Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-03 / 103. szám
A SZELLEM VILAGA Az Eszak-Magyarörszág keddi melléklete * 1994-MÁJUS 3. Szín-lap Hárman a lakótelepi pádon És az ideiglenesen Magyarországon állomásozó rendező Kovács Kristóf rendező Somló Ferenccel és Sallós Gáborral a Hárman a pádon próbáján Fotó: Strassburger Alexandra Csepűrágók Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház művészei is ott lesznek a fővárosban a május 29-i csepűrágó- ünnepen. Az előzetes tervek szerint a budai vigasságokon az Egy kabaré című előadásból mutatnak majd be részleteket a miskolci színészek. Vörös postakocsi Nyíregyháza (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház igazgató-főrendezője a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Krúdy Gyula Vörös postakocsi című művét állítja színpadra. Az előbemutató május 20-án lesz, a következő előadásokat csak a nyári szünet után, a következő évadban láthatja a közönség. Hamlet, a meghívott Miskolc (ÉM) - Az elmúlt évad végén Pécsett rendezték meg az országos színházi fesztivált, akkor Petro- vics Emil ajánlása alapján a Stuart Mária-előadással szerepelt a seregszemlén a miskolci társulat. Az idén június 6. és 15. között Zalaegerszeg ad otthont a fesztiválnak. Jancsó Miklós, aki ebben az évadban sorra látogatta a hazai színházakat, a miskolci kínálatból a Hamlet-elóa- dást hívta meg a fesztiválra. Háromlevelű lóhere Miskolc (ÉM) - Az elmúlt színházi szezon végén mutatták be a Miskolci Nemzeti Színházban Szép Ernő: Háromlevelű lóhere című színpadi művét, de az idei évadban is nagy sikerrel játszották a darabot. A miskolci közönség után június 5-én a Madách Színházban a budapestiek is láthatják az előadást. A szerető Miskolc (ÉM) - A neve után, még ott van az m.v. rövidítés, pedig lassan már nem számít vendégnek Miskolcon Verebes István, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója. Az elmúlt évad elején Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című romantikus drámájának rendezőjeként köszönthettük, majd az évad végén a Háromlevelű lóhere főszereplőjeként tért vissza Miskolcra, de az idei évad sem múlik el Verebes-rendezés nélkül. Az évad utolsó premierjeként, május 26-án mutatják be először az általa rendezett A szerető című előadást. Bródy Sándor erkölcsrajzának főbb szerepeiben Túróczi Évát, Péva Ibolyát, Kulcsár Imrét, Lerch Tamást, Quintus Konrádot, Varga Gyulát, Máthé Évát, Márfi Verát, Locskay Andreát, Szervét Tibort, Komá- romy Évát, Somló Istvánt, és Posta Lajost láthatjuk. Színi-leg Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színházban az idei évad végén is kiosztják a legjobb színésznek, a legjobb színésznőnek, a legjobb előadás létrehozóinak járó dijakat, mégpedig a közönség szavazatai alapján. A kitöltött szavazólapot május 28-ig lehet leadni a színház jegyirodájában. A nyertesekre szavazók között 2 darab színházbérletetet sorsolnak ki. Az 1993/94-es évad legjobb színésze: ............................................. Az 1993/94-es évad legjobb színésznője:........................................ A z évad legjobb előadása:. A szavazó neve:. Lakcíme:. Telefonszáma:. Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Május 4-én még a tavaly bemutatott Godot-ra várva előadást adják a Játékszínben, de másnap már a Hárman a pádon című Aldo Nikolaj-színmű premierjére várják a közönséget. Mindkét darab rendezője Kovács Kristóf. Mit kezd ezzel a „nyugdíjas-történettel” egy fiatal ember? - kérdeztük a rendezőt. • Nem vagyok én már olyan nagyon ifjú, inkább csak rendezőnek vagyok fiatal. Igaz, a diplomám több mint 7 éves, de mivel én vándoréletformát folytatok, gyakorlatilag mindig kezdőnek számítok. Magyarországon ez a második rendezésem. Tavaly volt itt az első bemutatóm, a Godot, egyébként ez a svédországi első, és a következő országban is ez lesz az első. Remélem, hogy legközelebb portugálul csináljuk Brazíliában. □ Ez most blöff1? • Nem. Én ezt valóban remélem, bár még nincs semmiféle konkrétum ezzel kapcsolatban. De van százötven- valahány ország, és eddig még csak háromban éltem, most éppen ideiglenesen Magyarországon állomásozom, pedig be kell lakni a világot... □ Szóval mit kezd egy harmincas fiatalember ezzel a történettel? • A harmincasnak is megvannak, vagy megvoltak a maga szülei. Nekem főleg az apámmal volt nagyon jó és furcsa viszonyom. Én késői gyerek vagyok, amikor felnőttem, az apám már öregember volt. Tehát nagyon sok megbeszélni valóm van a szellemével. □ Lelkiismeret-furdalása van... • Persze, lelkusmeret-furdalásom is van, meg hát nagyon szerettem és szeretem most is. Arra volt időm, hogy megismerjem, de arra nem, hogy mindent megbeszéljek vele. □ Mit kellett volna megbeszélniük? • Mindent... Nőket, szerelmeket, csalódásokat, világháborúkat... □ Nem túl gyakori, hogy az apák és a fiúk megértik egymást... • Apa és fia között talán ritkaság, de nagyapa és unoka között nem annyira. Ä korkülönbség miatt nú inkább úgy voltunk egymással, mint nagyapa és unoka. Sokat tanultam tőle, és azt állította, hogy ó is sokat tanult tőlem. □ Például... • Egyszer az emigrációval kapcsolatban voltak nagy vitáink. A nyugodt Svédországból Párizsba készültem, amikor ott éppen robbantásos merényletek voltak napirenden. Akkor azt kérte az apám, hogy ne menjek oda, ha robbangatnak. De én azt feleltem, ha azért nem megyek Párizsba, mert robbantgat- nak, akkor a robbantok elérték céljukat, mert elrettentettek. Nem igaz, hogy jobb félni, mint megijedni. Éz is hazugság, mint a legtöbb közmondás. Persze az lehet, hogy megijedek, ha robbantanak. De akkor sem hagyhatom, hogy megfélemlítsenek. □ Nem akarta magához kötni, hazahívni a z édesapja ? • A földrajzi távolság ellenére mi együtt voltunk. Ha két ember között ilyen szoros a kapcsolat, akkor nem számíthatnak a kilométerek... Bukarest (MTI)—Nagy sikerrel lépett fel a Kolozsvári Állami Magyar Színház Bukarestben, ahová az Odeon Színház meghívására, a Magyar Kulturális Központ segítségével két díjnyertes darabját, Eugene Ionesco Kopasz énekesnő és Albert Camus A félreértés című művét vitte el Tompa Gábor rendezésében. Az Odeon Színház Majestic termében mind a Camus-darab, mind a világhírű Kopasz énekesnő előadása forró fogadtatásban részesült. Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója elmondta az MTI tudósítójának: régóta hívták a társulatot Bukarestbe, ahol az 1992-es Caragiale-fesztiválon nyert díjat a Kopasz énekesnő előadás, □ Tehát ezzel az előadással a saját kérdéseire is keresi a válaszokat? • Legalábbis a válaszlehetőségeket. Az öregségen kívül még számtalan dolog felvetődik ebben a darabban. Itt van például, hogy mit ér, és mitől tud megóvni a barátság. Vagy a másik főtéma a kaland, szökés. El szabad-e, el lehet-e hagyni a biztosat a bizonytalanért? Mindenkinek melegen ajánlanám, aki veszélyben érzi magát, aki el tudja képzelni, hogy egy szép napon rászakad a szakramentum, munka- nélküli lesz, elszegényedik, kitör a háború, megcsalja a felesége, meghal az apja, vagy a pofájába köp a gyereke... Esterházy jut eszembe, áld azt mondta a kelet-európai paranoia az az, amikor az ember azt hiszi, hogy üldözik, amikor üldözik. □ Olvasva a szövegkönyvet, a darabban benne rejlik a nagy tragédia, és a hatalmas komédia lehetősége is. Mire készüljünk ? • Azt szeretném, ha mindkettő ott lenne. Ami poént találunk a darabban, azt igyekszünk kihasználni, mert ez az, ami a színpadot és a nézőteret összeköti. Ha a színpadon van egy geg, akkor a közönség nevet. De ha valakit meg akarnának ríkat.ni, az nehezebben menne, mert lehet, hogy olyan ember, aki csak azért sem sír, vagy nem akaija felvállalni az érzékenységet. Viszont a jó poén éllen nincs védekezés. □ A történet egy lakótelep közepén játszódik. Hol van ez a lakótelep ? • A lakótelep, az lakótelep. Itt nincs Nyugat meg Kelet, hanem van egy európai kulturális hagyomány, ami ezt a képtelen marhaságot fenntarthatónak gondolja. A „lakótelepiség” lényege, hogy az állandó tartózkodási hely nem része az életnek, ez így szükségmegoldás, itt nem lehet élni. □ Pedig itt élünk... • A puszta létünk nem bizonyíték arra, hogy itt lehet is élni. Mert ez csak vegetáció. A lakótelep az egyik legnagyobb lelepleződése ennek az európai kulturális hagyománynak. □ Egyébként az írott változat meglehetősen banális történet. • Shakespeare sodorja magával az olvasót. De például ha Brechtet vagy Moliere-t olvas az ember, akkor nem nagyon érti, hogy mi olyan míg A félreértés rendezéséért tavaly az UNITER román színházi szövetség neki ítélte a legjobb rendezőnek járó díjat. Ez a darab versenyben volt a legjobb előadás címért, női főszereplője, Spolarics Andrea pedig a legjobb női alakítás címért. A társulatnak meghívása van az Io- nesco-darab előadására Berlinbe, Brüsszelbe, Párizsba, Los Angelesbe, Ausztráliába, továbbá a május végi Ionesco-fesztiválra Chisinauba. A kopasz énekesnő Tompa szavai szerint nemzetközi áttörést hozott a kolozsvári együttesnek, de a siker nem egyik napról a másikra érkezett: az elmúlt néhány évben négy alkalommal produkálta az év legjó ebben. Az igazi nagy színpadi szerzők esetében a színpadon bomlik a darab. Aldo Nikolaj is ilyen író. Emlékeztem, hogy kölyökkoromban láttam egy nagyon jó előadást, de amikor először elolvastam a szöveget, én is húzogattam a számat. Szerencsére nagyon igazi színészekkel dolgozom. Akkor szerettem meg a darabot, amikor ezek az öreg rókák elkezdték „hozni” az előadást. • Mert öregek vagy m ert rókák ? • Mert öreg rókák. Egyrészt a maguk kérdéseit teszik fel a színpadon, másrészt mert emberből és színészből vannak. A színész pedig az ember felső foka. Nem felsőbbrendű, hanem az intenzitása miatt felső fokú ember. Rajtuk keresztül értem meg én is, hogy milyen jól kitalálta ezt a darabot a szerző. A rendezés olyan szakma, hogy ha megkapja az ember a diplomáját, akkor elkezdhet tanulni. Ez nekem nagyon jó iskola. Nagyon sokat tanulok a szereplőktől. Sallós Gábortól színpadkezelést, színésztopográfiát, Somló Feri bácsinál mindig, látom, hogy mit ér egy instrukció, és az is nagyon tanulságos számomra, a- hogy Várhegyi Márta megküzd minden egyes pillanatért. Itt szeretném azt is elmondani, hogy az előadáshoz a Tilos Rádiótól kaptunk hangfelvételeket. □ Nem csak azért, mert a Játékszínben „összeér” a két előadás, és nem csak a rendező személye miatt szembetűnő néhány megfelelés a Godot- ra várva és a Hárman a pádon előadás között. • Igen, itt is két ember viszonyáról, az egymásra utaltság, az egymásra találás érzéséről van szó. Számomra is most kezd világossá válni, most kezdem megérteni a valakihez való tartozás hatalmát... □ Tehát tartozni kell valakihez. • Egyszerűbben kifejezve: adni kell, vinni a karomban, minden helyzetben felvállalni a másikat. Szóval oda kell adni magamat, mert csak attól kezdve vagyok valaki, csak abban a pillanatban láthatom meg magamat, amikor a másiknak adom. Banálisán kifejezve: csak a másiknak a tükrében látom meg önmagam. □,.Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat..” jobb előadását. 