Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-01 / 50. szám
A SZELLEM VILAGA .k-Magyarország keddi melléklete * 1994. Március 1. Tudomány Történelmi négy másodperc Budapest (MTI) - Nemcsak a tudományos folyóiratok, hanem a nagy világlapok is beszámoltak arról, hogy az amerikaiak az élre törtek ebben a negyven éve világszerte folyó versenyfutásban, amelynek célja a Napban és a többi csillagban végbemenő energiatermelő folyamatok szabályozott földi megvalósí- . tása. A tét óriási, hiszen ha ez sikerül, a legkönnyebb atommagok összeolvasztása, tehát a termonukleáris fúzió révén gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforráshoz juthat az emberiség. Az eddigi rekordot az európai országok Angliában épített közös termonukleáris reaktora, a JET tartotta, amelyben két évvel ezelőtt két másodperc hosz- szúságú impulzusokban átlagosan egy megawatt teljesítményt értek el. Most viszont, mint a New Scientist beszámol róla, a princetoni egyetem IFIR nevű reaktora négy másodpercen keresztül 6,2 megawatt teljesítményt adott le. Persze ez az energia még korántsem hasznosul, mivel a kísérleti reaktor működtetése egyelőre sokkal több energia befektetését igényli, mint amennyi felszabadul. Ronald Davidson, a princetoni egyetem plazmafizikai intézetének igazgatója mégis történelmi jelentőségűnek nevezte az eredményt. Nitrogén-oxid a magas vérnyomásra Budapest (MTI) - Mindenki tudja, hogy a túlzott sófogyasztás növeli a magas vérnyomás kialakulásának veszélyét. Ez azonban csak az egyik °ka ennek a betegségnek. Amerikai kutatók nemrég egy legújabb »tettes” nyomára bukkantak. Ez egy nitrogénvegyület hiánya. A nit- rogén-oxid a véredényeket kibélelő, úgynevezett endoteliális sejtekben képződik. E vízben oldható gáz elősegíti az érfalak izmainak fellazulását, kitágulását, és ezáltal csökken a vérnyomás. Ha tehát valami gátolja a nitrogén-oxid termelődését, ez is hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához. Talán elég egy fél vese is Budapest (MTI) - Annak ellenére, hogy Amerikában évente 9 ezer veseátültetést hajtanak végre, mégis 23 ezren vannak a várakozási listán, mert nincs elég donor. Baltimo- re-i orvosoknak most az az ötletük támadt, nem lenne-e elegendő csak az egyik vese felét beültetni, hiszen így a befogadók számát a kétszeresére lehetne emelni. Az állatkísérletek sikeresek voltak. A sertésekbe ültetett félbevágott vese ugyanannyi mérgezőanyagot szűrt ki, mint korábban az egész. Mielőtt azonban embereken is kipróbálnák az eljárást, azt is tisztázni kell, meddig bírja a fél vese a jóval nagyobb megterhelést. A tévé és az elhízás Budapest (MTI) - Aki szundikálva üldögél a pamlagon, több kalóriát fogyaszt, mint az, aki közben tévét néz. Ezt valószínűsíti egy amerikai vizsgálat. Memphisi kutatók folyamatosan mérték egy kórházban kislányok egy csoportjának anyagcseréjét, akik hol nézték a tévét, hol pedig nem, miközben kórházi ágyukon üldögéltek. A 8-12 éves kislányok közül 15 kissé kövér, 16 pedig megfelelő súlyú volt. Az orvosok ámulatára mindkét csoportban azonnal némileg lelassultak az anyagcsere folyamatok, amint bekapcsolták a tévét: túlsúlyos lányoknál a nyugalmi állapothoz képest 16 százalékkal, a normál súlyúaknái pedig 12 százalékkal. Az orvosoknak egyelőre fogalmuk sincs, mi lehet ennek az oka. Talán az, hogy tévénézés közben lazult, elengedett állapotba kerülnek, nem gyötrődnek bajaikon-gondjaikon, vagy egyszerűen azért, mert tévénézés közben nem mozognak, szülte mozdulatlanul nézik a műsort. Megfulladtak a dinoszauruszok Amerikai kutatók újabb elmélete az őslények kipusztulásáról Budapest (MTI) - A dinoszauruszok iránti érdeklődés virágkorát éli. A közelmúlt híre például: amerikai kutatók azt állítják, hogy a dinoszauruszok egyszerűen megfulladtak, mert a légkör akkori 35 százalékos oxigéntartalma 28 százalékra csökkent. A mai 21 százalék fényében kissé hihetetlennek tűntek ezek az adatok. Azt kérdeztük Gánti Tibor biológustól, hogy létezhetne, létezhetett-e élet 35 százaléknyi oxigénben. □ Ez a bizonyos 35 százalék hihető? • Nem. □ Játszunk el a gondolattal: mi történne akkor, hogyha 35 százalék oxigén lenne a légkörben? • Először is figyelembe kell venni, hogy mennyi a légkör nyomása. Ha azonos a mostanival, azaz a Föld felszínén egyatmoszférás a nyomás, akkor a 35 százalék oxigéntartalom már olyan magas, hogy abba az égés rendkívül heves. Nagyon nagy tüzek pusztítanák el a növény- és állatvilágot. A másik gond az, hogy honnan jön ez a 35 százalék oxigén. Ugyanis jelen pillanatban nemigen ismerünk más számottevő oxigént termelő folyamatot, mint a fotoszintézist. A fotoszintézisben pedig meglehetősen egyensúlyban van az oxigénfelszabadulás és a széndioxid-képződés. Ezeknek mindig egyensúlyban kellett lenniük, lehetnek eltolódások, de én nem ismerek olyan adatot, amelyik arra utalna, hogy a Föld légkörében ennél számottevően nagyobb lett volna az oxigén. Kisebb viszont volt. Valamikor csak nyomokban volt oxigén a légkörben, és kb. kétmilliárd évvel ezelőtt szaporodott fel a légkörben az oxigén, és emelkedett lassan fölfelé. Ez óriási katasztrófát jelentett az élővilágra, mert az akkori élőlények számára az oxigén mérgező volt. A mi számunkra is mérgező - túlzott adagban. □ Itt nyilván a határ az érdekes, hogy hol kezdődik az az érték, amikor az állatvilág számára már elviselhetetlenül nagy az oxigénmennyiség. • Önmagában az, hogy valahol 30-35 százalék oxigén van, nem veszélyes az állatvilág számára. □ Tehát csak külső égésről van itt szó, füzekről? • Kifejezetten tüzekről, bozóttüzek- ról, erdőtüzekről, ezeknek a gyakorisága rendkívüli módon megnő már 30 százaléknyi oxigén esetében is. □ Tehát, az ami a sejtekben történik, a kémiai folyamatokat egyáltalán nem zavarja? • A belső égést nem zavarja, tudniillik a sejteken belül vannak különböző olyan enzimek, amelyek az oxigénből keletkező peroxi dókat - azok a mérgezőek — elbontják. Sőt, az első ilyen oxigén-méregtelenítő mechanizmus, a luciferált rendszernek nevezett biokémiai rendszer, amelyik a peroxidnak az energiáját fénnyé alakítja, így világítanak például a szentjánosbogarak. □ Ha ezt a 35 százalékot nem is tudjuk elfogadni, az azért megfelelhet a valóságnak, hogy az utóbbi néhány százmillió évben folyamatosan csökken a légkörben az oxigén, és hol lesz az az alsó határ, amikor mi még létezni tudunk? • Az oxigén nem tűnik el, hanem átalakul valamivé. A kérdés az, hogy mivé alakul át; valószínűleg szén-dioxiddá alakul. A szén-dioxid három tized ezrelék a légkörben, szemben a 21 százalékos oxigéntartalommal, tehát ahhoz, hogy számottevő változás következzen be az oxigén-koncentrációban, a széndioxid-koncentrációnak kell igen nagy mértékben megnövekednie. Mostanában növekszik, de még mindig csak tized ezrelék nagyságrendű. Számomra érdekes az említett hír, és nagyon kíváncsi vagyok, hogyha a tudományos közlemények megjelennek, hogy milyen adatok alapján vonták le ezt a következtetést. Én nem nagyon hiszek abban, hogy az utolsó százmillió évben ilyen drasztikus ingadozás előfordult volna az oxigén-koncentrációban. Orvostechnikai kiállítás Nyolc ország több mint hetven kiállítója mutatta be legújabb eszközeit a fővárosban a közelmúltban megrendezett Medicina '94 című kiállításon. A szakemberek egyúttal konferencián is részt vehettek, ahol az orvostechnika kérdéséi mellett szó esett a magyar egészségügy fejlődési-fejlesztési lehetőségeiről is. Fotó: AP Elismerés: jobb későn, mint soha Budapest (MTI) - Kitüntetésben részesült nemrég korunk talán legnagyobb karriert befutott találmányának, az első mikrochipnek a megalkotója. Megkapta a 280 ezer angol fonttal járó Kioto kitüntetést. Találmányának ugyanis - az indoklás szerint - kulcsszerepe volt Japán elektronikai iparának kibontakozásában és abban, hogy jelenleg a szigetország áll az első helyen a mikrochipek gyártásában. De tudjuk-e, hogy ki ő? Érdekes, hogy a nevét nem kapta szárnyra a világhír, alig emlegetik, pedig alkotása szinte átformálta az egész világ arculatát. Talán nincs is ma már olyan ágazata a gazdaságnak, a tudománynak, a mindennapi életnek, ahol ne alkalmaznák. A most kitüntetett feltaláló Jack Kilby amerikai elektronikus mérnök. 1958-ban készítette el a mikro- chipet, és ekkor a Texas Instrument cégnél dolgozott. Jutalmát a tokiói Imperial Palace dísztermében vette át, a japán császár és sok neves személyiség jelenlétében. A dolog pikantériája, hogy a Texas Instrument jelenleg szabadalmi jogi vitában áll japán cégekkel - bizonyos fizetési kötelezettségek ügyében. Szellem maradt a palackban Nem könnyű feladat az atomrakéták semlegesítése Budapest (MTI) - Az ukrajnai volt szovjet atomrakéták leszereléséről szóló megállapodást minden józan ember csak örömmel fogadhatja. Tudnunk kell azonban, hogy az atomleszerelés nem egyszerű dolog. Végrehajtása az egész emberiséget érintő, roppant nehéz problémák megoldását teszi szükségessé. Az atomrakéták nukleáris robbanóanyaga a plutónium, amely a természetben gyakorlatilag nem fordul elő. A periódusos rendszernek ezt a 94. elemét csak 1941-ben fedezték fel. Egyik veszélyes tulajdonsága, hogy láncreakcióra képes; ezért alkalmazható nukleáris robbanóanyagként. A másik tulajdonsága, hogy a létező legmérgezóbb anyagok egyike. Tüdőn át belélegezve már 12 milliomod grammja halálos az emberre. Feldúsul a csontokban, a májban, az ivarmirigyekben, rákos daganatokat és leukémiát okoz. Az orvostudomány által ismert leggonoszabb rákkeltő anyagok közé tartozik. Ebből a szörnyű anyagból 120 grammal, azaz 12 dekával elméletileg el lehetne néptele- níteni egész Magyarországot! Ezek ismeretében joggal kelt aggodalmat, hogy a hidegháború során az USA és a SZU tenyésztő reaktoraiban összesen 230 tonna plutóniumot állítottak elő katonai célra. Az energiatermelő polgári atomerőművek kiégett fűtőelemeiben addig 968 tonna plutónium keletkezett, és 30 ország 424 atomreaktorában évente további 63 tonna plutónium termelődik. A plutónium mennyisége Földünkön 16 éven belül eléri a 2 ezer tonnát. A veszély tehát évről évre növekszik. Ám még aggasztóbbnak látszik a helyzet, ha figyelembe vesz- szük a plutónium 24 ezer éves felezési idejét, ami azt jelenti, hogy 2 ezer tonna plutónium mennyisége százezer év alatt 125 tonnára csökken. Mérgező hatását figyelembe véve azonban ez is óriási mennyiség, mert például egyedül a német atomerőművekben ebben az évben keletkező 4,7 tonna plutónium 75- szöröse annak a mennyiségnek, ami matematikailag elegendő lenne a Föld egész lakosságának elpusztításához. A plutóniumkérdés megoldására irányuló minden eddigi próbálkozás zátonyra futott, vagy újabb, alig megoldható problémákat vetett fel. Miközben a plutóniumáradat napról napra növekszik, a polgári és katonai atomtechnikusok az időben reménykednek. Rendületlenül bíznak abban, hogy majd csak adódik valami gyors megoldás, ezért a plutóniumot átmeneti tárolóhelyeken, árnyékolt acéltartályokban deponálják. Közben a francia La Hague újrafeldolgozó üzem vagy az amerikai Pantex atombombagyár átmeneti tárolói megteltek plutóniummal és más sugárzó radioaktív hulladékkal. Hogy ezt a veszélyes hulladékot hol és hogyan lehetne az emberiség veszélyeztetése nélkül tartósan elhelyezni, azt ma még senki sem tudja. A természet kalendáriuma Március - tavaszelő I. AndrésiPál Miskolc (ÉM) - Március nevét Marstól, a küzdelem és a háború istenétől kapta. Eleinte azonban Mars nem a háború, hanem a tavaszi vetések védelmezője volt, aki távok tartotta a vetésektől az elemi csapásokat. A rómaiak eredetileg márciustól, a tavasz kezdetétől számolták az esztendő hónapjait, s azokat sorszámokkal jelölték meg. Énnek nyoma ma is megvan, így a szeptember latinul hetediket jelent. Régi kalendáriumokban találkozhatunk a március régies neveivel. így hajdan nevezték böjtmás havának, vagy tavaszelőnek is. Március az ébredés hónapja A még meglevő összefüggő hótakaró a hónap elején általában elolvad. Olykor-olykor néhány napra még visszaköszönt a tél, de a tavasz végül győzedelmeskedik. A napsugárzás mind erőteljesebb, a nappalok fokozatosan hosszabbodnak. Ezt jelzi a hónap jeles napja, a tavaszi napéjegyenlőség is. Régi kalendáriumok március hónapról is jegyeztek fel szokatlan időjárásokat. így isz. 44 márciusának második felében Itáliát félelmetes hideghullám árasztotta el, s óriási havazások is voltak. 1190 márciusában a keresztes hadak szenvedtek igen sokat egy erős márciusi fagyhullám miatt. Ezzel szemben a krónikák szerint 1420-ban olyan meleg március volt, hogy a hónap második felében virágba borultak a rózsafáik. 1707 március végén hatalmas mennyiségű hó esett Brassó környékén. Márciusban az egyre erőtelesebb napsugárzás hatására megindul a természet. A hóolvadás duzzasztotta rügyek már a tavaszi ébredést jelzik. Szemet gyönyörködtető látvány, amint egy-egy fa vagy bokor rügyei kipattannak és kifeslenek az első ráncos, zöld levélkék. A rügyek nyugalmát elsősorban a rövid nappalok hatása váltja ki és a hideghatás szünteti azt meg. A rügyek kibontakozásához már csak bizonyos hőmennyiség szükséges. Ennek mértéke fajonként változó. Ha figyelemmel kísérünk egy-egy kora tavaszi növény rügyfaka- dását, láthatjuk, hogy napok alatt kifejlődnek az első levélkék. A fa vagy cseije szinte a szemünk láttára zöldül ki. A kora tavaszi növények szinte mindegyike geofiton, azaz a földben áttelelő hajtásaiból (ami lehet hagyma, gyöktörzs, stb...) indul növekedésnek. Ézekben jelentős mennyiségű tartalék tápanyag halmozódik fel. Ez teszi lehetővé, hogy ezek a növények kora tavasszal, még a lombfakadás előtt virágozzanak. A márciusi erdei tisztások, rétek egyik jellegzetes növénye, egyúttal ékessége is a leánykö- körcsin (1. ábra). Még szürkés-barnás mozdulatlanságban dermednek az erdei tisztások, legelők és sziklagyepek, amikor a leánykökörcsinek lila szőnyegjei virágkelyheikkel beharangozzák a tavasz érkezését. Mivel ezekben az időkben még gyakoriak az éjszakai kemény hidegek, a virágokat kocsányaikkal együtt sűrű, selymes szőr védi a hidegektől. Mintegy valamennyi virág külön bundácskába burkolódzik. A leánykökörcsin mellett szinte azonos időben virítanak más, ám jóval ritkább kökörcsinfajok is. Valamennyi fajuk védett, ezért tilos leszedni, töveit kiásni. Szép, nagy, aranysárga virágaival tűnik szemünk elé a tavaszi hérics. Feltűnően szép virágairól kapta tudományos nevét. A görög-latin hitregékben szereplő Adonisz, a férfiszépség istene volt a névadója. A tavaszi hérics igazi sztyeppnövény, amit elterjedése is igazol. Keleten egész Közép-Ázsiáig elteijedt, míg nyugat felé már csak szórványosan fordul elő. Nálunk elsősorban a hegy- és dombvidéki sztyepprétek gyakori, védett növénye. Virágai hetekig virítanak. A rügyező, zölden levelező ágak, a rétek, erdők virágszőnyegjei március végére végleg kihirdetik - megjött a tavasz. Aranysárga virágaival tűnik szeműnk elé a tavaszi hérics r-
