Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-11 / 136. szám
ÉM-interjú Az irodalom mágnesterében éltem és ez megtartott. Néha persze ijesztő volt, hogy' kopog az írógép a légüres térben, nincs mögöttem ország, mert azért az emigráció nem az... II. oldal ÉM-ripor»-VVX-JW: Látókör A Palotaszálló annak idején eg}' tényező volt, szellemiségének kialakítására és megőrzésére nagyßgytelmetfordítottakItt európai módon és színvonalon élhettek társadalmi életet III. oldal 225 évvel ezelőtt Miskolcon született a magyar szentimentalizmus tehetséges költője, Day ka Gábor. < Küzdelmes életsors jellemezte szűkre mért 27 esztendejét VII. oldal Zempléni fáj Fotó: Fojfán László A hét embere Leskó István a gazdanapok szervezője Lévay Györgyi A Tokajhegyaljai Szövetség negyedik alkalommal rendezi meg Szerencsen a hegyaljai gazdanapokat. Hogy e háromnapos, . kiterjedt, színes, sok érdeklődőt vonzó nagyrendezvényen mindenki és minden együtt legyen, precíz, gondos előkészület szükséges. A szervezők karmestere _ Leskó István, a szövetség titkára. □ Szerencs a Hegyalja kapuja. Miért nem beljebb, a tájegység közepén zajlanak az események? • Szerencs egészen különleges földrajzi helyen van. Utak, vasutak, régiók találkoznak itt. De találkoznak itt a népcsoportok is. Gondoljunk csak a rátkai németekre, az erdőhorváti szlovákokra, vagy a közeli tirpákokra... A gazdanapok helyszíne egy teknő közepén van, ahonnan körbenézhetünk. Látjuk a szántói Sátorhegyet, aztán a szőlőültetvényeket, az erdőket és a szántóföldeket. Látjuk hát, hogy hol terem a szőlő, a búza, az árpa, a cukorrépa. Szerencsről rálátni a Hegyalja értékeire. A hegyaljai gazdanapok a tájegység értékeit hivatott bemutatni. □ Mint ahogyan a Tokajhegyaljai Szövetség is az értékek tömörítésére, őrzésére és kiaknázására alakult? • Valóban. 1990 végén egypá- ran úgy gondoltuk, szövetségre kell lépnünk, hogy a szőlőkultúrával párhuzamosan mentsük és képviseljük mindazt a sok szépet, különlegességet, amelyet rejt e vidék. A kies tájon várromok állnak, a folyókban halak élnek, az erdőkben vadak, a hegyoldalakon viperák. A földben opál, zeolit és obszidi- án található. A flóra is egészen különleges. A tokaji hegyen például 12 fajta orchidea virul. És mindehhez a rengeteg kincshez egészen elmaradott infrastruktúra társul. Mátyás Ernő geológus, Mercsák József természet- védelmi őr és mi, többiek - borászok, idegenforgalmisok, területfejlesztők, önkormányzati vezetők - megalakítottuk aztán a szövetséget. Támadások, pisz- kálások közepette teltek az első évek. Sokáig párhuzamosan dolgoztunk a Tokajhegyaljai Szőlő- és Bortermelő Égyesület- tel. Jártunk körbe-körbe és egyszer csak szembetalálkoztunk. Tavaly, november 21-én mindkét egyesület megszűnt és még aznap újjáalakultunk, de már közösen. Ennek és másnak is köszönhetően körvonalazódik a hegyaljai konszenzus. Éppen ideje, hogy béke legyen itt. És gazdasági biztonság, jobb élet. □ Ön fia tal ember és máris népszerű Hegyalján. • Nem tudom, népszerű vagyok-e. Úgy képzelem, akkor válhat valaki népszerűvé, ha dolgozik, dolgozik, mégpedig jól és sokat, aztán egyszer feláll és hátranéz. Ha sokan követik, csak akkor népszerű az illető. A hegyaljai embert konokká, szikárrá, félvaddá edzette a kemény munka. Nem jellemző rá a gyors behódolás. A mostani munkámat missziónak fogom fel. Hitelesnek kell lennem, hogy elfogadják az igét, amelyet hirdetek. □ Mily igét hirdet? • Azt, hogy itt csak jóminőségű bort szabad készíteni. Csak. így nyerheti vissza világelsőségét kategóriájában a tokaji. Csakis a minőséginek van jövője. Én azt mondom, túl rövid az emberélet és e rövid idő alatt nem szabad rossz bort inni. Rajtam kívül még igen sokan mondják ezt a világon. Ehhez kell tartanunk magunkat. □ Ön tősgyökeres hegyaljai. Ez kedvez a missziójának? • Természetesen. Hiszen olyan vagyok, mint a többi gazda. De a legkonokabb fajtából való félvad. □ Mondjon valamit magáról, a családjáról! • Tarcalon születtem 1950-ben Lőrinc napon. Pár hónapig Tolcsván is laktunk, aztán egy ideig Budapesten, mert édesapám akkoriban a Földművelési Minisztériumban dolgozott. Hatéves voltam, amikor visz- szaköltöztünk Tárcáira, apám a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaság igazgatója lett. Szölőmun- kások, géplakatosok, fogatosok, pincemesterek között nőttem föl. Csodaszép gyermekkorom volt, szabad voltam, mint a madár. Még ebédre se mentem haza, mindig találtam magamnak gyümölcsöt a határban. Egy biológia tanárom megfogott a tantárgyával, apám meg, amint lehetett bevont a szőlőművelésbe. Nem volt kérdéses, hogy a Kertészeti Egyetemre megyek. Igen ám, de közben, a 60-as évek derekán apám elkezdte a maszekot a szőlőművelésben. Azt mondta, a szóló nem bírja a téeszcsét, a szőlővel úgy kell bánni, mint a kisállattal, vagy a fóliás növénnyel, vagy a méhekkel. Gondoskodni kell minden tőkéről. Emiatt az elve miatt kizavarták a megyéből. Mélypontra kerültünk, ráadásul engem sem vettek föl az egyetemre. Csak később, fellebbezésre. Igen rosszul startoltam, de az olyan tanároknak köszönhetően, mint Zilahi János, a jók közé kerültem. Akkoriban nyolcán tanultunk szőlészetet az egyetemen, Jelesen államvizsgáztam. És mérnökként visszakerültem oda, ahol a gyermekkoromat töltöttem. Az emberek Pistike kartársnak szólítottak. Hét év után eljöttem a kombináttól és a mádi Rákóczi Szak- szövetkezetben tagi ágazatvezető lettem. Közben megszereztem a növényvédelmi szakmérnöki képesítést, a szőlőmolyokból írtam a szakdolgozatomat, el is neveztek molyos Leskónak. Édesanyám egy időben a meteorológiai megfigyelő állomáson észlelő volt. Sokszor helyettesítettem. Ennek a gyerekkori feladatnak köszönhetően roppant alapos vagyok. Napra készen tudok mindent a szőlőről. Nem azt nézem, mikor kell permetezni, hanem azt, hogy mikor nem. Fölösleges munkára nincs idő, energia és pénz. A szőlőművelés lényege egy francia mondás szerint: a szólőfiirtöknek látniuk kell a napot. Minden szólőműveló érti, miről van szó. □ Mekkora szőlője van? • Másfél hektár. Ezek között a tőkék között pihenem ki a szellemi fáradságot. Kapálás, kötözés közben felüdülök. És persze figyelem őket. Van-e bfyuk, jól érzik-e magukat? Egy számítógép a megfigyelópartnerem. □Azt mondja, három dolog van, amit a legjobban gyűlöl az életben. • A szőlöbogvón a lisztharmatot, a tőke nyakán a folyókát és a személyeskedő gancsosko- dást. Ezek nélkül sokkal boldogabb emberek lennénk, mi hegyaljaiak. Ildikó üzenete Görömbölyi László Emlékszem ifjúkorom moziélményeire, a magyar filmek férfi- (és fiújsziveket megdobogtató szépséges szereplőjére, Pécsi Ildikóra, akibe akkoriban egy fél ország volt szerelmes. Emlékszem a hetvenes évek közepéről egy debreceni Shakes- peare-bemutatóra, amelyben Cserhalmi játszotta Hamletet, Pécsi Ildikó pedig az anyjá t, a halott király emlékét gyalá- zó királynét. Emlékezetes előadás volt. Aztán emlékszem Pécsi Ildikóra mint a sztárfutballista Szűcs Lajos feleségére, majd emlékszem a természetességével rokonszenvet keltő nyilatkozóra, aki színészként is úgy beszélt az élet mindennapi dolgairól, ahogy a mindennapi emberek is megélik azokat. De nem emlékszem Pécsi Ildikóra, a közéleti emberre, nem emlékszem Pécsi Ildikóra, a politikusra. És akkor jön egy választás, ahol Pécsi Ildikó inegveri Pető Ivánt, az SZDSZ elnökét, Aliit lehet szeretni és nem szeretni, lehet elfogadni vagy éppen elvetni a nézeteit, a véleményét, de nem lehet kétségbe vonni profi politikusi mivoltát, nem lehet elvitatni képességét a parlamen ti politizálásra, S még csak azt sem lehet mondani, hogy szoros verseny volt: 60,24 százalékot kapott a színésznő, s csak 37,4 százalékot a politikus. És nem is akárhol, Budapest XIV. kerületében, Zuglóban, nem túl messze a belvárostól, lakótelepek, családi házak és villák lakóitól. K.ülönös színfoltja ez csupán a másodikdemokratikus, szabad választásnak; vagy van, lehet-e valami fontos üzenete számunkra a jelenségnek? Bevallom, én azokkal tartok, akik igenis jelentőséget tulajdonítanak az esetnek. Sőt, megkockáztatom - belátva persze, hogy kijelentésem nem elég szociologikus és politologikus, híján van mindenféle tudományos megalapozottságnak -, a Pécsi-Pető eset számomra magába sűríti mindazt, amit a ’94-es választásokról tudni kell, tudni lehet. Amit csak megerősít a tény, hogy az ominózus körzetben Pető Iván mögött néhány százalékkal az MDF- kultúrpolitikus, Dobos Krisztiim futott be harmadikként. Azaz: két politikus versengéséből került ki győztesen a színésznő. Pontosabban: nem is a színésznő, hanem az MSZP. Mint sok más körzetében az országnak, itt sem volt fontos a személy, csupán a párt. A különbség az, hogy míg másutt az ismeretlenségből igazságtalan rögtön alkalmatlanságra következtetni, Ildikó és Iván esetében bizonyító erejű az eredmény. Mindez miért? - teszik fel sokan a kérdést, s születik sokféle válasz, sokféle értelmezés. Miközben alighanem roppant egyszerű a megfejtés. Hallottunk négy éven át éppen eleget a demokrácia fontos velejárójáról, a „politikai váltógazdaságról”, miért kellene csodálkoznunk hát, ha napi valósággá válik az elmélet. Hisz’ nem történt más, mint leváltása az egyiknek, s hatalomba helyezése a másiknak. Hogy nem egészen erre gondolt Antall Józseftől Tölgyessy Péteren át Orbán Viktorig a kilencvenes választáson a szavazóktól csaknem kilencvenszázalékos bizalmat kapott új politikai elit? (Az akkor leváltott kormány pártja, az MSZP csupán 10,3százalékotvolt képes összegyűjteni.) Persze, hogy nem. Mert ők illúziókban ringatták magukat, hajlamosak voltak azt hinni, hogy ebben az országban végérvényesen befejeződött egy korszak, amelynek fontos személyiségei legfeljebb epizódszereplők lehetnek ajövő politikai színpadán. Beszéltek konzervatív és liberális alternatíváról, s közben a maguk erejét kölcsönösen azzal vélték igazolhatónak, ha a másik felet minél nevetségesebbé teszik, Isten bocsássa meg a szóhasználatot, minél nagyobb hülyét csinálnak belőle. S miközben önmaguk nagyszerűségének tudatában egymással voltak elfoglalva, elfelejtették elmagyarázni egy ország lakosságának, hogy amikor kilencvenben döntött azzal a fent említett kilencven százalékkal, nem döntött rosszul. Elfelejtették elmagyarázni, hogy a gazdaságot megbénító húszmilliárd dolláros adósságot nem Antall József csinálta, hogy a munkanélküliség nem az MDFSZDSZ-paktum egyenes következménye. Elfelejtették elmagyarázni, hogy a végletesen betokozódott, belső munkanélküliséggel terhelt, szerkezeté- benés technológiájában a cseMly kivételektől eltekintve alapvetően korszerűtlen, a piacgazdaságra átalaktthatatlan gazdaság nem a Fidesz és a KDNP műve, de még csak nem is a kisgazda belvillongások folyománya. S főképpen pedig elmulasztották - hangsúlyozom: a kormányon lévők és az ellenzéki padsorokba szorult új erők egyaránt - elmagyarázni a fájdalmas tényt: egy ország társadalmának és gazdaságának újraépítése vért, verítéket és könnyeket kíván. A következmény: a tömegek számára ez a négy év rosszabb volt, mint az előző (ami. ugyebár törvényszerű a fentiek miatt), legyen hát váltógazdaság a politikában, jöjjenek azok, akik annak a jobbnak a részesei, főszereplői voltak. Erről szól nekem Ildikó üzenete. Lehet mondan i, kissé egyszerűsített változat ez, nem eléggé árnyalt. Belátom így van, csakhogy lássuk be végre azt is: a szavazócédulák többségét sem politológusok töltik ki. Igaz, a választóknak csak egy- harmada voksolt az MSZP-re, de a választási törvény ezt 54 százaléknyi mandátummal honorálta. Az üzenet része ez is: a második forduló választói magatartása a legkevésbé sem utal a koalíció igenlésére. Ha most mégis másról szólnak a tudósítások, az már egy másik történet kezdete: politika, hatalom-share a következő választás szavazataiért.