1987-ben a Hamletiéi ért el ilyen sikert. Az 1989-es év legjobb előadásának díját A buszmegálló bemutatásával érdemelte ki a társulat, 1990-ben pedig A rendőrség című előadásával második díjat nyert az országos fesztiválon. A kolozsváriak legközelebb Spiró György Az imposztor című darabját mutatják be június 1-jén Rákosy Árpád magyarországi rendező színreál- htásában. Tompa Gábor elmondta, hogy sajnos a felkért rendező visszalépése következtében meghiúsult Az ember tragédiájának tervezett szín- revitele, a szezont így az ő rendezésében Székely János Mórok című drámájának bemutatójával záija a társaság, június 17-én. A kolozsvári magyar színházról A „néma” koreográfus Miskolc (ÉM - FG) - „Szabadlelkű diákkoromban nagy gyönyörűséget okozott egy-egy matematikai vagy geometriai feladvány megfejtése. Akkoriban vegyészmérnöknek készültem, de azért indultam szavalóversenyeken is. Mondtam lelkesen az 'ős Kajánt' - és eszembe sem jutott, hogy a verset is meg kell fejteni. A Balettintézetben Váfyi Rózsitól hallottam először, hogy a műalkotásoknak, zeneműveknek, könyveknek titkuk van. Pécsett Eck Imrétől azt tanultam meg, hogy a táncművészet nem csupán technika, hanem amolyan misztérikus játék, mint bármelyik színi előadás; és hogy a táncosnak is kell, hogy titka legyen, amikor kilép a színpadra. Akkoriban úgy éreztem, kezdek rájönni a megfejtésre. Úgy hívják: munka." Majoros István, a Miskolci Nemzeti Színház koreográfusa számára ez az évad számtalan új „titok” megfejtésére adott lehetőséget. A balettkar vezetése, a koreográfusi munka mellett életében először rendezett musicalt. A Játékszínben bemutatott Kapj el! sikere bizonyította, nem csak a táncosok nyelvén ért. Ennek ellenére egészen az utóbbi hetekig azt hihettük, hogy a tőle kapott legnagyobb ajándék mégis a Coppelia című balett megrendezése és Coppelius szerepének „eltáncolása”. Tizenhárom évi kihagyás után újra színpadra lépett a mester. S most operabemutatóra készül. „Álmomban sem gondoltam volna, hogy az idén a Coppelia után még Traviatát fogok rendezni - emlékszik vissza a felkérés pillanatára a koreográfus-rendező. — Igent mondtam, mert ez olyan kihívás, amit nem lehet visszautasítani.” Nem könnyű feladatra vállalkozott, ráadásul eddigi rendezői, táncos és koreográfus múltja nem sokat segített az opera színrevitelében. Sőt, el kellett némítania önmagában a koreográfust. „Egészen másként dolgozik az ember a balettel, mint az operával. A balett esetében arra kell törekedni, hogy pontoson állítsuk be a zenére a mozdulatokat, helyzeteket. Ez az opera esétében nem működik. Félre is vinné az egészet, merevvé, mesterkéltté tenné az előadást. Áz opera egyébként is meglehetősen absztrakt műfaj: énekelve beszélnek a szereplők. Közelebb kell hozni a nézőhöz, emberibbé, és ném pedig még el vontabbá kell tenni. Az opera másféle dramaturgiára és másféle hagyományokra épül, mint a balett. Hiába játsz- szák már ezeket 100-120 éve, minden előadás hordoz magában valamiféle konvenciót. És ezekhez ragaszkodni kell. Csak akkor szabad eltérni, ha vale ni nagyon erős, világraszóló ötlete van az embernek, de még akkor is tönkre mehet az előadás.” Mindebből persze nem az következik, hogy operát rendezni egyáltalán nem nehéz. Mint mondja, meg kellett tanulnia a varázsszavakat, hogy együtt tudjon működni a szereplőkkel, a karmesterrel, az adott díszletek, technikai lehetőségek között kell megrendeznie az előadást. És amit nagyon fontosnak tart: drámai szempontból kell elemezni a jeleneteket. Majoros István nem igazán összeszokott művészekkel kezdett az előadás megrendezéséhez. Nádor Magda Németországból tért haza, Dér Krisztina a pécsi színház tagja, Pirisi Edit miskolci művész, Laczó András az Ope- raházból érkezett, Pető József az Állami Énekkar szólistája, Egri László legutóbb Pécsett énekelte az öreg Germon szerepét, Bede- Fazekas Csaba a győri színház baritonistája. A további szerepekben a Miskolci Nemzeti Színháztegjait-Molnár Annát, Seres Ildikót, Tilless Évát, Nagy Ibolyát, Ábrahám Istvánt, Pécskay Tibort, Kulcsár Imrét, Dézsy Szabó Gábort, Sipos Lajost és Szegedi Dezsőt - láthatjuk. A karmester Tóth Armand szintén a miskolci társulat tagja. „Sokfelől érkeztek a művészek - mondja a rendező —, de hamar kiderült, hogy ugyanazt a színházi nyelvet beszéljük, ezért bízom az előadás sikerében.” Majoros István
