Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-08 / 56. szám
1994. Március 8., Kedd 8 Ms' ItT'Hon- MISKOLCI PORTRÉ -j Lerch Tamás Miskolc (ÉM — B.A.) - Pulóverre hajtott inggallér. Zakó. Vékony, szemüveges. Olyan - intellektuális. Olyan - figyelmes. Olyan - mély hangú. Olyan - kamasz. Zavarba jön a kérdéstől, hogy milyennek ismeri magát. „Ez is a kamaszság”- mondja. „Ilyen is vagyok, meg olyan is. Mindig más. Miért is kellene minden pillanatban ugyanolyannak lennem?”- kérdi Lerch Tamás. Na persze: miért is kellene? Az egyformaság - ez nagyon is felnőttes dolog. Nem úgy, mint az őszinteség. Csak egy kamasz képes a bizalmába avatni a vadidegent, elmondani neki olyasmiket: „nekem az a fontos, hogy tíz év múlva ne hazu- dozzak egy büdös színház büdös folyosóján”. Figyelem: a vágy nem egy bizonyos színházról mondatja vele mindezt. Azt a jól körülírható helyzetet utasítja el ez a mondat, amikor a színész nem szívből, ártatlanul készül az esti fellépésre, amikor nem ünnep neki, ha a közönség elé lép, hanem a szerep - kidolgozandó feladat, elvégzendő munka. Lerch Tamás mindjárt tizennyolc éves. („íijon csak 17-et”- magázza következetesen a szkríblert.) Mondjuk így: mozgalmas élet adatott neki. Bár a családjában nincs egyetlen olyan ember sem, akit művésziéleknek nevezhetnénk, ő tizenkét éves korában már a színpadon állt. Játszott gyermekfilmekben. De nem szívesen beszél erről. „Nem olyan fontos”- állítja. .Mindig az a fontos, amit éppen csinálok.” Tavaly a miskolci teátrumban epizód- szerepet osztottak rá a Júlia és a hadnagyában. Idén az ABC-ben. S már megkezdődtek a próbák a nagyszínpadon, ahol április 14-től ő lesz a főszereplő, Holden Caulfield, Salinger Zabhegyezőjének színpadi változatában. „Egy kicsit Holdenhez hasonlóan alakult az életem, ugyanúgy lázadtam, mint ő, ugyanúgy nem tudtam elviselni soha a képmutatást. Ahogy neki ott kellett hagynia az iskoláit, én is eljöttem Szentesről, ahol drámai tagozaton tanultam”- meséli. Nem mondaná magát sem gyermekszínésznek, sem színésznek. Arról viszont hosszan beszél, hogy mi a fontos neki a színházban. Mindenféle dolog fontos benne. A fegyelem. A szeretet. Nem hülyéskedni. Szerénynek lenni a színpadon. Hogy el tudom dönteni: dolgozni akarok. Hát ez a fontos.” Megdöbbentünk, tenni akartunk A kárpátaljai Haláborból jött a tíz vendég gyermek Miskolc (ÉM) - Tíz gyermeket láttak vendégül Kárpátaljáról két hétig a miskolci Bársony János Utcai Általános Iskolában. Az intézmény igazgatónőjét, Szabóné Koleszár Évát kérdeztük a részletekről. — Testületünk ebben a tanévben is kiemelt nevelési feladatának tekinti a hazaszeretetre nevelést. Ezen belül különös gondot fordítunk a határon túli magyarság életének megismerésére és megsegítésére. A Nők Lapjában olvasták Néhány hónapja kerestük a lehetőséget az élő kapcsolat felvételére, amikor karácsony előtt a Nők Lapjában olvastunk a Szent István Alapítvány tevékenységéről. Ok beregszászi gyermekek üdültetésével foglalkoznak. A róluk szóló cikkből képet kaptunk az ottani, szomorú életkörülményekről. A „nincs” és a szükségállapot minden területet felölel. Annyira megindító volt az írás, hogy mi, nevelők valamennyien megdöbbentünk, meghatódtunk és tenni akartunk értük valamit. Tervünkhöz azonnal partnerre találtunk a szülőkben. Igaz, az iskola nevelői legfeljebb négy gyermek fogadását tervezték, de a szülők meggyőztek bennünket és tíz tanulót vállaltunk. Felvettük a kapcsolatot az alapítvány elnökével, így a Beregszász melletti kis faluból, Haláborból idén február 18-án tíz gyermek került az iskolánkba. Szállást tanulóink szülei adtak számukra. A diákjaink óriási izgalommal várták a megérkezésüket, s mint utóbb kiderült, ők szintén izgultak, hogy hová is kerülnek. Jól érezték magukat Hamar megnyugodtak, jól érezték magukat. A szüleiknek írva egyikük azt vetette papírra, hogy jó lenne, ha mások is el tudnának idejönni. „Itt mindenki kedves és sok szeretettel, ajándékkal halmoz el.” „Nagyon sok szép programot szervez az iskola, de a bánkúti és a szentléleki kirándulást, amíg élek, nem felejtem el, finom az étel, változatos, bőséges. Máskor is szeretnék eljönni!” - ilyesmik álltak a haza küldött levelekben, mint ahogy azt a gyerekektől megtudtuk. Csodálatos szeretettel beszéltek kis falujukról, amelyen a Tisza folyik keresztül. Elmondták, hogy náluk a boltokban csak kenyér van és néhány több éve ott álló, lejárt szavatosságú konzerv. Nem is tudták rangsorolni, hogy mi esett a legjobban nekik: a negyedik osztályosok műsoros fogadtatása, amelyben saját verseiket is előadták, vagy a közös mozi-, színház-, uszoda-, könyvtárlátogatás, a kirándulás a Szent István barlangba, vagy a tapolcai Barlangfürdőbe, az Ifjúsági Ház lepkekiállítása, az ava- si kilátó, az Augusztus 20. fürdő uszodája, a múzeum, a szánkózás, a hócsata, vagy az iskolai diszkó, a farsang, vagy az, hogy számítógépekkel ismerkedhettek. Külön program, a vendéglátókkal Ebből is látható, az itt töltött két hetükbe sok minden belefért, s a családok még külön programpt is szerveztek a számukra. És ahogy a lapok hírül adták: február 28-án T. Asztalos Ildikó polgármester is fogadta vendégeinket. Nincs az az iskola, amelyik a saját költségvetéséből mindezt magára vállalhatná. Mi is több helyről kaptunk támogatást, amiért köszönetét mondunk iskolánk tanulói és szülei mellett a helyi közlekedési részvénytársaság igazgatójának, az Észak-tej Tejipari Rt.-nek, a Páli Szent Vince Szeretetszolgálatos Egyesület Arpádházi Szent Erzsébet csoportjának, a Kossuth Filmszínháznak, a Miskolci Nemzeti Színháznak és valamennyi közművelődési intézménynek. Gyerekek honi rajzasztala Farsang az óvodában A 6 éves Szász Tamás rajza a felsőzsolcai Platthy Ida Óvodából AZ ÉSZAK MAGYARORSZÁG MISKOLCI MELLÉKLETE • 1994. március 8. • II. évf. 10. szám Február 15-e óta töbet kell fizetni a gyermekétkeztetésért Miskolcon. A változás okáról írunk a 2. oldalon. Fotó: Fojtán László Elsorvadna a városi bolhapiac Miskolc idén nem juttat pénzt a Zsarnai rendbehozatalára Miskolc (ÉM) - A szakértők árra számítanak, hogy leépül és elsorvad a miskolci ócskapiac. A Zsamain egy-egy csapadékosabb nap után nyakig sáros vásárlók bolyonganak a kőasztalok között. Lehangoló a bolha- piac állapota. Ezen akart változtatni Bányai Lajos, a megye- székhely önkormányzatának SZDSZ-es képviselője. A szabaddemokrata szenátor az 1994-es költségvetés vitájában két olyan módosító indítványt is beteijesztett, amellyel a piac rendbehozatalához szeretett volna támogatást szerezni. A képviselők többsége azonban nem állt e javaslat mellé. Kérdéses ezek után, hogy lehet- e javítani a Zsarnai helyzetén. A miskolci polgármesteri hivatal pénzügyi osztályán Juhász Gézától azt tudtuk meg, hogy a büdzsében gyakorlatilag egy fillért sem biztosítottak a piac rendbetételére. Véleménye szerint azonban „a piac jól működő intézmény, amelyik saját erejéből képes lesz javítani a helyzeten. A Zsarnai kulturáltabbá tételére elvileg felhasználhatnák a többletbevételeik egy részét” - hangoztatta Juhász Géza. Ezek után terméáSetesen érdeklődtünk a piacfelügyelőségen is. Am ott nem kaptunk határozott választ arra, hogy mennyit szándékoznak ebben az évben a Zsamaira költeni. Mint lapunknak, elmondták: tudják, hogy nem éppen ideálisak a vásárlókat és az árusokat fogadó körülmények a betonkerítésen belül. Gondoskodni kellene a vízelvezetésről, közművekről. Ehhez valóban pénz kellene. Csakhogy nem lehetnek biztosak benne: lesz-e egyáltalán többletbevételük, amiből esetleg finanszírozhatnának a Zsamain a vásárlás körülményeit javító beruházásokat. Információink szerint az utóbbi hónapokban - nem számítva természetesen a karácsonyi vásárlási láz okozta tumultuózus jeleneteket - csökkent a forgalom a piacon. Ez javarészt azoknak az intézkedéseknek „köszönhető”, amelyekkel a hatóságok az árusításra vonatkozó szabályok betartására akarják rászorítani a kereskedőket. Az is köztudott, hogy az utóbbi napokban az ország több KGST-piacán tartottak nagyobb razziákat. Ezeknek a hírére is megcsappant az árusok kereskedői kedve. A piacfelügyelőségen - mint hallottuk - attól tartanak, hogy tovább csökken a vásározók száma, ezzel egyenes arányban a piaci forgalomból származó bevétel is. Márpedig, ha elnéptelenedik a piac, vajon van-e értelme költeni a rendbehozatalára? - hangzott a felügyelőség egyik illetékesének kérdése. Paktumok az osztogatásban „Mi a baj a mecénási (meg a többi) alappal?” - kérdezi a képviselő (3. oldal)- A TARTALOMBÓL - Borsok, Miskócok Befejező részéhez értünk annak a tanulmánynak, amelyben szerzőnk a Borsok és Miskócok históriáját dolgozta fel. (2. oldal) Jegyzői Top Ezúttal azt a sikerlistát adjuk közre, amelyet dr. Szádeczki Zoltán, Miskolc jegyzője állított össze kérésünkre kedves könyvei alapján. (4. oldal) Viták, vélemények Folyamatosan érkeznek az észrevételek, hozzászólások a lapunkban publikált cikkekhez. Ezúttal kettőt adunk közre ezekből. Az egyik a 20-as iskola ügyével, a másik a Hősök terével, illetve az itteni szoborral foglalkozik. (4. oldal) Egy helyett kettő Minden kivágott fa helyett kettőt kell elültetni - nyilatkozta lapunknak a városháza illetékese. Azért kérdeztük, mert a napokban három teljesen egészséges fát vágtak ki az Egri és Futó utca sarkán. A favágók nem voltak hajlandóak megmutatni a vágást engedélyező okmányt annak a környékbeli asszonynak, aki pedig szerette volna látni, hogy valóban áldását adta-e a hivatal a tökéletesen ép példányok eltávolítására. (5. oldal) Kamasz hegyező Egy tizenhét éves kamasz, Lerch Tamás alakítja majd áprilisban a miskolci teátrum előadásában Holden Caul- fieldet, Salinger Zabhegyezőjének hősét. A Kossuth Gimnáziumban tanuló fiatalembert mutatjuk be Miskolci portré című rovatunkban. (8. oldal) Itt vendégeskedtek Tíz gyermeket látott vendégül két hétig Kárpátaljáról a miskolci Bársony János Utcai Általános Iskola. Erről nyilatkozott az Itt-Honnak az intézmény igazgatója, Szabóné Koleszár Éva. (8. oldal) Fotó: Farkas Maya
