Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-22 / 68. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994« Március 22., Kedd-----------APROPÓ----------­C ét'tűz Dobos Klára Igen, ez napjaink költészete. Egészen új „agyigény”, mondhatni gondolkodásmód szükségeltetik ahhoz, hogy minél kevesebb szóval, minél frappánsabban fejezzük ki egy-egy áru, párt, vagy akármi lényegét, célját. Már nem ilyen ócska rigmusokkal akarjuk eladni az árut, mint hogy „mond­ja marha, miért oly’ bús, itt van már a jó pontyhús” és hasonlók... Most a nyugodt erő keveredik a tisztaság illatával, a kiszámítható jövő a folt nélkü­li ragyogással. Jókorjön annak aki az ami; a csábítás trükkje, (hogy) ma a bal a jobb; szívvel, ésszel, tisztességgel, (ez) a legjobb ébredés titka; erre magyarok!, (mert ez) a legtöbb, mi adható; Palotással nyitunk, (hisz ő) férfiasán tökéletes... - és el ne feledjem sokak kedvencét (aki felháboro­dik az meg is érdemli): reggeli lapot a reggelihez... Tudom, őrült beszéd, és ne is keressen ben­ne senki rendszert! Csak játszottam. De ez a játéklehetőség egészen másról jutott eszembe. Mégpedig arról, hogy az egyik ál­talános iskola ismertetőjében a következő sorokat olvastam: „Iskolánk célja: a gyer­mekeket személyiségközpontú képzéssel stabil műveltség megszerzéséhez juttatni.” Lehet, hogy ez hosszú távú cél, azért fogal­maztatott ilyen hosszan? És vajon egyedi cél? Heti cél vagy örök cél? Látom a jövőt, amikor minden egyes isko­lának külön szlogenje lesz, és eldönthetik a szülők, hogy mondjuk a Több tudás több lehetőség, a Stabil műveltség, esetleg az Irány Európa! „célú” iskola tetszik-e neki jobban. A többi nem is számít?! Kritika ’94/3 Horpácsi Sándor Felettébb érdekes olvasmány a Kritika márci­usi száma. Napi aktualitása miatt az. Ez az alcímében „Társadalomelméleti és kulturális lap”, hajdan a marxista esztétika hiteles és hi­telesítő orgánuma (aki még emlékezik rá) most több interjút közöl a minap bélistázott rádiósokkal. Ezek még januárban készültek, de pontosan előrevetítik az azóta bekövetke­zett eseményeket. A Rádiót, mint intézményt, olyan műhelyként úja le Mester Ákos, Bölcs István, Domány András, ahol a szaktudás és ügyszeretet ameddig tehette ellenállt a politi­kai akaratnak. A hallgató (időnként rádiórecenzens) emlékei ugyan nem mindenben azonosak, igazolják ezt vissza, de - érthetően - mindenki másra, másként emlékezik. Sportszerűen el kell is­merni, hogy a rádió műsorai messze kulturál­tabbak, fogyaszthatóbbak voltak, mint a té­véé, vagy a párthajtóé. Az említett rádiósok valóban a szakma élvonalát jelentik, s nehéz megérteni az elnök döntését, annak végrehaj­tási módját. A168 óra, a Gondolat-jel minden­kor esemény volt, érdekes műsor, amire oda kellett figyelni. Éppen az volt bennük az üdítő - még 1990 előtt is -, hogy messzebbre me­részkedtek, mint más műsorok, a magyar saj­tó. A falig, ahogy azt többen is megfogalmaz­ták. Csúcs László döntése okkal, joggal hívja fel a szakma és a közvélemény figyelmét, és állítja ismét reflektorfénybe „a” sajtót, s ez nem szerencsés dolog. Nem szerencsés, mert vannak ennek az országnak sokkal súlyosabb gondjai, megoldandó problémái, s most, a vá­lasztási kampányban csak árt a kormánynak, a kormányzó pártoknak. A kérdés ugyanis az, hogy ha ezek az emberek valóban alkalmatla­nok, miért tartották őket ilyen sokáig vezető pozícióban? Az egyiket miért küldik el, miért marad a másik? Súlyosabb kérdés az, ha való­ban a kritika, az olykor ironizáló hangnem a vétkük. A mögöttünk hagyott negyven év, a pártállam kudarca elég figyelmeztetés lehet­ne arra, hogy az elnémított kritika csak a csődhöz, katasztrófához vezethet. Hiszen em­lékszünk még a verdiktre, „vannak még hibás elvtársak, de ne azokról