Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-01 / 50. szám
6 B Itt-Hon 1994. Március 1., Kedd POZSGAINORBIKA Szalonna, Petőfi út 100. Drága unokánk! 1. születésnapod alkalmából sok örömet és boldogságot kívánunk. £ POZSGAI NAGYAPA, § NAGYMAMA ÉS ZSOLT % SZMIK MÁRTA (Kondó, Ady E. út 21.) 3. születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kíván: Anyu, Apu, Misiké és a % MAMÁK. | Gombos Bernadett Nyékládháza Radnóti út 25. Névnapod alkalmából soha el nem múló szeretettel köszöntünk, és jó egészséget kívánunk. | Mama, Papó | ÉS KERESZTAPU. NAGY GERGELY (Ernőd, Patak út 25 ) születésnapod alkalmából szívből köszöntünk: KERESZTMAMA, KERESZTAPA, | Balázs papócika, mama § ÉS DÉDI. * DRAGA PAPA és MAMIKA! Házassági évfordulótok alkalmából szeretettel köszöntünk, és sok boldogságot kívánunk mindkettőtöknek még nagyon sokáig! Gyöngyi, Jan a, Zsuzsa, Peti Genovéva, Gáborka Barbara, Krisztián id. Gulyás Józsefné Sajószöged Drága Nagyi! Születésnapod alkalmából szívből köszöntünk Tamás, | Andrea és férje, | LÁNYOD, VEJED ÉS FÉRJED Nemes Misiké és kishúga CsiUike Tápiószőlős Születés- és névnapotok alkalmából jó tanulást, jó egészséget kíván részetekre, sokszor csókol benneteket i Mamuska, Berti bácsi | Hejőpapiból. Nemes Mihály és neje Tápiószőlős 14. házassági évfordulótok alkalmából ... .....................szeretettel k öszöntünk, jó egészséget, és hosszú, boldog életet kívánunk részetekre. Anyu, s Berti bácsi j ............................ Hejőpapiból. 1 994. Március,}..* Kedd Itt-Hon B 3 Új helyen a használtcikk-piac Hosszú távon elveszti színes bazári jellegét Mezőkövesd (ÉM - Sz.S.) - Február 1-től új helyre költöztették a mezőkövesdi KGST - „lengyel” vagy „használtcikk” - piacot. Az intézkedés régóta indokolt, hiszen a „zsibi” jó ideje kinőtte a kövesdi piactér nyújtotta - szűkös - lehetőségeket. A keleti bazárok színes forgatagát idéző árusítás súlypontja egyre inkább áttevődött a teret körülvevő utcákra, parkolókra, alaposan megkeserítve ezzel a környék lakóinak életét. A piacozással együttjáró szemét, a közlekedés akadályozása, egyes külföldi árusok meglehetősen nomád sajátosságokat felvonultató higiénés és egyéb magatartása egyaránt felborzolták a kedélyeket. így aztán mindenképpen indokoltnak és szükségesnek tekinthető az intézkedés, amellyel a „zsibit” áttelepítették a városszéli Vásártérre. Ez a terület mind terjedelmében, mind elrendezésében alkalmasabbnak tűnik az ilyesfajta piacok rendezésére, azonkívül a különféle hatóságok szempontjából is könnyebben áttekinthető, ellenőrizhető, mint a piacteret övező zegzugos utcák. Ez eddig rendben is lenne... de az emberek már csak olyanok, hogy semminek sem tudnak örülni. Mert ugyebár nézzük csak: Mezőkövesden eddig a KGST-piacok szerda délután és csütörtök délelőtt „üzemeltek”, így azok, akik csütörtök délelőttönként munkahelyükön, iskoláikban tartózkodtak, szerda délután el tudták intézni az esedékes vásárlásokat. Munka után - akár gyalog vagy kerékpáron - könnyen útba ejthették a piacot, hiszen az a régi helyén nem esett túlzottan messze a városközponttól. Most azonban már igencsak messze esik! Olyan messze, hogy ember legyen a talpán, aki még a 7-8 óra munkától elgyötörve is vállalja a pár kilométeres túrát, és kibóklászik a város szélére vásárolni! (Kivételt képeznek persze azok, akiknek történetesen épp arra van a lakóhelyük.) No és az autótulajdonosok. Merthogy akinek futja gépkocsira - annak fenntartására -, az álalában nincs túlzottan ráutalva a KGST-piac termékeire. A filléres gondokkal küzdő kisember viszont, aki szinte kizárólag az ilyen piacokon tudja beszerezni családja áruszükségletét, és aki ilyen módon a piaci vásárlóerő tulajdonképpeni bázisát jelenti... nos, neki legfeljebb a benzingőz jut a divatos autócsodákból. Mindezek következtében - talán rövid, talán hosszú távon - de mindenképpen számolni lehet a vásárlók számának csökkenésével. Márpedig, ha a vásárlók száma, forgalma csökken, akkor a különféle árus „maffiák” körében hamarosan híre megy, hogy Kövesd már nem olyan „buli” hely, mint régen, következésképp ők is inkább olyan helyekre mennek majd nagy számban, árulni, ahol jobban megéri. És így a mezőkövesdi piac szép lassan elhal, vagy legalábbis veszít eddigi „kereskedelmi” súlyából, anélkül, hogy bármilyen - visszatetszést keltő - erőszakos kísérlet történt volna a felszámolására. Mindezeket átgondolva, már nem is tűnik annyira képtelenségnek, amit az egyik csütörtök délelőtt hallottam, miközben fájós lábú, batyut, kosarat cipelő falusi nénikék, és sok más - meglehetősen morcos kedvű - jövendőbeli vásárló újkori népvándorlásként kígyózó menetében baktattam a Vásártér felé. Nevezetesen, hogy a piac kitelepítéséből a városi, belvárosi boltok, butikok húzzák a legtöbb hasznot. így vagy úgy, meg lett torpedózva a konkurencia, az emberek egyre inkább rákényszerülnek majd, hogy náluk vásároljanak, ők lesznek „kéznél”. A legtöbb elfoglalt családanyának, apának életrendjéből, időbeosztásából adódó képtelenség, hogy minden vásárlás alkalmával kilométereket túrázzon a város szélére. És a boltok, butikok kínálatára igazán nem lehet panasz...- Jó, jó... - morogja mellettem egy barna dzsekis, kajla bajszú atyafi: „De ki tudja azokat a cuccokat megfizetni...? Hát hiszen ez az! A Bükktől a Himalája csúcsaiig Már gyűjtik a pénzt a Mount-Everest meghódítására Kazincbarcika (ÉM - Cs.L.) - Azt hiszem az országban nem sok művelődési központ mondhatja el magáról, hogy természetjáró, túraklubbal rendelkezik. Nos, az elmúlt ősz óta ebbe a szűk körbe tartozik a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ. A szervezők nemcsak túrákra viszik a fiatalokat, hanem arra is gondolnak, hogy érdekes vendégeket hívjanak Kazincbarcikára, akik színes előadásokat tartanak a tájakról, városokról, emberekről. Február 17-én Csikós József, a Miskolci Alpin Club elnöke tartott diavetítéssel egybekötött élménybeszámolót a Gyermekek Házában a Himalájában járt három magyar expedícióról (mindegyiknek a tagja volt!). Már több mint húsz éve foglalkozik hegymászással a klubelnök, s eddigi teljesítményének csúcs a három nyolcezer méter feletti hegyorom meghódítása volt, amelyek közül az 1990- ben megmászott Cho-Oyu volt a legmagasabb a maga 8201 méterével. Ezek után már mi más jöhetne, mint a Mount Everest legyőzése, amelyre már megkezdték szervezni a magyar expedíciót, s gyűjtik a pénzt, meg a tapasztalatot, hogy 1996-ra esélyük legyen a Föld legmagasabb pontjának a meghódítására. Bár a szakmai alapok már megvannak, de azt még Csikós úr sem tudja, hogyan gyűjtik össze azt a tízmillió forintot, amibe egy ilyen expedíció kerül... A jelenlévő gyerekeket és pedagógusokat azonban inkább a vetített diák és a kísérő szövege kötötte le, mert olyan dolgokat tudhattak meg Indiáról, Nepálról, Tibetről, amit majd az iskolában is kitűnően hasznosítani tudnak. A természet és a hegyek szeretete már „csupán” ráadás volt, amit a hétköznapok során kell(ene) majd kamatoztatni. Erre rövidesen lehetőség is nyílt, mert az előadást követő hétvégén a túraklub szervezésében a Mátrában taposhatták a havat a vállalkozó szellemű gyerekek és felnőttek. A16 kilométeres túra után nem panaszkodott senki sem arra, hogy álmatlansággal küzdene este... Ha nem is lesz a gyerekek többségéből hegymászó, tájfutó, téli sportot űző versenyző, de egy életre megtanulják tisztelni és szeretni a természetet - ami valljuk be őszintén, nem is olyan kis dolog napjainkban. — HETI JEGYZET — Mutassuk meg! Brackó István Biztosan sokan hallgatták a rádiót február 18-án Mogyoróskán. Ez a hetven házas, kétszáznál alig több lelket számláló zempléni falucska ugyanis az ország nyilvánossága előtt közhírré tette, hogy részt kíván az expóból. Szállodája, játékterme, golfpályája nincs. Mégis, pályáznak arra a pénzre, amelyet a rendezők kínáltak föl egy ötletbörze keretében, s annak reményében, hogy a világkiállításból a vidék is részesedik. Várhatóan 10-20 millió idegen zarándokol el hazánkba, kifejezetten az expo miatt. Remélhető, hogy ebből sok ezer lesz kíváncsi szűkebb pátriánk biztos rendezvényeire: a miskolci ásvány- és drágakő-kiállításra, a mezőkövesdi folklór fesztiválra és a tokaji borparádéra. Eddig ezernél több ígérvény futott be arra a pályázatra, amely február 15- én lezárult. Ám a rendezők, a nagy érdeklődésre, s a fantáziadús tippekre való tekintettel a határidőt március 31- ig meghosszabbították. A támogatások odaítéléséről októberben döntenek. Remélhető, hogy jó helyre kerül a pénz, ezzel is színesebb lesz a paletta, s a látogatók jó hírét viszik majd a világba Magyarországnak. Bár a rendezvény csak hat hónapig tart, de hatása hosszú távú lehet, mert új képet alakíthat ki hazánkról, s új kapcsolatokat teremthet. A befektetett munka, energia, tőke nem vész el, hiszen az új utak, épületek, telekommunikációs rendszerek itt maradnak, s siker esetén joggal dagaszthatja büszkeség a mellünket, hogy a világ előtt nem vallottunk kudarcot, hogy igazi arcunkat sikerült megmutatni. A bevezetőben felemlegetett Mogyoróska szép tájat, friss levegőt, szalonnázó és borozó pincelátogatást kínál, s ha fáradt az idegen, akkor le is pihenhet. A falusi turizmus kapcsán ugyanis újra feltámasztják, vagy újraélesztik a „tiszta szoba” intézményét. Micsoda élmény leket egy luxushoz szokott külföldinek a fehérfalú vályogházban, szalmazsákon, dunna alatt aludni? Ötletben nincs hiány. Egy Nyírtelken élő páros (az egyik kutyatenyésztő, a másik állattartó) azzal rukkolt ki, hogy ők bizony megrendezik a pásztorkutyák nemzetközi terelőversenyét. Jószág van, kutya kerül, látogató pedig biztosan akad... Sok más egyéb mellett garancia erre a világutazó Gál József telefonjelentése is, aki e napokban jutott át a Panama- csatornán. Az expo „zászlóshajójának” kapitánya eddig ötven országba kézbesítette, személyesen az 1996-os rendezvényre szóló meghívót. A szelek szárnyán tett missziója sikerrel járt, hiszen a hivatalos résztvevők száma eddig csaknem félszázra rúg.
