Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-20 / 143. szám

1994. Június 21., Kedd 6 A Itt-Hon BÁLÁSRVHA-VÁSÁR SZIKSZÓN! 1994. június 22-én szerdán 10-től 18 óráig a helyi Művelődési Házban *■ vegyes bála 50 Ft/db pulóverek 150 Ft/db akciós áron *• gyermekruhák •' vasalt-vállfás, extra minőségű áruk olcsón! 7 TÚRI Butik Miskolc, Gyár út 9. szám alatt (Marx tér) Nyitva: hétfő-péntek: 9-17-ig szombat: 9-13-ig % =f TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Időt, pénzt és takarítunk meg Önöknek. im kell többé Miskolcra utazniuk. Várjuk hirdetni akaró olvasóinkat, vállalkozókat. Heti mellékletünkbe keretes hirdetéseket felveszünk az aláb­bi összegekért: • 2/1 oldal • 2/2 oldal • 1/1 oldal 0 1/2 oldal 0 1/4 oldal 0 118 oldal 61.000.-Ft + ÁFA 30.500.-Ft + ÁFA 29.900.-Ft + ÁFA 4.950.-Ft + ÁFA 7.600.-Ft + ÁFA 3.800.-Ft + ÁFA _ / T ovábbá az Észak-Magyar ország c. napilapban is hirdethetnek szerkesztő­ségünkben. Legyen az apró lakossági, (ingatlan, bútor, állat, gép, szerszám, autó, egyéb, eladás, közlemény, gyász- jelentés, köszönetnyilvánítás) közületi vagy keretes hirdetés. Várjuk Önöket személyesen: Szikszó, Kálvin tér 25 sz. alatt, illetve telefonon a 46/396-174 számon. mstío EIMCS Vasút út 7-10. Tel.: 385-641 Polyefkó László tulajdonos az alábbi műsorral várja Kedves Vendégeit! □ 1994. június 25-én szombaton 19-04 óráig: DISCO, bár, biliárd-játékterem vátja a szórakozni, kikapcsolódni vágyókat, illetve a SING-SING együttes rajongóit! TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! smerőseiknek, szeretteiknek, bará­taiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztő­ségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasáb­jain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellék­letben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon jut­tathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: MTT-HOM (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. 1994. Június 21., Kedd Itt-Hon A 3 Tudósítások hazai tájakról Jön a komp Csege felől Priska Tibor Nincs igazi mozgás a bükki Ló- főtisztáson. Legalábbis, ha a mozgást emberekben mérics­kéljük. A bükkszentkereszti üdülőtelepen áthaladva tapasz­talható volt ugyan valamicske élénkülés, a hétvégi házak - vagy némelyikükre inkább illik a hétvégi palotácska - ablakai itt-ott nyitva, az udvaron vöd­rök, a falnak támasztva part­visok, seprűk, de ezeknél a há­zaknál télen is füstöl némely kémény, anorákos srácok csap­ják be maguk mögött a kaput és indulnak neki sítalpakkal a hegyoldalaknak, most a tava­szi tisztogatás (le ne újam már így választásokhoz közel a „nagytakarítás” mélyértelmú kifejezést) jelei látszanak. Ide, a Lófőre most nem sétálgatnak ki az üdülőkben tanyázók, csend van, az a bizonyos hall­ható csend. Az őrháznál sem kérdik meddig megyünk, mikor jövünk, nem nyikordul a so­rompó sem, hiszen már régóta nincs is az őrházban senki, csak maga a házikó unatkozik az út mentén, várva, hátha er­re jön valaki. De minek jönne? Még nincs itt az igazi gombaszezon, hőség sincs, mely elől a fák hűvösé­be kívánkozhatnék, ráadásul a megszokott túzrakóknál a fa­kon ott a tábla, mely tiltja a tűzrakást a kijelölt helyeken is. Ámbár, most már az aljnövény­zet nekilódult, elborította, elrej­tette a száraz avart, eső is hul­lott szépen, nedves a fű. Éled­nek, mozdulnak az ósszel-télen csoda szépen pirosló galago­nyák, csipkék, a kökénybokrok még fehérben virítanak, de in­kább már el is virágoztak. Itt fenn minden később ébred va­lamicskével, a falu kertjeiben májusban még ott sárgult tün­döklőén az aranyeső, amikor a lenti részeken már el is feled­ték, milyen is ez a csodás virág­zás. A süppedős, zöld gyep fel­díszítve a kék ibolyák sokadal­mával, a hatalmas tölgy is szé­leset nyújtózik, bíztatja a .rü­gyeket, leveleket és azok nem is restek. Fenn, magasan a tisz­ta, friss levegőjű kékségben vércsék köröznek, lenn a fák ágai között a bokroknál pedig cinkék, sokszínű stiglincek, pintyek röppennek, csirregnek. Bozótoktól rejtve itt a hatalmas farönk is. Ősszel ezt a rönköt elborította a taplógomba, vajon mennyit nőttek a már akkor is igen mutatós gombák? Hát- Amelyik megvan még, az nőtt. A rönk igyekszik is tehetsége szerint adni nekik az erőt, a szükséges nedvet, de bizony a bozót mégsem takar eléggé, Fagyönggyel rakotton a Ló* főn Fotó: a szerző nem ad megfelelő rejtekeí. Va­lakik csak fölfedezték a rönköt, rajta a rengeteg taplót és a leg­javát leszedték. Vajon mit csi­nálnak belőle? Virágtartót? Díszt? Vagy semmit, csak úgy nézegetik? Szépek bizony ezek a taplógombák, igazából mégis ott lennének szépek, ahol vol­tak. Meg ahol a jelenlegiek vannak. A fagyöngyös fát is lá­togathatják a népek bőségesen. Azaz fákat, mert több is talál­ható itt belőlük. Alattuk pedig bőséggel a letördelt fagyöngyös ágakból. Rendben, rendben, nem hasznos a fagyöngy, amo­lyan élősködő, parazita valami, de azért a fákon mégis igen jól mutat. Meg persze otthon, a vá­zában is, különösen télen a ma­ga sárga bogyójával, vagy még fehérrel, sokan árulnak ezek­ből a miskolci piacokon is. Vár­ható, hogy karácsonytájt előbb- utóbb elfoglalja majd helyét a házakban a csillárokon is, mert a fagyöngy alatt váltott eljegy­zési csók az igazi, a valóban ér­vényes. így tartják Nyugaton, leginkább Angliában, márpe­dig ha Nyugaton így van, ak­kor az így lesz nálunk is, átmá­soljuk majd ezt a szokást is, akárcsak a Valentin-napot, a hotdogot, a hamburgert, meg mindent, amit a bűvös Nyugat kínál. Igaz, ók is átvesznek, azaz, megvesznek tőlünk egyet s mást. A Lófőt elhagyva, jó­val mögöttünk hagyva már az alföldi részeken bóklászva a Ti­sza partján lévő Ároktőn látni nehány szépen rendbe hozott, a hagyományok szerint bená- dazott régi házat is. Mondják, már nyugatra szakad hazánk­fia is vásárolt itt nádfedeles, öreg házat, honnan gólyát is látni, meg fecskemadarat, azonkívül meg susog a nád és lengedez az árvalányhaj. (Igaz, ez utóbbit itt nem látni, mert nem terem.) Szép ez bizony! Meg itt a Tisza a motoros komppal. Már megkezdte az ide-oda járást a regula szerint napkeltétől napnyugtáig Tisza- csegére. Az áradás nyoma még látszik a parton, bizony a víz nemrég még sehogyan sem fért bele a medrébe, felnyomakodott az eléggé magas partra is. Most már lecsendesült, békén halad a maga igazi útján, indulhatott hát a komp is. Itt állunk meg nézelődni, mert szép látvány, megfogja, ma­rasztalja az embert. I------HETI JEGYZET------­K apcsoljunkI Nagy József Az elsők járnak jól igazán, akik később kapcsolnak, azoknak már nehezebb, akik pedig túl későn, azok adják meg az árát, az első két kategóriában el­könyvelt előnyöknek. Igaz ez, a jó ötle­tek megvalósítóira, az üzleti élet leg- jobbjaira és az őket utánozni akarók­ra egyaránt. Ám, mint minden hasonló aranyigaz­ság, ez sem áll meg mindenütt. A községek az elmúlt években jelentős infrastrukturális fejlesztésekbe kezdtek és az elsőknek még megadatott, hogy a befizetett összegek után számolt áfát visszaigényelhették. Húsz-harminc vagy legfeljebb 35 ezer forintért juthat­tak vezetékes földgázhoz a családok azokon a településeken, ahol az önkor­mányzat időben felébredt. Mint általában minden újdonság el­fogadtatásához, ehhez is idő kellett. So­kakat nem győztek meg a tiszta fűtés előnyei, az akkor kétségtelen nagy összeg miatt maradtak a fa, a szén mellett. Úgy jártak, mint a későn ébredő ön- kormányzatok: a többszörösét kell már kifizetni ugyanazért a rácsatlakozásért. A 35 ezer forintos, családonkénti hoz­zájárulást visszasírják sokan most, amikor már csak itt-ott akad egy utcá­ban egy új bekötés, a kétszereséért, vagy éppen a háromszorosáért. Mindez a mai napig hasonlóan alakul megyénk településein; az önkormány­zat első kérdőíves felmérésén még egy közepes nagyságú, 1500-2000 lélekszá­mú településen is jó, ha egy-kétszáz név található. Aztán ahogy a helyi lakos­ság barátkozik a feltételekkel, úgy gya­rapszik a névsor. Legvégül azokon csattan az ostor, akik mindvégig ellenálltak és nem anyagi megfontolások miatt. Ismerek olyan községet, ahol az elsők 30 ezer forint­ért, a most ébredők 100 ezer forintért kaptak gázt. S ez, még csak egy csonk a telekhatárokon belül... Hasonló leckében részesültek sokan a víz-, a telefon- és a szennyvízhálózat ki­építése során. Érthetően más a helyzet, ha az a fránya pénz makacsul hiány­zik, mert nincsből nem lehet se gáz-, se telefon-,se szennyvízvezetéket építeni. Sok helyütt egyéb források hiányában a hitel az egyetlen esély a fejlesztésre. A hitelt pedig vissza kell fizetni, eladó- sodhatnak a települések, és az ugyan­ilyen helyzetben lévő települések lakói is. Azt igazolják a helyi önkormány­zatok meggondolt lépései, hogy még ez is jobb az elmaradottságnál, hiszen ahol hiányzik a telefon, a gáz, az egész­séges ivóvíz, oda nem sietnek a mun­kahelyteremtő beruházások. Hogy az ország gázhálózatának kiépítése felé haladva, lassan duplájára emelik a gáz árát, az már egy másik, az a kö­vetkező történet. __________________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents