Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-31 / 126. szám

1994. Május 31., Kedd 4 Z Itt-Hon A jó házasság titka (ÉM) - Ahány ház, annyi szokás, ahány emberpár, annyiféle családi szo­kás. De ami fontos az egyik félnek, nem biztos, hogy a másiknak is. Ho­gyan alkalmazkodnak egymáshoz? Egyáltalán ki alkalmazkodjék? Tesz­tünkben háromféle válasz adható ar­ra a 21 tulajdonságra, melyet kérdőív alapján állítottunk össze. Tehát: A-be- tűvel jelölje azt, amire „nagyon fontos” a válasz, B-betűvel, amire „fontos”, C- betűt újon, ha a „nem igazán fontos” lenne a válasza. A végén számolja össze a betűket. A jó házassághoz kell: 1. A hasonló szellemi színvonal, 2. A másik feltétlen elfogadása, 3. Az anya­gi biztonság, 4. A kezdeményezőképes­ség, 5. A közös dolgokban való teljes egyetértés, 6. Az anyóssal, apóssal va­ló jó kapcsolat, 7. Azonos vallási, po­litikai vélemény, 8. Az önálló lakás, 9. A házasságért való teljes odaadás, 10. Az azonos származási, vagy isko­lai szint, 11. A főzni tudás, 12. A har­monikus szexuális élet, 13. Az azonos érdeklődési kör, 14. A gyermekszere­tet, 15. A humorérzék, 16. A nyugodt légkör otthon és a munkahelyen, 17. A házimunka megosztása, 18. Az egy­mással szembeni türelem, 19. Az er­kölcsös életvitel, 20. Az egészség, 21. A családról való azonos elképzelés. Értékelés: Az A-válasz 2, a B-válasz 1, a C-válasz 0 pontot ér. 30 pont felett: A magas pontszám jel­zi, hogy aki így vélekedik, annak pon­tosan meghatározott képe van a há­zasságról. Elvei vannak s ezek igen tiszteletre méltóak. Most már csak az a kérdés, hogy a partner mit tart fon­tosnak és hogyan alkalmazkodik a társhoz? 15-től 29 pontig: Valószínű alkalmaz­kodóképes egyén adta a válaszokat, olyan ember, aki a cél - ebben az eset­ben a jó házasság - érdekében haj­landó a kompromisszumokra. És bizo­nyára képes tűrni az élet megpróbál­tatásait is. 14 pontig: Ezek a válaszok a meg nem alkuvó ember, a nehezen alkalmaz­kodó társ ítéletei. Bizonyára érdemes átnézni, hogy melyek azok a vélemé­nyek, amelyek a „nagyon fontos”, vagy a „nem igazán fontos” kategóriába tar­toznak. Ezek ugyanis utalhatnak ar­ra, hogy a társakat mi választja el most, vágj' talán később. Mi otthonában is-----1---­Sze pesi Sándor (ÉM) - „Enni jó” - vallja több mint ötmilliárd ember, s azt hi­szem, eleve meddő vállalkozás elvitatni e kijelentés igazság- tartalmát. Hogyan is kezdtük? Először - ugyebár - nyersen et­tünk mindent. Aztán feltalál­tuk a tüzet és vele együtt a sü­tést, főzést, párolást stb., hogy még rafináltabban szolgálhas­suk zsarnoki bendőnket. így a főzés lassanként valóságos mű­vészetté vált. Közben - évszázadok alatt - alakult, változott az étkezési kultúra is. Eleink valamikor még közös tálból, kézzel ettek, majd sokáig a kanál szolgált az egyetlen és nélkülözhetetlen evőeszközként. A villát és a kést ekkoriban csak az ételek felvágásánál, szeletelésénél használták. Az illemkódex napi gyakorlata Valóságos diplomáciai erőfeszí­tésekre volt szükség azonban, míg a XVII. század közepén, az evőeszközök - maihoz hasonló - használata valójában megho­nosodott: az 1646-os münsteri békekongresszuson, bíborosi megbízatással, egy francia her­cegnő tucatnyi ország követét (és családtagjaikat) oktatta az étkezés szabályaira. Végül is a polgárság terjesztette el tömeg­méretekben az asztali viselke­dés illemkódexszét, a korábbi túlzó, finomkodó előírásokat a gyakorlatiasabb meggondolá­sokhoz igazítva. Napjainkban, amikor a korsze­rű ipar valósággal elönti kony­hai, asztali főző- és evőeszkö­zökkel a háztartásokat, már mindenki a saját ízlése szerint hódolhat a gyakorlatiasság, a higiénia, és az esztétika köve­telményeinek. A leülés az étke­zés első mozzanata (az esetleg állva elfogyasztott aperitif után). A székhez kísérés és a leülésben a hölgyeknek nyúj­tott segítség után mindenkinek magának kell gondoskodnia a kényelmes ülésről. Ha a szék túlságosan távol van az asztal­tól, nagyon előre kell hajolni, ha túlságosan közel, ez a nél­külözhetetlen mozgásteret kor­látozza, mindkettő helytelen és kellemetlen. Az előbbi esetben a szék elejére kell ülni, a hát támasz nélkül marad, a lábak viszont az állandó támaszkodás miatt hamar elfáradnak. Az előredőlésből kényszerűen adó­dik az asztalra könyöklés, a hátradőlésből az „elfekvés”, mindkettő illetlen. Igazán ké­Az étkezés illemszabályairól A teríték minden darabjának külön-külön meghatározott feladata van Fotó: Laczó József nyelmes üléskor úgy helyezke­dünk el, hogy a comb alsó ré­szének a szék teljes alátámasz­tást nyújt, mentesítve a lába­kat a test fárasztó megtámasz­tásától. így a derék meghajlí- tásával könnyen az asztal (tá­nyér) föléhajolhatunk anélkül, hogy könyökünkkel kellene az egyensdíjúinkat biztosítanunk. A szalvéta használata az étke­zéshez való előkészület első mozzanata. A szalvétát szét­hajtva az ölünkbe terítjük (esetleg - angol szokás szerint - a nyakba, a gallér alá gyűr­jük). A szalvéta egyrészt védi a ruhát az esetleges lecsöpögő mártástól, zsírtól, egyéb étel­morzsától, másrészt a kéz, il­letve ivás előtt a száj megtörlé- sére szolgál. Az illedelmes szal­vétahasználathoz tartozik, hogy a szalvétát csak az elke­rülhetetlen mértékben piszkít- juk, és étkezés után nem hajt­juk össze, hanem lazán össze­gyűrve hagyjuk a tányér mel­lett. Az étkezés után összehajt­ott szalvéta - általánosan elter­jedt szokás szerint - azt jelen­ti, hogy a vendég a kiszolgálás­sal, vagy az étel minőségével nem volt megelégedve. („Mintha nem is ettem volna”) A kanál, a kés, a villa Az evőeszközök kezelésére meghatározott szabályok vo­natkoznak. Az evőeszközöket mindig a felső harmadukon kell megfogni. ízléstelen, ha hü­velyk- és mutatóujjunk között kiáll a kanál, a villa, a kés nye­lének nagyobb része, és még in­kább, ha mutatóujjunk rácsú­szik a villa hajlatára, vagy a kés vágórészére. „Csak kanál” használatánál azt jobb kézben tartjuk, csak villával evéskor a viÜát ugyanígy. Késsel és vil­lával evéskor jobb kézben van a kés, bal kézben a villa. Ilyen­kor a kést felülről fogjuk, ami lehetővé teszi a vágáshoz szük­séges erőkifejtést. A kanalat csúcsával vesszük a szánkba, de sohasem teljes egé­szében. A villára mindig annyi ételt helyezzünk, amennyi biz­tonságosan, a lehullás kocká­zata nélkül a szájunkig emel­hető. Ezenkívül - ha túl sok ételt veszünk a szánkba - ak­kor is kellemetlen helyzetbe ke­rülhetünk, ha hirtelen válaszol­nunk kell valakinek. Az igények jelzése A kés sohasem érintheti a szá­jat, szájba venni, lenyalni kirí­vó modortalanság. Evés közben az a kéz, amelyikben az evőesz­köz van, sohasem érintheti az asztalt, ilyen kézzel, könyökkel vagy alkarral az asztalra tá­maszkodni nem illik. Ha az evésben úgy tartunk szünetet, hogy az evőeszközt nem tesz- szük le (válasz, társalgás), kéz­fejünket a tányér mellett — az evőeszközöket a tányéron, vagy közvetlenül fölötte tartva - az asztalra helyezhetők. Az evő­eszközöket, ha egyszer az ab­roszról felvettük, csak a tányér­ra (csészealjrá) szabad vissza­helyezni. Ha evés közben szü­netet tartunk, a villát és a kést a tányér két szélére fektetjük úgy, hogy nyelük ne érje az ab­roszt, szúró- ill. vágóélük a tá­nyéron nyugodjon. A villa és a kés nyelének ellentétes iránya azt jelenti, hogy az étkezést még folytatni kívánjuk, ill. üres tányér esetén még tálalni ké­rünk. Ha a villát és a kést egy­más mellett úgy helyezzük á tányérra, hogy végeik jobb felé állnak, éz azt jelzi, hogy az ét­kezést befejeztük. 1994. Május 31., Kedd Itt-Hon Z 5 Szökőkutat is építettek Mádon Tízen kezdték, ma már harminchármán végeznek közmunkát a faluban Mád (ÉM - K.S.) - Alkalman­ként a nehéz körülményeket is lehet jóra fordítani, vagy lega­lábbis a nehéz helj'zetben is le­het valami elviselhető megol­dást találni. Ezért figyelemre­méltó a mádiak igyekezete gondjaik megoldásában. A te­lepülésen sok a munkanélküli, akiknek foglalkoztatására be­vezették a közmunkát. Minda­mellett, hogy a jobbra érdemes emberek egyéni helyzetén is ja­vítanak némileg, a település is gazdagodik és szépül a köz­munkások tevékenysége révén. Kardos Béla elmondja, hogy ez a csoport a parkok, közterüle­tek, középületek karbantartá­sa mellett új értékeket is lét­rehoz. így legutóbb például szö­kőkutat építettek a főtéren, 70 méternyi kerítést az óvodában, lépcsősort az általános iskolá­ban, vízelvezető árkot különbö­ző helyeken és most új parkot alakítanak ki. A park megter­vezésére Kedves Béla bekecsi dísznövénytermesztőt kérték fel. A GAMESZ vezetőjétől, Halász Istvántól megtudjuk, hogy 1989-ben tízen kezdték meg a közmunkát, ma harminchár­mán végzik. Különböző munka- területeken dolgoznak az em­berek, de természetesen csak olyan feladatokat látnak el, amihez a Munkaügyi Központ hozzájárul, hiszen a tevékeny­ségük behatárolt. A kezdeti idő­szakhoz képest egy jó minősé­gű munkásgárda jött össze. A legtöbbjük középfokú végzett­séggel - általában szakmunkás bizonyítvánnyal - rendelkezik. Ez azért öröm, mert jól dolgoz­nak. Most már van tekinté­lyük, jelenleg is legalább hú­szán várnak felvételre. A településen elismerik a köz­munkásokat, mert számtalan látványos dolgot hoztak létre, ugyanakkor végeznek olyan te­vékenységet is, amely nem lát­ványos, de nélkülözhetetlen. Ilyen a kétkilométeres patak- part karbantartása, vagy a ré­gi középületek állagmegóvása. A csoport egy részét a Kilián út végén találjuk, ahol a lakók közreműködésével új vízelveze­tő árkot és parkot alakítanak ki. A közmunkások közül Cson­tos Tibor szerszámkészítő laka­tossal, Litvai János és Barta Ferenc asztalosokkal, valamint Bendik László esztergályossal beszélgetünk. Valamennyien fi­atalemberek. Ketten közülük három évet dolgoztak a szak­májukban, míg a másik két fi­atal munkanélküliként kezdte az életet - a szakmunkás bizo­nyítvány megszerzése után. Bár csekély az a tízezer forint körüli összeg havonta, mégis sajnálják, hogy letelt az egy év, és tovább nem alkalmazhatják itt őket, mert mostanra össze­szoktak. Kossuth-vetélkedő diákokkal Budapest (ÉM) - Sikeresen zárult a Kossuth-vetélkedő, melyet a Kossuth Szövetség hirdetett meg. A május 21-i elődöntőn húsz, majd 22-én a legjobb 10 csapat vett részt a döntőn. A házi versenyeken 397 iskola mintegy 7500 tanulója vett részt. A területi középdöntőkön 365 csapat vetélkedett, melye­ket az ország 17 városának se­gítségével rendeztek meg. A területi verseny legjobbjaiból tizenkilenc magyar, és egy szlo­vákiai (Rozsnyó) csapatot hív­tak meg az országos döntőre, Budapestre. Ezek a követke­zők: Pápa, Kaposvár, Adony, Dombrád, Kunszentmiklós, Aj­ka, Mohács, Debrecen, Karcag, Feísőnyárád, Békés, Tata, Bá- tonyterenye, Csömör, Rozsnyó, valamint Budapestről az Alsó Erdősor, Futár, Tejút, és Áldás utcai iskolák csapatai. A Hágen János játékvezető ál­tal összeállított feladatsor meg­oldásai alapján - dr. Pajkossy Gábor, dr. Csorba László és Hermann Róbert - zsűritagok döntése szerint a következő he­lyezés alakult ki: I. Budapest, Alsó Erdősor úti iskola csapata II. Kaposvár III. Budapest Tejút utcai isko­la csapata Az I.-II.-m. helyezettek meghí­vást kaptak a III. Országos Kossuth Táborba, Balatonsza- badiba. E három csapatot-fel­készítő tanáraikkal együtt - külön díjként egynapos hor­vátországi, eszéki kirándulás­ra hívta meg a Kossuth-vetél- kedők fő támogatója, a mohá­csi Miskolczi Imre ügyvezető igazgató, a Kandit Édesség for­galmazója. A IV.-V.-VI. helyezett különdí- ja a Kossuth Szövetség kétna­pos budapesti vendéglátása. Gavlik István ügyvezető elnök Kossuth Szövetség A Zemplén Televízió heti műsora Május 31. (kedd) 15.00 Szív TV 19.00 Hétfői HTV ismétlése Június 1. (szerda) 18.10 Hír7 - Tudósítások a hét aktu­ális eseményeiről Magazin - Krakkóban jártunk - A Kárpátok eurorégióról - „Most mond­ja meg” - Portré Gergely Dániel fes­tőművészről - Holocaust Tokaj - In­terjú Tari Ferenc, országos börtönpa­rancsnokkal 19.00 HTV 30 filmek - Gyermekfiizér. Rajzfilm. - Stúdiók magazinműsora - Don Quijote. Rajzfilm. - 5 óra 40. Magyar film. Június 2. (csütörtök) 18.00 Szerdai saját adás ismétlése 19.00 Szerdai HTV 30 ismétlése Június 3. (péntek) 19.00 HTV 30 filmek - Tejben, vaj­ban fürödnek. Rajzfilm. - Stúdiók ma­gazinműsora - Meghökkentő mesék. 16. r. - 1984. Angol játékfilm. Június 4. (szombat) 8-16.00 Agro TV adásai Június 5. (vasárnap) 18.00 Saját adás - Játék határok nél­kül - Rockcsatoma - Kisvállalkozók. 18.30 A pénteki HTV 30 ismétlése Június 6. (hétfő) 15.00 Szív TV 19.00 Vasárnapi adás ismétlése 19.30 HTV 30 filmek - Hogj'an tanul­ta meg. Rajzfilm. - Stúdiók magazin­műsora. Magyarország tájai. 9. r. Inkognitóban. Pol. film. Kocsmába készülve- Már mondtam neked, ap- juk,hoqy a krumplihámozó kés nem a kocsmába való i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents