Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-30 / 75. szám
8 ÉSZAK-Magyarország ~ Kultúra 1994» Március 30», Szerda-----------APROPÓ----------C sali Bánhegyi Gábor Színültig telt nézőtér hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban. Arra várunk, hogy kezdődjön a koncert. Színpadra lép a zene- kar, a kórus, az énekművészek és jön a karmester. Hátam mögött párbeszéd: (Meglepett női hang) -Ez lenne Mihály András? (Papírcsörgés, majd férfihang válaszol) - Nem, ez Gál Tamás. (Csalódott női hang)- Pedig úgy hirdették, hogy Mihály András jön vezényelni. Úgy látszik, a nagyok nem akarnak lejönni Miskolcra. (Mindent tudó, értő férfi hang) - Ugyan már, az csak csali volt. (Párbeszédnek itt vége, mert kezdődött az előadás) Nem Gál Tamás védelmében - mert hiszem, nincs szüksége rá -, de néha azért nem ártana csínján bánni a „nagyok”-jelzővel. A nagy név önmagában még nem jelent jól sikerült előadást és egy viszonylag „névtelen”dirigens is képes szárnyakat adni egy zenekarnak. Gál Tamás neve lehet, nem cseng olyan fényesen a hazai koncertlátogatók többsége előtt mint például Lam- berto Gardellié, de azért az is jelenthet valamit, hogy Gál karnagy úr immáron hat éve a budapesti MÁV Szimfonikusok művészeti vezetője, karmesterként Európa jó- néhány színpadán vezényelt már, ezen kívül a Zeneakadémián oktatja a jövő karmestereit. Amit azonban a „nagyok” védelmében illik elmondani -pedig nekik sincs szükségük rá-: az elmúltegy-kétévben azért vette a „fáradtságot” magának többek között Kobayashi Ken-Ichiro, Lamberto Gar- delli, Erich Bergel, Jurij Szimonov és Je- an-Pierre Rámpái, hogy elutazzanak Miskolcra egy-egy koncert erejéig. Végezetül amit Mihály András védelmében muszáj elmondani, mert neki szüksége van rá: Mihály tanár úr készült Miskolcra, készült a Messiás dirigálására. Sajnos egyéb körülmények megakadályozták, hogy 1994. március 28-án Miskolcon vezényeljen. Ugyanis 1993. szeptemberében elhunyt.-------------TÉKA-------------L őrinczy István: Ázott csillagok Horpácsi Sándor Nem kedvelem (semmiben) a fölényes, lepöckölő kritikát. Mert, ha valami (valaki) nem érdemes rá, akkor ne is beszéljünk róla, a teljesítményt viszont igenis érdemben kell méltatni. Ha most mégis - elnézést kérve Lőrinczy Istvántól - egyik verseimével: Mindennap írok két verset szállók vitába, akkor azt a szerző érdekében teszem. Ne újon minden nap két verset, elég lenne hetente, havonta egy is. Előnyére válna, mert a vers is olyan, mint a jó bor: használ neki, ha érik. Jó két évtizede már, hogy heves vitába keveredtem egy (akkor) ifjú költővel,, aki szerint csak az a vers, ami megjelenik. Értettem én az ifjú mohóságát (hírnév, elismerés), türelmetlenségét. Ac- zél György országlása alatt már akadályt kellett leküzdeni a nyomdáig, ugyanakkor a megjelent (két) kötet igazolványt jelentett, belépőt az irodalmi életbe (ami nem feltétlenül azonos magával az irodalommal!) De hiába érveltem, hogy a Halotti beszéd, az Ómagyar Mária siralom stb. évszázadokon át rejtőzött könyvtárak mélyén, hogy megtalálva, felfedezve igazi kincsként ma is fényesen ragyogjon. Nem, ez a fiatal költőt nem győzheti meg. Az ember már csak olyan, hogy visszaigazolást, elismerést vár, s lehetőleg azonnal. Márpedig ez a türelmetlenség,nem használ magának a Műnek, a versnek. Érlelni, szelektálni kellene, mert a kevesebb (jó) itt többet ér. Senki se sírja vissza az előbb említett korszakot, amikor a versköteteket állami pénzen adták ki irodalmi hivatalnokok, s nem a szerző saját pénzén. Csakhogy a vers, az irodalom még a mai, sanyarú állapotában sem magánügy! Hitelét, rangját csak maguk a szerzők őrizhetik meg, ha féltőén vigyáznak a minőségre. Félreértés ne essék mindvégig Lőrinczy István verskötetéről beszélek. Égy érzékeny, nyitott szemű, nagy kultúrájú ember versszilánkjait tartom a kezemben. Élvezem a felszikrázó telitalálatait, szép sorait, s bosszankodom, hogy ezek elvesznek a hányaveti szöveg-homokban. Most a példáknak kellene következniük, de ezektől tekintsünk el. Az idézetekkel mindent lehet bizonyítani, az ellenkezőjét is. Lőrinczy István nincs híján költői tehetségnek, képalkotó képességnek, de nincs szíve, ereje kiválogatni a gyöngyszemeket a forgácsból. így kötete magánüggyé minősül le, mivel próbára teszi az olvasó türelmét. Kár. (Szerzői kiadás, Salgótarján) Händel ismét diadalmaskodott Felvételünk a délutáni főpróbán készült Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - BG) - Elöljáróban némi zenetörténet: Händel 56 éves korában, 1741-ben írta a Messiást összesen 23 nap alatt. A mű bemutatóját egy évvel később április 13- án tartották Dublinban, óriási sikerrel. Londonban a Messiás néhány előadás után megbukott. De 1751-től egészen 1759-ben bekövetkezett haláláig minden évben, az ünnepi előadásokon maga az időközben megvakult Mester vezényelte művét az orgona mellől. Március utolsó hétfőjénél alkalmasabb időpontot nehéz lett volna találni Händel Messiás című oratóriumának megszólaltatására. Azt, hogy a közönség a közeledő húsvét előünneplése, Händel zenéje, a fellépő művészek — a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Debreceni Kodály Kórus, a Magyar Állami Operaház magánénekesei - vagy Gál Tamás karmester miatt töltötték meg zsúfolásig a Miskolci Nemzeti Színház nézőterét, nehéz lenne megítélni. Händel nem tartozott korának nagy újítói, avantgardistái közé, a hallgató azt kapja, amit vár: monumentális, harsogó tuttikat, simogatóan lágy áriákat, szenvedélyt, drámát, sugárzó örömöt, torokszorító fájdalmat, fülbemászó dallamokat - egy zseniális formaművész komponálásában. A Messiást lehetne órákon keresztül tételenként boncolgatni, aprólékosan elemezgetni, de jelen esetben erre sem szándék sem lehetőség nincsen. A hétfői Messiás-előadás nem egészen úgy indult, ahogy a színpadon lévő művészek elképzelték. A második-harmadik tétel utáni szünetben a nézők közül egyre többen érezték úgy, valami kaparja a torkukat. A zenész-álmoskönyv szerint pedig a köhécselés érdektelenséget, kezdődő unalmat, egyszóval semmi jót nem jelent. Tény és való, valami kezdeti fásultság okán az előadók és a közönség nem igazán találtak egymásra. Az első negyedórát követően az egyre inkább szűnő krákogások jelezték, beindult a felmelegedés, a Mester avatott tolmácsolói és a befogadók kezdik ugyanazt érezni. A zenészek mertek „barokkul” játszani, elhitték a karmesternek, hogy fegyelem és koncentrálás közben is lehet hallgatni az ösztönökre. Ez a kezdeti zavar azonban a kelleténél mélyebb nyomokat hagyhatott a közönségben, mert az első rész végén szokatlanul harmatos, gyenge taps köszönte az addigi produkciót. A szünet után bekövetkezett a száz- nyolcvan fokos fordulat. A közönség olyannyira lázba jött, hogy a mű legismertebb tételét - a Halleluja kórust - követően tapsviharban tört ki. Legyünk jóindulatúak és tudjuk be a tetszésnyilvánítást a túláradó lelkesedésnek, hiszen maga a mű természetesen nem itt ért véget. Viszont a befejező kórus-zenekar tutti után rég nem hallott tapsorkán töltötte be a színházat, a Messiás harmadfélévszázaddal születése után is kirobbanó sikert aratott. Néhány mondat a résztvevőkről: a Debreceni Kodály Kórusról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, rendkívül egységes, kiforrott, profi előadást produkáltak, ami nem kis mértékben volt köszönhető az előadás végén színpadra szólított Kamp Salamon karnagynak, a kórus művészeti vezetőjének. A Miskolci Szimfonikus Zenekar ismét tanúbizonyságot tett arról, a barokk nyelvét is kiválóan értik, remek összhangot tudtak teremteni a kórussal és a szólistákkal. Közülük a tenorista Kállay Gábor érezte leginkább otthon magát Händel zenéjében, végig hatalmas átéléssel követte az előadást. A basszista Szüle Tamás nemcsak az éneklésre koncentrált, de arra is törekedett, hogy az angol szöveg angolul szólaljon meg. Szécsi Edit (szoprán) kezdetben feszélye- zettnek, zavartnak tűnt, az előadás második felében egyik áriája közben kicsit elbizonytalanodott, de ettől egyúttal - mintha egy súlyos tehertől szabadult volna meg - fel is bátorodott és már szinte mosolyogva énekelt. Fűzfa Júlia (alt) kedvetlennek, fásultnak tűnt. A zenekar mindent elkövetett, hogy a hangja „alá” menjen, ennek ellenére néha már a második sorban is nehezen lehetett a fiatal énekest hallani. Gál Tamás, az est karmestere az első pillanattól az utolsóig szinte ezer fokon izzott, hatalmas energiával, széles mozdulatokkal vezényelt. A legnagyobb elismerés azonban azért illeti, mert a nem éppen tökéletes akusztikájú színházban mesterien hozta össze a zenekar, a kórus és a szofisták hangzásának arányát. La villette-i magyar lányok A Geode fémburka mögött találjuk a félgömb-vásznú mozit Fotó: Csörnök Marian Miskolc (ÉM - CsM) - Mi az a „La Viliette”? Egy antimúzeum. Egy hatalmas játszóház 4-től 90 éveseknek. A tudomány fellegvára. Hogy ez a három, de különösen a játszóház a fellegvárral miként jön össze? Francia módon. La Viliette ugyanis Párizsban található, ahol nemcsak tudomásul vették, hogy a tanulás legjobb módja a saját tapasztalat, de fel is építettek egy tudományostechnikai centrumot e szerint az elv szerint. Jöjj, sétálj amerre tetszik, ülj le, ahová jól esik, ahhoz a szer- kentyűhöz, amelyik a legjobban érdekel, tapasztald meg a hangok, a fények természetét, sétálj át a föld nélküli növények párás csarnokán, menj le halakat nézni az akváriumhoz, lépj be a hatalmas gömbbe és nézd meg az 1000 négyzetméteres félgömb-vásznon azt a filmet, amit éppen vetítenek. Mintha magad is ott lennél a szereplők között... És nemcsak a halszemoptikával felvett filmek keltik ezt az érzést, hanem maga La Viliette. Mert mindenhez hozzányúlhatunk, mindennek részesei lehetünk - mindenhez közünk lesz. La Villette-be rendszeresen elviszik diákjaikat a szaktanárok, hiszen a legjobban felszerelt iskola sem tudja azt produkálni, amit ez a hely. A Cité (la cité des Sciences et de í’In- dustrie a hivatalos neve, innen a meglehetősen radikális Cite rövidítés) a spontán látogatások mellé maga is szervez „tanulócsoportokat”. És itt kezdődik a 'miskolci zrínyis lányok története. A tavalyi tanári francia tanulmányút részvevői ugyanis ellátogattak a Citébe, ahol Kováts Éva megyei szakértő - ahogy hivatalosan szokás mondani - felvette a kapcsolatot az ottani vezetőkkel. — A közép-kelet európai régióból a miénk volt az első csoport, amelyik részt vett a cite-osztályok programjában, de a magyarországi francia nagykövetség anyagi és az Alliance Francaise kollegiális támogatása nélkül mi sem juthattunk volna el idáig. Ebben az évben még Magyar- országról két csoport utazik, a mohácsi és a pásztói kéttannyelvű gimnázium egy-egy csapata, de ők jóval könnyebb helyzetben vannak, hiszen diákjaik a természettudományi tárgyakat franciául tanulják. Azért a felkészítő programot nekik is végig kell csinálni. A cite-program ugyanis három részből áll. Az egyik, amikor a franciatanár, illetve természettudományi szaktanár elutazik Párizsba, alaposan megismerik La Viliette szerkezetét, működését, a gyerekek programját, a segédanyagot, ami alapján itthon felkészítik diákjaikat. Ezt tette, még nyáron Kováts Éva mellett Éles Gábomé és Kálmán Lászlóné a Zrínyi Hona Gimnáziumból. Azután következnek a tanulók.- Péntek délutánonként itt maradtunk és a téli szünetből is bent töltöttünk három napot - mondják immár a Ja villette-i” lányok (fiúk is voltak, de velük nem találkoztam).- A mi témakörünk a meteorológia volt, úgyhogy alaposan fel kellett frissíteni, amit földrajzból, fizikából, sőt amit matekból tanultunk. Még a miskolci meteorológiai állomásra is elmentünk, megnéztünk, milyen eszközöket használnak. Összesen 50 órát töltöttünk együtt a felkészülés alatt.- Mennyiben tér el egy la villette-i óra az itthoniaktól?- Mindenben - felelik, és ebben tanár, diák maximálisan egyetért. - Maga a Cite is fantasztikus, jó lenne nálunk is egy ilyen hely. Mert teljesen más megtanulni, mint látni és kipróbálni például a Pitagorasz- tételt. A foglalkozások - ahogy a témánk is mutatja - nem tantárgyrendszernek, hanem jóval átfogób- bak. És minden szemléltetnek, megmutatnak videón, képeken, de a szabadban is megfigyeltük az égboltot. Sőt, elvittek minket a Louv- re-ba, de nem ám külön „kulturális program” keretében! Ott az égboltábrázolásokra koncentráltunk, még a Mona Lisa előtt is: hogy éppen milyen felhőt festett meg a művész, illetve milyen hangulatot, érzést fejez ki a tiszta égbolttal és a különböző felhőkkel.- Ott átéltük azt, amit már régen vallunk - mondja tanárnőjük -, hogy a nyelvtanulás nem cél, hanem eszköz, korszerű ismereteket sajátítottunk el általa. Sajnálom, hogy - bár meghirdettük - más iskolákból nem tudtak eljönni, de végül is érthető. Nagy megterhelés ez a gyereknek a hosszas felkészülés miatt, és a szülőnek is, mert nem olcsó a program. Viszont hatalmas élmény- és tudásanyagot adott a gyerekeknek. Sokkoló volt ez a néhány nap - méghozzá jó értelemben. Sajnos nem tudjuk minden évben megismételni, de alapozásnak ez kiválóan megfelelt. Úgy tervezzük, hogy a francia nyelvet tanuló gimnazistákkal egyedi tantervű osztály indítunk majd be, amelyben ők tanulmányaik során (a szülők pedig az anyagiakkal) elsőtől kezdve készülhetnek erre a néhány, ám feledhetetlen párizsi napra. Meghalt Ionesco Párizs (MTI) - Hétfőn Párizsban 81 éves korában meghalt Eugene Ionesco, a világhírű román származású drámaíró, az abszurd színház egyik legnagyobb mestere. Ionesco a fekete humor és bohózat elemeit egyedülállóan ötvöző stílusával ejtette rabul a színházi közönséget világszerte. Legismertebb drámáját, ,A kopasz énekesnő”-t 1950-es bemutatója óta több mint huszonöte- zerszer játszották. _____________ D rámafesztiválon Gyöngyös (ÉM) - A miskolci Nagy- váthy Általános Iskola hetedikesei részt vettek a III. Angol Nyelvű Drámafesztiválon. Sok tanulással készültek a szereplésre, Winnie Loop, az iskola amerikai békeszol- gálatos tanárnőjének segítségévéi. Rákóczi-nap Kesznyéten (ÉM) - Első ízben rendezett idén Rákóczi-napot március 27-én a kesznyéteni II. Rákóczi Ferenc Művelődési Ház és Könyvtár. Az intézmény névadójáról születése napja alkalmából emlékeztek meg, s teszik ezt ezentúl minden évben. Ezen a napon kiállítás nyílt népi hímzésekből és fafaragásokból. A kiállított darabok készítői: a tisza- újvárosi Derkovits Művelődési Központ Guzsalyas Díszítőművészeti Szakköre és a kesznyéteni művelődési ház fafaragó köre. A Rákóczi- nap alkalmából a község polgár- mesteri hivatala és művelődési háza pályázatot hirdetett a Sajó-völgy általános iskolásai számára, felidézendő a fejedelem pályáját, a szabadságharc eseményeit. A legjobban a következő diákok szerepeltek: Simon Zita (Hernádkak); Lomniczi Rudolf (Hemádnémeti) és Marczin Emese (Sajóhídvég). A legszínvonalasabb kesznyéteni pályamunkát Zapreskó Edina nyújtotta be. Irodalmi kávéház Mezőkövesd (ÉM) - Az Irodalmi Kávéház következő rendezvényét március 31-én, csütörtökön este hat órakor tartják Mezőkövesden, a Bacchus borozóban. Az est vendégével, Dudás Sándor költő-grafikussal Cseh Károly beszélget. Lakóhelyismeret Sátoraljaújhely (ÉM) - A Kazinczy Ferenc Társaság a következő felhívást tette közzé: ,A honfoglalás közeledő 1100. évfordulójának méltó megünneplése érdekében felhívással fordulunk a B.-A.-Z. megyei településeink önkormányzataihoz, gazdasági és szellemi vezetőihez! Kérjük! Tegyék lehetővé, hogy településük apraja-nagyja cselekvő, értő résztvevője lehessen a honfoglalás évfordulója nagy ünnepének a szűkebb haza, a szülőföld megismerésével! Javasoljuk, hogy a gazdasági megújulás alapjainak (víz, gáz, telefon bevezetése stb.) lerakása mellett, településük szellemi építkezésének elindulási pontja, mérföldköve legyen az a kezdeményezés, hogy iskoláikban gyűjtsék össze, írják le lakóhelyük történetét, földrajzi, néprajzi adottságait és tegyék azt helyi tankönyv formájában gyermekeik közkincsévé. A gyerekek és tanítóik által végzett helyi kutatómunkával lehetőség nyílna arra, hogy a felnőtt lakosság a múlt elvesztett fonalát megtalálva a mai iskolásoknak tudását átadja - abból a célból, hogy megtanulhassák településük értékeit, adottságait -, hogy kialakuljon bennük az élőhelyük iránti érdeklődés, szeretet, tenniakarás. Közös szellemi erőfeszítéseik, összetartozásuk kézzelfogható bizonyítékai - a lakóhelyismereti tankönyvek - önkormányzataik segítségével, pályázati úton való megjelentetése 1996-ra - személyre szóló, egyben kis közösségüket és országunkat szolgáló szép ajándék lehetne a honfoglalás 1100. évfordulójára. Méltó módon kapcsolná településeinket az egész haza értékteremtő ünnepi előkészületeihez.” Hímes tojások Miskolc (ÉM) - Húsvéti hímes tojás-, kopjafa-, akvarell- és olajfestmény-kiállítás és vásár van jelenleg a Vasgyári Cserkészotthonban (17. sz. iskola), a 750. sz. Nagy Lajos Király Cserkészcsapat rendezésében. Április 4-ig, minden nap 9-16 óráig látogatható a kiállítás. I
