Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-20 / 143. szám
1994. Június 21., Kedd 6 B Itt-Hon HUSZÁR KATALIN Hemádkak Születésnapod alkalmából sok boldogságot kívánnak: nagyid. és keresztszüleid. | BARATI ISTVÁN ZSOLT Sajóbábony 7. születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánnak g szüleid és nővéred. f ZSOLDOS ISTVANNE Hemádkak Születésnapod alkalmából szeretettel köszöntünk, sok boldogságot kívánunk: gyermekeid é és unokáid. 1 SERKI ATTILA Tiszapalkonya 7. születésnapod alkalmából sok szeretettet köszönt é Apuci és Kati néni. í PÉNZTÁRGÉP és mODATECHMIKA JÚLIUS 1-től KÖTELEZŐ, NE HAGYJA AZ UTOLSÓ PERCRE! SAMSUNG 250-es 30 000 Ft SAMSUNG 2610-es 34 000 Ft NCR 50 000 Ft Hordozható pénztárgép MINIKÓ 35 000 Ft Pénztárgép és írógéptartozékok nagy választéka. Pénztárgép szervizelés, javítás. Ózd. Vasvár u. 10. Tel.: 48/372-342, 48/371-499 Miskolc, Vörösmarty u. 45-47. Tel./fax: 46/353-894, 412-352 Miskolc, Lányi E. u. 7. Tel./fax: 46/335-748, 370-166 ^ Eger, Tel.: 36/413-958 ^ ^ KOVÁCS ODON és felesége BENKE MÁRIA Uppony 35. házassági évfordulóbkon szeretettel köszöntenek: lányaitok, Edit, Betti vejeitek, László, Tibi, és három unokátok, § Lotti, Richára és Erik. | TANKOLJON NÁLUNK! r~S84W FT | efaouu I 6i. mn 7,-n 73,50 FT | 73,50 FT | GARANTÁLT HIHffSÉS, GYORS KISZOLGÁLÁS! MYmrjITASTÁS: HÉTFŐTŐL PÉXIEXB 6-20 ÓBÁB. SZOMBAT 7-14 ÓBÁB HBKOLC. BESBffSl ÓT 24, (BÉ6I ÉKIHIiP, A ZSABWI PIAC OELLETTI KISZÁLLÍTÁS ESETÉN CÉSEK ÉS VISZBNTELRDÁK RÉSZÉIT TOVÁSBI ÁBEN6EDHÉNY! HESBENDELÉS A (46) 411-321 (FAX IS) ÉS A (08-E0) 3SI-297 TELEFONON. HÉTKÖZNAP 7" ÉS IS ÓRA KÖZÖTT. 1994. Június 21., Kedd Itt-Hon B 3 Régi életképek Matyóföldről Csörgő koma, a béka, a Ráró meg az aludttej Szepesi Sándor Mezőkövesd (ÉM) - A szekér csendesen poroszkált hazafelé a keskeny dűlőúton. Mihály gondolataiba merülve pipázga- tott a bakon, Csörgő sógor pedig a derékban tollászkodott, hogy minél kényelmesebb helyet találjon magának. Kapálni voltak Mihály kukori- cafóldjén, ami nem is lenne annyira kellemetlen foglalatosság, ha pro primo: nem lenne az embernek dereka, pro secun- do: minden sor végére oda lenne készítve egy liter bor. Ez utóbbi teljes egészében Csörgő sógor életbölcselete, aki azzal szokott példálózni, hogy - ugyebár - a kerék is csak akkor forog rendesen, ha időnként megkenik... Hát akkor a rendes földművelő ember gigáját hogyne kéne „megkenni” időnként? A kukoricafoldre azonban nem igazán jellemző, hogy teli bo- rosflaskákat teremjen, így - mi tagadás - Csörgő sógor igen szomjas volt a napi munka után. Sőt, közelebb járunk a valósághoz, ha azt mondjuk, hogy valósággal a szeme gúvadt a szomjúságtól. A kis vizeshordó ugyan ott volt .kézközeiben”, de Csörgő koma elvi ellensége volt a vizek minden fajtájának, így hát más megoldást keresett.- Énye, sógor! - szólt oda Mihálynak — maradt még abbul a fáin kis aludttejbűi?- Ahun van, a kabátok alatt! - intett Mihály. Csörgő koma előkereste a csuprot, kanalat, Mihály pedig elnyomott egy kaján mosolyt. Egész úton azon törte a fejét, hogy „pótoljon vissza” a sógornak, aki a déli pihenő alatt két kis békát fogott a folyóparton, majd becsempészte őket a szunyókáló Mihály gallérja alá. Mihály gyermekkora óta idegenkedett ezektől az állatkáktól, így érthető, hogy kis híján nyavalyatörést kapott, mikor felfedezte a merényletet. „ - No, megállj csak!” - sandított hátra Csörgő koma, azzal gyorsabb lépésre fogta a Rárót, és kezébe vette az ostort. A sógor időközben nekiült az aludttejnek, hát amint az első kanállal a szájához vinné, hirtelen megugrott a ló, megbillent a kanál, és a falatnyi sávos aludttej, tenyérnyi foltot hagyva hullott Csörgő koma cájgnadrágjára.- Hinnye no! - mordult fel az hát fogja kend azt a jószágot, Mihály sógor!- Iszen fogom én, fogom! - bizonykodott Mihály álszent áb- rázattal - dejsz tudja kend, milyen ideges a Ráró... Csörgő koma megcsóválta a fejét, és gyanakodva nézte a lovat, de az olyan nyugodtan bandukolt, hogy kisvártatva megnyugodott, és újra nekiült az aludttejnek. Ezúttal már csaknem a szájában volt a kanál, mikor a Ráró újra ugrott egyet. A le- csurgó aludttej ezúttal a sógor inge alatt kötött ki, kellemesen hűsítvén a bőrét, és egyéb szerveit.- De a zíz egye el ezt a pókos lábú gebét! - csapta le a kanalat pulykaveresen — Tán a bögölyök eszik, hogy így csúffá tesz!? Mihályról - sunyi mosolyát leszámítva - bízvást meg lehetett volna mintázni a jóakarat és az ártatlanság szobrát:- Nem tóm mi leli... - vakarta meg a fejét, - biztos érzi mán az istállót, oszt mehetnékje van... Csörgő koma dohogva fészkeló- dött egy darabig, de annyira kínozta a szomjúság, hogy kis idő múlva - folyvást a lovat figyelve - újra nekilátott az evésnek. A Ráró ezúttal nyugton maradt, így a sógor végre kikanalazhatta az aludttejet. Mikort elfogyott, szájához emelte a csuprot, hogy kiigya az alján összegyűlt savót. Ekkor azonban a Ráró minden addiginál nagyobbat ugrott, ami kettős következménnyel járt: egyrészt a csupor széle kis híján kiverte Csörgő koma maradék fogait, másrészt pedig a kilöttyenő savó teljes hosszában végigöntözte arcát, orrát, ruháját. Mihály ide-oda dőlt a visszafojtott nevetéstől, Csörgő sógor pedig prüszkölve törölgette magát- Álljon meg kend, sógor! - kiáltotta, mikor megjött a hangja - álljon meg, hogy a hétágú istennyila csapjon ebbe a nyerítő sárkányba!- Hő! - fogta vissza a lovat Mihály - Mi az no?- Leszállók! - szedelózködött mérgesen Csörgő koma, - Le én, hogy a farkasok ették vóna meg még csikó korában ezt a ...- Ne bolondozzék má kend! - nevetett Mihály - csak nem akar gyalogolni?- Dejszen inkább négykézláb, mint ezzel a Belzebub fiával! - ugrott le az útra a sógor.- Hát figyeljék má egy kicsit! - nevetett tovább Mihály- No? - bökte előre mérgesen Csörgő koma néhány szál hiúz- bajszát - Mi a?- Brekeke! - mondta Mihály kajánul, azzal az ostor hegyével megbökte a Rárót, mire az ideges állat ismét jókorát ugrott. Csörgő sógor elképedve nézett egy darabig, majd lassan megcsóválta a fejét:- No... Kendtől is akasztottak má fel kisebb betyárt, sógor! Mihály nevetve húzta a szemébe a kalapját:- Hát hiszen... Ki így, ki úgy! Másfél millió ember gyűjt csigát A természetvédelmi illetékesektől kell engedélyt kérni Ózd (ÉM - KM.) - Meghökkentő, de igaz, hogy Magyarországon közel másfél millió ember foglalkozik csigagyűjtéssel. S miután a szervezeti háttér meglehetősen kuszáit, szükségessé vált a hazai felhasználókkal és az exportőrökkel egy olyan rendszer megteremtése, amely tekintetbe veszi a gazdasági érdekeket, de nem szorítja háttérbe az állat védelmét sem. Az új elképzelések szerint az arra illetékesek jogosultak ellenőrzést végezni a felvásárláskor és a feldolgozás menete során. Az exportőr és felvásárló konstrukcióban a helyi természetvédelmi illetékesektől kérhet engedélyt e tevékenység folytatására. A begyűjthető mennyiség éves kontingense országosan: 3000 tonna. Meghatározták ezen túlmenően a csigák méretét is. Eszerint a 30-35 milliméter átmérőjű házzal rendelkező példányok gyűjthetők, ám azok is csak június 15-ig. Akik nem tartják be az előírásokat, jelentős bírsággal sújthatok. Az illetékesektől megtudtuk hamarosan sor kerül egy olyan jelzőhálózat kialakítására, amely időben figyelmeztet, hogy hol került veszélybe az állomány. E területeken természetesen teljes gyűjtési stop is elrendelhető. — HETI JEGYZET — Kapcsoljunk! Nagy József Az elsők járnak jól igazán, akik később kapcsolnak, azoknak már nehezebb, akik pedig túl későn, azok adják meg az árát, az első két kategóriában elkönyvelt előnyöknek. Igaz ez, a jó ötletek megvalósítóira, az üzleti élet leg- jobbjaira és az őket utánozni akarókra egyaránt. Ám, mint minden hasonló aranyigazság, ez sem áll meg mindenütt. A községek az elmúlt években jelentős infrastrukturális fejlesztésekbe kezdtek és az elsőknek még megadatott, hogy a befizetett összegek után számolt áfát visszaigényelhették. Húsz-harminc vagy legfeljebb 35 ezer forintért juthattak vezetékes földgázhoz a családok azokon a településeken, ahol az önkormányzat időben felébredt. Mint általában minden újdonság elfogadtatásához, ehhez is idő kellett. Sokakat nem győztek meg a tiszta fűtés előnyei, az akkor kétségtelen nagy összeg miatt maradtak a fa, a szén mellett. Úgy jártak, mint a későn ébredő ön- kormányzatok: a többszörösét kell már kifizetni ugyanazért a rácsatlakozásért. A 35 ezer forintos, családonkénti hozzájárulást visszasírják sokan most, amikor már csak itt-ott akad egy utcában egy új bekötés, a kétszereséért, vagy éppen a háromszorosáért. Mindez a mai napig hasonlóan alakul megyénk településein; az önkormányzat első kérdőíves felmérésén még egy közepes nagyságú, 1500-2000 lélekszámú településen is jó, ha egy-kétszáz név található. Aztán ahogy a helyi lakosság barátkozik a feltételekkel, úgy gyarapszik a névsor. Legvégül azokon csattan az ostor, akik mindvégig ellenálltak és nem anyagi megfontolások miatt. Ismerek olyan községet, ahol az elsők 30 ezer forintért, a most ébredők 100 ezer forintért kaptak gázt. S ez, még csak egy csonk a telekhatárokon belül... Hasonló leckében részesültek sokan a víz-, a telefon- és a szennyvízhálózat kiépítése során. Érthetően más a helyzet, ha az a fránya pénz makacsul hiányzik, mert nincsből nem lehet se gáz, se telefon,-se szennyvízvezetéket építeni. Sok helyütt egyéb források hiányában a hitel az egyetlen esély a fejlesztésre. A hitelt pedig vissza kell fizetni, eladó- sodhatnak a települések, és az ugyanilyen helyzetben lévő települések lakói is. Azt igazolják a helyi önkormányzatok meggondolt lépései, hogy még ez is jobb az elmaradottságnál, hiszen ahol hiányzik a telefon, a gáz, az egészséges ivóvíz, oda nem sietnek a munkahelyteremtő beruházások. Hogy az ország gázhálózatának kiépítése felé haladva, lassan duplájára emelik a gáz árát, az már egy másik, az a következő történet.
