Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-23 / 95. szám

VI ÉM-hétvége ......... .................... ......................... ÍM - iskola .—Április 23., Szombat A hol megháromszorozódnak az órák Garadna (ÉM - FG) - Olyan csend fogadott, hogy azt hittük látogató érkezett az iskolába. Esetleg be­mutató órát tartanak. Vagy nyílt nap van, és minden gyerek meg akarja mutatni az anyukájának, apukájának, hogy milyen szépen tud olvasni, számolni, mondatot elemezni. Álltunk a folyósón és hallgattuk a kérdéseket; Mit állí­tunk? Kiről állítjuk, hogy... és így tovább. Közben meghozták a tízó­rait, a parányi ebedlő asztalára friss kifli került és kilenc csésze. Mire kitöltötték a kakaót, odabent is befejeződött a nyelvtanóra, és az írás,,és az olvasás. Mert a ga- radnai Általános Iskolában egy ta­nítótól egy tanteremben tanul min­den osztály.- Egymástól is tanulnak - he­lyesbít Búzásné Olexa Vera, az iskola vezetője. - Ha az ügyeseb­bek hamarabb elkészülnek az önálló feladattal, oda tudnak fi­gyelni arra, amit a nagyobbak- kal tanulunk, de az ismétlés mi­att is hasznos ez az „áthall­gatás”. Az év elején, amikor összeálh'tom az órarendet, arra kell nagyon figyelnem, hogy mi­lyen órák kerüljenek egymás mellé. A testnevelést együtt tart­juk mind a három osztálynak, ha valamelyiknek ének van, akkor a többieknek lehet rajz vagy technika. Jelenleg csak kilenc ta­nulónk van, így az összevont ok­tatás ellenére is jut idő az egyéni foglalkozásra. Tavaly valamivel többen voltunk, és várhatóan a következő tanévben tizenhár­mán leszünk. Egyébként a szom­széd faluból, Hemádvécséről is hoznak ide alsósokat. Az eredményekről hiába kérde­zem a tanító nénit, azt mondja, Együtt - és önállóan erről a felsős tanárok tudnának beszélni, de úgy érzi, hogy felké­szülten kerülnek ki innen a ne­gyedikesek. Szívesen jönnek a gyerekek iskolába, szinte soha nincs is hiányzó. De a tanítójuk sem nagyon lehet beteg. Ha mégis szükség lenne helyettes­re, a novajidrányi iskolából kér­hetne segítséget, hiszen szak­mai felügyelet szempontjából odatartozik az egyébként önálló garadnai iskola. — Szerencsére a szülők, az ön­kormányzat és dr. Odor Ferenc polgármester úr is fontosnak tartja, hogy legalább a kicsik­nek ne kelljen minden nap utaz­gatniuk Novajidrányba, és a fa­lu megtartóereje szempontjából is fontos, hogy legyen iskolája - folytatja a beszámolót a tanító­néni. - Az 1980/81-es tanévig itt tanultak a felsősök is, ugyanígy nekik is közös és önálló óráik voltak, ennek ellenére jó ered­ménnyel végeztek a garadnai gyerekek, sikeresen tudtak fel­Fotók: Dobos Klára vételizni a választott középisko­lákban. Az ilyen kis iskolákban közvetlenebb a tanár-diák kap­csolat, csendesebb, nyugodtabb az élet, családiasabb a hangulat, mint egy nagyobb intézmény­ben. Az önkormányzat gondos­kodását mutatja, hogy az elmúlt nyáron felújították az iskolát, sőt ldalakítottak egy kis ebédlőt is. így most már amiatt sem kell ag­gódni a szülőknek, hogy esetleg éhen lesz a gyerek, amíg ők nem érnek haza a munkából. Volt egyszer egy óvónői szakközépiskola Miskolc (ÉM) - A miskolci Kos­suth Gimnázium és Óvónői Szak- középiskolában az idén befeje­ződik az óvónőképzés. Ebből az alkalomból április 25-én szak­mai napot rendeznek az iskolá­ban. Búcsúznak az óvónői szak­tól az iskola tanulói, a volt diá­kok, a tanárok a meghívott ven­dégek. Ehhez kapcsolódva kö­zöljük most az utolsó óvónői osz­tály osztályfőnöke, Kerepesi Ist­vánná tanárnő írását. Mint arról Önök már bizonyára értesültek, az új oktatási tör­vény 1993. évi LXXXtv. 128. pa­ragrafusa rendelkezik a közép­fokú óvónőképzés befejezéséről. Az itt szerzett érettségi-képesí­tő vizsgával óvónőt „utoljára az 1997. évben lehet óvónői mun­kakörben alkalmazni”. A törvény nemcsak a most vég­ző vagy a közelmúltban végzett óvónőket érinti, de azokat is, akik esetleg már 15-20 éve dol­goznak kitűnően e pályán, hi­szen kivételt csak a nyugdíjjogo­sultság előtt állókkal tesz - bár ezt 10 évben szabja meg. Akinek a nyugdíj eléréséig még több mint 10 éve van, az „öt év után csak akkor foglalkoztatható to­vább pedagógus munkakörben, ha tanulmányait a felsőfokú pe­dagógus-szakképesítést nyújtó oktatásban megkezdte, illetve pedagógiai államvizsgát tett”. A most végző vagy korábban végzett érettségi-képesítő bizo­nyítvánnyal rendelkezők, ha a felsőfokú továbbtanulást nem vállalják, 1993. szeptember 1- jétől 1998. december 31-ig gyógypedagógiai és közművelő­dési alapvizsgát tehetnek, s ak­kor óvodai és kollégiumi gyer­mekfelügyelői, pedagógiai asz- szisztensi, szabadidő szervező középfokú szakképzettséget szerezhetnek (ez nem pedagó­gusi munkakör). Az ilyen tanfo­lyam elvégzéséért azonban az intézmény költséget nem vállal. Ha valaki az egyik megoldást sem vállalja, de óvónőként dol­gozik (több ideje) bár az óvo­dapedagógusként nem alkal­mazhatja, „kérésére az óvoda gondozónőként köteles őt al­kalmazni”. Az 1994 júniusában érettségiző „kis óvónőkre” azonban ez már nem vonatkozik. Hogy a törvénynek ilyen hosszú távú hatása, s egyáltalán a kö­Kicsengettek... zépfokú óvónőképzés eltörlése mennyire volt bölcs döntés, azon lehet gondolkodni, vitat­kozni, de nekünk, a pedagógus pálya „szürke eminenciásainak” ezt nincs jogunk eldönteni. En­gedjék meg azonban, hogy mint a miskolci középfokú óvónőkép­zés utolsó osztályának osztály- főnöke elbúcsúzzam ettől a kép­zéstől, és érzékeltessem azt az űrt, amely bennem és a katedra mindkét oldalán keletkezik. Szegényebb lesz a város okos, kedves „kisóvónők” hiánya mi­att, akik a megye egész területé­ről vonzódtak a városnak ehhez a képzésformájához, s ezen ke­resztül városunkhoz. Szegé­nyebb lesz a város egy gyakorló óvodával, ahová a város minden részéről szívesen vitték aprósá­gaikat a szülők, mert magas színvonalat, „stílust”, újabbnál újabb kezdeményezéseket bizto­sított gyermekeik számára. Szegényebb lesz a Kossuth Gim­názium és Óvónői Szakközépis­kola, és nemcsak azért, mert törlik nevéből az óvónőit, ha­nem mert olyan diákok már nem lesznek benne, akik egyfor­mán álltak a katedrán és a ka­tedra előtt. Akikben végleg megérett, mondhatnám hiva­tástudattá vált, válhatott ez a pálya. Szegényebbek leszünk mi taná­rok, akik láttuk ezt a folyama­tot, akik nem élhettük át ezt az „evolúciót”, mert mi annak ide­jén legtöbben nem a pályára, hanem a felvételire készültünk. Számomra az egyik legmegha­tározóbb osztályfőnöki élmény az volt, amikor gyakorlat köz­ben látogattam meg tanulói­mat. 16 évesen - számomra ab­szolút gyermekként - ott álltak fehér köpenyben és teljes ko­molysággal, ugyanakkor gyer­meki könnyedséggel foglalko­zást tartottak. Az óra utáni ér­tékelésen - bírálaton egymás­nak „olvasták be” a pedagógiai hibákat. Az első gondolatom az volt, hogy vajon engem hogyan értékelnének egy-egy történele­móra után. A pedagógia-pszi­chológia elméleti lépcsőit, alkal­mazását számonkérték egymá­son, bizonyára szívesen kérnék számon rajtam is, hiszen hibá­kat én is elkövetek. Ők viszont mindig toleránsak voltak, a ti­tok: ők a katedra mindkét olda­lán álltak. A pedagógia iránti affinitásuk együtt nőtt velük, íz­lelték a pályát, izgulva, sírva és nevetve élték át a buktatóit és szépségeit egyaránt. Most ne­gyedikben már nem kellett kér­deznem, hogy sikerült a foglal­kozásuk az egész lényükre rá volt írva. Mindezt nem a nosztalgiázás miatt írom le. A miskolci Kossuth Gimnázium utolsó óvónői osztályának