Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-12 / 162. szám

1994- Túlius 12-, Kedd Katedra ÉSZAK-Magyarország 11 A megyei pedagógiai intézet Információi Intézetünk szeretne segítséget ajánlani az előttünk álló, 1994/95. tanév szakmai előkészítéséhez. Ter­veink és szándékaink szerint az is­kolák igazgatói részére az augusz­tus 22-én kezdődő héten Miskolcon aktuális közoktatási tájékoztatót szervezünk. Eire igyekszünk a leg­illetékesebb országos szakemberek közül előadót, előadókat megnyer­ni, hogy valóban friss információkat nyújthassunk. A tájékoztató helyé­ről és idejéről augusztus 19-ig érte­sítjük az érdekelteket. Szaktárgyi napokat szervezünk a közép- illetve általános iskolák pe­dagógusai számára. A szaktárgyi tanácskozásokat augusztus 29-ére és 30-ára, illetve esetenként ettől el­térő időpontra tervezzük. A pontos programot ugyancsak augusztus 19-ig juttatjuk el az iskolákba. Szaktanácsadói hálózatunk ­mind az általános, mind a középis­kolák esetében - az előző évnek megfelelő rendszerben működik az 1994/95. tanév I. félévében. A 10/1994. (V. 13.) MKM rendeletben előírt szaktanácsadói pályázatokat az őszre tervezzük kiírni. Szándékaink között szerepel, hogy 1995. április 10-én egész na­pos szaktárgyi továbbképzéseket tartunk az előző évek gyakorlatá­nak illetve a kollégák kérésének megfelelően. Az 1994/95. tanév első félévére ter­vezett tanfolyamaink listáját - a várható új oktatáspolitikai dönté­sek miatt - csak október elején tud­juk az iskolákhoz eljuttatni. A jövő tanévi szaktárgyi tanulmá­nyi versenyekről még intézetünk sem kapott tájékoztatást. Az infor­mációkat folyamatosan fogjuk az is­kolákkal közölni. A Hírlánc legközelebbi összevont számát szeptember elején tervez­zük megjelentetni. A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. (1135 Budapest, XIII., Béke u. 26., Tel.: 270-1744. Fax: 149-0766, 149-1709) pályázatot hirdet tan­könyvvázlatok megírására: Matematika az általános iskolák al­só tagozata számára; Társadalmi ismeretek 14 éveseknek; Földrajz az általános iskolák számára; Tör­ténelem 15 éveseknek. Környeze­tünk az általános iskola alsó tago­zata számára. A pályázatok beadási határideje: 1994. augusztus 31. A benyújtott pályaműveket szakemberekből álló bizottság bírálja el. Az elbírálás ha­tárideje: 1994. október 31. A téma­körönként kiadható díjak: 1. díj 100 000 Ft 1 db; 2. díj 75 000 Ft 1 db; 3. díj 50 000 Ft 1 db. A Fővárosi Pedagógiai In­tézetben megalakult a Magyaror­szági Pedagógus Szaktanácsadók Egyesülete. Az alapító közgyűlés megválasztotta az egyesület elnök­ségét. Elnök: Kovács László (Buda­pest, Csepeli Pedagógiai Szolgáltató Szervezet); alelnök: Pavlik Oszkór- né (Fővárosi Pedagógiai Intézet), Szentpéteriné Kovács Katalin (B.-A.-Z. megye). Érdeklődő kollé­gák további felvilágosítást az egye­sület székhelyén (Pedagógiai Szol­gáltató Szervezet, 1215 Budapest, Csete Balázs u. 13. Tel./fax: 276-09- 64) kaphatnak. Erre a címre küld­hetők a belépési nyilatkozatok is. Az UMIPE Észak-Magyarországi Régiójának B.-A.-Z. megyei bázisis­kolája - a sárospataki Árvay József Gyakorló Általános Iskola - az ÉKP 1-3. osztályaiban tanító pedagógu­sok részére egynapos felkészítő tan­folyamot hirdet a következő tantár­gyakból: embertan, egészségtan; ének-zene, furulyázás; testnevelés, sport; bábozás; néptánc; környezet­és vizuális kultúra, tárgyi néprajz; barkácsolás. Időpont: 1994. augusz­tus 22. Helye: Árvay József Gyakor­ló Általános Iskola, 3950 Sárospa­tak, Bartók B. u. 2. sz. Részvételi díj ebéddel: 400 Ft. Részletes tájékoz­tatást a jelentkezések után kül­dünk. Jelentkezni lehet: 1994. júli­us 15. az alábbi címen: Árvay József Gyakorló Általános Iskola, Batta Zoltánná irodavezető, 3950 Sáros­patak, Bartók B. u. 2. sz. „A kisiskola él és világít” Iskolai ünnepség a Pitypalatty-völgyben Fotó: ÉM-archív Sajólászlófalva (ÉM - Cs.M.) - Nagy Jánosné, Olga néni 23 évig volt a $a- jólászlófalviak tanító néni|e. Hogy a megszólítás azóta sem kopott le róla, mióta nyugdíjba ment, nem csoda. Hiába nagy a körzeti iskola, és külö­nösen a városi, sajószentpéteri álta­lánosok vonzereje, a legtöbb gyerek az ő osztatlan 1-4. osztályában ta­nult meg írni, olvaspi. Gazdag ta­pasztalatait most az Összevont Tanu­lócsoportban Tanítók Országos Egyesületének elnökeként kamatoz­tatja. □ Úgy látszik, azok közé az emberek közé tartozik, akik nem tudnak a szó szoros értelmében nyugalomba vo­nulni. Az egyesületi elnökség azon­ban mégsem tanítás. Nem hiányzik az iskola? • Lehet, furcsán hangzik, de nem. Én is azt hittem, hogy jobban fog fájni, ám ’93 decemberéig volt tanu­lószobám, így megvolt az átmenet. Nem is kellett volna eljönnöm nyug­díjba, de a szervezetem figyelmezte­tett. Az itt töltött 23 év alatt 9 napig voltam táppénzen -1993 elején. Ez alatt a kilenc nap alatt két helyette­sítőm volt. Akkor megfogadtam, ha végig tudom csinálni azt az évet, el­jövök. Jobb lesz nekem is, a gyere­keknek is, mert így nem kell esetle­ges helyettesítésekkel bajlódni. Most pedig biztosan érzem, már nem bírnék minden nap korán kel­ni, tanítani. Viszont évtizedek óta könyvtárosa is vagyok a falunak, ott találkozhatom a gyerekekkel. Szinte még hasznos is, hogy nyugdí­jas vagyok, mert így végre volt időm és energiám - az önkormányzat tá­mogatásával - megcsinálni az ifjú­sági klubot: kedden a tinik, pénte­ken a kicsit idősebbek jönnek. □ Emellett már egy negyedéve az Összevont Tanulócsoportban Taní­tók Egyesületének elnöke. Miért van szükség erre a szervezetre, hiszen az összevont tanulócsoportok ma már túlhaladott oktatási formá­nak tűnnek? 0 Az oktatásügy mostohagyereke, de nem túlhaladott, sőt egyre több település viszi haza az alsó tagoza­tot, és az új iskolákban, ha nem is 1-4, de 1-2, 3-4 vagy 1-3, 2-4-es bontásban dolgoznak, mert kevés a gyerek. A kis iskola igenis él és vilá­gít, és világítani is fog. Az egyesület pedig - éppen a „mostohagyerek- ség” miatt - szakmai segítséget kí­ván nyújtani a tanítóknak. Itt ugyanis másképp folyik a munka. Igaz, az osztott iskolákhoz hasonló­an csak egy osztállyal foglalkozom hangosan, de addig a másik három önállóan dolgozik, és az ő feladatai­kat is visszakérdezni, értékelni kell. A tanítóképzők viszont nem készí­tik erre fel a hallgatókat. Igaz Kecs­keméten már szeptembertől - Sá­rospatakon pedig talán később - foglalkoznak majd az osztatlan cso­portokkal, viszont a már végzette­ket is folyamatosan hozzá kell jut­tatni az önképzés lehetőségéhez, anélkül nem megy! Itt, a Pitypa­latty-völgyben nekünk önálló mun­kaközösségünk volt, munkatervvel és bemutatóórákat tartottunk, mert gyakorlat nélkül lúába beszélünk. Nekem szerencsém volt, mert min­den nyáron eljutottam az országos tanfolyamra, de nem lehet ott min­denki - ezért is kell az egyesület, to­vábbadni a tapasztalatokat és min­denkinek megteremteni a lehetősé­get a fejlődésre. Mert aki tanít, an­nak lépést kell tartania az újjal. És nem is tökéletes az ember, így a munkája sem. Javítani való mindig akad. Ezért nem tartom én jónak ezt a nagy pedagógusszabadságot. Nekem annyi iskolalátogatóm volt, mint a fejemen a hajszál, de örül­tem neki, mert a jóban megerősítet­tek, a hibáimat kijavították. □ Ha csupa remekül felkészült peda­gógus tanítana az osztatlan iskolák­ban, én akkor is korlátozottnak érez- ném a lehetőségeiket - így a gyereke­két is! 0 Számítógéppark biztosan soha nem lesz a kéttantermes sajólászló- falvi Egressy Gábor Tagiskolában, viszont a negyedikesekhez szakkép­zett nyelvtanámő jár ki Parasznyá- ról. Tanítottam az Esztergályos-féle könyvből, de tudok olyan osztatlan iskoláról, ahol a Zsolnay-, és olyan­ról is, ahol a Tolnai-féle módszerrel oktatnak. Itt minden szemléltetó- és segédeszközt megtalál. Persze csak a Pitypalatty-völgyről beszél­hetek, a többiek helyzetét nem is­merem, de bátran mondhatom, ha szegények, akkor az az önkormány­zaton múlott, nem használta ki le­hetőségeit, mert a kisiskolák renge­teg támogatást kapnak. □ Ezt értsem úgy, Iwgy lényegében nincs különbség az osztott és osztat­lan csoportok között? 0 Igen. A máshol már elsőtől, har­madiktól működő tagozatok termé­szetesen tőlünk is csábítanak el gyerekeket. Viszont az is igaz, hogy nekem minden tanítványom lega­lább szakmunkásképzőt végzett. Az osztatlan iskolában tanítani művé­szet! Itt igazán megvalósítható az egyéni nevelés, a differenciálás - hi­szen mindenki tehetséges valami­ben. Nekem az magas, hogy a gye­rek nem tanul meg olvasni! Én meg­tettem, hogy az egyiknek egy oldal, a másiknak öt sor olvasnivalót ad­tam házi feladatnak, de azt ugyano­lyan színvonalon kérdeztem vissza. Volt olyan gyerekem, aki még óvo­dába sejárt, de félévkor ő olvasott a legszebben! Persze azt is el kell mondanom, hogy a hátrányos hely­zetűekkel 200 százalékosan törőd­tem. Mikor két negyedikesem volt, izzadtak az óra végére, de mindent megtanítottam nekik. Könnyű dol­gom volt, négy évet kaptam rá. És micsoda lehetőségek vannak a szemléltetésben! Itt van az iskola mögött a hegy, csak odáig kell ki­menni, megmutathatom a növénye­ket, állatokat. Vagy például, ha va­laki a differenciálás ellenére is ha­marabb végzett a feladatokkal, mint gondoltam, akkor odamehe­tett a könyvszekrényhez, kiválasz­tott egy könyvet, abból is egy kis szemelvényt - és lerajzolta, amit ol­vasott. Csak ennek az egy mozza­natnak az értő olvasásra nevelés mellett száz más pozitív hatása van. Azután a gyereket beszéltetni kell. Itt amúgy is jut rá bőven idő, de mi beszédművelési gyakorlato­kat végeztünk. Megtanulták, mi az élettani- és a beszédlégzés. Az a há­rom perc, amíg ezt a különbséget a gyakorlatban „kipróbáltuk” frissítő­ként hatott a többiekre is... □ Úgy érzem, boldog pályát tudhat maga mögött. 0 Igen, sikeres volt az életem, a pályám. Egyedüli gyerek voltam, és a szüleim orvosnak szántak, de másfél év után már biztos volt, hogy nem bírom látni a vért. Azután jött az egri Gárdonyi Géza Tanítóképző, és biztos vagyok benne, jó helyre kerültem. Soha nem vágytam külső elismerésre, a gyerekek szeretete mmdent mega­dott. Nem vágytam kitüntetésre sem, de mikor megkaptam, magam­ban azt mondtam, Istenem, te tu­dod, megérdemeltem. Egy ilyen Ids településen hálás dolog pedagó­gusnak lemú - én családlátogatás nélkül is mindenkit ismerek. És a gyerekek! Négy fontos évig terel­gethettem őket és jó érzés tud­ni, hogy mindegyik elvitt egy ki­csi darabot belőlem. Hitoktatás az erkölcsi nevelésben III. Szabóné Borítás Marianna A kereszténység szerves része az eu­rópai és a magyar kultúrának ko­runkban is. Alapot és kihívást jelent egyszerre mint kollektív emlék és mérce, amely elsősorban a vallási kisközösségekben van hathatósan jelen. Az egyházi szervezetek napja­inkban komolyan és hatásosan szol­gálják az emberiséget, aktívan részt vesznek a társadalom életében. Mit kínálhat a mai megújulás alatt álló kereszténység a hitoktatás gyakorla­tán keresztül? A továbbiakban erre a kérdésre keressük a választ. A hitoktatás fogalmának értelmezé­sével kapcsolatosan nem egysége­sek az álláspontok. A hitoktatásnak mint pedagógiai folyamatnak, hi­ányzik a pontos leírása a pedagógiai szakirodalomból. Ugyanígy fejlesz­tésének formáiról sincs kialakult el­képzelés. Valamiféle kép azonban a szakirodalomból rekonstruálható. Ennek nyomán látható, hogy a hit­oktatás nem csupán egy adott egy­ház hittételeinek, hitvallásának és hitgyakorlatának az átadása, ha­nem olyan pozitív értékközvetítő fo­lyamatoknak az összessége, ame­lyek az emberi személyiséget és an­nak közösségi kapcsolatait erőseb­bé, fejlettebbé, magasabb szerve- zettségűbbé teszik. A magyar iskolákban a hitoktatás­nak a kereszténység értékeinek se­gítségével erőfeszítéseket kell ten­nie a fiatalok értékorientációjának, interperszonális kultúrájának fej­lesztésére is. Tehát például a tole­rancia, a kölcsönös tisztelet és meg­becsülés propagálására, a kizáróla­gos fogyasztói mentalitás, a felesle­ges versengés, az anyagi teljesít­ménykényszer, a túlzott ingerkere­sés és egoizmus negatív értékeinek ellensúlyozására. A hitoktatás didaktikai értelemben tehát sokféle jelenséget ölel föl. A vallás és hitélet elméletének és gya­korlatának közvetítését, továbbá is­meretek, készségek fejlesztését. Ez is mutatja a hitoktatásnak mint fo­galomnak a komplexitását, hiszen a viselkedést befolyásoló, szabályozó erkölcsi normák itt ugyanolyan je­lentősek, mint a hitéleti szerveződé­sek és megnyilvánulások, illetve a kereszténység fogalomkörében tar­tozó szabályszerűségek elsajátítása. A hitoktatás helyzete a gyakorlat­ban az egyházi szervezetek és intéz­mények hálózatának fejlettsége és munkájának aktivitása, eredménye alapján ítélhető meg. A hatékony és tartalmas hitoktatás szempontjából az egyházi szervezeteknek a követ­kező főbb feladatokban kell ered­ményt felmutatniuk: • A keresztény személyiség fejlődé­sének elősegítése a személyiségza­varok korrigálásával, az ártalmak okainak elhárításával. I Az emberi kapcsolatok kulturált­ságának fokozása. P Kiscsoportos vallási-közösségi kapcsolathálózatok kialakítása. P A segítés, a tolerancia gyakorlatá­nak kialakítása a deviánsok, a fo­gyatékosok és általában a hátrá­nyos helyzetben lévők irányában. A hatékony hitoktatás tehát egy komplex rendszer működését és ál­lapotát tételezi föl. Nagyon leegy­szerűsítve azt mondhatjuk, hogy amelyik egyház, illetve helyi gyüle­kezet a fenti ismérvekkel nem, vagy csak hiányosan rendelkezik, az a hitoktatás területén sem büszkél­kedhet kimagasló eredménnyel. A család nevelőereje Fehér Erzsébet 1994 a család éve. Érdemes visszatekinteni a múltba, elődeink közül is többen foglalkoztak a család életének emberibbé, tartalmasabbá téte­lének problémájával. Ezek egyik legkiválóbb hazai képviselőié volt De Gerando Antonina (1845-1914), nem mindennapi fordulatokban gazdag élete is érdemes a figyelemre. Jól ismert a XIX. századi család belső életének a rendje. A család feje az apa volt, kizárólagos tekintéllyel rendelkezett mind felesége, mind gyermekei felett. Fiai, leányai neveléséről végső soron ő döntött; az anyának csak a neve­lés lebonyolítása körül adódtak tevékenység­lehetőségei. Egészen másképpen vélekedett erről a XJX-XX. század fordulójának kiemelkedő pe­dagógusa De Gerando Antonina. Párizsban született 1845-ben. Édesapja August de Ge­rando francia író, édesanyja Teleki Emma, akinek testvére Teleki Blanka volt, a kiemel­kedő jelentőségű iskolaszervező, aki az 1848- as magyar szabadságharc után Kufsteinben raboskodott. Nagynénje pedig Brunszvik Te­réz, a hazai óvodák megteremtője. Antonina apja részt vett a magyar szabadság- harcban, a világosi fegyverletétel után a csa­lád visszaköltözött Párizsba. Apja korán meg­halt. Antonina a gimnázium után a Sorbon- non folytatott egyetemi tanulmányokat. Itt 1864-bén felsőfokú tanári képesítést szerzett. 