Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-16 / 63. szám
1994. Március 16.. Szerda ~ Választás — ÉSZAK-Magyarország 7 Politikai közvélemény-kutatás Miskolc négy választókörzetében Az MSZP Miskolc Városi Szervezete rendelkezésünkre bocsátotta az általa megrendelt közvélemény-kutatás összefoglaló anyagát, amelyből az alábbiakban közlünk részleteket. Megrendelő: MSZP Miskolc Város Szervezete Készítő: REGITESZT Kft. Adatgyűjtés: 1994. január 6. és 12. között Mintanagyság: 1000 fő véletlenszerűen kiválasztott felnőtt állampolgár. Matematikai korrekció: az elemzés során viszonylag nagyobb súllyal vették figyelembe azoknak a társadalmi csoportoknak a válaszait, amelyek a tényleges - KSH. szerinti - arányuknál, kisebb számban kerültek a mintába. Többen szavaznának, mint az országban másból >A választásokhoz közeledvén egyre inkább megjön a polgárok szavazási kedve. Ezt jelzik az országos közvélemény-kutatási, eredmények az országban mindenütt, s ez a jelenség - ha lehet - fokozottén érvényes Miskolc polgáraira. A Medián 1993. negyedik negyedévi közvéleménykutatási eredménye szerint „Ha jövő vasárnap parlamenti választások lennének”, akkor országosan a lakosság 62 százaléka biztosan elmenne szavazni'. A REGITESZT Miskolc négy választókörze-' tőben végzett vizsgálata ennél jóval nagyobb akti- vitást jeléz, ami 71 százalékos részvételi arányt je- ' lent. Amennyiben a valószínűleg szavazók számát is idevesszük, úgy ma egy igen magas - 80 százalékos - részvétellel lehet számolni. A választási részvételhez való viszony ilyen mértékű eltérése az országos átlagtól minden bizonnyal a térség súlyos gazdasági helyzetével, az életkörülményeknek az országos átlagot meghaladó mértékű romlásával állhat összefüggésben. Ezt az állításunkat még inkább alátámasztja az, hogy 1990-ben a területi listára leadott érvényes szavazatok alapján Miskolc négy egyéni választó- körzete némiképp elmaradt az országos eredményektől 2 egész pont értékkel. Nem arról van tehát szó, hogy itt 90-ben is nagyobb volt a választóéi aktivitás, s így az teljesen természetes lenne, hogy egy 94-es vizsgálatnak hasonló eredményt kellene kimutatnia, hanem éppenséggel arról, hogy egy korábbi, az országos átlagnál alacsonyabb szavazási kedv mára ri a fent említett politikai okokból - az országos átlagot 9 pont értékkel haladja meg. Amikor megnéztük, hogy az 1990-ben szavazati jogukkal nem éíókTJöütitó partitiRációja (részesedése) hogyan változik még az1994-es választásokkor, azt regisztrálhattuk, hogy Miskolcon mindén második ember - a környező falvakban pedig mindén harmadik - aki 1990-bert távol maradt a szavazástól, mára úgy nyilatkozott, hogy biztosan elmegy szavazni, s további 7-8 százalék pedig azt mondta: válószínűlég elmegy. E csoportnak mindössze a negyede - illetve a falvakban a 45 százaléka - mondta azt, hogy most sem járul a szavazóurnák elé. Bárhonnan közelítve is próbáljuk megérteni a miskolci választópolgároknak az idei választásokon yaló nagyarányú részvételi szándékát, mindig oda jutunk vissza, hogy itt a polgárok tömegei akarnak valamiről véleményt formálni. Vizsgálatunknak a kormányzat kritikájával kapcsolatos megállapításai feltételeztetik, a kutatási zárójelentés pártpreferenciákról szóló tapasztalatai pedig állíttatják yelünk: Miskolcon az emberek azért kívánnak ilyen nagy számban az urnák elé járulni, mert pontosan tudják, a választás jegyében alkalom nyűik arra, hogy az elmúlt évek. félresiklott belpolitikai folyamatait intézményes keretek között megváltoztassák. A szavazási szándék azonban a különböző társadalmi csoportok tekintetében nem azonos mértékben változott. A kormány munkájával szembeni elégedetlenség - Miskolc négy választókörzetében -jellemzően a magasabb társadalmi státusukat, a közép és felső szinten iskolázottakat, a jobbmódúa- kat ösztönzi, közel 80-90 százalékos szavazói aktivitásra, míg az ellentétes reakció az alacsonyabb társadalmi státusúak körében tipikus. Például a munkanélküliek, az alapfokon iskolázottak, a szerényebb körülmények között élők, vagy a falvak lakói esetében a részvételi szándék nem egy alkalommal csak meghaladja a szavazás érvényességének küszöbértékét. A szavazási szándék ilyen irányú és mértékű eltérése a majdani választók társadalmi összetételének módosulását is előidézheti, amennyiben valamelyik politikai erőnek nem sikerül e csoportokat a választáson való részvételre mozgósítani. A választás kimenetelére döntő befolyással lehet, hogy a különböző pártokat támogató kör a szavazáson való részvételi szándékban mennyire eltökélt, illetve mennyire kiszámíthatatlan. A legelszántabb szavazói körre az MSZP és az MDF számíthat - abszolút nagyságrendben ez az MSZP- nek jobban kedvez lévén, hogy támogatottsági köre is nagyobb. Közel azonos támogatottsági körrel és szavazói elszántsággal következnek a KDNP-t és az SZDSZ-t támogatók, s ettől eléggé lemaradva egy viszonylag inkatag szavazói elszántsággal a Fideszre szavazni szándékozók tábora következik. A januári „erősorrend” Arra is választ kerestünk, hogy azok körében, akik egy „most vasárnapi” választáson biztosan, illetve valószínűleg részt vennének, mély pártokra voksolnának. A pártok sorrendje mind a megkérdezettek, mind a pártot választók körében azonos módon alakul. Miskolcon ez idő szerint a hat parlamenti párt közül áz első és legerősebb támogatottságú párt az MSZP, majd a Fidesz, MDF, SZDSZ, KDNP, FKgP következik. Az összes többi egyéb párt a parlamentbe jutási limit határát sem éri el. A MSZP stabil és aktív szavazótáborának köszönhetően a megkérdezettek körében 10 százalékkal, a pártot választók körében 16 százalékkal vezet az élen. E listán a második helyezett Fidesz - melynek szavazótábora jelentős részben a bizonytalankodókból áll, olyan fiatal szavazókból, akiknek a szavazáson való részvétele jóval kiszámíthatatlanabb, mint egy megállapodottabb közép-korosztályé. Csak leszakadva követi őket az MDF a harmadik, illetve az SZDSZ a negyedik helyen. A szabad- demokratákat szorosan követi Miskolcon a KDNP. Egy területi, regionális kutatás eredményeit mindenképpen érdemes összevetni az azonos időpontban lefolytatott országos közvélemény-kutatások adataival, hiszen az azonos módon és technikával készült reprezentatív vizsgálat eredménye közötti eltérés mindenképpen a területen élők eltérő politikai orientációjára utal. Az első és legfontosabb megállapítás, hogy a pártok erőrangsora Miskolcon némiképp eltér az országos rangsortól, nevezetesen annyiban, hogy országosan az SZDSZ-t jelzik a harmadik befutó pártnak, Miskolcon viszont az MDF-é megelőzi a ma legnagyobb ellenzéki párt támogatottságát. Második különbség - ami szignifikánsnak tekinthető -, hogy Miskolcon az MSZP vezető helye stabilabb és hangsúlyosabb, múlt azt az országos tendenciák mutatják. Névezetesen míg a Szonda Ip- sos adatai országosan az MSZP-Fidesz relációban 10 százalékpont különbséget mutatnak az MSZP javára, addig Miskolcon ennél nagyobb - 16 százalékpont értékű - különbséget könyvelhetnek el a szocialisták a pártot választók körében. A harmadik olyan eltérés, ami területi jellegzetességnek és nem statisztikai hibahatáron belüli különbségnek tekinthető az, hogy Miskolcon a KDNP erősebb, az FKgP pedig gyengébb támogatottságú, mint az országos átlag. Ami viszont hajszálra megegyezik az országos eredményekkel az MDF szavazóbázisának 13 százaléknyi nagyságrendje, amivel az országos rangsorban negyedik, a miskolci pártrangsorban a harmadik helyezést könyvelheti el magának. Ez a helyezés, mint láthattuk, az SZDSZ miskolci polgárok általi gyengébb támogatottságának tulajdonítható. A választási esélyek latolgatása a területi dimenzióban további különbségeket is hordoz, illetve további meglepetéseket is tartogat. A miskolci közvélemény-kutatás,, 1000 fős mintáj a reprezentatív volt a megyeszékhely négy országgyűlési képviselői körzetére nézve is. (Minden körzetben egységesen, közel 250 főt kérdeztünk meg úgy, hogy ezenközben az egyes, hármas és négyes választókörzetekhez tartozó Miskolc környéki falvak választó- polgárai is népességarányosan voltak reprezentálva a múltában, illetve megfelelő súlyozással aggre- gáltuk az adatokat amikor a város egészére összesítettük a véleményeket.) Az elemzés szignifikáns (meghatározó) különbségeket fedezett fel a négy választókörzetben élők választói magatartása terén. Az iparosodott Diósgyőrt is magában foglaló 4. számú választókörzetben a pártot is választók körében az MSZP 45 százalékkal vezet, s itt a Fidesz messze leszakadva az MDF mögött csupán a harmadik hellyel kénytelen megelégedni. Az Avasi lakótelepet, s a város környéki települések közül Mályit, Nyékládházát, Kistokajt is magában foglaló 3. számú választókörzetben a pártot is választók körében szintén a városi átlagot meghaladó mértékű a szocialisták támogatottsága. Itt az előző körzethez hasonlóan azonos nagyságrendben következik másodikként az MDF és harmadikként a Fidesz. Miskolc 2. számú választókörzete tipikusan a város urbánus területének polgárait jeleníti meg. Ehhez a körzethez nem tartozik városkörnyéki település. Itt igen éles és kiegyenlített pártküzdelemre - 31-31 százalék - lehet felkészülni a szocialista jelölt és a liberális pártok jelöltjei között. Az 1. számú választókörzet az amelyikhez a legtöbb városkörnyéki település tartozik, szám szerint 7. Már 1990-ben is lényegesen eltértek a körzet eredményei a másik három körzetétől, amennyiben a keresztény-konzervatív pártok nagyobb, a liberális pártok kicsit kisebb, míg a baloldali pártok lényegesen kisebb támogatottságot élveztek. A mostani eredmények trendje megegyezik a négy évvel ezelőttivel, de a mértékekben van némi eltérés. Ma a három politikai áramlat bármelyike kikerülhet győztesként ebből a körzetből, amennyiben körültekintően köttetnek választási koalíciók, szövetségek, bár itt a szocialisták jelöltjének esélye gyengébb, mint másutt. Egyéni jelöltek listája