rövidfilmje, Dziga Vertov orosz rendező 1937- ben készített némafilmje, a Bölcsődal és Walter Ruttmann Berlin - Egy nagyváros szimfóniája című műve látható. Japán gyermekrajz Mohács (MTI) - Hetven japán gyerekrajzból nyílt kiállítás Mohácson délelőtt. A dél-baranyai városnak a budapesti japán nagykövetség ajándékozta a távol-keleti ország tavaly megrendezett „Hogyan látom hazá-. mat?” című gyermekrajz-pályázat válogatott díjnyertes alkotásait. A gyermekek megrajzolták, festették az őket körülvevő mikro- és makro- világot: embereket, állatokat, modem és hagyományos épületeket, sporteseményeket, virágokat, fákat, városokat. A vízfestékkel, szénnel, színesceruzával, szitanyomattal készült alkotások július 17-ig láthatók a város filmszínházának emeleti kamaratermében, azután pedig az iskolák falaira kerülnek. Életmű-kiállítás Budapest (MTI) - Csiky Tibor szobrászművész pályájának bemutatására vállalkozott a Magyar Nemzeti Galéria. Az öt esztendővel ezelőtt elhunyt alkotó első életműkiállítása nyílt meg a budai Várban. A tárlaton mintegy félezer alkotás: fa- és fémplasztika, szobor, rajz, fotó, valamint ékszer látható. A köz- gyűjtemény Csiky művészetét reprezentáló katalógust is megjelentetett a hazai avantgárd szobrászat kiemelkedő alkotójáról. A tárlat szeptember elejéig tekinthető meg. Oroszlánkirály Johannesburg (MTI) - Dübörgő dobok, két apró oroszlánkölyök és lelkesen ünneplő tömeg köszöntette az első zulu nyelvre szinkronizált amerikai rajzfilm bemutató előadását a dél-afrikai mozikban. A Walt Disney cég Oroszlánkirály című alkotása szinte kizárólag állatokról szól, egy elárvult, majd idegenbe szakadt, ám onnan sok kaland után királyként visszatérő oroszlánkö- lyökről. Túl sok párbeszéd nincs a filmben, az amerikai cég mégis nagyon gondosan végezte el az átültetést zulu nyelvre. A „nagyon gondos” jelző nem csupán a szinkron minőségére, hanem nehézségére is vonatkozik, mivel zuluföldön enyhén szólva nem minden bokorban terem kiváló szinkronszínész, bár bokor az van bőven. Több mint száz bennszülöttet kellett meghallgatnia a szinkronrendezőnek, s végül 13 fő neve hangozhatott el a „zulu hangok” filmbeli felkonferáláísa után.