írjanak (beszéljenek), hanem az eredményekről”. Mintha bizony az újságíró szívesebben írna a negatívumokról, a bajról. De - hisz’ tudjuk, az idill is elviselhe­tetlen, ha parancsolják. Az élet igenis küzde­lem, tele konfliktussal, olykor drámával, sőt tragédiákkal is, s ha ezekről hallgat a sajtó, él­vezhetetlenül unalmas és hazug lesz. Minden érett demokrácia eltűri azt, hogy a sajtó bírál­ja a hatalmat. Az USA-ban, Angliában mi­nisztereket, kormányokat buktat meg. Csak a buta királyok vágták le a rossz hírt hozó hír­nök fejét. A Kritika - nőmén est omen - természetesen ellenzéki lap. Nem kell egyetérteni vele, de ér­demes, mindenkor (tudniillik a kritikára) oda­figyelni. Mert az állampolgár - a választó is — figyel. Neki készülnek a lapok. Teli a stand, le­het választani. Látványos iskolai nevelés A Diósgyőri Vizuális Műhely anyagából nyílt kiállítás a miskolci Eötvös József Szakmunkásképző és Szakközépiskola Eötvös Galériájában. Furcsa lehetne a hely egy ilyen komoly fotóanyagnak, ám ez a galéria már elég régóta működik, s ráadásul az iskolában vannak művészeti osztályok is. A mű* hely tagjai örömmel tettek eleget a felkérésnek, hogy mutassák be itt alkotásaikat. Mint Funák And­rás megnyitójában elmondta, szüksége van a fotóművészetnek is az utánpótlásra, s minden kis csí­rát segíteni kell a növekedésben. No és természetesen nagyon fontosnak tartják a fiatalok esztétikai nevelését, ami azért így látványosan könnyebb, mint csuprán szavakkal. S ezt a tárlatot „véletlenül" is megnézik. Várják a fiatalokat a műhelyükbe, de ennél sokkal „messzebb" is mentek, hiszen ehrál- lalták, hogy fotószakkört indítanak az iskolában.___________________________Fotók: Dobos Klára Egy miskolci bárd balladája Miskolc (ÉM - CsM) - A látszat persze csal, tudjuk jól, meg azt is, hogy nem a ruha teszi az embert. De a mai divatirányzatok sokfélesé­gében egyre inkább igaz az is (bár még az előzőkhöz hasonlóan szép, tömör közhely-mondat nem szüle­tett rá), hogy a viselet igenis meg­mutatja a személyiséget. így talán már nem is olyan elítélendő, hogy Gömöri Krisztiántól meglepetéssel hallottuk: a Pázmán lovaggal nyer­te meg a nagykőrösi Arany János balladamondó verseny szakközépis­kolai kategóriáját. A miskolc-pere- cesi Debreczeni Márton Középisko­la diákja ugyanis tiszta fekete ruhá­jában, egyszerűen hátrafésült hos­szú hajával, megfontolt beszédével azt a benyomást kelti, hogy a Hída- vatásnál, a Walesi bárdoknál vagy a Vörös Rébéknél csak egy picivel is vidámabb verset semmiképp nem mondhatott.- A döntőben szerettem volna a Wa­lesi bárdokat mondani. Jó lett volna megmutatni a másik arcomat is. De akkor már a zsűri határozta meg, mit akar a versenyzőktől hallani, és nálam a Pázmán lovagot választot­ták. Ha arra gondolok, hogy az első helyezés mellé (hárman kaptuk megosztva) enyém lett a közönség­díj is, és még vissza is tapsoltak a döntőben, akkor nem választottak rosszul - mégis sajnálom a Walesi bárdokat.- Egyáltalán, hogy került a listádra a Pázmán lovag?- Nem én választottam, a ballada választott engem. Ismertem már korábbról, a színjátszócsoporttal (Novak Tamás vezeti a Zrínyi Gim­náziumban) már elő is adtuk a mis­kolci tavaszi fesztiválon. Szeretem is a Pázmán lovagot, jó az emberek szemébe egy kis örömöt varázsolni. És az is számított, hogy későn kap­tuk meg a versenykiírást. Négy na­pom volt a felkészülésre. Nagyjából sikerült...Míg elül a „nagyjából sike­rült” meghatározás okozta derült­ség, Bodzás Judit magyartanár ve­szi át a szót.- Krisztiánról tudtuk, hogy nagyon szépen mond verset, szerepelt az is­kolai ünnepi műsorokban is. Innen jött az ötlet,, hogy szólunk neki a versenyről. És ha már furcsának tűnt, hogy egy vidám balladát vá­lasztott, el kell mondanom: a szín­padon teljesen megváltozik. Nagy öröm az eredménye, de nem megle­pő. Súlya van annak amit mond és nagy hatása a személyiségének. Hadd dicsekedjem helyette is: Bánf- fi György és Dunai Tamás, a zsűri két elnöke igen elismerően nyilat­kozott róla, és erősen biztatták a jö­vőt illetően.- Színművész szeretnék lenni - mondja Krisztián, azután megérti a folytatást követelő tekinteteket. - Nagyon szeretek verset mondani és nemcsak az ünnepségeken. Arany János a kedvencem, és Petőfi, Rad­nóti, József Attila. A forradalmi ver­seket különösen szeretem. Sze­repálmom? Nincs. Igen, ebben a miskolci színházban, ebben a társu­latban nagyon szívesen játszanék - feleli a közbevetésekre. - De erre magamtól még soha nem gondol­tam, ilyenekkel még nem foglalko­zom. Még korai is lenne. És nem az a célom, hogy híressé váljak - ha­nem az, hogy színész legyek. Várostörténetről középiskolásoknak Miskolc (ÉM) - Miskolc Megyei Jo­gú Város Polgármesteri Hivatala és a Belvárosi Kulturális Menedzser Iroda szervezésében Várostörténeti vetélkedő indult, 22 középiskola részvételével. A vetélkedő létrejöt­tében - melynek célja Miskolc város ünnepének, május 11-ének méltó megünneplése a város történeté­nek, értékálló múltjának népszerű­sítése - közreműködik a Herman Ottó Múzeum, a Megyei Levéltár, a Herman Ottó Gimnázium, a Bíbor BT. és a Déli Hírlap Kft. A vetélkedő döntőjét 1994. május 10-én rendezik az Avasi Gimnázi­umban. A döntőbe jutást segíti a hat várostörténeti előadás, melyhez minden alkalommal írásbeli fela­datmegoldás kapcsolódik. Az összegyűjtött pontszámok alapján jutnak a csapatok a döntőbe. A döntőbe való részvétel feltétele volt a benevezett csapatok által írt pályázat is, melynek ríme: Iskolám épületének története. A pályamun­kákat a Megyei Levéltár és a Her­man Ottó Múzeum értékeli. Az érté­kelés eredményét pontszámok for­májában az írásbeli eredményekhez hozzászámítjuk. A végső helyezést a döntőben szerzett újabb pontszá­mokkal együtt nyerik el a csapatok. A döntő ismeretanyaghoz kapcsoló­dó, játékos formában történik 6 fős szakmai zsűri előtt. A 4 fős csapa­tokhoz itt 4 fő „segítő” is kapcsoló­dik. A vetélkedősorozat félidején túl az élmezőny már kirajzolódott. A résztvevő iskolák minden beküldött írásos feladatmegoldás után meg­kapják az addig elért pontszámok­ról a tájékoztatást, így nyomon kö­vethetik helyüket a versenyben. Az első 3 helyezett 4 fős csapat és is­koláik kiemelt jutalmazásban ré­szesülnek. Minden résztvevőnek szeretnénk azonban értékelni mun­káját kisebb ajándékokkal. Termé­szetesen a díjakra csak a döntőn de­rül fény. Reméljük, örömet szer­zünk vele a nyerteseknek, további kedvet ébresztve a hasonló vetélke­dőkhöz. Ahhoz azonban, hogy méltó formában értékelhessük a tudást, nem nélkülözhetjük a szponzorok által felajánlott díjakat. A további előadások témái, helye és előadói: Miskolc története a XIX. században. Előadó: Veres László múzeumigazgató. Időpontja: 1994. március 28-án, 15 óra. (Herman Ot­tó Gimnázium Miskolc). Miskolc a kiegyezés után. Előadó: Dorbrossy István levéltár igazgató. Időpontja: 1994. április 18-án, 15 órakor. (Her­man Ottó Gimnázium) További in­formáció a 327-665-ös telefonszá­mon Brézai Zoltánnénál. Népi faragások a palotaszárnyban Kofán János fafaragó kiállítása nyílt az elmúlt héterfa szerencsi Rákóczi-vár udvaros palota­szárnyának kiállítóhelyiségé­ben. Fúró-faragó emberből nőt­te ki magát a kiállító a fafara­gás magasabb szintjére. „írott" szakmá|a nincs, mezei munká­ból, kosárfonásból tartotta el magái, később ácsként dolgo­zott. Édesapja mezőőr és ha­lász volt. Mindez csak azért fontos, mert munkáiban is az az egyszerűség, természetkö- zeliség, a „népi" igazi ismerete, érzése jelenik meg, amit a szü­lői