Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-24 / 120. szám
6 A Itt-Hon 1994. Május 24., Kedd Olajos Eszter Szikszó Névnapod alkalmából sok szeretettel köszöntünk: apa, anya § nagyi és papó * ASZALÓRA Szirmai Eszternek Istentől megáldott boldog 8. születés- és névnapot kívánnak Tiszáidéról: nagymama, nagyapa és a három barát Minden PÉNTEK - SZOMBAT-i napokon 20 - 04 óráig DISCO A kedvező belépők ára magába foglalja az udvarias kiszolgálást és az élőműsorok rendezését. | Szeretettel vár mindenkit r: POLYEFKÓ LÁSZLÓ tulajdonos. * A Halmaji Agrár Ipari Szövetkezet 1994. május 27-én, 10 órakor a központi telepén gépárverést rendez. Árverésre kerülnek használt pótkocsik, trágyaszórók, vetőgépek, körbálázó, szárzúzó, Weimár és egyéb gépek, eszközök. Az el nem kelt gépek | árverés után is megvásárolhatók. ^ Tisztelt Választóim! Abaúj szülöttjeként megköszönöm a választások első fordulójában megelőlegezett bizalmukat, minden szavazatot, mellyel támogattak. Május 29-én ismét választunk. Tisztelt Választópolgárok! Nagyon köszönök minden szavazatot, amely- lyel a választás első fordulójában megtiszteltek. Kérem mindazok támogatását május 29-én, akik nem akarnak baloldali fordulatot. TÖBBSÉGBEN VAGYUNK!!! Dr. Farkasné , Dr. Biczó Erzsébet I a KDNP képviselőjelöltje “ 1994. Május 24., Kedd Itt-Hon A 3 Tudósítások hazai tájakról Egy különleges fa: a kétkarú fűz a Bodrog árterében Fotó: Farkas Maya Priska Tibor Rábountva nézzük biztos fedél alól a tavaszi időjárás próbálkozásait. Rábólintva, mert a tavasz, főként az április - akkori az eset - ilyen. Próbálkozik mindenfélével, mi eszébe jut. A Napot hirtelen takarják el a nagyhasú felhők, de úgy szaladnak, mintha mozijegyük lenne, árnyékot terítenek az eddigi fénylő tájékra és lezúdul a zápor. Kopog a fákon, a háztetőkön, az udvari pocsolyákban pedig bugyborékol. De hirtelen - no, ezt azért mégsem kellene! - a kopogás keménnyé válik, az ablakpárkányról messze pattannak a jégszemek. Az udvari, öreg szomorúfüz is összébb húzódik, pedig ő már átélt sok mindent. Elöregedett, kérges-pudvás egész valójával oly mozdulatlanul tud állni, mintha mélyen aludna és csak ajég koppintásaira ébredt volna föl egy hunyorintásnyi időre, de szunyókál is tovább. És minő igaza van! A nagyhasú felhők már tova is nyargalnak, felfénylik ismét a Nap, de oly erővel, mintha dupla lenne, mivel a vizes út, udvar, háztető is veri vissza, tükrözi a fényét. Kilépnénk az ajtón, de előbb bizony a küszöbön összegyűlt jeget el kell söprenünk. Kalász Laciék barátságos házából szemléljük ezt a bolondos időt, Szalonna községben, ahol is most már bizonyára a legtöbb gólya települt a Rakaca-tó megléte óta. A villanyoszlopokon ott díszelegnek a kerek szerkezetek, a fészekrakó helyek és a gólyák ezeket jó néven is veszik. Látható itt utca, melynek minden oszlopán gólyák ácsingóznak, kelepelnek, szárnyat nyitogatnak, vagy nyugodtan ücsörögnek a fészken. Valaha Bodrogkeresztúrt szerették leginkább a gólyák, de egyszer csak kezdtek az ottani kéményeken megjelenni a csúcsos vasrudak, megakadályozva a fészekrakást. Föltehetően azért, hogy a gólyák ne dugaszolják el a kéményt, vagy ne szemeteljenek, vagy ilyesmi. Némely madár makacsul a kémény mellé, a háztetőre próbálta felügyeskedni a fészkét, ami vagy sikeredett, vagy nem. Szalonnán viszont mind többen foglaltak hont, lévén, hogy ott a sekély tó, ráadásul a nevelő kis tó is, melyből bármely ügyetlen madár is könnyedén kiemelheti a neki járó élelem részét. Ne sajnálják tólük, jut is, marad is... Amúgy Kalászék köszönik, jól vannak, a zápor idején a családfő szórakoztatott bennünket kitalálóival, hogya- szongya: Szarajevó, szarajövó, Azt mondják a kakasok, nem a tojás, a kaka sok, meg egyebekkel is, mik nem bírnák a festéket. Igen fontos dolgokkal múlatjuk egyébként nála az időt, megkínál például bennünket általa különleges pálinkának nevezett italféleséggel, bár ő maga nem fogyaszthatja az ilyesmiket. Ezért is tud kínálni. Hogy mitől különleges? Attól - mondja -, hogy ezt az italt kapta. Azonkívül rengeteget beszélünk a tóról, a hatalmas pontyokról, a kisebbekről, a már emlegetett gólyákról, meg csupa ilyen hasznos dologról. Ja! Néha pihentetőül versekről, de csak úgy tessék-lássék Eljöttünkben pedig az öreg, most is szunyókáló fűztől kérünk két-három vesszőt, megkíséreljük majd elültetni, hátha... Később meg jóval odább visz innen utunk, egészen Bodrogke- resztúr közelébe, ott is a folyó szépséges kanyarulatához, melyet kirándulók sokadalma látogat nyaranta, de itt kötnek ki az egykori, valódi hajókikötőnél a kajakkal, kenukkal túrázók is. Tudva, hogy a vendégekre számítva kinyitott itt egy kis büfé. Igaz, még nincs itt főtt étel, de konzervek, száraz ételek, ilyen-olyan innivalók akadnak. Szalonnasütő is hívogató- an kialakítva, szépre nőtt fák alatt - a büfések ültették több éve - pihenők. Nem panaszkodom - mondja a büfé vezetője, hozzátéve, hogy ha nincs is valami nagy forgalom, azért csakcsak akad betérő vendég, a nyári túrázások idején pedig tisztesen meg is szaporodnak. Az ártéren különleges füzek Az egyiknek valójában már csupán két karja maradt meg, de él most is, tövéből hajtanak a fiáss sarjak A kétkarú fa tényleg érdekes. És valahogy a rét főhelyét választotta magának központi helyként. És nem is magányos! Dehogyis az! Bodrog- keresztúrból, meg Tokajból, de talán más, még közeb településekről is jönnek ide fényképez- kedni a lakodalmasok A fiatal párok. Hogy miért éppen ezt a fát szemelték ki erre? Lehetséges, tudnak valamit róla, amit mi még nem. Talán van ennek a kétkarú fának valami ereje, miről mi nem tudunk. Talán valamely táltos ivadék öreg ember mesélt róla valamit és azt mások is meghallották elterjesztették. Sohsem lehet tudni az ilyen gyönyörűséges folyó partján, mint a Bodrog... Melynek közelében meg a vulkán melegétől langyosított hegyeken a világ legjobb szőlője terem, olyféle medicinákkal rakva tele a belőle érlelt bort, hogy annak értékéről, sajátosságairól talán csak Tokaj egyik „intézménye” tudós Papp Miklós tanár úr tud megfelelően illemmel szólni. De egyelőre itt tanyázunk le kicsinyég a víznél. A tavaszi esőktől megduzzadt, fiáss vizű Bodrognál, „aki” most is mormolja, mondja, meséli az idők ősi kúrának mélységéből való történeteit. De jó is lenne értenünk! — HETI JEGYZET — Májusi arany Priska Tibor Az ember erre a csörömpölésre mindenekelőtt hirtelen felül, egy ideig bambid, nem tudván hol van, mi van, egyáltalán ő kicsoda, majd lassan érzékeli, hogy ez az átkozott zaj, mi fölverte álmából, valójában a telefon. Ki a nyavalya az ilyenkor és mit akar? JVo, mit szólsz? Örülsz?” Hallik a vonal túlsó végéről vidáman, Hegyalja egyik településéről. Már hogyne örülnék! Pillantás az órára, hajnali fél négy. „Nézz már ki legalább az ablakon!” Biztat a hang, mely most már ismerős, jóbarát hangja, az egyik szőlősgazdáé. „Esik! Látod már? Hull az arany az égből!” Nemrég találkoztunk, dicsértük a hetekkel előbb hullott, tisztes mennyiségű esőt, mely után rögtön érkezett a meleg és szinte kirobbant a sok levél, az addig várakozó, készenlétben álló rügy, nekilódult az egész természet, szinte akként, ahogyan azt ama bizonyos Nagykönyv előírja. Hittük, hogy már-már sok is a jóból, de a többéves, vagy inkább évtizedes aszály miatt kiszikkadt föld elnyelte a mégoly bőségesnek látszó csapadékot is, nagyon kellet hát az égi áldás. Utána persze a meleg is, de nemrég már ismét szik- kodás, vízhiány látszott a földeken. Hiszen, ha beoszthatnák! Hogy éjjelente essen, de ne zápor, ne túl gyorsan, nagy mennyiségben, ami leszalad, hanem csak amolyan csendes, langyos, nevelő eső. Az essen. Inkább permetezzen, mintha már éppen abba akarná hagyni, de mégsem hagyja, mert még mindig akad egy kis öntözésre való valamely kövérkés felhő rejtett bugyrában. Szóval éjjel így legyen. Nappal meg süssön a Napocska! Keljen föl időben, bújjon ki a felhők közül és melegítse, simogassa, növessze a vetést, a füvet és mindent, miként az illő. Ily módon szépen elrendezve az eső dolgát váltunk el, de nem hallgattattunk meg. Egészen az iménti telefonig, amikor is megérkezett a gazda szerint igenis helyénvaló esőcske. Győzködöm, hisz állandóan esik, mondja, hogy kevés biz’a! Nem is tudta megállni, hogy ne ébresz- szen, ne hirdesse meg ezt a jó hírt. Szépnek ígérkezik a határ ismét, öröm járni-kelni megyénk minden részén. Hozzáértők mondják: rég ígért ennyit a föld, mint éppen most. Ránk is férne már valami jó, hiszen sok embernek ez a tavasz másként, nemcsak a hónapokat tekintve tavasz, megújulás ez mélyebb értelemben is. Ez a mélyebb megújulás nem ment zökkenők nélkül, még ma is akadozgat, de azért sokan kezdhették el másként ezt a tavaszt. Jónak, szépnek ígérkezik. Bízzunk hát benne! Nem is baj azért a korai telefonért. Legföljebb holnap én is felhívom és közlöm vele: most meg nem esik.