lét­száma harminckilenc. Ebből hu­szonnégyen döntöttek úgy, hogy tanulmányaikat felsőfokú óvó­nőképzőben szeretnék folytatni, hatan tanítónők szeretnének lenni, hárman tanárképzőben, hárman egyetemen, egy állami­gazgatási főiskolán tanulna to­vább, és ketten nem akarnak to­vábbtanulni. Vagyis harmincötén a pedagó­gushivatást választják, s leg­többjük tudja is, hogy miért. Vannak közöttük jeles tanulók és jó tanulók (1 kitűnő), akik egy általános gimnáziumi osz­tályból „minimum egyetemre” mehetnének, ahonnan viszont legtöbbször a kontraszelekció következtében az alacsonyabb ponthatár miatt választják az óvónőképzőt a viszonylag gyen­gébb tanulók. Ezért merem leírni, hogy az óvó­női osztályunk (IV.E) tanulói a pedagógus pályára készülnek, s hogy bennük ez a hivatástudat ,kicsírázott”, ezt ennek a kép­zésnek köszönhették. E tapasz­talatok miatt merem leírni azt is, hogy a pedagógus pálya is szegényebb lesz! Természetesen nagyon fontosnak tartom a lexi­kális tudást is, hiszem, hogy a „pályán maradni’-pakliban az is benne van, de attól még nem lesz valaki jó óvónő vagy jó ta­nár, ha csak a reprodukáló ké­pessége kitűnő. Az én tanulóim a kapcsolatteremtést tanulhat­ták meg, próbálhatták ki több­kevesebb sikerrel, de akinek ez végképp nem sikerült, az más pályára indul, vagy nem tanul tovább. Én, aki a pedagóguspályát hiva­tásnak tartom, tiszta szívből sajnálom, hogy megszűnik ez a képzésforma. Bár a nagy űrt betölti a már be­indult pedagógiai szakközépis­kola - amely szintén pályaori­entált - ott a pályaközelség még sem ilyen „empirikus”. A varázsige: PLC Kazincbarcika (ÉM) - Nemigen szokás középiskolásoknak programozó versenyt rendezni, most mégis erre vállalkozott a kazincbarcikai Irinyi János Műszaki Középiskola az április 26- án és 27-én megrendezendő verseny szervezője, Kara|z Miklós igazgatóhelyettes. Tőle kérdeztük, honnan szármázik az ötlet, kik vesznek részt a versenyen?- Egészen véletlen volt. A FESTO-cégnél jártunk, amikor ott, egy íróasztalon megláttam a versenykiírást, de ebből még semmi konkrét nem derült ki. Néhány órás telefonálás után megtudtuk, hogy az alapötlet Miskolcról származik, főiskolá­sok, egyetemisták számára hirdették meg a versenyt, de ke­vesen jelentkeztek rá. Úgy.gondoltuk, megszervezzük mi, de középiskolásoknak, felmérjük, hol tartanak ma ebben a té­mában az iskolák. Két főből áll egy-egy csapat, melyben az in­tézmények nappali tagozatos hallgatói vehetnek részt. Mivel lehetőség volt iskolánként 2 csapatot nevezni így 10 iskola 16 csapata vesz majd részt a versenyen. Több városból jönnek emellett kollégák megfigyelőként, többen jelezték, hogy a versenyt ugyan nem tudják vállalni, de kérik a feladatokat. A versenyhez szükséges felszerelésről is gondoskodunk. Mi biztosítunk bizonyos típusokat: FST 404, MICRO I, SIMA- TIC S5 - 100 U; de lehet használni előzetesen egyeztetett egyedi készülékeket is, amelyekkel az oktatás történik a résztvevő intézményekben. A feladatok a szakmai elméleti és gyakorlati tárgyak tana­nyagában előforduló ismeretekre épülnek. Felépítésük a kö­vetkező: programtervezés és programírás, hardverillesztési tervek elkészítése és az illesztések megadása, a feladat ólesz- tése, üzembehelyezése, a dokumentumok elkészítése és a megoldás bemutatása a zsűrinek. A tanulókon és a tanárai­kon kívül itt lesznek a versenyen a FESTŐ, a KLOCNER- MOELLER, a MECMAN, az OMRON, az SAIA, a SIEMENS és az AEG cégek képviselői. Egyébként az ő felajánlásaikból kerülnek ki a díjak is. A megmérettetésen kívül célunk, hogy megláttassuk az al­kalmazó cégekkel: mit tud egy középiskolából kikerült fiatal. De a tanár és a diák is megtudhatja, hogy áll a piac, milyen a munkaerőkereslet. Látnia kell a tanulónak, amennyiben tel­jesítményképes tudással rendelkezik, boldogulni fog a szak­mai életben. A cégek pedig fantáziát látnak az ilyen verse­nyekben, így örömmel támogattak bennünket. Néptánc órarendben Miskolc (ÉM) - A miskolci 4. Számú Istvánfíy Gyula Általá­nos Iskolában a következő tanévtől a felső tagozatosok népi táncot tanulhatnak. E kellemes tantárgyat órarendbe illeszt­ve heti háromszor két órában tanulják a gyerekek. A népi tánc tanulása során néprajzi, népművészeti képzést is kap­nak a tanulók. Akik ilyen osztályba szeretnének kerülni, al­kalmassági vizsgát kell tenniük április 27-én, szerdán délu­tán 2 órától az iskolában. Az Országh Mihály vezette felvéte­li stáb a gyerekek ritmusérzékére, énektudására, mozgás­készségére, intelligenciájára lesz kíváncsi, és figyelembe ve­szi a tanulók alkatát is. Pedagógusoknak Szikszó (ÉM) - A Magyar Pedagógiai Társaság B.-A.-Z. Me­gyei Tagozata április 25-én, hétfőn délután 2 órától az iskola­székek szerepéről, működésük lehetőségéről tart tanácsko­zást. A Pedagógiai Társaság május 2-ára pszichológiai délu­tánt szervez, ekkor délután 2 órától Dávid Imre, a Kossuth Lajos Tudományegyetem oktatója Kapcsolatfejlesztő gyakor­latok és felhasználásuk a nevelői munkában címmel tart elő­adást. Mindkét rendezvénynek a szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium ad otthont. Cigány nyelven Miskolc (ÉM) - Az 1993. évi LXXVTI. törvény 16. paragrafu­sa kimondja: ,A kisebbségek joga történelmi hagyományai, nyelvük ápolása és fejlesztése, tárgyi és szellemi kultúrájuk megőrzése és gyarapítása.” Miskolc város legtöbb általános iskolájában a különböző évfolyamokon és osztályokban az et­nikai (cigány) kisebbséghez tartozó gyerekek nem önálló osz­tályokban, hanem a korosztályuknak megfelelő tanulócso­portokban tesznek eleget a tankötelezettségüknek. Az isko­lák a kisebbséghez tartozó tanulók részére elsősorban olyan programokat készítenek, amelyek kimondottan a hátrányaik csökkentésére irányulnak; végső célként a tantervi minimum követelmények elérésére összpontosítsanak. Ezeken belül nem jut vagy csak nagyon kevés lehetőség adódik a törvény­ben leírtak megvalósítására: ,A kisebbség anyanyelvű vagy anyanyelvi oktatása a helyi lehetőségek és igények szerint kisebbségi óvodában, iskolában, iskolai osztályban vagy cso­portban történhet.” Ebből a lehetőségből kiindulva próbál új programot szervezni a Diósgyőri Általános Iskola a város kisebbségi tanulói részé­re az 1994/95-ös tanévtől kezdődően. A program az 1. osztály­tól indulna és folyamatosan a következő tanévekben a felsőbb osztályokban folytatódna az általános iskola befejezéséig. Az oktatás - formáját tekintve - egész napos lenne, melynek keretében a Nemzeti Alaptanterv anyagának elsajátításán túl, lehetőséget teremtenek a kisebbség által használt nyelv, a cigány (romani vagy a beás) tanulására, a kisebbségi népis­meret, a kisebbség történelmének, kulturális hagyományai­nak, értékeinek megismerésére, ápolására (zeneoktatás, szá­mítógép, a 4. osztálytól második idegen nyelv tanítása). Az iskolai tanárai az oktatás részletes programját az érdekelt szülőkkel együttműködve kívánják kialakítani. Ezért kérik az érdekelt szülőket, hogy azok, akiknek gyermekei az 1994/95-ös tanévben lesznek első osztályosok és igénybe kí­vánják venni a kisebbségi oktatásnak ezt a formáját, az 1. osztályos tanulók beiratkozásának időpontjában - április 28- án, csütörtökön reggel 8-tól este 6 óráig, április 29-én, pénte­ken reggel 8-tól délután 2 óráig - jelezzék ezt az igényüket a Diósgyőri Általános Iskolában (Nagy Lajos ldrály útja 30. - volt Blaha Lujza utca). I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents