Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-08 / 56. szám

2 Ms Itt-Hon 1994. Március 8., Kedd — NEKÜNK ÍRTÁK — Hó, villamos „Sokan vagyunk úgy, hogy amire elfo­gadható magyarázat van, azt megért­jük, és el is fogadjuk, bár lehet, hogy számunkra kellemetlen. Ha valamire nincs elfogadható magyarázat, az vi­szont naponta bosszantó. Ezek az ap­ró bosszúságok úgy rombolják az em­ber közérzetét, mint szú a fát. A novem­beri és februári hóval is ugyanazt tet­ték a szorgos^hómunkások. A Széche­nyi utcán összekotorták a havat, ezek­ből buckákat alakítottak és kirakták vele a villamos járdaszigetek szegélyét. Ha elszállításra nincs pénz, legalább raknák rá a közelben levő zöldterüle­tekre. A novemberi hóeltakarítás követ­keztében az az érdekes helyzet állott elő, hogy sehol nem volt már hó, még a Bükkben se, csak a miskolci főutcán. Lehet, hogy ez történik a februári hó­val is? A másik téma, ami már évek óta prob­lémát okoz többünknek és bosszanko­dunk miatta, az 1-es villamos diósgyő­ri végállomása. Mátyás király annak idején álruhában járta az országot. Az a hivatalnok is megtehetné, aki úgy rendelkezett, hogy a végállomás előtt kb. 30-50 m-rel kiszállíttatja az uta­sokat a villamosból, s ezek után a vil­lamos üresen begördül a végállomás­ra, ahonnan néhány percnyi várako­zás után tovább indul. A leszállított utasok pedig, öregek, betegek, fiata­lok, vegyesen, akiknek ugyanabban az irányban van dolguk, pl. a diósgyőri róm. katolikus templomba mennek, gyalog kell megtegyék az utat a végál­lomásig, a villamos előtt, mögött, mel­lett, a gödrös, tócsás, jeges, szűk, veszé­lyes úton, esőben, hóban. Kértük a vil­lamosvezetőt, hadd maradjunk rajta, nem engedte meg, mert állítólag őt büntetnék meg. Erre nincs elfogadható magyarázat. Amit felhoztak érvként - nehogy vala­ki ugyanazzal a jeggyel utazzon tovább- nem helytálló a következőkért:- Ha valaki ezt akarja megtenni, ak­kor odagyalogol és eléri még ugyanazt a villamost, amíg a vezető bent van a pihenőben. Felszáll, és ugyanazzal a jeggyel utazik tovább, hiszen nem ál­lítják át az automata jegykezelőket. -Az időseknek bérletük van, vagy már az sem kell.” Dudás Istvánná 3534, Miskolc, Csortos Gyula u. 7. Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Bujdos Attila. A Miskolc és környéke melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 15. Pf: 178. Telefon: 341-611. Telefax: 341-817. Étkeztetés: a szükséges plusz Miskolc (ÉM) - Február kö­zepétől emelkedett a gyermek- étkeztetési norma, s ezzel együtt az az összeg, amelyet a szülők fizetnek gyermekük óvo­dai, iskolai étkeztetéséért Mis­kolcon. A nem éppen szívderítő tényről a szülők a gyermekükkel fog­lalkozó oktatási-nevelési intéz­ményben értesülhettek. Ezek az intézmények az önkormány­zat II-33/4584-4/1994. számú határozatára hivatkoztak, amelynek alapján február 15- től többet kémek a gyermekek étkeztetéséért. Az emelés mér­téke cseppet sem elhanyagol­ható. Az óvodákban például ed­dig a napi háromszori étkezé­sért a térítési díjakat is terhe­lő általános forgalmi adóval együtt 48,40-et kellett fizetni gyermekenként. Az új táblázat szerint a napi háromszori étke­zésért óvodásonként - áfá-val együtt - 62,70-et kémek. Több óvodában érdeklődve mindenhol azt a választ kap­tuk: az emelés elkerülhetetlen volt, a korábbi normából csak igen nehezen tudták megolda­ni a gyermekek ellátását. Min­denesetre arra számítanak, hogy nő majd azoknak a szá­ma, akik vagy nem tudják ki­fizetni a térítési díjat, s emiatt esetleg lemondják a szolgálta­tást, vagy az önkormányzatnál kopogtatnak majd segítségért. A jelenlegi gyakorlat szerint a három, vagy több gyermeket nevelők a térítési díjnak auto­matikusan csak a felét fizetik. A gyermekekről gondoskodó in­tézmény a szülők kérésére ked­vezményért folyamodhat az ön- kormányzathoz. A Borsok, Miskócok históriája IV. Egy ősi nemzetség tündöklése és bukása Dr. Lehoczky Alfréd IV. Béla 1270-ben bekövetke­zett halála után V. István ke­rült a trónra, de csak két évig lehetett király, fiatalon (30 éves korában) meghalt. István halála után az alig 10 éves fia került a trónra IV. László néven. A kormányzást anyja (Kim Erzsébet) tartotta kezében, a királyt a nép csak Kun Lászlónak nevezte. A ha­talom - a fokozódó anarchia kö­zepette - egyre inkább a tar­tományurak kezébe került: Északkeleten Csák Máté, Északnyugaton az Aba nembe­li Amádék voltak az urak. Anarchia és a Miskócok bukása Borsodra Csák Máté igyekezett kiteijeszteni befolyását, de az ugyancsak ilyen törekvéseket dédelgető Ernye bán fia István (egy ideig nádor) megakadá­lyozta azt. A Miskócok az Amá- dékhoz csatlakoztak. A Bolyki nemzetség mindmáig fennmaradt IV. László, majd ül. Endre ha­lálával kihalt az Árpád-ház, a leányági trónkövetelők harca nyomán fokozódott az anar­chia. Amikor az Anjou-házbeli Károly Róbert bekapcsolódott a trónért vívott harcba, a Csákok és az Amádék egyaránt szem- befordultak vele. A Miskócok követték az Amádékat: 1211- ben Sándor fia János kezese Amádé nádor özvegyének és természetesen ott vannak a Kassa melletti Rozgonynál is, ahol Károly Róbert sorsdöntő csatáját vívta ellenlábasaival és súlyos vereséget mért a főúri seregekre. Megindult a bosszúállás és másik oldalon a hűséges főurak jutalmazása. A Miskócok a kárvallottak ol­dalára kerülnek: 1312-ben Ká­roly Róbert elkobozza minden ősi birtokukat és szerzeményü­ket, és azok többségét egyik leghűségesebb emberének, a Balog nembeli Szécsi Miklós fi­ainak, Péternek, Miklósnak és Dénesnek adta. 1322-ben meg­újították az adományt: Miskóc, Csaba, Mályi, valamint a néhai Panyit bán minden birtokát a Szécsiek kapták. Elvesztették Arlót is, a nemzetség ősi kere­teiben megszűnt létezni. Csak a korábban kivált családokban (Bolyki, Valkói stb.) élt tovább. A Szécsiek megkísérelték e csa­ládoktól is megszerezni a birto­kokat, de ez nem vezetett siker­re. A Bolyki nemzetség évszá­zadokon keresztül sok neves embert adott az országnak és kisnemesi, majd paraszti sor­ban átvészelve az időt, mind­máig fennmaradt. (vége) Dísznövények a könyvtárban Miskolc (ÉM) - Blázsovics Jó­zsef főiskolai tanár három év­vel ezelőtt cserélte föl másod­számú szerelmét, a katedrát az elsőszámúra: megnyitotta vi­rágnagykereskedését városá­ban, Pécsett. A „Marantha” azóta országos hírnévre tett szert különleges kínálatával, Soprontól Debrecenig ismerik. A virágkereskedő valamely fur­csa oknál fogva legelőször Mis­kolcon rendezett virágvásárt. A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár adott ideiglenes ott­hont pár napra a növény-külön­legességeknek. A vártnál na­gyobb volt a siker, noha Mis­kolcon már akkor is magas volt a munkanélküliség rátája, a Marantha kamionja többször tette meg az utat a két város között. A tanár úr, érthető mó­don szívébe zárta Miskolcot, Kisember a virágerdőben mindig valamely nevezetes al­kalomkor hozza el virágait. Legközelebb március 5-én nyí­lik meg a könyvtár ajtaja a vi­Fotó: Farkas Maya rágkedvelő közönség előtt és négy napon keresztül nyitva áll, hiszen a nőnapot még igen sokan számon tartják. 1994. Március 8., Kedd Itt-Hon Ms 7 Réz Attila, az örökös csúcstartó Kövér, esetlen mozgású gyermek volt a tanár úr Miskolc (EM - KAG) - Egy miskolci súlyemelő, Réz Atti­la, a Fazekas Általános Iskola testnevelő tanára tartja Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében a 75 kilogrammos súlycsoport­ban a nyomás örökös csúcsát 132,5 kilós teljesítménnyel. Mi­ért örökös ez a rekord? Azért, mert időközben törölték a nyo­mást aversenygyakorlatok so­rából. így már nincs is rá le­hetőség, hogy valaki túlszár­nyalja ezt. Réz tanár úr egyébként eléggé szokatlan módon került kapcso­latba a sporttal. Mint kövér, esetlen mozgású gyerek, a csú­folódásokat kerülendő a kör­nyékére sem ment a sportpá­lyáknak. Egyszer azonban, 1962-ben rendeztek egy tehet­ségkutató súlyemelő versenyt Miskolcon, ahová az akkor 15 éves Attila is elmerészkedett. Mindezt a szülei tudta nélkül, mert egyáltalán nem volt biz­tos benne, hogy elengedték vol­na. S milyen a sors? Megnyer­te a tehetségkutatót, s ott is ra­gadt a diósgyőri súlyemelőknél. Kitartása révén bekerült a ser­dülő válogatottba, s a nagyok­kal járt edzőtáborozni Tatára. A súlyemelés az életútját is meghatározta. Bár középisko­lában vegyésztechnikusnak ta­nult, mégis biológia-testnevelés szakon szerzett tanári diplo­mát. Nyert vagy tíz megyei baj­nokságot, majd 1970-től 80-ig a DVTK-ban edzősködött mellék­Réz Attila, az örökös csúcs­tartó Fotó: amatőr állásban. Nála kezdett a későb­bi világbajnok, Barsi László is. Beválasztották a megyei szö­vetség elnökségébe, a múlt év­től pedig ő lett a főtitkár. Tulajdonképpen olyan, mint egy egyszemélyes szövetség, mert az elnökség tagjai vezető edzőkből állnak, s jószerivel minden ügyes-bajos dolgot a fő­titkár intéz. (Kitüntetést is ka­pott már szövetségi munkájá­ért.) Elnöke ugyanis nincs a szövetségnek. Régóta keresik az erre alkalmas személyt, oly­at, aki anyagilag is fel tudná karolni a sportágat, de eddig nem találták meg. Pedig az sem lenne baj, ha mondjuk nyomdaigazgató volna az ille­tő... A súlyemelés megyei helyzeté­ről szomorú képet fest. Bár sok társadalmi munkával és a le­hető legkisebb rendezőgárdával még tavaly is hét minősítő ver­senyt rendeztek a megyében, Miskolc már kimaradt a sorból. Az ország egykori legnagyobb súlyemelőcsamokát, a diósgyő­ri stadion lelátója alatt, ugyan­is az „új földesúr” szétrombol­tatta, lebetonoztatta - s azóta is ott áll üresen. A hazának ohmpiai, világbajnoki érmeket és dicsőséget hozó nagyok kö­zül az egyik sofőr, a másik bol­ti eladó, a harmadik már a munkanélküli járadékból is ki­szorult. Még szerencse, hogy a legfőbb helyeken rendre azt nyilatkozzék, hogy ma a sport nálunk nemzeti ügynek szá­mít... Mi lenne, ha nem az vol­na?! A főtitkár azonban ilyenkörül- mények között is rendez, szer­vez és teszi a dolgát. A legutób­bi megyei bajnokságon példá­ul annyi volt az induló - több, mint száz -, hogy alig tudták lebonyolítani a rendelkezésre álló idő alatt. És sok volt köz­tük a lány! A borsodi szövetség rendezvényeire a hevesieket is rendre meghívják, mert nekik még rosszabb a helyzetük. A tavalyihoz hasonlóan az idén is terveznek egy nemzetközi versenyt Kazincbarcikára. És hogy Miskolcon lesz-e 1994-ben súlyemelő verseny? Legfeljebb akkor, ha meg tudják fizetni azt a bérleti díjat, amelyért a volt saját termüket igénybe ve­hetnék e célra. Hosszú távú tájfutó OB a Bükkben Időben és terhelésben a maratonival vetekszik a verseny Miskolc (ÉM) - Nem múlik el év már egy jóideje anélkül, hogy ne rendeznének Miskolc közelében, a Bükkben országos tájfutó bajnokságot. A legran­gosabb hazai viadal a sportág valamennyi versenyszámában volt már itt. Tavaly a sprint és a váltó, azelőtt a nappali egyé­ni OB mezőnye döntötte el eb­ben a kiváló természeti adott­ságokkal rendelkező hegység­ben a bajnoki címek és helye­zések sorsát. Az idén az országos hosszú tá­vú és szenior egyéni bajnokság­ra utaznak ide a sportág leg­jobbjai. Árpilis első szombatján Hollóstető környékén, ponto­sabban a Hollóstető, Biikk- szentkereszt, Dorongós és Ré­páshuta által határolt terüle­ten zajlik majd a nagy verseny. S nemcsak nagy, hanem hosszú is. Különösen a felnőtt férfiak futása lesz majd igen kemény, hiszen időben és terhelésben vetekszik egy maratonival. A pályájuk légvonalban 26 kilo­méter, ami ténylegesen lega­lább 30 lefutását jelenti, s a szintkülönbség sem igen lesz kevesebb ezer méternél. A ju­niorokra 19, az ifjúságiakra 15 kilométer vár a férfiaknál. A nők pályái lényegesen rövideb- bek: 14, 12 és 10 kilométert kapnak a talpuk alá. Fiatalab­baknak még nem rendeznek hosszú távú bajnokságot, de a szabályok szerint a serdülők rajthoz állhatnak az ifjúsági­ak mezőnyében. Sőt, az is el­képzelhető, hogy egy-két tehet­séges újonckorú versenyző is végigfuthat a pályán, ha kap korengedélyt. Sokkal szolidabb, normál távú pályákat tűznek ki a 35 évnél idősebb szenioroknak. Itt a kor­csoportok öt évenként váltják egymást, a legrövidebb 3 kilo­méteres pályák az 55 évnél idő­sebb hölgyekre és a 70 évnél korosabb urakra várnak. A bajnokság pontos helyszíne, illetve a rajt és a cél helye még titkos. Az azonban bizonyos, hogy a verseny 9 órakor kezdő­dik, a szeniorok viszont csak 11 órától rajtolnak. Az eredmény- hirdetést tervek szerint délu­tán 2-től tartják. Szép múlt, s jövő Miskolc (ÉM - KAG) - Számottevő mértékben lecsökkent az igazolt ter­mészetjárók száma Magyarországon. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ugyan most is mintegy 2 és félezren vannak, ám ez is jóval kevesebb a né­hány évvel ezelőttinél. Mi lehet ennek az oka? Több magyarázat és indok is van, egyet a minap a saját szemükkel láthattak Miskolcon, a megyei szövet­ség tisztújító küldöttközgyűlésének résztvevői. A Miskolci Bükk Egylet 1933-ban kiadott leporellója minden­ki számára egyértelművé tette, hogy hatvan évvel korábban sokkal több kedvezmény illette meg a szervezett természetjárót, mint napjainkban! Az elkövetkező évek természetbarát mozgalmára a mostani átgondolatlan privatizáció is komoly veszélyeket je­lent. Számolni kell vele, hogy az új erdőbirtokosok korlátozásokat vezet­nek be, s esetleg ki is tilthatják a tu­ristákat a természetből! S van más baj is, ami röviden az er­dei garázdaság címszó alatt foglalha­tó össze. A közelmúltban például be­csületben megőszült bakancsosok jár­tak az Ómassa és Szentlélek közötti Jubileumi-forrásnál. Három suhanc ott éppen az esőház deszkáit tüzelte. A jogos kérdésre, miért teszik, „Mi közük hozzá?!” - volt a válasz, majd fejszével (!!!) támadtak az idős embe­rekre... Pedig az erdő ezentúl is vonzani fog­ja az embereket, az időseket és fiata­lokat egyaránt. Á természet szerelme­sei ilyenkor márciusban már a nyári táborozásokat tervezgetik. Komoly se­gítséget jelent számukra “A Gyerme­kek Táborozásáért Alapítvány”, amely­nek programfüzeté éppen a napokban jelent meg. Sajnos ebben sem csak jó hírek vannak. Ez a közcélú alapítvány ugyanis 1991-ben kapott utoljára köz­ponti támogatást, ezért az idei vándor- és állótáborok is ismét drágábbak lesz­nek. Természetjárók Fotó: ÉM-archív

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents