Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-09 / 57. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994» Március 9», Szerda------------ APROPÓ-----------H ázkalandok Dobos Klára Igen, ha választanom kell, sokkal inkább a Hundertwasser-ház, mint a Bauhaus. Pedig mind a kettő a nyugati stílust képviseli, és tulajdonképpen mind a kettő izgalmas a maga módján. Csak amennyire emberközpontú az egyik, olyannyira embertelen a másik. Hundertwasser néhány évtizeddel ezelőtt azt találta ki, hogy a házak visszataszító betonfelületeit szerves anyaggal befedve tegyék vonzóvá, az építkezésnél kiemelt földet később a ház tetején halmozzák fel, majd fűvel és fákkal ültessék be. Sok időbe telt persze, amíg komolyan vették az urat. Aztán a hetvenes évek végén megépült Bécsben a nyolcemeletes Hun- dertwasser-ház, amely sokkal inkább hasonlít egy elvarázsolt kastélyra, mint egy 52 lakásos bérházra. A homlokzat a legkülönbözőbb színekben pompázik, a levendulától rózsaszínen, vörösön át a kékig, van benne háromemelet magas télikert, lejtős fapadlójú „kalandszoba” a gyerekeknek, s ráadásul a lakók hetente egyszer összejönnek beszélgetni, szórakozni. Nem úgy, mint a mi tízemeleteseinkben - mert mindez persze erről jutott eszembe. Ezek egyetlen dologban, embertelenségükben hasonlítanak a Bauhausra, és egyetlenben sem a HundeHwasser-házra. Egyszerűen rondák. Jó lenne őket földdel borítani, s beültetni fűvel-fával... De - bár nem vigasz - ez a szocialista építészet az egész Kárpát-medencében jellemző volt. Például a szlovákiai nagyvárosok sem büszkélkedhetnek bérházaikkal. Ám Szlovákiában is nő azoknak a száma, akik beismerik a kudarcot, s tenni akarnak a természet- és emberközpontú építészet megteremtéséért. A minap ebben a szellemben nyílt kiállítás Kassán a műépítészek klubjában, harminc szlovák, illetve cseh műépítészalkotásaiból. S bár örvendetes az esemény, elhangzott olyan vélemény is, mely szerint korántsem biztos, hogy könnyű áttörésre lehet számítani Szlovákia műépítészetében, hiszen az egyetemeken továbbra is a szocialista eszmék által szentesített tanrend és felfogás szerint nevelik a fatal műépítészeket, és az öreg professzorok görcsösen ragaszkodnak katedrájukhoz. Talán ezeket a katedrákat is be kellene ültetni fűvel-fával...----------------TÉKA---------------K önyvvilág Vass Tibor Miskolc (ÉM) - „Nyugtalanságainkban helyet próbálunk találni önmagunknak, valami kis boldogulásfélét, hátha sikerül. Sebeket és pofonokat kapunk eközben, meg osztogatunk is jócskán, elfeledkezve mindarról, amelyek nevében ténykedni akarunk” - írja Petőcz András a Könyvvilág legutóbbi számában. Szerinte szerencsés nemzet vagyunk, vannak konszenzusaink, amikben közös szót találunk, utakat találhatunk a legkülönbözőbb gondolatok között. Én is szeretném elhinni, hogy így van, s lesz konszenzus a Nemzeti Kulturális Alap és a Könyvvilág között, összeegyeztethetik nézeteiket: nem fog utcára kerülni a folyóirat, amiért nem tudja időben fizetni a Nemzeti Kulturális Alap által megállapított horribilis összegű bérleti díjat. Tarján Tamás, a lap felelős szerkesztője szerint a kiadvány nem a radikális változásoktól szenved, hanem a kaotikus állapotoktól: áttekinthetetlen a könyvkiadás, összeomlott a kereskedelem. A társaság átmeneti megoldásnak tartja, hogy a kiadókkal (még ha egy szerény összeg erejéig is, de) megfizettetik a kiadványaikkal kapcsolatos közleményeket.' Nem nehéz tehát elképzelni, hogy a kisebb könyvkiadók miért vannak még lehetetlenebb helyzetben a könyvpiacon. Külleméhez, terjedelméhez képest olcsó áron, negyvennyolc forintért kínálják a lapot. Az új Könyvvilágban olvashatunk,a privatizált Szépirodalmi Könyvkiadóról, az Állami Könyvterjesztő romjain felépült Libri Kft.-ről, a Kráter Műhely Egyesületről, Iszlai Zoltán Módos Péter kötetéről ír, Tar Sándor és F.ená- kel Judit könyveit Horpácsi Sándor ajánlja. Szépirodalmi és történelmi témájú kiadványokat éppúgy recenzál a lap, mint műszaki és gyermekirodaimat. Tatján Tamás a Kassák Kiadó BűnRossz Versek Anthológiája (Ezredvégi Magyar Pantheon) című újdonságára hívja fel a figyelmet. A kötet egy országosan meghirdetett irodalmi pályázat válogatása, érdekessége, hogy két, megyénkben élő fiatal költőt is publikál, Kábái Zoltánt (Onga) és, Szakállas Zsoltot (Ernőd) - mindketten az Új Bekezdés első antológiájában, 1991-ben debütáltak az ország nyilvánossága előtt. Az örök hobo farmerban Miskolc (ÉM) - Mintha valóban Villon jelenne meg köztünk. Pedig nincs korhű jelmez, és nincsen díszlet, csak a tornaterem szögletében szabadon hagyott játszó- tér és egy farmerba öltözött szakállas, zilált hajú, égő tekintetű játszó személy. És a másik szögletben az ellenpont: az öltönyös narrátor a tudósok száraz adataival, tényeivel felvértezve. És persze a közönség. Diákok, akik bár meglepődve fogadják, ha műsor közben pohár borral kínálják meg őket, ám tudják miről is van itt szó, és egy korty után már kézről kézre jár a kólával hígított nedű. Szabados Ambrus - a játszó személy - is hasonló korban járt (16 éves volt), amikor Faludy, akkor még indexen lévő átköltései révén ismerkedni kezdett Villonnal. A műsor első, többszereplős változata a ’70-es években készült, azután tisztult, a szereplők köre is szűkült, és alig több mint egy éve megszületett a mostani produkció. Az évtizedek alatt csak két dolog nem változott. Az egyik, hogy minden balladát Faludy-fordításban hallhatunk és Faludy-írásokból áll a narrátor - Lubiczky József - szövege is. A másik pedig, hogy továbbra is elsősorban az iskoláknak szánják az összeállítást. Március 15-e alkalmából pedig egy egészen más hangvételű produkciót állítanak színpadra. Gyarmati Béla szerkesztésében Oda a magyar nyelvhez címmel mutatják be műsorukat. A szakképzés mélyrepülése után P. Kovács Imre Budapest (MTI) - A társadalmi-gazdasági rendszerváltás alapjaiban rázta meg az iskolarendszerű szakképzést, mivel ez az oktatási ágazat ezer szállal kötődik a gazdasági élethez; a szakoktatás területén válságos helyzet alakult ki. A munkaügyi szakemberek azonnal hozzáfogtak a szakképzés korszerűsítési feladatainak kidolgozásához. Három év alatt vajon honnan hová jutott el a hazai szakképzés? Kérdésünkkel dr. Benedek András munkaügyi helyettes államtitkárt kerestük föl. • A gazdasági átalakulás során az ipari nagyüzemek jelentős részében fölszámolták a gyakorlati képzés műhelyeit, emiatt több helyütt sok fiatal szorult ki a szakképzésből, szám szerint mintegy 40 ezer ifjú. E téren 1991-ben voltunk a mélyponton, viszont a múlt év végére a helyzet normalizálódott, azaz véget ért a középfokú szakképzés mélyrepülése. Egyrészt az iskolák átvették a gyáraktól a gyakorlóhelyeket, más1 részt a magángazdaság - nem elhanyagolható mértékben a kisipar - is bekapcsolódott a fiatalok szakmai felkészítésébe. Számokkal kifejezve: 1990-ben 70 ezer tanműhelyi képzési hely állt rendelkezésre, most 69 ezer. A különbség tehát nem ijesztő mértékű. □ Vagyis eszerint nem omlott össze a szakképzési rendszeri • Összeomlásról tévedés volna beszélni, mivel a tények erre nem adnak okot. Jelenleg az ország 1528 középfokú oktatási intézményének 83,6 százaléka szakképző intézmény; 1990-ben viszont kereken 80 százalék volt ez az arány. Ez idő tájt mindén feltétele megvan annak, hogy az állam törvényileg garantálja minden fiatalnak az első szakma megszerzésének lehetőségét a meglevő iskolarendszeren belül. Ezenkívül az iskolák a szaktárcával együttműködve különböző szociális programokkal segítséget nyújtanak a már bent levő tanulóknak a lemorzsolódás elkerüléséhez. □ Körülbelül hány 14-16 éves fiatal nem jutott be az utóbbi években a szakképző iskolákba? • Számuk 25 ezerre tehető, de ha róluk esik szó, meg kell említeni azokat a gyerekeket is, akik ezzel egy időben maradtak ki az iskolából. Sajnos, hosszú évek óta sok a lemorzsolódó diák. Aggasztó jelenség, hogy a szakközépiskolások 17, a szakmunkásképző iskolai tanulók 23 százaléka marad ki az iskolából a képzési idő során. □ A parlament a múlt év végén elfogadta a szakképzési törvényt, és január óta készen állnak a törvényhez tartozó végrehajtási utasítások is. Mit várhat a szakképzés a törvény hatálybalépésétől ? • Ez a törvény hosszú időszakra megszabja az átalakulás, a továbblépés feltételeit, és mivel keretjellegű, nem állít akadályokat a gazdasági átalakulás útjába, inkább csak irányadó. A törvény gyermekbarát, mert minden körülmények között biztosítja az első szakma megszerzésének lehetőségét, azonkívül a tanulói jogok és kötelességek olyan harmóniáját teremti meg, amelyek alapján a Januló érvényesülni tud majd a munka világában. □ Februárban a korszerűsítés jegyében elkészült az Országos Képzési Jegyzék is. Kinek s miben nyújt segítséget ez a dokumentum? • A szakképző iskoláknak szakmai profiljuk kialakításában. A jegyzék azokat a szakmai kvalifikációkat is tartalmazza, amelyek a ’90-es évek második felében fognak beépülni a magyar szakképzésbe. Az állam által elismert szakképesítések listája 955 szakmát sorol fel; nem csupán a hagyományos szakmák jelennek meg benne, hanem növekvő mértékben a szolgáltatások és a kisvállalkozások keretébe illő új foglalkozások is. Gyakorlati haszna az, hogy a szakképző iskolák az állami jegyzék és a gazdasági igények alapján tudják megtervezni képzési kínálatukat. □A szülők jelentős része a meggyőző fejlesztési lépések ellenére is azt állítja, hogy a tömegek számára drágább lett a szakképzés, mint korábban volt. Vannak iparosok, akik évi száz-kétszázezer forintot is elkérnek egy tanuló gyakorlati képzéséért. • Csak az a szakképzés lett „drágább”, amely a gyerek, illetve a szülő szorult helyzetének kihasználására irányul. Ez a gyakorlat nemcsak erkölcstelen, hanem bűnös is, bármilyen alkut köt is a két fél; a kamarai törvény lehetővé fogja tenni a nyerészkedők megbüntetését, ámbár a szakképzési törvény is egyértelműen tiltja, hogy a vállalkozó ilyen ellenszolgáltatást kérjen a nála gyakorló tanuló szüleitől. . □ Végül is: kinek a feladata a szakképzés finanszírozása? • Az iskolarendszeren belül természetesen a költségvetésé; az oktatási intézmények emellé igénybe vehetik a termelő-gazdálkodó cégek szakképzési hozzájárulását. Az úgynevezett normatív, vagyis tanulónként évente juttatott állami támogatás összege a szakközépiskolákban azonban csak a tényleges kiadások 61 százalékát fedezi, a szakmunkásképzőkben 85 százalékát; a hiányzó pénz előteremtése az iskola fenntartójára (95 százalékban ezek az önkormányzatok) hárul. Könnyedség és fájdalmas tréfák Miskolc (ÉM - BG) - Akik hétfőn este a megszokott időben, azaz hét óra után néhány perccel érkeztek a Miskolci Nemzeti Színházba Ránki Dezső zongoraestjére, azok meglepődve tapasztalhatták, hogy az előadás előtt negyedórával még nem foglalhatták el a helyüket a nézőtéren. Ennek pedig az a magyarázata - most picike kis műhelytitok következik -, hogy a művész úr meglehetősen régen járt Miskolcon, egy kicsikét eltévedt, ezért csak negyed nyolc tájban lépett be a színház kapuján és a hangszert kipróbálandó a rendezők útján kérte a közönség megértő türelmét. A műsor felépítése nem volt mentes a dramaturgiai jártasságtól, kezdetnek néhány könnyedebb hangvételű Beethoven-bagatell, majd a jóval fajsúlyosabb Esz-dúr (Les Adi- eux) szonáta ugyancsak a német Mestertől, Bartók 1926-ban komponált szonátája, majd a második részben a romantikus mesterek - Liszt és Chopin - játszották a főszerepet. Beethoven bagatelljei remek alkalmat adnak arra, hogy a Mester jóvoltából zenész és közönsége némileg elandalodjon, átengedje magát a zeneszerző játékos, kísérletező hangulatának. A lágy, lírai hangulatú elmélkedések azonban kicsit becsapósak, mert a gondtalan játszadozást követi valami annyira egészen más, hogy a befogadó egy pár pillanatig azon is komolyan elgondolkodik, ezt az Esz-dúr szonátát tényleg Beethoven írta volna. A Mester szokatlanul tragikus arcát mutatja, a színpadról sugárzó fájdalom Szinte nyomasztóvá válik, még a harmadik tétel féktelen, szilaj áradása sem oldja fel megnyugtatóan a hangulatot. Bartók Béla Szonátájában újólag hitet tesz - az Allegro barbaroban már megfogalmazott - a honfoglaló ősök sziltg, „vadmagyar” temperamentuma mellett. A Mester teljesen elfelejtkezik a dallamosságról mint a mondanivaló szempontjában kifejezetten káros elemről. A szaggatott ritmika, a zongora ütőhangszer jellegének kidomborítása, a disszonánsak tűnő akkordok dörömbölése és a dinamika szinte az elviselhető- ség határáig fokozása pillanatok alatt kiszakít abból a letargiából, amivel beethoven elárasztott. A második tétel némileg borongós hangulatát a Mester a harmadik tételben egy népdalt idéző motívum - az első tétel barbár hangulatát visszaidéző- rondóvariációjával oldja fel. A program második részében - némi képzavarral élve - a nézőtér felett beborult az ég. Ránki Dezső pillanatok alatt évtizedeket öregszik, láthatóvá teszi az idős Liszt Ferencet, aki néha mintha csak magának játszana egy sötét szobában, a maga szórakoztatására. Szinte érződik, hogy a Mester feleslegesnek tart minden díszt, virtuozitást, eleltűnődve lamentál a dallamok fölött. Chopin tréfái sem a lengyel származású Mester fékeveszett, vidám hangulatát idézik, csak néha csillog ki pár ütem erejéig az önmaga lényegét végleg megtagadni nem tudó komponista szlávos paj- kossága. Ránki Dezső játékában ezen az estén is azt nyújtotta, ami legfőbb erényei közé tartozik, nem kívánta felülbírálni, túljátszani a komponistákat, végtelen alázattal formálta meg a műveket. Amikor azonban Bartók jóvoltából egy kis lélegzethez juthatott, rögvest élt az alkalommal és minden létező (vagy nem létező) feszültségét, bosszúságát kijátszotta magából. Csak és kizárólag ezért lett volna szerencsésebb - így utólag -, ha Bartók Béla Szonátája a műsor zárásaként hangzik el. Az ifjúság napjai Encs (ÉM) - Minden encsi fiatal találhat kedvére való programot ezekben napokban a helyi művelődési házban. Tegnap Köves Géza előadó- művész Szabadság, szerelem című zenés Petőfi-műsorát láthatták a diákok. Ma, szerdán délelőtt 10-től és délután 2 órától a Kalamajka Bábszínház Lúdas Matyi történetével szórakoztatja az óvodásokat és a kisiskolásokat. Március 10-én, csütörtökön délután 2 órától a francia Michel Montanaro ad népzenei koncertet. Népi írók Miskolc (ÉM) - Népi írók és Szárszó 50 éve címmel ünnepi megemlékezést és kiállítást rendez a Magyar írószövetség Észak-Magyarországi Csoportja, a Felsőmagyarország Kiadó és a Rónai Művelődési Központ ma, szerdán délután 4 órától a Rónai Sándor Művelődési Központban. A vendégeket Utry Attila, a művelődési ház igazgatója köszönti, majd Püski Sándor és Püski Sán- domé tart megemlékezést. A rendezvény vendégei Tornai József költő, a Magyar írószövetség elnöke és Kiss Dénes költő, a Heti Újság fő- szerkesztője. Az ünnepi műsorban fellép az intézmény Forrás kórusa, az Avas táncegyüttes és a miskolci Herman Ottó Gimnázium diákszínpada. Ködmön, a bajnok Miskolc (ÉM) - A hét végén Miskolcon megrendezett Formációs Táncfesztiválon - amint arról már beszámoltunk - megőrizte magyar bajnoki címét a miskolci Ködmön együttes. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem jut idejük a pihenésre: máris megkezdték a fölkészülést a Formációs Táncok Világbajnokságára. Ebben a munkájukban fenntartójuk, az Ifjúsági és Szabadidő Ház támogatása mellett igen nagy segítséget jelent a polgármester asszony, T. Asztalos Ildikó által külön erre a célra felajánlott 200 ezer forint. Zenés tavasz Sopron (MTI) - Március 16-ától két héten át Soproni Tavaszi Napokat rendeznek, amelynek gerincét a zenei rendezvények alkotják. A programot 16-án az Amadinda Ütőegyüttes koncertje nyitja, egy nappal később a helyi Liszt Ferenc Női Kar lép pódiumra. Március 19-én finn fúvósötös vendégszerepei az Ik- va-parti városban. A népzene kedvelők a Muzsikás Együttes tolmácsolásában erdélyi zsidó és magyar népzenét hallgathatnak 21-én. Másnap a Magyar Virtuózok Együttes Mozart- és Csajkovszkij-koncer- tet ad. Zenei csemegének ígérkezik Pineiro Nagy portugál gitárművész estje 24-én. A dzsesszműfajt a Ben- kó Együttes, továbbá Django Bates és brit együttese képviseli. Benkóék 20-án, az angol zenészek 24-én lépnek fel. Március 18-án a Győri Balett négy egyfelvonásost mutat be, 28-án pedig a Budapest Táncegyüttes ad műsort. Vallásszervezet Miskolc (ÉM) - A Jehova Tanúi Vallásszervezet különleges összejö- veteli napját rendezik meg március 14-én, hétfőn délelőtt 9.55-től délután 15.55-ig a Miskolci Sportcsarnokban. Az egész napos program jeligéje: Kövessük szorosan nagy példaképünket, Jézus Krisztust. A nap folyamán bibliai témájú előadások, buzdító tapasztalatok hangzanak el. =RÖVIDEN Hologramkiállítás nyílik március 10-én, csütörtökön délután fél ötkor Tiszaújvárosban a Városi Kiállítóteremben. A tárlatot Szutor István csillagász nyitja meg. Az encsi Váci Mihály Gimnáziumban meghosszabbították a hatévfolyamos osztályokba való jelentkezések határidejét. Március 20-ig várják a gimnáziumban a hatodikos általános iskolás gyerekek jelentkezését írásban vagy személyesen. Pallagi Tamás képzőművész kiállítása március 16-ig látható, naponta reggel 8-tól délután 4 óráig a miskolci 13. Sz. Gondozási Központban. (Kacsóh Pongrác út 8.) I MH ^m m iámái ú aMHHHHMHMHHMMHMMHHi Nincs jelmez, csak Villon maga... Fotó: Fojtán László
