Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-30 / 75. szám
Az ÉszaK'Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1994. Március 30. „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala ÉP-slágerlisták Még mindig nem tudjuk megígérni, hogy azonnal közöljük az újonnan összeállított slágerlistákat, mert teljes kapacitásunkat leköti a már beérkezettek megjelentetése. így a postára adás után körülbelül egy hónapot kell várnotok, hogy viszont láthassátok saját top-10-eteket. De úgy hisszük, egy valódi slágerlista ennyi idő alatt nem évülhet el! „Javora Emesének hívnak, 14 éves vagyok és Keleméren lakom. Szeretek zenét hallgatni, olvasni és a barátnőmmel hülyéskedni.” - írta magáról a következő lista küldője. 1. Take That: Babe 2. Ace of Base: The Sing 3. Maxx: Get-A-Way 4. New Kids On The Block: Dirty Dawg 5. Haddaway: I Miss You 6. Culture Beat: Anything 7. Captain Hollywood Project: Impossible 8. Capella: U Got 2 Let The Music 9. Freddie Mercury: Living On My Own 10. Pet Shop Boys: Go West A vattái Dobos Beáta bátyja példáját követve küldte el slágerlistáját. Beáta 11 éves, szereti a zenét, valamint rajzolni és verset mondani. 1. Freddie Mercury: Living On My Own 2. FLM: Megdöglöm érted 3. Pet Shop Boys: Go West 4. Szandi: Adj helyet a szívedben 5. Ace of Base: The Sign 6. Cherry: Rossz úton 7. Soul Asylum: Runaway Train 8. Alvajárók: Extázis 9. Sípos F. Tamás: Buli van 10. Edda: Lelkűnkből Titkó Dánieltől először is elnézést kell kémünk, mert első slágerlistájánál elírtuk a nevét. Most azonban helyesen szerepel - és a többi adat is, miszerint ö, (álnevén D.C. Steven) Kazincbarcikán, a központi általános 7. A osztályában tanul, míg nővére a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában koptatja a padokat. Dániel kedvébe dalai pedig a következők. 1. East 17: It's All Right 2. Maxx: Get-A-Way 3. Twenty-4-Seven: It Is Love 4. Haddaway: Rock My Heart 5. Bon Jovi: I Belive 6. Ace of Base: The Sing 7. Simone Angel: Let This Feeling 8. Urban Cookie Collective: Feel Like Haven 9. M-People: Moving On Up 10. Take That: Re-light My Fire „Olvastam, hogy aki most ünnepli a születésnapját,, beküldheti saját slágerlistáját. Én március 23-án leszek 14 éves. Nagyon szeretem a diszkó zenét, ez már a slágerlistámon is látszik. Nyolcadik osztályos vagyok. Encsen járok suliba és ott is lakom.” Kedves Dányi Adél! Nem csak azok küldhetik be listájukat, akiknek közeleg a szülinapjuk. Am az ünnepeiteknek, így neked is, nagyon boldog születésnapot kívánunk-utólag is.! 1. East 17: It’s All Right 2. Ace of Base: The Sing 3. Simon Angel: Let This Feeling 4. Maxx: Get-A-Way 5. Take That: Babe For Love 6. Capella: Move On Babe 7. Haddaway: I Miss You 8. Meat Loaf: I'd Do Anything For Love 9. Urban Cookie Collective: The Key, The Secret 10. Haddaway: Life Azért ne feledjétek: mindenki slágerlistáját várjuk! A tiédet, a barátodét, barátnődét, a haverokét, az osztályét... Lehet névvel és név nélkül, jeligével és fényképpel. A lényeg: 10-es top-listát kérünk! Címünk: Észak- Magyarország Szerkesztősége, Éretlen Paradicsom. Miskolc, Pf.: 351. A „Felkelő Nap Országában” Fesztiválsárkány és vonszolói Amaruméban Fotó: a szerző Jándi Attila Sakata, Yuza, Amarume. Kis városok Japán észak-nyugati részén, a Japán-tenger partján. Mármint kis városok japán mérték szerint, merthogy Sakatának amúgy 300 ezer lakosa van. A Miskolci Bölcsész Egyesület Business School szakos hallgatói jóvoltából sikerült az utat megszerveznünk. Az ötlet januárban született egy japán csoport magyarországi tartózkodása során. Japán kapcsolataink felhasználásával a programot megszerveztük, találtunk anyagi támogatókat, s elindultunk. Sakatában Magyarországról jól ismert barátaink fogadtak bennünket. Nagy megpróbáltatást jelenthettünk számukra, hiszen 19 főt tíz napon keresztül etetni-itatni, vendégül látni nem egyszerű dolog. Szerencsére a pontosságukról, precizitásukról jól ismert japánok - talán nem feledve a hazánkban tapasztalt vendégszeretetet - most is kitettek magukért. Egyetlen egy nap sem telt el program nélkül, mindig kitaláltak valami újat. Miután az út célja szakmai ismeretek szerzése volt, majdnem minden délelőtt előadásokat hallgattunk a Sakata Business School épületében. Az előadók az iskola tanárai voltak, akik megismertettek bennünket a japán gazdasági élettel, bank- és oktatási rendszereikkel, kis- és nagy- vállalatok felépítésével. Az előadások mellett ellátogathattunk egy rizsgyárba is, amely rizsből hagyományos japán édességek előállításával foglalkozik, s a környék legnagyobb lapjának szerkesztőségébe is. Családoknál laktunk, ki Sakatában, ki Yuzában, vagy más környékbeli településeken, ami azért is fontos, mert. csak keveseknek adatik meg az élmény, hogy belülről ismerhessék meg egy japán család életét. Vendéglátóink meg is tettek mindent azért, hogy a messziről jött vendégek jól érezzék magukat. Az égjük napon, mikor nem volt előadásunk Sakatában, a közeli Ama- ruméba látogattunk. Ott már javában zajlottak az előkészületek az aznapi fesztiválra. Hamarosan mi is egyenöltözéket kaptunk (melyet utána mindenki megtarthatott ajándékba), s vártuk az ünnepség kezdetét. A sok japán arc között felfedeztünk néhány amerikai fiatalt is, mint megtudtuk, ők angolt tanítani jöttek Japánba. Aztán elkezdődött a fesztivál. Hatalmas sárkány fejét és faj-kát, kellett az ünneplő tömegnek végigvinni a kis város főutcáján. Az utcára kikíváncsiskodó helyiek nagy ovációja közepette vonszoltuk a több, mint háromszáz kilós sárkányt. Mü-e az utca végére értünk, nemcsak mi, de a japánok is teljesen kifulladtak. Búcsúzóul a helyi filharmonikusokból összeállt kis alkalmi zenekar rögtönzött koncertet a tiszteletünkre. Az avatott fül a repertoárban felfedezhette Brahms híres Magyar táncának jól ismert dallamait. Úgy gondolom nem mindennapi figyelmesség volt ez vendéglátóink részéről. (A kalandok még csak ezután jönnek, úgyhogy: folytatjuk.) Az érzelmek nem a pályára valók Gaál Antkó Amikor a sportkedvelők a hazai teniszéletről beszélhek, többnyire csak a múltba tekintenek vissza, különösen azokra az időkre, amikor még Taróczi Balázs játszott. Elfelejtkeznek a mai teniszezőkről, mondván, ugyan hol vannak azok? Helyettük külföldi játékosokkal próbálnak vigasztalódni, többnyire csak velük foglalkoznak a lapok és a tévéközvetítések is. Kissé dacosan teszem fel magamban a kérdést, hogy vajon miért van ez így? Milyen a mai magyar teniszélet? Mennyire hibásak a játékosok abban, hogy nem ismerik el őket igazán? Kérdéseim megválaszolásához segítségül hívtam Noszály Sándort, a világranglista 190. helyezettjét, számtalan előkelő helyezés birtokosát, a híres Borg-le- söprót. • A Borg elleni győzelmemet nem tekintem annyira nagy sikernek, mint sokan gondolnák. Ezt a szakma elvárta tőlem, hiszen ő már régóta nem játszik, nincs igazán versenyben. És egyáltalán nem az a fontos, hogy az ellenfelem ki, hanem az, hogy én mit akarok elérni vele. Az érzelmeket amúgy sem szabad belevinni a játékba. Ezért is nincs példaképem. Mert mi van akkor, ha összekerülsz vele. Megállsz a játékban, felnézel rá és azt mondod: köszönöm én nem játszom veled, mert túl jó vagy nekem? □ A tenisz köztudomásúan pénzes játék. Vannak-e szponzorok Magyarországon, akik segítenek a teniszezőknek? • Panaszra nincs okunk, a nagyobb tehetségeket nem érinti ez a probléma annyira súlyosan, mint a kisebb, ismeretlenebb játékosokat. Nekem most egy elég nagy cég, az Invest Rt. segít szerződtetni a szponzorokat. Szerencsés vagyok, mert elmondhatom, hogy hat-hét éve nem volt ilyen gondom. Nem úgy, mint sok száz társamnak, akiknek nap mint nap problémát okoz a megfelelő támogatók felkutatása. De talán az ország gazdasági helyzete is okozza a nehézségeket. □ Miben látod az okát, hogy Krocs- kó, Nagy Viktor és te magad kivételével a többiek lemaradtak a sorban? • A háromszázas mezőnybe nem fér bele mindenki. A nagyobb versenyeken pedig csak az vehet részt, aki ebben benne van. De vannak óriási félreértések is. Az, hogy kikiáltanak itthon valakit tehetségnek, mert ifjúsági mezőnyben Wimbledonban első négyben van, ám felnőttben nem tud semmilyen eredményt elérni - jó magyar szokás. És sajnos sok játékossal szemben elkövetik ezt a hibát. □ Nálatok korábban a. meccsrutint hiányolták. Behoztátok már ezt a hátrányt az idő során? • Én 12 éves korom óta járom a világot, s veszek részt nemzetközi versenyeken. Az csak a sablonos kifogások közé tartozik, hogy nincs pénz, nincs meccsrutin. Senki nem nézi azt, hogy esetleg nincsen tehetsége hozzá. Kérdem én, mennyivel jobb a helyzetük a cseheknek, vagy az oroszoknak? Szinte „sóbányában” edzenek és benne vannak az első százban. Tele vannak jobbnál- jobb játékosokkal. □ Azt hiszem, azért ebben az edző is nagy szerepet játszik... • Kevés a jó edző ma Magyarországon, de nem csak azon múlik. Nem mondom, szükség van rá, ám ha valaki csak az ó segítségére számít, csalódni fog. Emlékszel még, mire vitte Markovits Laci Annak idején, amikor Taróczi menedzselte? Semmi különös nem történt. Elég hamar vége szakadt az együttműködésüknek, de Laci még ma is játszik. □ A testnevelési egyetem edzői szakára jársz. Talán majd egyszer, ha kiöregszel a játékból ezzel fogsz foglalkozni? • Még nem tudom milyen lesz a teniszélet Magyarországon. A mostanival nem vagyok elégedett, sok a buta kifogás. Nem értem, ha valaki tehetséges, miért nem szorgalmas? Ha valaki meg gyenge, akkor miért játszik? Sokat kell még elvi kérdésekben Magyarországnak fejlődnie ahhoz, hogy az eredményeket és az embereket objektiven tudjuk értékelni. Ha ez valóra válik, akkor érdemes lesz edzőnek lenni itthon is. Harminc diák a drogok ellen Fekete Zsombor A kábítószer volt a témája annak a szemináriumnak, melyen harminc magyar fiatal - köztük mi is - vett részt a németországi Bad-Marien- bergben. Az Európa-ház mindent megtett azért, hogy az ott eltöltött öt napot felejthetetlenné tegye. Szakértők jöttek előadást tartani az európai drogviszonyokról, később orvosokat látogattunk meg, majd maguk a drog-betegek is megszólaltak a wi- ed-i klinikán. Ehhez jöttek még az otthon gyűjtött anyagok. A harmadik napon minden készen állt, hogy papírra vessük élményeinket, s hogy a „tabu” témát feldolgozva kiadjuk újságunkat. Ehhez is nagy segítséget nyújtottak az Európa-Haus munkatársai, akik a számítógépes újságszerkesztés fortélyaival ismertettek meg bennünket. S minthogy a meghívottjaik között szerepelt a „Spektrum” nevű diáklap szerkesztősége is, más diákújságírók ötleteiből, tapasztalataiból is tanulhattunk. Ä negyedik nap estéjére készen állt az újság. Nem ez az első „Wir bauen Europa”-k sorában. Tavaly például éppen Miskolcon volt egy német delegáció újságot írni. Májusban is lesz hasonló, kint Németországban, de az már nagy nemzetközi szeminárium lesz. Magyar részről a DUE (Diákújságírók országos egyesülete) szervezte az utat, de csoportunk kiegészült a Nemzeti Ifjúsági Alapítvány külföldön élő magyar diákjaival, s nem kis meglepetésemre a miskolci Herman Ottó Gimnázium is képviseltette magát. Jöttünk, Láttunk, írtunk. Nyerni nyertünk tudást, tapasztalatot, szép emlékeket. De hogy győztünk-e, azt nehéz megmondani. Európa túl nagy harminc diáknak. Nehéz egy kontinenst egy hét alatt meggyógyítani.-------Szárnypróbák-------B éres Tímea miskolcon tanul az Avasi Gimnáziumban. Tizenöt éves, ám finomszövésú versei és prózai írásai nem tipikus tinédzser- lelkületről árulkodnak. De minden magyaráz- gatásnál ékesebben szól verse. Olyan igazak a ráncaid... Anyafóldarcú drága nagyanyám Beléd szántott-vetett az élet Barázdáid legsarkában szarkaláb nyílik. Szemed kacsintás, repedéseid a nyárszagú mezőket idézik Ahogy mezítláb szaladgáltál a friss füvön ahogy aratáskor a tarló felvérezte mezítlábadat ahjgy a szomszéd postás fia megdobott egy szóval, azzal, hogy szegény ahogy a kemence előtt gubbasztottál gyürkedarabra várva Olyan szépek a ráncaid, nagyanyám. Olyan igazak. Ilyen ez a század... Gargya Balázs A fehér bálnáról elnevezett soproni quartett turnéja utolsó előtti állomásán csapott Miskolcon a húrok közé. Ám mielőtt még ez a teremben álldogáló 3-400 ember által olyannyira várt esemény bekövetkezett volna, két ígéretesnek számító zenekar is rálépett az Ady Művház talán világot jelentő deszkáira. Az első csapat a távoli Szombathely zenéjét próbálta meg közelebb hozni Miskolc eziránt érdeklődő állampolgáraihoz, lévén, hogy az Extreme Deformity Vas megyei illetőségű. Ezen (átlagéletkoruk alapján legalábbis) ifjúsági csoportosulás a sokak által olyannyira kedvelt Death-Metal stílus felfogásában adta elő benyomásait a világ történéséiről. Mint a művészeti stílus neve is mutatja, elsősorban nem az élet vidám önfeledt tényeit tűzték zászlajukra. De mint később Moby Dickék szerint kiderült, Kegyetlen évek jönnek, úgyhogy lehet, hogy a fenti búskomorság érthető is. Extrémek zenéjén hallatszott, hogy jópár hónap próbaterem bennük van már. Hasonló mondható el az őket követő Carmen nevű kulturális csoportosulás produkciójáról is. Rájuk azonban a kiforrottság, nem volt annyira jellemző, inkább úgy tűnt, mintha még gondjaik lennének saját stílusuk megtalálásával... Hiszen nem biztos, hogy egy feldolgozás mégoly tökéletes előadása is (mint esetükben a Green Jelly-féle Little Pigs-magya- rul) elég lenne egy országos szintű siker elérésére. Pedig, mint kiderült, a banda ilyen terveket forgat fejében. Némi átszerelés után aztán sötétbe borult a terem. Persze ez nem egy hirtelen jött áramszünet miatt következett be, hanem a Moby Dick színpadra lépését jelezte. Dvorak Új Világ Szimfóniája derengett fel a hangfalakból, | majd egy hatalmas üvegcsörömpölés hallat- , szőtt. A fóműsor megkezdődött. Innentől kezdve aztán mindenki boldog volt. A zenekar azért, mert itt lehet Miskolcon, a közönség pedig, hogy együtt lehet a zenekarral. (Én annyira nem voltam boldog, mivel az előttem lévő széken valaki heves ugrálással fejezte ki tetszését. Ezáltal látásviszonyaim jelentősen megromlottak.) Ezt a csodálatos egymásra találást csak néha zavarta meg valami, például az Ugass Kutya (elég bárgyú egy dalcím) közben valahová eltűnt a világítás, vagy néha egy nagy gerjedés jelezte a hangosítás minőségét. Ám a buli egészéről elmondható, hogy jó hangulatú megmozdulás volt. A hihetetlenül összeszokott négyesfogat nem véletlenül egyike az ország legnépszerűbb csapatainak. Stílusuk (amit ha gonosz lennék, azért némi Metallica utánérzésként is becézhetnék) sokan szeretik, habár nekem néha a zenében helyet foglaló gondolatiság egy kicsit primitívnek tűnt (lásd például „Kegyetlen évek jönnek, hiába hullanak a könnyek...”). A Kegyetlen Évek sötét jövendölései, vagy a Fejfa Helyett nyersessége azonban jól illett a zenekarhoz. Tőlük különben is furcsán hatna egy huszadik századi, menedzser-típusú karriertörténet megzenésített előadása. Végül is hangulatos kis esténk volt. És hogy ezt nem csak én gondolom így, azt jelezte a rengeteg kipirult-kiizzadt, de mégis teljes boldogságban úszó, vissza-visszát harsogó ember is. Akik nem tudták egyhamar elhinni, hogy tényleg a Gazember volt az utolsó nóta... Összeállította: Csöraök Mariann