1872-ben visszajött Magyarországra. Először Budapesten tanított, majd 1880-tól az általa megszervezett kolozsvári felsőbb leányiskola igazgatója lett, több mint két évtizeden át. Ko­lozsváron halt meg 1914-ben. De Gerando Antonina korszerű gondolatokat hangoztatott a családi nevelést illetően. Néze­teit főként a Nőtan, vagy az asszonyi hivatás tudománya című, Kolozsváron 1880-ban meg­jelent munkájában fejtette ki. Úgy vélte, hogy a család nem csupán az emberek természet adta közössége, nem is csak gazdasági együtt- lét, hanem az ember teremtő műhelye, az em­ber csakis a családban válhat igazán emberré. Kulcsfogalma: „az erkölcsi érzet”, vagyis az er- kölcsiség akarása, megvalósítása. „Ahol ez hi­ányzik, ott a társadalom látszólag anyagilag virágozhatik még egy darabig, de valójában gyors hanyatlásnak indul. Az erkölcsi érzet ugyanis csakis a családban fejlődhetik.” Alapvető gondolatait kívánta terjeszteni és tu­datosítani kora magyar nótársadalmában, el­sősorban a leányiskolákon keresztül. Erre - véleménye szerint - annál is inkább szükség van, mert az anyának a modem család életé­ben központi szerepe van. V^jon miért? „Az erkölcsi nevelést - írja - azaz éppen azt, ami az ember lényegét képezi, csakis az anya adhatja tökéletesen meg gyermekének.” És ezt nem ésszel kell megértetni velük, hanem úgy, hogy „a jót a gyermekkel megéreztessük, megszerettessük”. De mi által lehet ezt elérni? „Csakis a legmelegebb és leggyöngédebb sze­retet hatalmánál fogva, s üy hatalommal első­sorban az anya bír.” S a gondolatmenet konklúziója: „Hogy a kis gyermekből ekkor erkölcsös lény fejlődjék, ok­vetlen szüksége van az átható szeretetre, ép­pen úgy, mint a virágnak szüksége van a nap sugaraira, hogy szint és illatot nyeljen”. A csalód életében tehát az anyának meghatá­rozó szerepe van, s ebből több következtetést von le a kolozsvári igazgatónő. Az első és talán legfontosabb: az anya maga nevelje gyermeke­it, ne helyettesíttesse magát senkivel. A szere- tetet nem szabad összetéveszteni az álszere­tettel, amely nem a gyermek érdekében cse­lekszik, hanem hanyagságból megengedi, hogy rossz hajlamok fejlődjenek benne. Ezzel kapcsolatos De Gerando Antonina merőben új gondolata a korabeli túlzott fegyelmezési eljá­rásokkal szemben. Az állandó büntetés félel­mében lévő gyermek elkeseredett, alattomos, örökös lázadásban élő ember lesz. A nevelés egyik fontos eredménye annak elé­rése, hogy a gyermek tudjon magán uralkod­ni. „Ha ez meg van nyerve, a többi már könnyű lesz, önuralom nélkül viszont a neve­lés sikertelen”. A modem családi nevelés egyik legfőbb alapel­vét így olvashatjuk szerzőnk művében: amint a gyermek fejlődik, egyre több tevékenység-le­hetőséget kell neld engedni. Hadd tanuljon meg minél előbb önálló lenni! Végül az anya kötelességeinek egyik legfonto- sabbja, hogy gyermekeit állandó ténykedésre késztesse, velük a munkát megszerettesse. Keltse fel érdeklődésüket az erejükhöz és ké­pességükhöz ülő munkára, hogy a tevékeny­ség a gyermekek második természetévé vál­jék. Ezáltal is nagymértékben biztosíthatja a boldogulásukat. így foglalta össze ez a vüágos gondolkodású, széles látókörű erdélyi magyar pedagógusnő a modem családban érvényesí­tendő anyaszerepet. 1880-ban, tehát több mint száz esztendeje írta De Gerando Antonina a korszerű gyermekne­velés ma sem elavult követelményét a gyer­mek szabadságáról (amikor még a gyermeki jogok chartája aligha jutott eszébe valakinek): „Az elnyomott gyermekben az egyéni szabad­ság nem fejlődhetik ki és felnőtt korában is mindig pórázon fog járni, amint azt élete kez­detén megszokta”. Az elnyomott gyermek „szolgalelkű lesz, aki később minden hatalom előtt gyáván meg fog hajolni”.

Next

/
Thumbnails
Contents