Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-01 / 50. szám

8 ESZAKtMagyarország Kultúra 1994-----------APROPO-----------­R ebetti Dobos Klára JSTe közelítsd, meg a kecskét elölről, a lo- ■ vat hátulról, a bolondot meg semerről.” Geszti Péter mondása ez, amely az ASZ cí­mű műsor ötvenedik adásán, Miskolcon buggyant ki belőle. Attól tartok, nem csak nekem jutott eszembe, hogy akkor vigyázat a kamerákkal... Szóval az elmúlt szombaton ország-világ megtudhatta egy békákkal teli óriási tál ko­csonya, kapcsán, miért is pislog a miskolci kocsonyában a béka, hogy a szendvics fa­latkában nincs se’fal, se’atka, tehát ehető, hogy a karika túrára indul, és épek a ké­pek, szépek a népek, hogy a gyerekek nőnek, . mint a dudva, legyen ez a géneknek betud­va, meg ó Párizs, Chanselise, a, sok sanzel meg az izé... Ötvenedik adás. Azért akárhogy is vesszük, ez szép teljesítmény. Úgyhogy az igazság­talanság gyanújába keveredhetek, mikor azt mondom, hogy jóból is megárt a sok. Pláne, ha azt is bevallom, hogy csak a to­kaji meg a miskolci, műsort követtem végig. Tudom, gyenge arány. Viszont mert a ket­tő annyira hasonló, nagy az esélye, hogy a maradék, negyvennyolc sem volt kevésbé fá­rasztó. Persze érdekes a műsor, hiszen olyan fiatalok bukkannék fel benne, akik érdemesek a felbukkanásra, és másként nem lenne esélyük rá. Ki gondolta volna például, hogy a Bükkben kutyaszánnal ro­hangál egy fiatalember'?! Geszti Péter szellemes, jó műsorvezető is le­hetne, ha ezt nem ripacskodva tenné. Fá­rasztóhumoráról Galláék jutnák eszembe, akik azért „m űködnek” jobban, mert ők fa­pofával ökörködnek, mondandójukat nem toldják meg ostoba grim,aszókkal, nem, ke­verednek a gusztustalanul direkt nagyké­pűség és hiúság látszatába. Végeredményben úgy tűnik, kedves Gesz­ti Péter, hogy ez a műsor nem a gyerekekért van, hanem érted,. Te vagy az igazi ÁSZ. De a betűben is! Es ha kiterítjük a lapokat, még bosszúsak is lehetünk miattad... Húsvéti tojások Tőketerebes (ÉM) - Már húsvéfra készülődve az ötödik alkalommal rendezi meg Szlovákiában a Tőketerebesi Honismereti Múzeum a régió to­jásfestőinek bemutatását. A határunktól 30 km- re lévő kiállítást Makofdi Sándorné, tokaji mú­zeum munkatársa ajánlja a szakemberek és a húsvétkor kirándulni vágyó nagyközönség fi­gyelmébe. Az idei jubileum alkalmából a kört kitágítot­ták a szomszédos országokba szóló meghívá­sokkal is, nemzetközivé téve a mezőnyt. Ma­gyarországot a Tokaji Múzeum tojásgyűjte- ménye képviseli mintegy 130 válogatott hí- messel a gyönyörű terebesi Csáky-Andrássy kastélyban megrendezett kiállításon február 25. és április 10. között. E múzeumi anyag nem vesz részt abban a versenyben és vásár­ban, amit a bemutatkozó tojásírók között tar­tanak és zsűri fog értékelni, viszont példát nyújt számukra a gazdag magyar hagyo­mányból is. A szlávok tojásfestése közismer­ten fejlett és Szlovákia - egykor Cseh és Mor­vaországgal - mindig is példát mutatott e té­ren a hagyományok ápolásában. Több orszá­gos kiállítást rendeztek egykor, de az önálló Szlovákia és tovább viszi e gyakorlatot, mint azt a tőketerebesi régió mutatja. Programjuk az élő népművészet serkentése, a hagyomá­nyok ápolása, mert sajnos a szlovákok között is átalakul egyre látványosabb üzleti attrakci­óvá, vagy iparművészetté, vagy giccsép tojás­festés. Egy ilyen verseny alkalmából mégis felbukkannak a hagyomány szép példái is, melyeket a múzeum feladata értékelésével előtérbe helyezni, ezzel jó irányba befolyásolni a kiválasztódást, a közfelfogást. Úgy tűnik a magyar tojásírás még szerencsésebb fázisban van, él a népművészet és egy-két „divatos” vi­dék (kalocsai, matyó) kivételével nem hódolt be az üzletnek. A közgazdász és a kívánt jövő Dr. Czabán János, a Gazdaságtudományi Kar dékánja Miskolc (ÉM - FG) - Dr, Czabán Já­nos tanszéki szobájának falán ott dí­szeleg egy kitüntetés: tiszteletbeli gépgyártás-technológus hallgató. A hitelesség kedvéért egy ügyes kezű diák még karikatúrát is készített a ta­nár úrról. Ilyen tréfát csak azok en­gedhetnek meg maguknak, akik köl­csönösen tisztelik egymást. De a hall­gatói elismerések mellett több szak­mai díj és állami elismerés is odakí­vánkozna a falra. Legutóbb a Ma­gyar Felsőoktatásért emlékplakettet kapta meg dr. Czabán János, a Mis­kolci Egyetem gazdaságtudományi karának dékánja. A magyar anyagot képviselik Hárskúti Imréne (Ragály) nímestojásai is □ A Magyar kultúra napján első­sorban pedagógusokat, tanítókat, tanárokat tüntettek ki. Azt hinné az ember, hogy az egyetemi oktató és a hallgatói, között nem lehet olyan köz­vetlen viszony, mint például a közé­piskolai vagy főiskolai tanár és di­ákjai között. • Valóban, ez az általános véleke­dés, pedig az egyetemi oktató szá­mára is nélkülözhetetlenül fontos az állandó kapcsolat. Tehát nem csali az a feladat, hogy elmenjünk megtartani az előadást, és aztán ha jön a vizsgaidőszak, akkor számon- kérjük, hogy az illető mit tud. Az is­meretanyag átadása elképzelhetet­len az oktató és a hallgató folyama­tos együtt dolgozása nélkül. Nem véletlen, hogy a világ fejlettebb ré­szeiben már nagyon régen kialakul­tak azok az aktív pedagógiai mód­szerek, melyeket mi is sikerrel al­kalmazhatunk. Ilyenekre gondolok, mint például az esettanulmányok, a vállalati játékok, szerepjáték... Te­hát létezik egy sor olyan oktatási módszer, melyek segítségével meg­szűnik a korábbi elszigeteltség az előadó és a hallgató között. Termé­szetesen örülök ennek a kitüntetés­nek, már csak azért is, mert a gaz­dasági felsőoktatásban elsőként kaptam meg ezt az emlékplakettet, viszont mindig azok a kitüntetések jelentették számomra a legnagyobb örömet, melyeket a hallgatóktól kaptam. □ A Miskolci Egyetem. Gazdaságtu­dományi Karának, dékánjaként je­lenleg hány hallgatóval kellene sze­mélyes kapcsolatba, kerülnie? • Azt azért nem álhtom, hogy sze­mélyes kapcsolatom lenne mind az 1200 hallgatóval, de a végzősök je­lentős részét ismerem. Ezen a ka­ron egyébként is meglehetősen ma­gas az egy oktatóra jutó hallgatói létszám. A műszaki karokon öt-hat hallgató jut egy oktatóra, az Állam és Jogtudományi Karon már tizen­kettő, nálunk viszont majdnem húsz. Ez az a felsőhatár, melynél to­vább már nem nagyon lehet növelni a létszámot. □ Legutóbbi beszélgetésünkkor szó esett arról, hogy nagyon nagy az üz­leti élet csábítása. Nehéz itt tartani az oktatókat... • Amíg Angliában, Németország­ban vagy az Egyesült Államokban 20-30-40 százalékos jövedelemkü­lönbség van az egyetemi oktatók és az üzleti világban, a bankszférában dolgozó szakemberek között, addig nálunk három-négy-ötszörös fizeté­sekért mennek el az egyetemről a szakemberek. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy az elmúlt év­hez képest ebben a tekintetben igen kedvező elmozdulás tapasztalható. Volt hallgatóink közül sikerült itt Dr. Czabán János tartani nyolc pályakezdő fiatal. így a következő tanévtől az első évfolya­mon 10-15 százalékkal tutijuk emel­ni a hallgatói létszámot. □ Ön viszont, éppen, a gazdasági élet­ből érkezett az egyetemre. Pedig akkor sem lehetett csábító az itteni fizetés! • Már egyetemi hallgató koromban, a budapesti Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemen a professzorom ajánlotta, hogy jöjjek ide. De én előbb mindenképpen vállalati gyá* korlatot akartam szerezni. A Bor­sod Megyei Állami Építőipari Válla­lat Műszaki Osztályának csoportve­zetője voltam, onnan hívtak meg a Nehézipari Műszaki Egyetem Ipar- gazdaságtani tanszékére. Ezzel a váltással egyharmadára csökkent a fizetésem, de vonzott az oktatói munka. Mai napig is akkor érzem jól magam, ha tanítok. Ez persze nem olyan, hogy vesz az ember egy tankönyvet és azt,leadja”. Az egye­temi pályán csak akkor lehet sike­reket elérni, ha a közölt ismereta­nyagot a saját kutatásokkal is alá tudja támasztani az oktató. □ Mennyire avulnak a közgazda­ságtudományi ismeretek.? • Azt sajnos nem tudjuk megtenni, hogy egyik évről a másikra új jegy­zeteket adjunk ki, de én ugyanazt az előadást kétszer nem tartottam meg. Ez nem azt jelenti, hogy évről évre minden megváltozna, a tudo­mány tartópillérei állandóak, de az ismeretek jelentős része kicserélő­dik. Ezen a pályán nem lehet anél­kül megmaradni, hogy az ember ne végezzen saját kutatást. □ A folyamatos megújuláshoz, a ku­tatáshoz itt elsősorban megfelelő in­formációkra, szakirodalomra, folyó­iratokra van szükség. Képesek-e lé­pést tartani a, világgal? • Pillanatnyilag még be tudjuk sze­rezni a legfontosabb irodalmat, ko­moly erőfeszítések mellett fejleszt­jük a könyvtárat. De mindez csak jelentős külső segítséggel lehetsé­ges. Például a kansasi Baker Egye­temmel 'kötött szerződés alapján most kaptunk egy 8500 dolláros csekket kifejezetten könyvvásárlás­ra. Egyébként ennek az együttmű­ködésnek köszönhetően jelenleg is két hallgatónk tanul az ottani egye­temen. Mehetnének többen is, az eddigi kapcsolatainknak köszönhe­tően nem lenne akadálya a hallga­tócseréknek, viszont amíg nálunk nincs tandíj, addig csak nagyon ne­hezen lehet előteremteni az anyagi fedezetet. □ De csak kerül erre is pénz! Fotó: Dobos Klára • Elsősorban pályázatokból, alapít­ványi segítséggel, a külföldi partner támogatásával. Pedig a mi szak­mánkban döntő fontosságú, lenne a nemzetközi üzleti világban való jár­tasság. Másképpen kezdi a pályát az a szakember, aki az egyetemi évei alatt egy-két szemesztert vala­melyik nyugati egyetemen végzett. A tandíjjal szembeni ellenérzések dacára is azt kell mondanom, hogy jelenleg ennek hiánya gátolja legin­kább a hallgatócseréket. A legjob­baknak csak összeszedegetjük a pénzt, de nem ez a megoldás. □ Meg aztán kínos is a kéregetés... • Nem lehet méltóságon aluli a se­gítségkérés. Pia a hallgató érdekei­ről van szó, akkor én hajlandó va­gyok erre, de természetesen csak az etika és az ésszerűség határain be­lül. Persze a korszerű közgazdász- képzéshez nem csak könyvekre, külföldi tanulási lehetőségekre van szükség. Az lenne az ideális, ha minden hallgató előtt ott lenne a számítógép. Erre is össze lehet szedni a pénzt, csak hát gondolni kell az üzemeltetésre is. Ha növeke­dett is a valamelyest a költségvetés, de meg sem közelítette az inflációs rátát. □ Külső megrendelésekre, saját be­vételekre sem. számíthat, a kar? • Vannak kutatásfejlesztési mun­káink, de nem annyi amennyi lehet­ne. A nemzetgazdaság jelenlegi ál­lapota mellett egy csődeljárás alatt álló vállalat nem nagyon foglalko­zik azzal, hogy fejlesztési feladatot adjon az egyetemnek. □ Nem tűnik, túl bizakodónak! • Ez a jelenlegi helyzet. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennék bizako­dó, ne törném a fejem a jövő lehető­ségein. Russsel L. Ackoff megfogal­mazása számomra is követendő pél­da. ,A bölcsesség képesség arra, hogy előre lássuk a jelenlegi cselek­vés távlati következményeit, a rövid távú hasznot feláldozzuk a hosszú távú előnyökért, irányítsuk az irá- nyíthatót, és ne pazaroljunk energi­át arra, amit nem lehet irányítani, így a bölcsesség lényege a jövővel törődés. Más azonban ez a kapcso­lat, núnt a csupán jóslással foglal­kozó jövendőmondóké. A tervezés­ben a kívánt jövő és az ahhoz vezető hatékony módok képei testesülnek meg. A bölcs él a tervezés eszközé­vel, de nem csupán ő el vele. Akiből hiányzik a kellő képesség, annak a tervezés gyakran üres szertar­tás, mely rövid távon meghozza a szellem békét, de hozza meg a kí­vánt jövőt”. Geszty Szilvia: a „dalkirálynő” Bonn (MTI) - A kaland Németor­szággal 1960-ban kezdődik: harma­dik díj a Schumann-versenyen, s a kelet-berlini Staatsoper szerződést ajánl fel. Geszty Szilvia nem habo­zik. 1961-ben operai pályafutását Kelet-Berlinben kezdi meg, már nem tér vissza Magyarországra. „Sokat számított volna pedig a ma­gyarországi elismerés, de ma már késő” - mondja a világ egyik leghí­resebb koloratúr szopránja. A döntéshez hozzájárul, hogy miu­tán levizsgázott az operaszakon azt írták róla, hogy Geszty Szilvia „Magyarország dalkirálynóje”, de operaénekes soha nem lesz belőle. Kritikusának, Bónis Ferencnek nem lett igaza: a filharmónia egyko­ri szólistája elénekli az operairoda­lom jobbnál jobb szerepeit, Gi Idától az éj királynőjéig, bár - a dalének­lést kedveli inkább. „Külön világ, hogy sporthasonlattal éljek: az ope- raéneklés olyan mint a lovaglás nyereg nélkül, a daléneklés pedig, mint amikor a spanyol lovasiskolá­ban lovagol valaki” - mondja. Szív- fájdalma, hogy az olasz operaszere- pekbdl kevesebb jutott, szinte min­denütt Mozart-szerepre kérték fel. 1970-ben a Varázsfuvolában az Éj királynőjét énekli Salzburgban, amikor elhatározza, hogy nem tér vissza Kelet-Berlinbe, de Magyaror­szágra sem. Kéri, hogy bocsássák el a magyar állampolgárságból, ez 1972-ben megtörténik. Először a hamburgi opera magánékese, majd a stuttgarti Staatstheater első kolo­ratúr szopránja. 1975-től professzor a stuttgarti zeneművészeti főiskola énekszakán, német állampolgár­ként egy Stuttgart melletti telepü­lésen, Geclúngenben él. A hatvanadik születésnapra két CD is megjelent Geszty Szilviával: az első egy 1969-es kelet-berlini felvé­tel Bartók, Kodály, Ravel és De­bussy dalaival, a másikon operett­részleteket ad elő. A művésznőt háromszor műtötték rákkal, a tegnapi születésnapot a mérlegkészítés töltötte: „valahogy leszámoltam az egésszel, minden évnek örülök, nagy terveim már nincsenek, egy kivétellel: szeretnék írni egy könyvet, amely visszaem­lékezés, de tankönyv is lenne, amelyből az énekes megtanulhatna mindent. Nem csak technikát és alakítást, színpadi játékot, hanem, hogy egy énekesnek miként kell viselkednie. Minden benne lenne. Ezt a variációt nagyon nehéz összeállítani, nem tu­dom megcsinálni ghostwriter nél­kül, s eddig nem találtam senkit, sajnos”. Március L, Kedd Emléktábla Sátoraljaújhely (ÉM) - A sátoral­jaújhelyi Városvédő és Szépítő Egyesület elnöksége elhatározta, hogy emléktáblát helyez el a város­ból elhurcolt zsidó lakosság emléké­re, az egykori gettó helyén, a mosta­ni irnaház udvarán. Üjhelyben az 1940-es adatok szerint 4900 zsidó állampolgár élt, Zemplén térségé­ben pedig 15 000.1945-ben a város­ba csak 366-an tértek vissza. Az egyesület mint társadalmi szer­vezet nem rendelkezik olyan anyagi bázissal, hogy ezt teljes mértékben fel tudja vállalni, ezért kérik a zsidó közösségeket és személyeket, hogy lehetőségükhöz képest szerény anyagi hozzájárulással biztosítsák áz elképzelésük megvalósítását. Ám igen kevés adattal, címmel ren­delkeznek ahhoz, hogy személyeket megkeressenek. Ezért kérik, hogy aki tud olyan személyről, aki az egykori gettóban voltak, és még él­nek leszármazottai, tájékoztassák erről az egyesületet a következő cí­men: Városvédő és Szépítő Egyesü­let 3980 Sátoraljaújhely Kossuth tér 5. (A számlaszámúk a követke­ző: 275-98313/11 Pálháza és Vidéke Takarékszövetkezet Sátoraljaúj­hely.) Az óvodákról Miskolc (ÉM) - Az Észak-magya­rországi Tankerületi Oktatási Köz­pont szakmai tanácskozást rendez március 2-án, szerdán délelőtt 10 órától Miskolcon a Tudomány és Technika Házában. A nyitó előa­dást Mádai Gyula tartja A tankerü­letek szerepe és feladata a közokta­tásban címmel, majd az óvodák helyzetéről Pethő Ágnes, a Művelő­dési és Közoktatási Minisztérium főtanácsosa beszél. A szünet után, fél 12-től Szüdi János minisztériu­mi főosztályvezető-helyettes tart tá­jékoztatót a közoktatási törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeíetek szabályozási kérdéseiről, végül Nagyné Kovács Ilona óvodai neve­lésszervező beszél a tankerületek és az óvodák kapcsolatáról. Hamletek Miskolc (ÉM) - A Miskolci Páholy március 5-i, szombati programja es­te fél héttől Zámbó Koméi festőmű­vész kiállításának megnyitójával kezdődik. A Tragédiák, komédiák című tárlatot Mezei András író nyit­ja meg. Este hét órától láthatják a résztvevők a Hamlet című tragédi­át, címszerepben Szervét Tibor, rendező Nagy Viktor m.v. Az előa­dás után fél 11-től kezdődik a Mis­kolci Páholy parti. Göncz Árpád köztársasági elnök mond pohárkö­szöntőt, majd az utóbbi negyven év­ben magyar színpadon bemutatott Hamlet.-elóadások címszereplőivel találkozhatnak a jelenlévők. Köz­ben aukciót tartanak Zámbó Koméi festőművész rajzaiból. Éjfélkor Kis éji zene címmel partizáró koncert lesz a Miskolci Nemzeti Színház ze­nekarának közreműködésével. Új galéria Miskolc (ÉM) - Pedagógus Galéria nyílik a Miskolcon a Központi Le­ánykollégium ötödik emeletén. A galéria illetve az első kiállítás meg­nyitója március 2-án, szerdán délu­tán 5 órakor kezdődik. Nyitray Vik­tória, a Kaffka Margit Általános Is­kola rajztanára tárlatát dr. Bodó Pálné, az iskola igazgatója nyitja meg. Ukulele Miskolc (ÉM) - A Kaláka együttes mutatja be legújabb műsorát Uku­lele címmel március 1-jén, kedden délelőtt fél tíztől és fél 11-tól a Ró­nai Sándor Művelődési Központ színháztermében. Táncverseny Miskolctapolca (ÉM) - Március 10-től minden szerdai napon diszkó- táncversenyt rendeznek a Napóleon bárban. Az iskolák kiválaszthatnak egy napot, amikor is „övék” a bár. Akkor derül majd ki az is, ki lesz az a fiatal, aki a városi döntőn képvise­li iskoláját. Felvilágosítás kedden és csütörtökön délután 4-6 óráig a 48/345-639-es telefonszámon. A műsorra] és a versennyel kapcsola­tos koordináció miatt valamennyi benevezett iskola képviselőjét vár­ják a szervezők március 5-én, szom­baton este hét órára a versenyek helyszínére.

Next

/
Thumbnails
Contents