Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-08 / 56. szám
4 Ms Itt-Hon 1994. Március 8., Kedd Könyv Top-10 Miskolc (ÉM) - Ezen a héten azt a sikerlistát adjuk közre, amelyet szerkesztőségünk felkérésére dr. Szádecz- ki Zoltán, Miskolc jegyzője állított ösz- sze kedves könyveiről. 1. Arany János összes versei 2. Mika Waltari: Szinuhe 3. Déry Tibor: Befejezetlen mondat 4. Dosztojevszkij: Bún és bűnhődés 5. Jókai Anna: Napok 6. James Joyce: Ulysses 7. Illyés Gyula: Puszták népe 8. Robert Merle: Mesterségem a ha Iái 9. Turgenyev: Apák és fiúk 10. Reymond: Parasztok Kulturális kínálat március 8-a és 15-e között Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínház: kedd 18 órától: Kurázsi mama és gyermekei (bérletszünet) szerda 17 órától: Marica grófnő (bérletszünet) csütörtök 19 órától: Marica grófnő (bérletszünet) péntek 15 órától: Hamlet, dán királyfi (Ady ifj. bérlet) szombat 17 órától: Hamlet, dán királyfi (bérletszünet) vasárnap 17 órától: Hamlet, dán királyfi (Kazinczy iß. bérlet) hétfő 19 órától: esküvői ruhabemutató Jótett helyébe... Miskolc (ÉM) - Érkeznek a felajánlások Jótett... elnevezéssel indított kezdeményezésünkre. Mint ismeretes: a dolog lényege, hogy lapunkban ingyen tesszük közzé hétről hétre, ha valaki megunt, kidobni szándékozott holmiját másoknak felajánlja. A miskolci Somlyó Zoltán utca 17-ből ruhaneműt és bútort ajánlottak fel a rászorulók támogatására. A Berekalján lévő utcában délután 3-tól lehet átvenni mindezt. Elfelejtett játékok Miskolc (ÉM) - Régi, elfelejtett játékokból nyílik kiállítás a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban március 10—én, csütörtökön délelőtt 11 órakor. A tárlatot Kulcsár Ágnes, a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum munkatársa ajánlja az érdeklődők figyelmébe a megnyitó alkalmából. A kiállítás április 8-ig naponta reggel 9 és délután 6 óra között díjtalanul tekinthető meg. Érvek, vélemények, válaszok, vita Miskolc (ÉM) - Folyamatosan érkeznek reagálások a lapunkban közölt írásokra. Az alábbiakban ezekből közlünk kettőt. Nagy Katalinnak, a 20.-as pedagógusának Tisztelt Kolléganő! Mindig érdeklődéssel olvastam, olvasom az iskolákról, a pedagógusokról megjelenő cikkeket. Jelenleg is ezt tettem az Itt- Hon 1994. 02. 15-én Ön által megjelentetett,Nem jártak haza zöld foltokkal” című cikkel. A témáról én azt hittem, hogy akiknek kellett, már régen levonták a levonandókat, eltették tanulságként, hogy más esetekben elkerülhető legyen. S most jön Ön, próbálja megmagyarázni, sőt bizonyítani, hogy amit leírtak a sajtóban eddig, az talán nem is úgy van, nem a tényeknek megfelelően. Gondolta, lehet, hogy a sajtó a hibás a megjelenő cikkeivel, hogy a 20. sz. iskolában a félelem légköre uralkodik? Furcsa, hogy ezt kívülállóknak tulajdonította és nem a vezetésnek! Furcsa, hogy ezt Ön most próbálta bizonyítani, pont egy fegyelmi vizsgálat" kellős közepén. Tudja kedves kolléganő, mennyire szívesebben olvastam volna már jóval korábban megjelenő, az Önök iskolájával kapcsolatos valósághű, tényeknek megfelelő cikkeket - akár az Ön tollából is. De ha már erre most került sor, akkor talán szerintem jobb lett volna belátniuk, hogy „rossz lóra tettek”. Vagy kivárni a fegyelmi vizsgálat végét és azután nyilatkozni. Szerintem lehet akárki kiváló szakember, még nem biztos, hogy jó, illetve kiváló vezető lesz belőle. Jelen esetben az esélyeket a bizonyításra megadták, s mi történt a bizonyítási idő alatt? Az u.n. nem szimpatikus, mondhatnám a nem a vezetés táborához tartozókat kiseperték az iskolából. Kérdezem, ette-e már Ön a munkanélküliek keserű kenyerét? Élt-e már Ön a mindennapok létbizonytalanságában? (...) Vajon hol volt Ön, mikor az igazgatónő a felmondásokat gyártotta? Vagy ezek is az Ön egyetértésével találkoztak? Hol volt a PDSZ érdekvédelme? Vagy az elbocsátottak nemkívánatos egyének voltak? Egyetértek Önnel, hogy „kinek-ki- nek végig kellene gondolni saját cselekedeteit is, „nem csak a másét”. De ez alól Ön sem kivétel. Sajnos a változásokat tudomásul kell venni mindenkinek, ez lehet jó is, lehet rossz is. Nem lehet jó mindkét félnek. De általában mielőtt cselekszik az ember, mérlegel. Szeretném hinni, hogy Önnek van igaza, hogy „az utóbbi félév volt az egyik legnyugodtabb, legsikeresebb az iskola életében”. Nem hiszem, hogy az előző igazgató vezetése alatt ilyen nem fordult elő, hiszen akkor is jelentek meg az iskoláról szóló újságcikkek, s azok csak jóról, az eredményekről szóltak. Végezetül. Sajnálom, hogy még most sem az érintett szólalt meg. Szívesen olvastam volna tőle is valamit mentségére. Ha egyáltalán van ilyen. Helyette Ön szólalt meg, mentve azt, ami már túl késő. Bízom abban, hogy a fegyelmi bizottság meghozza igazságos döntését, s a 20. sz. iskola ügye „ad acta” kerül, s végre tényleg egy fontos feladata lesz csak az iskolának, az oktatás és nevelés, ami talán eddig másodlagos volt. Egy nyugdíjas pedagógus (Név a szerkesztőségben) Lapzártakor érkezett: A fegyelmi bizottság javaslata alapján a közgyűlés olyan döntést hozott, amelynek értelmében Pálinkás Béláné igazgatói beosztása megszűnik. A döntés ellen az igazgatónő jogorvoslattal élhet. Az ügyre visszatérünk. Ismét a Hősök teréről Az Észak-Magyarország 1993. december 14-i számában kifejtett véleményemre a lap 1994. január 18-i számában olvasható reagálásokra érdemes visszatérni. A Hősök terén elhelyezett Somogyi szobrot senki nem tekintheti a „hősök szobrának”, de szimbólumnak igen. Úgy vélem, egyetlen személy sem vállalhatja fel - demokratikus felhatalmazás nélkül különösen nem - a képviselet és minősítésjogát. A szimbólum értelmezését valóságos, eszményi és nem belemagyarázóan torzítva a hibás cél érdekében célszerű alkalmazni a háborúkban vesztes anya és nő eszményének megtartásával. Miskolc városrendezési- és városépítéstörténetével úttörőként foglalkozva a rendezési tervek és térképek helyzetét, kronológiáját „Miskolc városépítés történetének vázlata” című tanulmányomban! (megjelent Miskolc Városrendezési Kérdései, az 1957. november 29-30-i ankét anyaga MTESZ. 1958. című kötet 102-130. oldalán) bemutattam. Ott közöltem az 1897-ből származó, Lechner Lajos féle tervet is. Az írásban foglaltakat Vass Zoltán, az építési- és közlekedési osztály akkori főmérnöke is jóváhagyta. Ezek után úgy vélem további szakmai vitának természetesen lehet helye, érdemes is megszervezni, de vitatásuk meghaladja a sajtó adta lehetőségeit.!...) Az 1994. január 18-i közlemény az első város- rendezési tervtárból eltűnt tervre is utal. Úgy vélem Antal András és Marosits János tervtárosok és utódaik bizonyára tudnának felvilágosítással szolgálni arról, hogy egy közgyűjteményi anyag (a tervtár az) hová került. Magam már a 70- es évek elején a városházán dolgozva azzal nem találkoztam. Ezzel szemben emlékeztetném a január 18-i úás szerzőjét arra, hogy a nyolcvanas évek elején a Lechner-féle tervet illetve a teljes dokumentációt részletesen is tanulmányozni kívántam. Megszerezve Vass Zoltán örökösei engedélyét, éppen tőle kértem el az anyagot és olyan választ kaptam, hogy azt nem tudja átadni, mert továbbadta - erről az örökösök nem tudtak — az MSZMP városi bizottsága munkatársainak. Továbbra is fenntartva a térformálás fő mondanivalója és koncepciója megtartásának szükségességét, a formai okokból el nem kerülhető időpont-jelzést magam is eltá- volítandónak minősítem, mert aktuális politikai összefüggésekre utal történelmiség és nagyobb időtávlat helyett. Az elmúlt időszakban megjelent további igények alapján úgy vélem a fejlesztés lehetősége is elképzelhető, mert erre a feltételek adottak. A tér mai adottságainál fogva lehetővé teszi különböző rendezvények és körmenetek, nagygyűlések megtartását, amelyre szerencsére újabban több megemlékezés és a minorita betlehemi szervezések során egyre több jó példával találkozhatunk. A 70- es évek rekonstrukciója keretében ugyanis minden, a teret körülvevő intézménnyel egyeztetés történt. Ezekben az írásokban - és a nyilvánosság előtt - a város valós érdekeinek szükséges kifejezésre jutnia, sokoldalú vitákkal és érvelésekkel, mert a hibák megelőzésének, az egyéni érdekek háttérbe szorulásának ez az igazi útja. Dr. Horváth Béla A Hősök tere-vitát ezzel lezártnak tekintjük. 1994. Március 8., Kedd Itt-Hon Egyet kivágnak, kettőt elültetnek A gyanakvók értesítsék a városüzemeltetési csoportot Miskolc (ÉM) - Kivágtak három fát az Egri és Futó utca sarkán. Információink szerint autószalon épül majd ezen a területen. A fa kivágásáról a környékbeliek a napokban szerezhettek tudomást, amikor két fiatalember nekilátott a dolognak. A közeli buszmegállóban várakozók egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy egy asszony fennhangon próbálja rávenni a favágókat: mutassák meg az engedélyüket, amellyel felhatalmazták őket a teljesen egészséges növények eltávolítására. A hölgy érthető buzgalmát nem sok siker koronázta: a favágók nem voltak hajlandóak semmiféle engedélyt felmutatni. Azt azonban elárulták, hogy az önkormányzat megbízásából járnak el, mivel ezen a sarkon autószalon épül majd. A városháza illetékesének, Nagyné Novák Évának több kérdést is feltettünk ezen ügy kapcsán. Megtudtuk tőle, hogy a favágók annyiban valóban igazat mondtak: tényleg az ön- kormányzat engedélyezte az egészséges fák kivágását, a majdani építkezés miatt. Követték ugyanakkor azt az elvet, hogy minden eltávolított fa helyett kettőt kell elültetni. így a favágásra engedélyt adó okmánnyal egyben kötelezték is az építtetőt, hogy hat fát ültessen el a Sütő János utcában, az óvoda előtt. Vajon nem lett volna kötelességük a favágóknak megmutatni az őket a munkára felhatalmazó passzust?, — firtattuk. Nagyné Novák Éva elismerte, jogosan kérte az illető asszony az engedélyt. Valóban nem árt az óvatosság, mivel a megye- székhelyen nem ritkán engedély nélkül is nekiesnek a fáknak. Nem egyet derékban fűrészeltek el például a Szinva partján. Ha a gyanakvó polgárok nem tudják rávenni a favágást engedélyező dokumentum felmutatására a munkásokat, legjobb, ha értesítik a polgár- mesteri hivatalban a városüzemeltetési csoportot - mondta Nagyné Novák Éva, akitől azt is megtudtuk, hogy az elmúlt esztendőben Miskolcon 25 engedéllyel 60 fa kivágására adta áldását a városháza. Az Itt-Hon keresztrejtvénye Ismerjék meg önök is Zemplént, Tokaj-Hegyalját Vízszintes: 1. Tokajhoz erősen kötődő festőművész. 11. Ételízesítő. 13. Kötőszó. 14. Női név. 15. Kubikos. 16. Orosz napilap. 18. Mindig két vége van. 19. Bős szélei! 20. Csillagkép: ....tyűk. 21. Thaiföldi, spanyol és olasz gépkocsik jele. 23. ...ntó: árengedmény. 25. Harci eszköz. 26. Mézből, lisztből és dióból készült, török eredetű keleti édesség. 28. Női ruhadarab. 30. Épületszárny. 31. Település megyénkben. 33. Szaggat. 35. Görög betű. 36. Méhlakás. 37. Horony. 39. Gu- ni fele! 40. Abaúji település. 41. Ádám társa. 42. Tengeri emlős. 43. Juttat. 45. Nap latinul. 47. Becézett női név. 48. Svéd és norvég autók nemzetközi jelzése. 49. Hajósebesség-mérő készülék. 50. Borsodi település. 53. Félig azonos! 54. Község megyénkben. 55 ....... Patak vára. 56. Fogyaszthatóvá válik a gyümölcs. 58. Város Kis- Jugoszláviában. 59. Csont latinul. 60. Füzet. 61. Kötőszó. 63. Névelők. 65. Apátlan-anyát- lan. 67. Község Abaújban. 69. Napszak. 70. Téli sport. 71. Aa- aaa! Kiejtve. 72. Itt található a természetjárók kulcsos háza. Függőleges: 1. ...-tak. 2. Kiejtett mássalhangzó. 3. Kipakol. 4. Kiskereskedő. 5. Cédrus fele ! 6. Svéd és norvég autók jele. 7. Intéző Bizottság röviden. 8. Hüvelyes növény. 9. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei település. 10. Zempléni település, ahová 230 éve érkezetek az alapítók. 11. Sérülés helye. 12. Becézett női név. 16......Turner: énekesnő. 17. A Rákócziak ősi fészke e település. 20. A trójai .... 21. Kopasz. 22. Kíván közepe! 24. Folyó Romániában. 25. Tokaj-Hegyaljai település. 26. Testrész. 32. Pálmaliliom. 34. Gazdaképző központ megyénkben. 36. Evőeszköz. 38. Kedvelt ital. 44. Pinceszag. 46. Település megyénkben. 47. Jelez. 48. Köszönő szó. 51.... De Janeiro. 52. Tűzet fojt. 53. Község Abaújban. 56. Kardoskodik. 57. Elvétve. 60. Rettenetes. 62. Nagy számú. 64. Török rang. 65. A legmagasabb kártya érték. 66. Lapos. 68. Vad jelzője. 69. Kiejtett betű. 70. Sodó fele! H.A. Megfejtendő: vízszintes 1., 72. És függőleges 10., 17. sorok. Előző heti rejtvényünk helyes megfejtése; Mezőcsáti Bogácsi Zsóry Strand, Cigánd, Mezőnagymihályi Állami Gazdaság, Tokaj. Ms 5- Morfondírozások — «• Ügyes Bujdos Attila Két perc se kellett hozzá, hetven forinttal lettem szegényebb és egy felismeréssel gazdagabb. Amatőr színházi produkcióra várakoztunk az egyik művelődési ház előcsarnokában. Az ember ilyenkor már érdeklődéssel várná az előadást, de borzolja az idegeit, hogy még mindig nem engedik be: „mi a szösznek várakoztatnak, hát mit képzelnek ezek magukról” és így tovább, és így tovább. Lankad tehát a figyelem, amikor kezét nyújtja egy ifjú férfi: „szervusz testvér, itt lesz a testvérek gyűlése?” A ruhája kopottas, az ilyen öltözék viselőjét eleve jó szándékkal szokás szemlélni: „igyekezne megkapaszkodni, lám, valamilyen testvéri közösségbe is eljár, de nem tehet róla, egyre lejjebb csúszik...” Nincs mese, a kinyújtott kezet meg kell fogni. Biztosan ismerem, csak amilyen feledékeny vagyok, nem tudom: honnan. És mi van, ha nem ismerem? Akkor sem küldhetem a fenébe. Nyilván azt harsogná: „na mi van, mái’ meg sem ismered a szegény embert?” Naná, hogy jattolunk. ,A feleséged?” - kérdezi, s válaszra sem várva valamilyen nevet mormogva bemutatkozik a feleségemnek. „Jó annak, aki így el tud menni esténként valahová” - fűzi tovább a történetet. „Hát te is tudod, egyedül nevelem azt a két gyereket, amióta az asszony ott hagyott. De jó is lenne, ha néhanap kikapcsolódhatnék. De nekem nem jut szabad idő. Most is csak egy kiló kenyérért ugrottam le. Az a baj viszont, hogy hiányzik az árához 30 forint.” Jóérzésű ember ilyen felütés után meg sem váija a kérést, belekotor a zsebébe. A marék fémpénz közül kiemel két húszast. A fiatalember köszönettel veszi, de látja, hogy van még ott valamennyi, s elejt egy célzást, hogy hetvenért már ízesebb buci kerülhetne az asztalukra. Na nem, itt már kilóg a lóláb. Az ember arcán derűs mosoly jelzi: „tudom ám, hogy átversz, haver, de most már bánja a csuda”. A fiatalember abban a pillanatban reagál: „látom ám, hogy nem nagyon hiszel nekem, gyere hát velem az üzletbe, itt van egy köpésnyi- re”. De aki egyszer már adott, méltatlannak érzi, hogy a körmére nézzen annak, akit megsegített. Mindenül a drámaíró Brecht jutott az eszembe. A munkanaplójában a kínai kereskedőket idézi, akik mélységesen megvetik a nyugati kollégáikat, hiszen azok mtinná tették az üzletet, száműzve így abból a szellemet. Brecht- nek és a kínaiaknak most elégedettnek kellene lenniük. Mint ahogy nekünk is lenne okunk az óvatos derűlátásra: képes még teret hódítani a szellem a pénzszerzésben.
