Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-16 / 140. szám
SZABADIDŐ Az ÉszaK'Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1994. JÚNIUS 16. Kertbarát Kis mértékben gyógyszer... A somlói borról mondiók, hogy a nászéjszakák itala. A bogácsi bor szerényebb ennél, beéri egyszerűbb címmel is. Nevezzük csak q hétköznapi éjszakák italának. Értékes cím ez is. Sőt, ha belegondolok... Ugye ezekből az éjszakákból jóval több van, mint abból az egy nevezetesből, ugyanakkor ezeken az éjszakákon is van a férfiembernek az alváson kívül más kötelessége is. A fotónkon látható borosgazdának, Hócza Imrének is vannak olyan borai, amelyek segítenek abban, hogy „mennybe szálljon tőlük az ember". Fotónkon a gazda és a vendége arca mindenesetre jó kedélyről árulkodik. Hozzáteszem, már túlvannak az első poháron. Kérdésünkre Imre gazda így fogalmazta meg a bogácsi bor ió tulajdonságait: kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság. Híres borvidékek Sopron A leghűvösebb éghajlatú, legcsapadékosabb, enyhe telű magyar borvidék. A főleg Kékfrankos szőlőfajtából készült soproni vörösborok különböznek minden más magyar vörösbortól. Savasabbak is és fanyarabbak is. Egykor nevezetes volt a Soproni veltelini is. Srem (Szerémség) Ősrégi borvidék a mai Észak-Ju- goszláviában, a Duna és a Száva között a Fruska Gora lejtőin. A rómaiak idejében is fejlett szőlőtermesztési kultúrája volt, a középkorban pedig a leghíresebb magyarországi borvidéknek számított. Legkeresettebbek a karomi (Karlóca, ma Sremsi Karlovci) és a péterváradi (Petrovaradin) borok voltak. A vidék mai fő fajtái az Olasz rizling, a Tramini, a Sauvignon és az Ottonel muskotály, de a régi szőlőkben sok a Kövidinka és a Piros szlanka is. Stellenbosch Nevezetes bortermőhely központja Dél-Afrikában, Fokvárostól keletre. A környék fő fajtája a Chenin blanc, amelyet itt Steennek neveznek. A városban van a nemzeti szőlészeti és borászati kutatóintézet központja. Szekszárd Talán már a kelták is termesztettek szőlőt a Szekszárd környéki dombok különleges mikroklímájú völgyeiben időszámításunk kezdete előtt. Valamikor a Kadarka volt, újabban a Kékfrankos, a Cabemet és a Merlot a vidék jellemző szőlőfajtája. Kétségtelenül igaz a régi mondás: „Szekszárdi bikavér, áld issza, hóttig él!” Fontosabb fehér fajták az Olasz rizling és a Char- donnay. Rózsalevél a Kőporosról Hajdú Imre Bevallom, nem tartozik a kedves virágaim közé. A szerényebb szirmú- ak sokkal közelebb állnak hozzám. A gyöngyvirág apró fehér harangjait, a margaréta hótiszta napsugaras szirmát, a pipacs kecsesen táncoló selymét én bizony jobban kedvelem. Mégis... mégis minden évben ilyentájt ha látom szirmait kiteljesülni, pompázni, e küllem-kellem annyira lenyűgöz, mint hajdan a jobbágyfiúcskát a fényes királyi udvar színpompájának a látványa. Nem véletlenül tartják a rózsát a virágok királynőjének: Fenséges, lenyűgöző, csillogó, már-már nem is e világi. Talán az istenek virágának teremtődött, csak valami fatális tévedés folytán került, keveredett közénk, emberek közé. Talán ezért is komisz velünk. Azt, aki csodálni szeretné s birtokolni, azt bizony meggyötri, munkával terheli mindennap. Mint egy elkényeztetett királykisasszonyt, mindenben ki kell szolgálni. A rózsakirálynő első számú miskolci szolgája dr. Kovács Miklós. Természetvédelmi területté nyilvánított rozáriumában 1500 fajta, 3000 rózsatő igényeit, parancsát kell lesnie minden nap. S ó lesi, s teszi, amit kérnek. Védi őket az ellenségtől, óvja az időjárás viszontagságaitól, táplálja őket, ahogyan igénylik. A rózsák ilyenkor június elején szolgájukkal kegyet gyakorolnak. Szolgájukat a mennybe emelik! Mert olyan ez a rózsákért ilyentájt, akár a mennyország. Színpompa, illatorgia, sőt mintha a szférák zenéjét is s hallanánk. Idén a szokásosnál is hálásabbak a rózsák. Mintha szívük csordulásig lenne szeretettel és hálával, bűntudatul az egész évi komiszságért. Egy-egy rózsatőn a tavalyi hárommal szemben 9 virág is pompázik, viráguk színesebb, nagyobb, tömörebb. Aki látogatóként ide téved a Kőporosra, nem igen tud betelni a látvánnyal. S mindeközben ámul azon, hogyan tudja ennyi virág szakszem gondozását egy férfiember elvégezni. Méghozzá nem is akárhogyan! Olyan szakszerű ez a kert, hogy ez alapján Gül Babának dr. Kovács Miklós a szakaszparancsnoka lehetne. Miért csinálja? Nem ő mondja, hanem én: mert ilyet más nem tud, ilyet más képtelen létrehozni. Ezért csinálja, túl azon, hogy parasztvér hajtja, túl azon, hogy a főldszerete- tet az any a tejj el szívta magába. Érdemes ezt csinálni? - kérdezte tő.- le minap egy nénike, aki a maga módján felmérte, hogy milyen rettentően sok munkát és szakértelÉdenkert a panelhalmok szomszédságában Nyílik már a sárga rózsa Fotók: Fojtán László met kíván egy ilyen színvonalú kert létrehozása, s méginkább fenntartása. Tudják mit válaszolt erre Miklós barátom? - Előbb visszakérdezett: Tetszik tudni milyen a nyáj széli birka? Nos, ha nem, akkor én megmondom. A kutya őt harapja, tűri, a juhász botja őt üti, túri, mert eközben mégis tiszta füvet legel és jó levegőt szív. S ez a birka összevetve rosszat és jót, nehézséget és hasznot, ottmarad, túr és legel. Hiszi, hogy neki jó. Nos én is egy ilyen nyáj széli juh vagyok. Kitartó, türelmes, s hiszem nekem így jó. Egyébként - ezt már én teszem hozzá - találó ez a birka hasonlat. A birka a világ egyik legéletrevalóbb jószága. Amikor a műanyagok, a műszálak megjelentek, sokan „birkavészt” jósoltak, mondván, a gyapjú kiszorul a textiliparból. Ekkor mondta egy bölcs, szelíd mosollyal: - Ettől nem kell félnetek. Sőt majd meglátjátok, az utolsó műanyaggyáros sírján is birka fog legelni. Elkalandoztam a rózsáktól, legalábbis látszólag. Valójában a birkatürelem, a kitartás és a rózsákért elválaszthatatlanok egymástól. Ráadásul enől lehet is írni! De a virágillatról, a színkavalkádról, vagy netán egy nedű zamatáról leírt gondolat nem több, mint vak embernek beszélni a szivárványról. A rózsát - ezeket, a kőporosi rózsákat különösképp - látni és csodálni, az illatát pedig érezni kell! Lehet, hogy ezt az utóbbi mondatot nem kellett volna leírnom. Félek, Miklósra szabadítottam ezzel a fél várost. II. Bükkaljai borfesztivál Bogács (ÉM - Ha) - Bogácson idén június 24-26. között rendezik meg a II. Bükkaljai borfesztivált. Az idei rendezvények fő szakmai attrakciója a június 24-én megrendezésre kerülő nemzetközi borverseny lesz, amelyre Magyarország minden borvidékéről váiják a termelői és forgalmi borokat. (Nevezni fajtánként két 0,7 literes palack mintával - nevezési díj egy minta esetén 200 forint, további minták esetén 100-100 forint) - Bogácson a Művelődési Házban június 19-én, vasárnap 9-13, június 23-án csütörtökön 14—20 óra között lehet. Célszerű, ha egy-egy borvidék termelői a körzetükben közösen gyűjtik ösz- sze a bormintákat, s együtt szállítják el Bogácsra. A tokaj-hegyaljai borokat például a szerencsi várban gyűjti össze a To- kajhegyaljai Szövetség június 20- án, 21-én, 22-én 9-15 óra között illetve június 23-án délig. A bükkaljai borokat ugyanezen időpontokban Miskolcon a Megyeházán, az FM hivatalban Németh László megyei főkertész veszi át. A versennyel kapcsolatban további információkat a Művelődési Ház, Bogács, Alkotmány u. 5. szám alatt, illetve a 49/334-001-es telefonszámon, valamint a 49/334-244-es faxDr. Kádár Gyula professzor, a borfesztivál zsűri elnöke számon lehet kérni.) A borversenyen a magyar borok mellett osztrák és német borok is részt vesznek. A fesztivál fővédnöke Németh Miklós volt miniszterelnök, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alel- nöke, a Tokajhegyaljai Szövetség elnöke, a borverseny szakmai zsűrijének elnöke pedig dr. Kádár Gyula professzor, a Kertészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára lesz. A fesztivál második napján június 25- én, szombaton rendezik a borki- rálynő-választást, amelyre még aznap délelőtt is lehet nevezni a helyi polgármesteri hivatalban. Lesz ezenkívül kirakodóvásár, borászati eszközbemutató, borvásár. A borverseny eredményhirdetésére a bogácsi termálfürdő szabadtéri színpadán kerül sor. Ezt magyar és osztrák zenészek kulturális műsora színesíti. A fesztivál résztvevői a művelődési házban hallhatnak borászati előadást, este pedig borgálán vehetnek részt, ahol a legeredményesebb termelők aranyérmes borait kóstolhatják meg. A második nap programja a Fürdő étterem kerthelyiségében táncmulatsággal zárul. A fesztivál befejező napján jiinius 26- án vasárnap folytatódik a borvásár s a borászati eszközbemutató, bár ez a nap már inkább a kultúráé. A bogácsi szabadtéri színpadon többek között a mezőkövesdi Matyó Együttes programját, s a házigazda üdülőfalu, Bogács hagyományőrző együttesének nagysikerű Bogácsi lakodalmasát is megtekinthetik a II. Bükkaljai borfesztivál vendégei.-------------JEGYZET-----------P ohárköszöntő egy riztingkorty előtt Hajdú Imre Még két évvel ezelőtt mi sem hittük - mi, akik azért hittünk valamiben -, hogy ez lesz belőle. Az a két évvel ezelőtti esemény egy helyi borverseny volt csupán, a helyi gazdák egy részének jóvoltából. Mitagadás az sem ment könnyen. így utólag visszagondolva - bármennyire nevetségesnek is tűnik ez most - azt a helyi, házi borversenyt talán még nehezebb is volt összehozni, mint ezt a sokkal nagyobb volumenű, sokkal nagyobb léptékű borfesztivált. Időközben ugyanis a bogácsi gazdák belekóstoltak a sikerbe, s rájöttek, megtapasztalták: nem kell a boraik miatt szégyenkezniük. A szakemberek ítélete győzte meg őket, ezeknek a bükkaljai boroknak helyük van a magyar borpalettán. Persze másra is rájöttek a gazdák. Például arra, hogy a bort ,glancolni kell”. Ahogy az Isten megteremtette, bármennyire is eredeti - úgy azért az még nem piacképes. Pontosabban azok jöttek erre rá, akik nem 40-50 forintért akarják a jövőben elfecsérelni értékeiket. Szóval itt, Bogácson két évvel ezelőtt egy házi borversenyből kinőtt valami. Egy olyan kezdeményezés, amelyre egyre inkább oda kell figyelni. Már országosan is! Mi akkor, két évvel ezelőtt bíztunk abban, hogy aki elsőnek lép e szőlészeti Naturlan- don, a Bükkalján, az csatát nyer. Úgy érezzük: Bogács csatát nyert. De nem más kárára! Tibolddaróc, Szomolya, Sály, s a többi bükkaljai bortermelő település hasznára is. Sőt én hiszem, profitál ebből Tokaj- Hegyalja is. E borfesztivál - itt, hol az idegen forgalom évről-évre terebélyesedik-a bor ünnepe, de a bor piaca is. Hisz’az ünnepen sokan kóstolják, s minden üzlet a kóstolással kezdődik. Persze ha ízlik! De hát miért is ne ízlelték?! Tavaly az I. Bükkaljai borfesztiválra 196 bort neveztek Bükkalja és Tokaj-Hegyalja szőlősgazdái. Idén többet várunk, s nem csupán e két jeles borvidékről, hanem az ország más tájairól, sőt még külföldről is. Persze asikert, azeredménytajövőbencsak részben mérjük a borok növekvő számával, a rangot sokkal inkább a minőség adja. Akik annak idejénkigondolták, hogy itt Bogácson szívós, sokszor sziszifuszi munkával, a rendezvénysorozat évről-évre történő bővítésével meg lehet teremteni a Dunán inneni Magyarország legnagyobb borünnepét, azok nem légvárakat építettek. Még csak úton vagyunk a végső cél felé, de már egyre ha tározottabban látszódik az a pont, ahová tartunk. Bízom benne, ez a június 24-26. közötti, háromnapos fesztivál tovább visz bennünket ezen az úton. Sok sikert kívánok ehhez mindenkinek, s eredményes közös munkálkodást e három napra! Végezetül essen szó azokról, akiknek nagy érdemük van abban, hogy Bogácson a jövő héten találkozót ad egymásnak Magyarország borásztársadalma, legalább is annak egy jelentős része. Az érdem Bogácsról Daragó Károlyé, Szajlai Sándoré, Hegyi Imréé, Gyurcsik Sáiidoré, Siklósi Jánosé, Szerencsi Ottóé, Derda Józsefé, Kerékgyártó Gáboré, Kele Imréé, Majoros Lászlóé (és hadd ne soroljak fel m inden helyi termelőt). Miskolcról dr. Farkas Attiláé, Széli Imréé, Németh Lászlóé, Tokaj-Hegy- aljáról pedig Leskó Istváné, dr. Kardos Jánosé, Szabó Dánielé, Páll Jánosé. Szóval sokaké, mert hiszen a felsorolást lehetne még sokáig folytatni. Helyette minden rendezőnek, minden termelőnek, minden külföldi és hazai vendégnek sok szép élményt kívánok a II. Bükkaljai borfesztivál mindhárom napjára. Hogy legyen mit elraktározni! S ne feledjék: jövőre, ugyancsak ilyentájt, Bogácson újra találkozunk!