házból hozott, életéből merí­tett. A tárlat április 5-ig látogat­ható. Holló fesztivál Miskolc (ÉM) - Az angol abszurd hazai koronázatlan királya Galla Miklós és társai vendégeskednek Miskolcon március 23-án és 24-én. A kétnapos rendezvényen három különböző előadást láthatnak és hallhatnak az érdeklődők. Március 23-án, szerdán este nyolc órától a „Tudnak-e a hollók víz alatt repül­ni, vagy megfulladnak” című szín­házi est, március 24-én este hat órá­tól fesztiválgála „Mit mond a bo­zót?” címmel (sztárvendég: Dolák- Saly Róbert), nyolc órától pedig „Az ember, akinek magnó van az orrá­ban” című műsort adják elő. Az előadásokra jegyek a Miskolci Nemzeti Színház jegyirodájában válthatók, illetve előadás előtt a helyszínen. Magyar állam Miskolc (ÉM) - Az állampolgári is­meretek tanítása fontos helyet fog­lal el a NAT alapelvekben. A leg­több általános iskola a nemzeti alaptanterv bevezetéséig az 1978- as tanterv szerint halad. Ezen isko­lák nyolcadik osztályaiban az óra­szám is biztosított az állampolgári ismeretek tanítására. Az állampolgári felkészítés iskolai segítése érdekében Kukorelli István alkotmányjogász, az ELTE tan­székvezető tanára tart előadást A mai magyar állam címmel március 23-án, szerdán délután 3 órától a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Köz- művelődési Intézetben (Andrássy u. 96.). Az előadás helyszínén fél há­romtól az állampolgári ismeretek és a történelem tantárgyak tanköny­veiből, olvasókönyveiből árusítást rendeznek. NYIK és néptánc Miskolc (ÉM) - A 33. Sz. Általános Iskola vezetősége (Hajós u. 5.) az 1994/95-ös tanévben a következő le­hetőségeket ajánlja a gyermekek beiskolázásához: Zsolnai­(NYIK)program - idegennyelv-ta- nulással; hagyományos módszer - idegennyelvi és művészeti szakkör­rel; Néptánc tagozat - Lovász-mód­szerrel. A néptánc tagozatra a felvé­teli időpontja március 26, szombat délelőtt 9 órától a fiúk, tíz órától a lányok részére. A felvételt nyert gyerekek a Csipogó Tánccsoport tagjai lesznek. Az elsősök számára állandó délelőt­tös oktatást, mindennapos testne­velést, igény esetén napközis ellá­tást biztosítanak. Felsőbb évfolya­mokon angol, orosz, német, francia nyelvet tanulhatnak a gyerekek. Április 8-án délután 3-tól 5 óráig nyűt napot rendeznek az iskolában. Aranymálnagála New York (MTI) - Az Oscar-díjak hétfői kiosztását megelőzően Holly­woodban lezajlott az „anti-Osca- rok”, vagyis az Aranymálna-díjak átnyújtása: a jutalmakat a showüz- let legsiralmasabb teljesítményeit produkálók kapták. A legrosszabb film kategóriában a győzelmet a Tisztességtelen ajánlat című alkotás szerezte meg: az egy mondatban zanzásítható műben Robert Redford egymillió dollárt ajánl fel Demi Moore-nak egyetlen éjszakáért. Madonna immár harmadik ízben jutott birtokába a legsilányabb női főszereplőnek adományozott Arany­málnának, ezúttal A Test, mint bi­zonyíték című (nálunk A tanú teste címmel vetített) filmben nyújtott szerepléséért. A díjat odaítélő bi­zottság döntése szerint a filmben „több a test, mint a bizonyíték”. Az Áranymálna egyébként egy golflab­da nagyságú aranyozott málnaszem - műanyagból. =RÖVIDEN Jónás Gabriella zongoraművész ad jótékonysági koncertet városunk szegénysorsú diákjainak támogatá­sára ma, kedden este 7 órától a mis­kolci Bartók-teremben. Bíró Tibor 30 év című jubileumi fo­tókiállítása nyílik az Avasi Gimná­ziumban ma délelőtt fél 11-től. A ki­állítást Végvári Lajos művészettör­ténész nyitja meg. Harmincórás beszédcentrikus an­gol, német nyelvtanfolyamot indít a miskolci Vörösmarty Művelődési Ház azoknak, akik viszonylag gyor­san szeretnék alapszinten elsajátí­tani a nyelvet. Érdeklődni, jelent­kezni a 46/357-421-es telefonszá­mon lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents