Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-08 / 56. szám
1994. Március 8., Kedd 6 Ms z Itt-Hon DRÁGA SZÜLEIMNEK, a Boskó házaspárnak 40. házassági évfordulójuk alkalmából tiszta szívből gratulálunk, s hosszú, boldog életet kívánunk: t Zita, Berti, Grétike.% 4. születésnapod alkalmából sok örömet és hosszú, boldog életet kíván: £ Mami, Nagyapa, | Lilla és Döníz =5 6. születésnapod alkalmából sok szeretettel köszönt és sok boldogságot kíván: | ANYA, APA, MAMA, § MAMÓ, PAPÓ ÉS NÉNJE ’ BOTOS ORSIKA! HIRDESSEN AZ ÉSZAKMISKOLCI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. MISKOLC, BAJCSY-ZS. 15. PF. 178. Tel.: 46/341-611. Telefax: 341-817. REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 82.800.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 41.400.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 40.800.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 20.400.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 10.400.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 5.200.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Várjuk Tisztelt á Ügyfeleinket! 1 IntersgmE! BÚTORLAPOK natúr 10 mm 190,* Ft/m* fehér 19 mm 500,- Ft/m* fautánzatos 19 mm 600,- Ft/m* Mennyiségi kedvezmény már öt tábla felett, rakatok vásárlása esetén extrakedvezmény. HULLADÉKA I R€KlAMAAON! 1"-os fenyő fűrészáru gerenda (4-6 m) gerenda (6-8 m) osztrák falburkoló lambéria (borovi) hajópadló (borovi) mozaik parketta (tölgy) 13.000, -Ft/m3 15.000, -Ft/im3 17.000, -Ft/m! 880,-Ft/m' 430-550,-Ft/m! 520-640,-Ft/m! 712,-Ft/m’ 320 - 480.- Ft/m! Bútorlapok szabása méretre! Áraink ÁFA-t nem tartalmaznak! Lépcsólapok (tölgy, bükk, akác), kerítés és balkonelemek, típuslecek, szególecek, vasalatok, tiplik, élfóliák. Viszonteladóknak, anyagbeszerzőknek engedmény!-80 Miskolc, Csaba vezér u. 41. Tel.: (46)314-314 . Magyar Divat Intézet ésa TAKÁCS H STUDIO felsőfokú fotómodell- és manökenképzést indít Miskolcon, februártól, % nők $ férfiak valamint £ gyermekek számára. felnőtt, végzett hallgatók, pi iködési engedélyt ke . véqzett fesszionális műi nak - mely a Magyar Divat Intézet felsőfokú szakmai képesítése-, illetve az Ipari- és Kereskedelmi Minisztérium sorszámozott diplomáját. Speciális divatbemutatókra 30-40 évesek jelentkezését is várjuk. A legjobbakat a TAKACS - Modell - Divat - Reklám STÚDIÓ, divatbemutatóin foglalkoztatja. Jelentkezés: az Apolló Méteráru boltban (a Pátriával szemben) 14.00 órától 16.30-ig. 1994. Március 8., Kedd Itt-Hon Ms 3 Paktumok az osztogatásban „Mi a baj a mecénási (meg a többi) alappal?” A Mecénás! Alaptól Igényelt öt szegek és a rendelkezésre álló ö<*zeg MFl-ban 1891 1892 1993 A mecénási alaptól igényelt összegek és a rendelkezésre álló összeg, millió forintban Tóth Pál Miskolc (ÉM) - Amint az az Észak-Magyarország Itt-Hon című mellékletének 1994. február 22-i számából kitűnik, a baj az, hogy igazából senki nem tudja, hogyan „hasznosultak” azok a milliók, amelyeket Miskolc város önkormányzata év- ról-évre Mecénási Alapjából „kulturális rendezvények és csoportok támogatására” kifizetett. Dr. Szabadfalvi József képviselő úr, az ügyben leginkább érintett kulturális bizottság elnöke elmondta, sem neki, sem a bizottságnak nincs rálátása, hogy mire használták fel a szerencsés pályázók a mecénási alapból szétosztott milliókat? Ezzel kapcsolatban persze nyomban felvethető, miért nincs? Ki akadályozta meg a kulturális bizottságot, annak elnökét, e sorok íróját, vagy a közgyűlés bármely tagját abban, hogy az éves ellenőrzési terv összeállításakor kérje, kezdeményezze célvizsgálatként az önkormányzat alapjainak pénzügyi revízióját. Senki. Egyébiránt pedig ott, azoknál az intézményeknél, amelyek szerepeltek az ellenőrzési tervben, a revízió természetesen érintette az alapból származó pénzek felhasználását is. Az is tény, hogy három esztendő sem volt elegendő ahhoz, hogy a közgyűlés egy átfogó, és nem csak a dolog pénzügyi vonatkozásait érintő tájékoztatást kapjon a Mecénási Alapról és az ettől jóval jelentősebb összegeket hordozó képviselői alapról. Vajon miért nem? Nos, a Mecénási Alappal kapcsolatosan sok minden elmondható. Mindenekelőtt az, hogy semmi köze ahhoz, amit közkeletű szóval mecenatúrának nevezünk. Mecénásnak a tudományok és művészetek bőkezű pártfogóját nevezik (az i.e. 1. században élt Maecenas nevű gazdag római polgár nevéből), a mi miskolci mecénási alapunk ezzel szemben - ahogyan Szabadfalvi elnök úr nagyon találóan mondta: parttalan - tibeti expedíciótól kezdve, kerékpárversenyen át vacsorapénzig mindent és mindenkit támogat, persze nem bőkezűen. A mi alapunk jelenlegi formájában kiterjesztett költségvetési céltámogatások rendszere egyfelől a város oktatási, sport és kulturális intézményei számára, másfelől pedig olyan elkülönített pénzalap, amelyből egyébként nagyon helyesen - a város megpróbálja a civil társadalom ambícióit valamilyen szerény összegekkel megsegíteni. Ez két külön dolog, és még ezen kívül egy nagyvárosnak illene azt is tenni, amit mecenatúrának nevezünk. Ahhoz képest, hogy ennyi mindent tettünk rá erre az alapra, kissé szemet szúró, hogy négy év elmúltával sem született meg az az önkormányzati rendelet, amelyik szabályozná mecénási alapunk célját, elveit, működésének szabályait, rögzítené az elbírálás kritériumait, a pályázhatóság feltételeit, a pénzügyi felhasználás ellenőrzésének módját, hiszen közpénzekről van szó. Többek között ez az oka annak, hogy ennek az alapnak az osztogatása során gátlástalanul érvényesülhetnek pártpolitikai szempontok, alkalmi, folyosói paktumok. Az ilyen, meg a mecénási alaphoz hasonló pénzek elosztásakor egyetlen szempontnak lehet létjoga, a körültekintő szak- szerűségnek és semmi egyébnek. Ebből a szempontból a kulturális bizottság - noha személy szerint nem minden döntésével értettem egyet - mégiscsak ezt igyekszik munkája során érvényre juttatni. Amikor azonban azt látjuk, hogy néhány frakció legutóbb több százezer forintot osztott újra, semmibe véve a kulturális bizottság szerény igyekezetét, akkor joggal vethető fel, szabad- e ezt így tovább csinálni? Mint annyi minden a városháza környékén, többek között ennek a mecénási (meg a többi) alapnak a dolga is újragondolást kíván. Reméljük, a következő években is lesz módja a városnak arra, hogy támogatást nyújtson kultúrának, tudománynak, sportnak, civil társadalmi ambícióknak, egyebeknek. Közpénzekből csak a szigorúan vett mecenatúra és az intézmények számára kreált költségvetési céltámogatások (pályázat útján, meghatározott célokra elnyerhető források) finanszírozhatók. Ezek a dolgok ugyanis szoros pénzügyi ellenőrzés alatt tarthatók. Minden egyéb, a civil szerveződések és egyének számára megpályázható pénzt leghelyesebb alapítványi formában működtetni. Miért? Mindenekelőtt azért, mert az alapítványba vitt pénz nem közpénz, hanem költségvetés-függő. A város, ha van erre való pénze, annyi alapítványt hoz létre amennyit tud. Az alapítványi pénzek odaítélése felől azután már nem a - szükségképpen - velejéig átpolitizált közgyűlés és munka- szervezetei, a bizottság döntenek, hanem az alapítványok kuratóriumai. Feltéve persze, ha ezekbe a kuratóriumokba nem türemkedik be a pártpolitika. Az alapítványi forma mellett szól továbbá az is, hogy a magánszemélyeknek, alkalmi formációknak adott pénzek nehezen vonhatók szoros pénzügyi ellenőrzés alá. Egyébként is, mondjuk a Miskolci Kon- denzgyíkok jópofa nevet viselő társaság ügyeiben a polgármesteri hivatal revizorai egyszerűen nem illetékesek. Az alapítvány felelőssége, hogy valóban annak adják a pénzt, akiről tudják, hogy tényleg arra fordítja, amire kéri. A valódi mecénási szerep ugyanis mindig két pilléren nyugodott: a feltétlen bizalmon, és a hozzáértésen. A bizalmon, hogy az, akit bőkezűen vagy szerényebben támogatok, érdemes rá. A hozzáértés pedig azt a képességet jelenti, amely lehetővé teszi ezt a felismerést. (Szerzőnk önkormányzati képviselő.) — HEH JEGYZET — Stiqmamustra Brackó István Régi följegyzések tanúsítják, hogy szaktársai közül a miskolci hóhér, Péter mester keresett a legjobban, mert rengeteg dolga volt. Derekasan kezelte a pallost, s a bűnös alatt ő lobbantot- ta lángra a máglyát az úgynevezett égető páston, a Búza tér északi sarkában. Előtte persze kihallgatták a gyanúsítottat. A legbravúrosabb dolog annak számított, ha a mester és segédei önkéntes vallomásra késztették a boszorkányokat. Fortélyos trükköket alkalmaztak. A vízpróbánál a szerencsétlennek kezét, lábát összekötötték, s a folyóba dobták. Ha nem süllyedt el, akkor bebizonyosodott a vád és megégették. Ha elmerült, akkor nem lehetett boszorkány. De megfulladt... Európa szerte dívott a testen lévő, úgynevezett boszorkány-jegyek keresése. Ezeket a stigmákat tűvel, árral kutatták fel. Ez a középkori akupunktúra többnyire nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel járt, s aki túlélte, az másba halt bele. Már Könyves Kálmán is megmondta, hogy boszorkányok pedig nincsenek, ám a boszorkányüldözés és a stigmakeresés még most sem ment ki a divatból. A bűnösök bűnhődtek akkor is, bűnhődjenek most is. Aki vét a törvény ellen, kezet emel embertársára, aljas ügyekhez adja nevét, annak számára nincs feloldozás. De a fent említett boszorkányok ártatlan némberek voltak, netán vajákos öregasszonyok, vagy ha- bókos özvegyek. (Néha a férfiembert is boszorkányosságon kapták. A szegedi főbírót ezzel a váddal végezték ki.) De térjünk vissza a mába, mert két olvasó által is megszólíttattam. Nevük közléséhez nem járultak hozzá, de az egyik üzenet Hejöcsabáról, a másik Sajó- szentpéterről érkezett. Az egyik észrevétel szerint ízléstelen dolog az, hogy egy volt KISZ-funkcionárius képviselőségre pályázik. Közreadtam, kommentár nélkül, szelíden megjegyezve, hogy aki felnőtt korát az utóbbi 30-40 évben itt élte le (tisztelet a kivételnek), az nem szeplőtelen. Bűntelen csecsemők nem ülhetnek a T. Házba. A másik szószóló szemrehányást tett nekem (is), hogy miért hánytorgátjuk fól a múltat, hiszen most, a demokráciában egy templomi ministráns is hasonló eséllyel indulhat a választáson, mint egy volt ifjú kommunista. „Egyszer legyen már vége az ellenségeskedésnek, az állampolgár tisztességesen szeretne élni, s azzal kellene törődni, hogy az ország előre haladjon, mindegy, hogy ki ül a kormánynál.” Ezzel vége is lehetne a történetnek, de a java még csak most kezdődik. A választás napja egyszerre van közel és távol. Közeli, mert a polgárok többsége vélhetően még nem döntött. Távoli, mert túl sok az idő a kiszorítósdira, a boszorkány üldözésre, a stigmakeresésre.
