Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-14 / 138. szám

1994. Június 14., Kedd 8 Ms Itt-Hon r- MISKOLCI PORTRÉ -| Az oktató Miskolp (ÉM ­N.J.) - Életszem­léletében megha­tározó szerepe van a hűségnek. Lehet ezt örököl­ni is, legalábbis Lassú László ok­kal gondolhatna erre, hiszen édes­apja harminchét évet dolgozott le a kohászatban, ő maga pedig immár tizennyolc esztendeje a Volán alkalma­zottja. Miskolcon született, de a közeli Her- nádnémetiben töltötte máig csodála­tosként dédelgetett gyermek éveit. Kö­zépiskolába Miskolcon járt, a műsza­ki pálya egészen kicsi kora óta vonzot­ta: a 101-esben érettségizett 1976-ban. Mindmáig úgy gondolja, az ember so­hasem hagyhatja abba önmaga képzé­sét. Még friss bizonyítvánnyal a zse­bében elhatározta, hogy technikusi ké­pesítést szerez. Szívesen, könnyen ta­nult. Segéd éveit a kohászatban és a köztisztasági vállalatnál töltötte és azt követően, olyan beosztásba került a Volánnál, amire legbelül vágyott. Aki rendet tart maga körül, szereti azt megkövetelni másoktól is. Hosszú éve­kig ellenőrködött, a taxisoktól a teher­autó-sofőrökig mindenki ismerte és ami ebben a foglalkozásban meglehe­tősen ritka sikerélmény: elismerték a munkáját. Nem csak a főnökei, maguk az ellenőrzöttek is. Hatévet oktató­tisztként húzott le a Volánnál, s ez elmondása szerint ugyancsak szép idő­szak az életében, mert valahol mélyen pedagógusi lélek is szunnyad Lassú Lászlóban, akinek van türelme a hall­gatóihoz és sok öröme a kézzelfogha­tó munka eredményében. Főállásán kívül immár tizedik éve KRESZ-t és műszaki ismereteket is oktat. Annak idején még a volt MHSZ- ben kezdte. Az alapismeretek szűkös órakeretein belül még arra is vállalko­zik, hogy megpróbálja formálni hall­gatói gondolkodását. Teszi ezt annak érdekében, hogy a végzősök szabály­követők, türelmesek legyenek. Mint mondja, ezt pénzért nem lehet, nem érdemes csinálni, kell hozzá a hit, hogy előbb-utóbb egy a mostaninál sokkal elfogadhatóbb, kulturáltabb közegben autózhatunk. Ellenőri és forgalmi szakmai múltját jól minősíti, hogy szakszervezeti tevékenységet is vég­zett munkatársainak bizalmából a munkahelyi érdekvédelem egyik veze­tőjeként. Jelenleg a Raksped Kft.-ben műszaki ügyintézőként dolgozik a bükkábrányi fuvarozási részlegnél, Vi- sontára és a háztartások számára szál­lítanak tüzelőanyagot. A családról: felesége a megyei kórház szemészetén, a betegek ellátásában vesz részt, illetve egy speciális szem­torna segítségével szeretné elérni, hogy aki teheti, megszabadulhasson a szemüvegétől. Richard fiuk ötödikes, aki ma még érthető módon nem tud­ja mi is érdekli legjobban a számára nagyon érdekes világból. Csak hadd folytatódjék a csoda! A Csipogó Gyermek Néptáncegyüttes az idén is fergete­ges sikert aratott a Miskolci Nemzeti Színházban Fotó: amatőr felvétel Miskolc (ÉM - F.L.) - „A Csi­pogó Együttes csodát varázsolt a színpadra. Nagyon sok ama­tőr táncegyüttes, de a hivatá­sosak is megirigyelhetnék ezt a csodát... Természetesen közü­lük többen eljuthatnak az Ál­lami Népi Együttesbe is, de an­nak is nagyon örülök, ha olyan emberek lesznek, akik szeretik ezt a művészetet, átadják gyer­mekeiknek, szerepet játszanak e kultúra megőrzésében...” - mondta Serfőző Sándor, a Ma­gyar Állami Népi Együttes igazgatója 1993-ban az együt­tesről. A Miskolcon, az Avas-délen 1981-ben megalakult Csipogó Gyermek Néptáncegyüttes ha­gyományosan ebben az évben is a Miskolci Nemzeti Színház­ban tartotta „évadzáró” gáláját. Műsorukat délelőtt és délután is bemutatva, mindkétszer telt­ház előtt és mindig hatalmas sikert aratva. Csehovicsné Kóródi Judit, az együttes vezetője elmondta: - Áímak idején a város legna­gyobb lakótelepén, a közösségi hagyományokkal nem rendel­kező Avas-délen a szülők és a gyerekek közös igénye, a sza­badidő hasznos eltöltésének szándéka „szülte” az együttest. A csipogók ma már 140-en van­nak. A miskolci 33. Sz. Általá­nos Iskolán kívül működik egy csoportunk a 20. Sz. Általános Iskolában - melynek tagjai most nyolcadikosok és a szín­házban elbúcsúztak a csipogó­tól -, valamint a városban is van egy csapatunk a volt párt­székházban szakköri jelleggel. Az iskolában a néptánc tagoza­ton - minisztériumi engedéllyel - hat korcsoportban az óra­rendbe beépítetten tanulnak táncolni a gyerekek. Minden csoport saját programja szerint tevékenykedik, de a táncház­ban, a közös fellépéseken, a nyári szaktáborokban együtt dolgoznak. Legfontosabb fela­datunk, megismertetni a váro­si gyerekekkel a népművésze­tet. A táncon kívül néprajzi is­mereteket is elsajátítanak a ta­nulók. Megismerkednek többek között a jeles napokkal, a gya­korlatban próbálják ki a szö­vést, a hímzést, a fazekassá­got... A Csipogó Gyermek Nép­táncegyüttes tíz év alatt a ta­gozatra kidolgozta minden korosztályra a képzés temati­káját, amely iránt az egész or­szágból nagy az érdeklődés. Ugyancsak elkészítettük a nép­rajz ismeretének tematikáját, a programhoz kapcsolódó ének kiegészítő füzetet. Vállaltuk, végeztük a megyében a néptán­cot tanítók alapképzését, to­vábbképzését is. Díjainkat nehéz volna felsorol­ni. Kaptunk városi, megyei arany minősítésű oklevelet, or­szágos nívódíjat... Az elismerés mindig jólesik, büszkék is va­gyunk rá, de nem dicsekszünk velük. Nagyobb eredménynek tartjuk, hogy az együttes tag­jai jól érzik együtt magukat, hogy együttessé válva a szülők is aktívan kiveszik részüket a munkából... És eredménynek tartjuk, hogy több szponzor is méltónak talált bennünket a támogatásra. Többek között a budapesti székhelyű Trede Wold Club, Miskolcról a Matáv, a Signál Biztosító és a MÁV személyszállító osztálya. Re­méljük,, sikereinkkel együtt a segítők száma is szaporodik. Serfőző Sándor mondta: - Azt szokták mondani, ahány nyel­vet beszél az ember, annyit ér. Ezek a fiatalok a Rábaköztől egészen Székig számos, nagyon sok tánc-anyanyelvet tanulnak meg. Ok ennyivel értékesebbek lesz­nek és ez mindennél fontosabb szellemi tőkét jelent ennek az országnak. Gyerekek honi rajzasztala Nyár madarakkal Hankó Gergő 4/B Felsőzsolca Szent István Általános Iskola • 1994. június 14. • II. évf. 24. szám Az átalakulás a kertészetet sem kerüli el Fotó: Laczó József A város érdeke is az átalakulás- A TARTALOMBÓL —i Kamionnal a fürdőszobában Aki Miskolc forgalmának át­szervezésére vállalkozik, olyan feladat elé kényszerül, mintha fürdőszobában kellene kamionnal manővereznie. A város útjai meglehetősen beszűkültek, az elkerülő szakaszok megépítése vi­szont ismert okok miatt még sokáig várat magára. Addig is milyen megoldásra van esélye a megyeszék­helynek, ha a pénzforrások bőséges buzogására a közeli jövőben még nem lehet számítani. Komoly tartalékok vannak az udvariasságban, a köz­lekedési morál javításában, mindab­ban, ami nem kerül egy fillérbe sem. Miskolc (ÉM - NJ) - Az áta­lakulás szele előbb-utóbb mindegyik vállalatot megérin­ti, azokat is, amelyek az önkor­mányzati törvény értelmében jelenleg az adott település ön- kormányzati vállalataként mű­ködnek. Ez áll a Miskolci Ker­tészeti Vállalatra is: 1996. de­cember 31-ig kell döntenie a társasági formák valamelyike mellett. Ma még nem tudni, hogy a cég kft.-ként vagy rt.- ként folytatja majd munkáját: a megyeszékhely parkjainak, tereinek karbantartását, virá­gokkal való ellátását. Vagyis a jövőben éppúgy, mint eddig, fő profiljaként közcélú, kommuná­lis szolgáltatást végez, ugyan­akkor aligha várható el, hogy e tevékenységének ellátásával nyereség termelésre rendezked­jen be. Nyilván törekszik rá a vezetés, hogy a lehető legkisebb ráfordítással a legjobb árakat hozza majd ki, hogy a város ta­vasztól őszig a jól gondozott te­lepülés benyomását keltse. Mindent egybevetve talán ép­pen a közhasznú társasági for­ma felelne meg a kertészet szá­mára a legjobban, a kedvezőbb gazdálkodási feltételek megte­remtésével, minimál adóval, stb. A közhasznú társaság, mint gazdálkodási forma, tá­gabb lehetőségeket kínál a vá­ros regisztrált munkanélkülié­inek közhasznú foglalkoztatá­sához is. Az egy hónapos munkaszerző­dés alapján foglalkoztatottak szerződéseit havonta meg lehet újítani, ugyanakkor az így al­kalmazottakat a cégnél semmi­féle diszkrimináció nem éri, hi­szen ugyanolyan dolgozók, mint a többiek. Viszont alkalmazásukkal a költségek egy része megtérül: gyakorlatilag a városnak fele annyit kell áldoznia ugyana­zoknak a feladatoknak az ellá­tására ezzel a megoldással. Az így foglalkoztatottak rend­szeres havi bérhez jutnak, ha az egy kicsit kevés is, hiszen 13 200 forint (bruttó), viszont vannak teljesítményben elszá­molható munkák is, mint a fű­nyírás, amivel ennél többet le­het keresni. A közhasznú dolgozók foglal­koztatási költségeinek (munka­bér, munkaruha, utazási költ­ség) feléhez ilyen módon hoz­zá lehet jutni. Manyák Péter igazgató el­mondta, hogy jelenleg éppen a fenti lehetőségekre építve, 1200 közhasznú munkással és 40 „saját” parkfenntartójukkal igyekeznek szebb külsőt adni a városnak. Az erre a célra éven­te rendelkezésre álló 53 millió forint meglehetősen szűk moz­gásteret enged a vállalatnak, hiszen a parkosított felület 3 miihó négyzetméter, amelyből 2,6 millió négyzetméter az élő­felület. A városlakók és a hozzánk lá­togató idegeneket aligha érdek­li, hogy a szép virágágyásokat, a gazdagon virágzó tereket egy kft., vagy rt. kertészei gondoz­zák. Egyetlen fontos marad, hogy ne mutassa elhanyagolt arcát sehol se a település, a gondozott parkok, terek nyújt­sanak szívünknek, szemünk­nek felüdülést. Miskolcon - más városokhoz képest - kevés a zöld felület, a mi városunk egy sűrűn beépí­tett belvárosból és a hozzára­gasztott, csaknem ugyanilyen lakótelepekből áll. Hiányoznak nálunk a nagy települések épü­letekkel körbezárt ligetei, erdői, tüdejét adó lombos terüle­tek. Ezen pedig már nem könnyű változtatni. Kötelessé­günk viszont a beépítetlen ke­vés teret szeretettel, szaksze­rűen gondozni és ebből a ker­tészetnek kell vállalnia a leg- naOyobb részt. Akár kft.-ként, rt.-ként, vagy közhasznú társaságként. Téglagyárak privatizációja (3. oldal) Rajzoló diákok Az Avasi Gimnázium „rajzos” diákjai sorra szerzik az elismeréseket itthon és külföldön egyaránt. Akik a sikerek kovácsai voltak, most jószívvel beszél­nek arról a szellemi befektetésről, ami ezek mögött az eredmények mögött húzódik meg. Megszólal tanár és di­ák egyaránt és úgy summázza mon­dandóját: erre a lépésre szükség volt, nyertesei pedig elégedettek lehetnek. Ám holnapra már elhalványulnak a csillogás mai fényei, ezért már ma újabb erőfeszítésekre van szükség. (4. oldal) Lóerővallatók Sokak kedvelt kirándulóhelye a Mályi tópart, ahol korosztálytól függően ki­ki igyekszik megtalálni a számára leg­megfelelőbb időtöltést. A tó azonban úgy látszik, a maga módján ellenáll. Alig győzi a sok szemetelést, napola­jozást és a többit. Megkezdődött a nyá­ri szezon és ennek számtalan jele és következménye érezhető ezekben a he­tekben. Szinte reménytelennek tűnik visszaszorítani a vadkempingezőket, jóllehet működik a „hivatalos” kem­ping is. Nem könnyen találják meg egymáshoz a közös hangot telepesek és kirándulók, az idősebb generáció­hoz tartozók és a fiatadok, ami nem­csak mályi tavi jelenség, de itt a nyár szabad ege alatt valahogy mindez hangsúlyosabban érződik. Az rt.-re kiírt pályázat határideje már a napokban lejárt (3. oldal) (5. oldal) J

Next

/
Thumbnails
Contents